8 Órai Ujság, 1923. február (9. évfolyam, 25-47. szám)
1923-02-01 / 25. szám
2 ciális életbe mélyen belevágó quantath természetű. Olyan államban, amely a költségvetési hiányait fedezetes bankjegyek kibocsátásával egyenlíti ki, az a kérdés, hogy előbb álltassék-e helyre az államháztartás egyensúlya, vagy előbb a közgazdasági élet állítassák talpra, elsősorban nem pénzügyi, hanem a jövedelem és vagyon megoszlására irányuló társadalmi kérdés. Ma már nemcsak a szakemberek, de a laikus közönség elüti sem ■ szerul bizonyításra az a tétel, melyet 3 év alatt még nagy apparátussal kellett bizonyítanom, hogy a fedezetlen bankjegyek kibocsátása nem egyéb, mint adóztatás, mégpedig az adóztatás legigazságtalanabb formája, amely, mint ötletszerűen, minden észszerű alap hiányában kivetett vagyon-, jövedelem- és fogyasztási adó működik. Tisztán pénzügyi szempontból tehát, nézetem szerint nem is vitatható az, hogy az az állam, amelyik szükségleteinek egy részét a fedezetlen pénzjegyek kibocsátásának formájában nyilvánuló adóztatással fedezi, ezeket a szükségleteit más igazságos alapokon kivetett adókkal — ismétlem, tisztán pénzügyi szempontból — ne fedezhetné. Ez tisztán és kizárólag politikai és társadalmi kérdés. Akik a közgazdasági élet talpraálllását tűzik ki ily viszonyok között a pénzügyi és közgazdasági politika elsődleges feladatán, akarva, nem akarva a fogyasztó és a fiktív vagyonokkal rendelkező osztályok aránytalan megadóztatását támogatják a termelő és a reális vagyonnal rendelkező osztályért javára. — E tekintetben éppen Hadik János gróffal szemben tartozom azzal a jogatitással, hogy a leghatározottabban hangsúlyozzam, hogy ő — és bizonyára mások is, akik vele egy véleményen vannak a mikor elvi álláspontjához ragaszkodik, semmiképpen sem akarja ezáltal a fogyasztó osztály helyzetit súlyosbítani, sőt ellenkezzen Hadik János gróf a Közélelmezési Tanácsban a fogyasztók érdekeit mindig a legmelegebben karolja fel és amint ezt mindenki megállapíthatja, aki a Közélelmezési Tanácsban kifejtett működését figyelemmel kíséri mindenkor, s nem csekély sikerrel igyekszik a fogyasztókés termelők érdekeit összhangba hozni. Ezután a kitérés után visszatérve az elvi kérdésre, azt hiszem, hogy nemcsak tisztán pénzügyi, de politikai és társadalmi szempontok is az adótehernek arányos megosztását teszik szükségessé s különösen azt, hogy a reális vagyonok és azok különböző nemének tulajdonosai is megfelelő részét viseljék az adótehernek, ne esak a fiktív vagyonok tulajdonoséi.Természetes és ennek ellenkzőjét soha nem állítottam, hogy ezzel karöltve a közgazdasági étet fejlesztésére is minden elkövetendő. De ismétlem, hogy ennek első és fő alapfeltétele a pénzérték állandósítása. Amíg a pénzérték nem állandósul, ammíg a fiktív vagyonok tulajdonosai vagyonuk értékének állandó csökkenését tapasztalják, nem lesznek megtakarítások, nem lesz senki, aki megtakarított pénzét hajlandó a vállalkozók tőkeszükségleténk kielégítésére kölcsön adni. Ekélkül pedig modern kapitaliisztikus alapon nyugvó közgazdasági élet fel nem virágozhat. . . Ezért csak azzal végezhetem, amit állandóan hangoztatok, hogy az államháztartás egyensúlyának helyreállítása a ecuditio sine qua non-ja annak, hogy közgazdasági életünk talpra áljon, és ezért nem — mint az ellenkező iskola hívei nekünk imputálják — egyoldalú fiskális politikából, hanem elenkezőleg, elsőrendű közgazdasági és szociális szempontokból a pénzügyi és közgazdasági politika irányításánál arra kell törekedni, hogy az államháztartás egyensúlya mielőbb helyreállíttassék. Azt, hogy az elmúlt három év tapasztalatai ezen irányzat helytelenségeit bizonyították volna be, már csak azért sem fogadhatom el, mert eddig ennek a pénzügyi és közgazdasági politikának követelményei nem érvényesültek, ami semmi irányban nem akar szemrehányás lenni azokkal szemben, akik felelős állásban e politika irányítói voltak. De álláspontom helyessége érdekében le kell szögeznem ezt a tényt és azt, hogy ennek az álláspontnak érvényesítése — amint az eredmények mutatják és amint azt előre megmondtam — az eddiginél sokkal erélyesebb pénzügyi politika követését tette volna szükségessé. Hogy ez az adott politikai és társadalmi viszonyok között lehetséges lett volna-e, vagy sem, annak vitatásába nem bocsátkozom. iim«iiiMimniiwnniniiiiiiii 'n mnmn------semBmwwwmBKsz-BaBawi ws8wsm»h»*bbmbb* senkit semprovokál &at*uvápos?ftüliligymíniszter beszéde vák és MR palititeán fépől, — Rmná?