A Nép, 1922. január (4. évfolyam, 1-25. szám)
1922-01-14 / 11. szám
Budapest, IV. évf. 41 szám Ára 3 korona 1922 január 14. szombat POLITIKAI NAPILAP tl«,rk,uM«égi Vinu, 8mtkMlgt,MM 3S a. Telefon i J. 63-80, J. 63-81. Kiadóhivatalt VIIU, BMufkirályt»olM 80. Telefon i József 103-85. Megjelenik d. n. 4 órakor« BLSkeeMslároki Egéna area_860 ko»i r*Mmn____840 boa. »70 boa. Bn hó**_ — 60 boa. 7M Mta____»O bM, Sbjraa nta in Inty. boa ém ffaMbra 3 boa. Választójog és integritás írta: Dr. Kruger Aladár Bethlen István miniszterelnök egy nyilatkozatában azt mondotta, hogy az 1918. évi XIV. törvénycikk, a Wekerle-féle választójogi törvény azért nem felel meg a mostani követeléseknek, mert az Nagymagyarország részére készült és mácsak* Csonkamagyarország választ. Ezzel szemben mi így állítjuk fel a tételt: habár ma papiroson csak Csonkamagyarország választ, mégsem szabad olyan választójogi törvényt alkotni, mely csak Csonkamagyarországnak jó és ezért,, ha az 1918. évi XIV. törvénycikk minden egyéb alapelvét szitba dobjuk is, egyet, mégpedig azt a hazafias aggódásból fakadó gondosságot, melylyel e törvény megalkotói Nagymagyarország magyar mivoltát meg akarták óvni, azt lelkiismereti kötelességünk az új választójogi törvény meghozatalánál is folytonosan szem előtt tartani. Elég volt a választójogi kísérletezésekből. Két választójogi törvényünk is van már, amelyeket meghoztak, de sohasem alkalmaztak. Sem az 1913. évi XIV., sem az 1918. évi XIV. törvénycikk alapján képviselőház össze nem ült és valószínűleg nem is fog összeülni soha, ellenben választani kellett nemzetgyűlést rendeletileg megállapított, a magyar alkotmánytörténetben eddig ismeretlen oktrojált választójog alapján. Ez a rendelet külső nyomás alatt és csak Csonka-Magyarország részére bocsáttatott ki és mint a kényszerhelyzetből fakadt, kifejezetten «szükségrendelet» feladatának megfelelt. Most azonban a pillanatnyi helyzeten felülemelkedve, a választójog kérdését végre nyugvópontra kell hozni és hosszabb időre érvényes, végleges reformot alkotni , olyant, amelyet a törvény meghozatala utáni napon nyugodtan alkalmazhatunk majd az egész Magyarországon is. Van-e magyar ember, aki belenyugodott Magyarország megcsonkításába ? Ha van ilyen, álljon elő és ő készítsen kizárólag Csonka-Magyarország számára választójogot. Az ő lelkiismeretét nem furdalhatja a súlyos kérdés, hogy hát aztán mit csinálunk, ha Magyarország területi egysége visszaáll ? Mert vissza kell állania ? Kivételes törvényeket hozunk-e a felszabadult részekre? De minő jogon helyezzük akkor kivételes törvények alá a Székelyföldet, a Csallóközt, Kassát, Nagyváradot? Avagy beleugrunk a sötétbe és a Szegedre szabott választójog alapján juttatjuk képviselethez Balázsfalvát, Turócszentmártont és Pancsovát? Mit fogunk csinálni, ha a dákoromán, nagyszerb és csehszlovák humbug hivatalos képviselői Budapesten összefognak Jászi ittmaradt páholytestvéreivel és megakadályoznak minden nemzeti és keresztény szellemű parlamenti munkát? Ha csak Csonka-Magyarország részére csinálunk választójogot, akkor ezzel mi magunk emeltünk újabb, nehezen ledönthető falat a maradék magyarság és a felszabadulásukat váró magyar területek közé. Ilyen tervre pedig egy a válasz : mindent, csak ezt ne ! Végleges reform kell, de minden reformot az egységes Nagymagyarország szemmeltartásával kell meghoznunk. Poincaré Európát újabb háborúba viszi? A háborús párt vezet Franciaországban — Ki az oka Briand bukásának? — Washingtontól—Cannesig Parts, január 7. A nagyhatalmak