A Magyar Pedagógia - korábban Magyar Paedagogia - a Magyar Paedagogiai Társaság, majd 1961-től az MTA Pedagógiai Bizottságának folyóirata. Az 1892-től megjelenő, de 1947 és 1961 között politikai okokból szünetelő periodika neveléstudományi folyóirat-irodalmunk legrégibb és legrangosabb lapja. A több mint száz év során többször változott ugyan a lap pedagógiai iránya, de közleményeinek tekintélyes része mindig magas színvonalú volt. Az elsősorban elméleti kérdésekkel foglalkozó folyóirat igényes tanulmányaival, gazdag s kritikus könyvismertetéseivel alapvetően befolyásolta a neveléstudomány alakulását. Szerzői, szerkesztői mindig az adott kor ismert, rangos képviselői voltak: Csengery János (1892-1895), Négyesy László (1896-1899), Kovács János (1900-1907), Weszely Ödön és Fináczy Ernő (1907-1912), Imre Sándor és Fináczy Ernő (1913-1918), Nagy József Béla, Fináczy Ernő és Imre Sándor (1919-1921), Nagy József Béla és Fináczy Ernő (1922-1924), Nagy József Béla (1925-1938), Kornis Gyula, Pintér Jenő és Nagy József Béla (1938-1939), Kornis Gyula, Prohászka Lajos és Gyulai Ágost (1940-1943), Prohászka Lajos és Faragó László (1944-1947), Nagy Sándor (1961-1985), Köte Sándor (1986-1990), Csapó Benő (1991-).
