2000, 1995 (7.évfolyam) szeptember
Szabó Judit: Öt évszak
lakást örökölt, Juli pedig egyre több időt töltött betegeskedő apjánál. Hetente több éjszakát voltak együtt, változó helyeken. Napközben nemigen tartottak pásztorórákat, mert a lánynak változatlanul nehezen ment az elválás. // ^^^sszel Juli végleg az apjához költözött, a lány pedig a saját lakásába. A legtöbbet Júliáknál aludtak. Julit zavarta, hogy a szomszéd szobában alszik az apja, de azért itt is voltak emlékezetes éjszakáik. A reggelek feszülten teltek ebben az időben - a többiek későn ébredtek, Juli meg sietett volna dolgozni, de esténként jó volt várni a lányt. Sokszor mindketten embriótartásban aludtak el, egyikük a másik hátához bújt. Éjszaka aztán szétváltak. Korai ébredéseinél Juli még mindig ámulattal nézte a lány arcán a hajnali fényt. Kezdetben barátnője elhúzódott, ha ilyenkor zavarta, később megengedte az érintést, sőt viszonozta is. Helyet kerestek kezüknek a másik testén, a lány új álomba zuhant, és Juli is elszenderült még kicsit. A JL J az új télen Juli azon kapta magát, hogy takarékoskodik mozdulataival a szerelemben, a lány meg néha nyugtalanul aludt, ami eddig nem fordult elő. Ha a lánynál töltötték az éjszakát, izgalmasabb volt az együttlét és a reggeleket is megnyújtották még olykor, de Juli ott is rosszkedvűen kezdte a napot. Idővel rászokott, hogy kora reggel elrohan, otthagyva az alvó kedvest. Nehéz időszaka volt ez Julinak, és a lány nem érzékelte a bajt. Megszokta már barátnője panaszait, és nem értette őket. „Hisz egész jól elboldogulsz" - mondta egyszer, amikor a másik a napi élet nehézségeit emlegette. Most azonban többről volt szó: Juli apja nagyon megbetegedett. Sokáig kórházban feküdt, és hazakerülve már nem tudta ellátni önmagát. Juli ápolta, otthon maradt, fordításból élt. A lány sokat volt náluk, néha vigyázott is az apára, míg Juli a dolgait intézte. Nem lett azonban gondoskodóbb a másikkal, aki erre vágyott volna. Juli egyre többször féltékenykedett a lány nappali és esti életére, amely továbbra is nélküle folyt, a lány pedig kezdett azzal az elhatározással járni Juliékhoz, hogy nem alszik ott többé. Egy-két hétig gyengének bizonyult, és nem tartotta be a szándékát. Juli mit sem sejtett, váratlanul érte, amikor a lány bejelentette, hogy nincs tovább. Nem valaki más vitte el. Támadt ugyan egy új szerelme, de reménytelennek tűnt. Hősünk nem értette, hogy ha jó együtt és nincs más, miért kell abbahagyni, de végül is el kellett fogadnia a döntést. Május volt újra, a tabuk ledőlésének hónapja közös naptárukban. l^^^em lettek ritkábban szeretők, nem lettek alkalmi szeretők. A lány számára az is túl erős kötelék lett volna, amit nem akart. Juli egy ideig még próbálkozott, a döntő pillanatokban azonban távolságot érzett kettejük között, és lemondott a csábításról. Nem gyűlölték meg egymást, nemigen veszekedtek. Továbbra is találkoztak, beszélgettek, némi testi viszony is megmaradt, de az éjszakát már nem töltötték együtt. Aztán a lány új szerelme lassacskán reményteljessé vált. „Hát mégiscsak elmegy. Régóta szerettem volna ilyen kapcsolatot, szerettem volna a meglevőknél szebb szerelmi emlékeket. Amíg tartott, nem törődtem vele, hogy mi lesz utána. Ami jó volt, most hiányzik, ami rossz, talán örökre sebet hagyott" - gondolta Juli. Nem tudta, fogja-e a lányhoz más is fűzni vagy csak az emlék. Meglepődve észlelte viszont, hogy kedve támadt valami szabadabb élethez, mint az addigi. 46 SZABÓ JUDIT