legfelső tanácsa Cannes-ban a német, orosz és középeurópai kérdés gazdasági és pénzügyi megoldását vitatta meg és a konferencián még, kirívóbbak lettek az angolfrancia érdekellentétek. A cannesi ellentétek tulajdonképpen már Washingtonban mélyültek el. Ott a résztvevő államok mindegyikének valójában az volt a célja, hogy a megállapodásai révén magának stratégiai előnyöket biztosítson. Hogy a valóságban hogyan fest a washingtoni leszerelés, arra nézve igen jellemzők a következő adatok: Harding újabb leszerelő terve szerint Angliának és Amerikának hajórajaikat még kilencvenezer tonnával kell növelniük, vagyis Anglia 9600, az Egyesült Államok 0500, Japán 21.800 tonnával, Francia- és Olaszország pedig arányos űrtartalommal építhetnek még olyan hajókat, amelyeknek építése a flotta programmba fel sincsen véve. Harding ezen leszerelő tervének elfogadása esetén az egyes államoknak még enynyivel kellene felszerelni haderejüket. A legutóbbi tárgyalások meglepetésszerű eseményeket hoztak, így a jelenlévők legnagyobb bámulatára a legantimilitárisabb álláspontot Japán foglalta el. Amerika terve visszafelé sült el s az amerikai diplomácia azáját maga által vezett tőrben botlott meg. Harding ugyanis abban a reményben hívta össze az értekezletet, hogy általa Japán fegyverkezésének gátat vessenek, Amerika tengeri fölényét pedig terülőúton biztosítsák. Vagy pedig Japánt bűnbaknakállítsák, melynek hadikészsége Amerika fegyverkezését ellene, igazolja. A japán kiküldöttek eleinte ingadoztak, majd később egy fordulattal a nagy csatahajók építése ellen foglaltak állást. Japán a hozzá közelfekvő ázsiai vizeket kis egységekkel is meg tudja védeni, míg egy Japán elleni tengeri háborúhoz a támadás keresztülvitelére óriáshajók kellenének. Erre való tekintettel a japán küldöttség azzal érvelt, hogy a leszerelő értekezlet támadó célzatú hajók építését nem engedheti meg. Amerika delegátusai hiába feszítették meg minden erejüket, Angliában Franciaország fellépése határozott gyanúval találkozott. Lord Lee, Anglia washingtoni kiküldöttje, igen élesen kikelt a francia álláspont ellen. Lord Lesnek az volt a felfogása, hogy a búvárhajóknak tulajdonított ama előny, hogy a gyengébb nemzetek és partvidékeik védelmét szolgálják, egyenesen kihívó jellegű. A háború bebizonyította, hogy szervezett hajórajjal szemben a búvárhajók tehetetlenek. A háború alatt tizenötmillió brit katona kelt át a Manche-csatornán, anélkül, hogy a német búvárhajók miatt egy is elveszett volna. Ellenben 20 ezer asszonyt, gyermeket és agg utast pusztítottak el a búvárhajók. Ezért Angiia amellett talált„ A NÉP tudósítójától — állást, hogy ez a harci eszköz a világból eltűnjék. Franciaország mértéktelen követeléssei megakasztották a tárgyalásokat. Franciaország rendelkezik ma a világ legnagyobb és legjobban felszerelt hadseregével, melynek létszáma megközelíti a nyolcszázezret. Vizsgáljuk meg, hitelt érdemel-e Briandnak Washingtonban kifejtett megokolása, miszerint a francia állam jogos önvédelemből tart fenn ily jelentékeny katonai erőt, nem pedig hatalmi vágyból. Vizsgáljuk meg, mert Európa helyzetére gyakorolt befolyásánál fogva legközelebbről érdekel bennünket; de vizsgáljuk meg azért is, hogy a francia politika rugóira helyes fényt, derítsünk az általánosan elterjedt tévhitekkel szemben. Reánk, magyarokra nézve a jövő szempontjából csöppet sem lehet közömbös, hogy miként fogjuk fel a kontinens első nagyhatalmának szerepét az előttünk lejátszódó eseményekben s minő következtetéseket vonnunk le