* ■at$egi?v&i» szese hozta a nyu ?tttlanságot, — Mpp&nyi Ménes &eszédére@i. M nemzete#ülés ma* ütése, — Saját tudósítónktól. — A remz2 13.válás mai ülésétt 11 órakor nyitotta meg Sccitovszky Béla elnök. Napirend előtt az összaférhetellenségi bizottság jelentését mutatta be a Háznak, mely szerint Lingauer Al- ■ bin ügyében összeférhetetlenség esete , nem forog fenn. Felolvasták az inter-pe-lációs- és indítványkönyvet, s a Ház c.határozta, hogy fél 2 emkor tér át az Interpellációk tárgyalására. A napirend tárgyalásánál vita , nélkül részleteiben is elfogadtál Magyarországnak a nemzetek szövetségébe való belépéséről szóló törvényjavaslatot, majd újabb külügyi törvényjavaslat tárgyalására tértek át. A nemzetek szövetségének cémségokmányáról szóló törvényjavaslatot ismertette Svlózer Ernő, a külügyi bizottság előadója. Elfogadásra ajánlja a javaslatot, mely, azokat a módosításokat tartalmazza, melyeket a nemzetek szöveti feinek közgyűlése elfogadott a semleges és a háborúban részt nem vett államok javaslatára, akik ezzel ellensúlyozni kívánták azt a törekvést, hogy a nemzetek szövedéknek paktuma ne csak a nagyhatalmak biztonságát, szolgálja. Ezek a módosítások ránuk nézve csak előnyöket biztosítanak. Apponyi Albert szólalt fel elsőnek a javaslathoz. — Nem lehet kétség az iránt, — mondotta, — hogy « nemzetgyűlés, mely a nemzetek szövetségébe való belépésünkről törvényt hozott, ezt a Javasatot, mely belépésürnktel szorosan összefügg, szetán törvényerőre" emeli. Apponiiyi Albert gróf ezután a Hás engedélyével a nemzetek szövetségébe való belépésről beszél. Mindenkor barátja volt annak, hogy Magyarorszáig belépjen a nemzetek szövetségébe. Akik ellenzik a belépést, azért teszik, mert egyáltalában nem hisznek a nemzetek szövetségiben, mint a nemzetközi békét, fenntartó intézményben, nem bíznál a nemzetközi bíráskodás hatályosságában és az egyeztető fórum működésének az eredményességében. Akik ebből a szempontból nézik a kérdést, azokkal ő elvi ellentétben áll. Igenis hiszi, hogy ha nem is a jelenben, hanm a jövőben be fog következni a népszövetség it .zményeinek eredményes működése és ezt nekünk nem szabad megakadályoznunk, hanem ellenkezőleg elősegíteni és gyorsítani kell. Az emberiség oda fog fejlődni, hogy m nél nagyobb szemben lesznek olyanok, akik a nemzetek között fel-merült viszályokat békésen kívánják elintézni. Akik azt vallják, hogy a háborút sohasem lehet megszüntetni, ezzel szemben fel lehetne hozni azt, hogy nincs szükség orvosra, mert a betegséget teljesen megszüntetni nem lehet, az iskolákat is ki kellenezárni, mert a tudatlanságot örökre kiküszöbölni nemehet. Az emberi haladóknak az a célja, hogy a különböző bajoknak a leküzdését a lehető legjobban megközelíthessük. Vannak akik azt mondják, hogy a nemzetek szövetsége, úgy, ahogy azt létrehozták, nem felel meg hivatásának, mert szerintük ez semmi egyéb, mint az anéfia szövetségének más a sbinn való fenntartása, az ő akaratuknak, az ő törekvéseiknek az összességre való rátubmálására szolgáló Intézmény. Ebben a szempontban igen sok igazság van. Nem szabad azonban elfelejteni, hogy az intézményen meglátszik a háborús mentalitás, de meg van benne a fejlődési lehetőség is. Ez a törvényjavaslat, amely előttünk fekszik, mutatja, hogy haladás van. Argentína azt az indítványt terjesztette a nemzetek szövets ige elé, hogy be kell szüntetni azt a cenzúrát, amelyet a domináló antárbaudinak gyakorálnak a felvétel tekintetében. Ha ma már vezérterepet játszanak is a szövetséges nagyhatalmak, mindinkább öntudatra és nézzetre ébrednek a semleges államok, meveknek száma igen nagy és épen ezek tarolása elő t nenehet , zárkózik. Lehetőséget lát arra nézve, hogy a nemzetek szövetségében fog alakulni egy pártatlan fórum, mely a vitás kérdésekben méltányos ítéletet fog hozhatni. Addig, ardig kétféle nemzetközi jog van, a háborús győzőkjoga és a legyőzöttek joga, • addig nincs béke még akkor sem, ha a vér-en- írást ideiglenesen fel is függesztették. Nagy előnyöket lát abban, hogy a nemzetek szövetei :ér..i; tagjra; vagyunk. Rámutat arra, hogy ez a körülmény lehetővé teszi azt, hogy az államok békéjét veszélyeztető kérdések elhárítására megteheti a megfelelő intézkedést Utal az egyességokmány 13dk §-ra, amely szerint egyik állam sem léphet fel a másik ellen támadólag, amíg a vitás kérdést nem viszi népszövetség tanácsa elé. Apponyi ezután a lefegyverzés krédóséról beszél. Daruváry külügyminiszter állásához kötött levelőrségi tudatában olyan kijelentést tett, hogy nálunk keresztülvitték a lefegyverzést, a többi államokban azonban csak elkezdték. Ami a lefegyverzés terén történt, az az új európai érának legnagyobb báránya. Rendszere szabotálás folyik ezen a téren, a nemzetek egy része olyan fokig le van fegyverezve, hogy a belső rend fentartására sincs elég ereje, a másik rész pedig a háború előtti állapotokhoz képest sokkal erősebben van felfegyverkezve. Ez nemcsak teljes kigúnyolása a lefegyverzés eszméjének, hanem egyenesen türszetesen és újabb veszélyt rejt magában. Ez a veszély éppen a nemzeti önérzet túlságos felduzzadása folytán rejti magában a romanyabb igazságtalanságokat. A megalázottság és az igazsátalanság meg fogja teremteni, amint ahogy Párisban kifejezést adtam ennek a nézetemnek, — mondotta Apponyi — a legsötétebb kétségbeesések koalícióját, amely igen nagy veszedelem, bármilyen nagyhatalom álljon is vele szemben. A nemzetek szövetségének egyik legnagyobb feladata, hogy a lefegyverzés kérdését a méltányosság, az egyenlő elbánás és az igazságosság szellemében oldja meg. A küügyminiszter útr azt mondotta, hogy a lefegyverzés a legyőzött államoknál végre van hajtva. Apponyi szerint, ebben a pillanatban, amikor a nemzetek szövetségeibe beléptünk, új helyzet állott elő. A lefegyverzés tekintetében a trianoni diktátum volt irányadó, ívest azonban már nem ez a mérvadó, hanem a nemzetek szövetségének az a paktuma, amely , ezt a kérdést az egyes államok földrajzi fekvésének tekintetben vételével oldja meg. Magyarország fegyverkezésének kérdése belépésünkkel új stádiumba jutott, mert az egyességokmány 8-ik cikke szerint kell most már ezt a kérdést eldönteni. Lehetséges, hogy azt fogják mondani, ha ezt a kérdést felvetjük, hogy igazságosnak tartják a lefegyverzésnek azt a fokát, amelet a trianoni békeszerződés állapít meg, mindenesetre módunkban van jogunkat újra érvényesíteni és teljesen legális után szólani azokról a sérelmekről, amelyek Magyarországot a lefegyverzéssel és a fegyverkezés korlátozásával, továbbá a teljesen rossz hadi kiegészítéssel érték. Apponyi ezután a kisebbségek védelméről szól. Ebben a tekintetben is előnyt jelent a népszövetségbe való belépésünk, mert jogunk van intézkedéseket követelni. Dacára azoknak az előnyöknek, amelyet felsorolt nem lett volna barátja annak a gondolatnak hogy a nemzetek szövetségébe belépjünk, mert a nemzetek szövetségének alapokmánya mintegy szentesíteni látszik az elszakított területek sorsát, van azonban az alapokmányban egy paragrafus, amely a szerződések revíziójának lehetőségét tartalmazza Igaz, hogy nagyon szűk alló ez, de meg van benne a mód arra, hogy ilyen irányban is lépéseket szehessünk. A kisántáni demarsáról szólva fejtegeti annak teljes alaptalanságát és kifejti, hogy abban egy Magyarország ■ elleni rendszeres akció szimptomáját látja. Magyarország fenyegető fegyver-- mtnra .iuimuww Csütörtök, 1923 február 1. j.jjhJjfjg! gfn jjj vTN JH? t'o?*”rok iái pád..is nélkür—ri 1 " n,!". ni hida* in. cipzárról VJOJLc 13 O, kancanUban 400,2 i • o» arnn.vnuror.si. 4500 koronáiéi. ■ Videkle..nek 2 ura a.a.‘ Oracher M&ndor vizig áll. togi-í nnirvuekter DeKsen technikai vezero, Nép tziuáM apoá 40. Keraa. a címre ügyelni-