belőlük, tehát saját érdekünkben cselekszünk, ha megismerésükre egy kis figyelmet szentelünk. A versstilleti béke minden szigora és számtalan rendszabálya ellenére sem nyújt a franciáknak elegendő biztosítékot egy esetleges német támadással szemben. A gyakorlat tanúságtétele szerint a benne foglalt intézkedések megnehezítik ugyan egy harcképes hadierő felállítását, de korántsem teszik azt lehetetlenné. Sorra véve az egyes rendszabályokat, azt látjuk, hogy a katonaság állománya nem ellenőrizhető kellőképen s az ellenőrző bizottságok eszközei elégtelennek bizonyulnak. Kétségtelen, hogy a Német Birodalom hadi ereje jóval felülmúlja a megengedett létszámot. Az emberanyagot a hadviselt férfiak nagy száma folytán amúgy sem lehet csökkenteni, minthogy — a Briand kijelentései szerint — néhány adminisztratív intézkedés segítségével 6—7 katonaviselt embert mozgósíthatnak azonnal. Ami pedig a hadianyagot illeti, az eredmény itt is szűk térre szorítkozik. Csak a nagy horderejű ágyuk gyártását tudják korlátozni, ellenben a modern háborúban oly fentos szerepet vivő robbanószerek előállításában a németek kémiai gyáraik révén megtartották háború előtti fölényüket. A legtöbbet nyom a latban a Rajnabal partjának megszállása, idővel azonban ezt a stratégiai pozíciót is fel kell adnia. A béke rendelkezései értelmében az első zónát 1925-ben, a másodikat 1930-ban, az utolsót 1935-ben fogják a franciák kiüríteni. Akkor pedig a természetes védőfalak hijján szűkölködő északi megyéket csak a legnagyobb áldozatok árai védelmezhetik meg. A fenti elsorolás világossá teszi, hogy támadás esetén Franciaország kizárólag saját erejére van utalvaennélfogva nem csökkentheti erejét, nem szerelhet le. Ezt az álláspontot képviselte Briand Washingtonban és e körül jegeveeedercse ki állásfoglalása Cannesben is. De eltekintve egy háború lehetőségétől, a Versailles- szerződés végrehajtásának, szóval az elpusztított megyék felépítésének sorsa szintén az állam katonai erejében van letéve. Elsíprés, melynek szorítása kikényszeríti a németekből a jóvátételi részleteket, nem pedig Anglia támogatása. Ezeken a tényeken függött Briand tekintete, midőn a washingtoni konferencián a szárazföldi leszerelés kérdésével foglalkozott s ennek képtelenségét hangoztatta. Ezen a ponton ütköznek össze a franca belpolitikai felfogások is. Honfi Ferenc Briand lemondása miatt elnapolták a cannesi értekezletet A francia kamara elvetette a béke politikáját • A NÉP tudósítóidtól— A NÉP tegnapi számában elsőnek jelentette, hogy Briand a francia soviniszta közvélemény nyomása alatt lemondani kényszerül és helyét az imperializmus politikája foglalja el Poincaré vezetése mellett. Ma a következő értesítéseket kaptuk Párisból és Rómából: Páris, jan. 13. Leverteur tegnap este elhagyta Cannest és Briand visszalépése folytán visszatért Parisba. A legfelső tanács ülését a francia kormányválság miatt felfüggesztették. A legfelső tanács értekezletét egyébként egyelőre befejezettnek lehet tekinteni. Briand a sajtó képviselő előtt kijelentette, hogy az ő lemondása végleges. Parisba való visszatérésekor azt a benyomást szerezte, hogy nem talál kellő támogatókra. A francia kamarában Briand bejelentései nagy vihart okoztak. Az első vihar akkor zúgott fel, amikor Briand kijelentette, hogy nem Franciaországon múlik, várjon a moratóriumot elfogadják-e vagy elutasítják. Briand várt néhány percig, amíg a lárma elült, azután így folytatta: — Minthogy lehetetlen erről a fizetési tervről emondanunk , a fronme kormámy most, fáradt,Ai hogy