Aetas, 2002 (17. évfolyam)
2-3. szám - TANULMÁNYOK - Majtényi György: Emlékezés és személyiség – Az életút rekonstrukciójáról
Az életút dokumentumai 1999-ben a Politikatörténeti Intézet Levéltárában található népi kollégista, szakérettségis visszaemlékezésekhez kapcsolódóan készítettem interjúkat.11 A volt kollégistáktól megkaptam több egykori társuk címét. Az alábbiakban elemzett visszaemlékezés szerzőjéhez, Ősz Gabriellához is így jutottam el. Mint tőle megtudtam, hosszabb lélegzetű memoárt írt, tizenegy spirálfüzetbe jegyezte le élettörténetét. A füzeteket 1978-ban, ötven éves korában kezdte el írni, eredeti szándéka szerint lánya vagy „valamelyik kései utóda" számára. Élettörténetének elbeszélésében 1960-ig jutott, amikor 1993-ban abbahagyta az írást.14 Három évvel később aztán újrakezdte, de ekkor csak fél oldalt írt az írás és a folytatás nehézségeiről. 1999 októberében ismét kezébe vette a tollat és a már hét éve „íródó" utolsó (?) füzetet, néhány sorral gyarapítva a memoárt, amit azóta sem tudott befejezni. Az elbeszélésnek - gyakori látogatásai révén - e sorok szerzője is a szereplője lett. A füzeteket egyesével kaptam meg tőle elolvasásra, s mindegyikről külön-külön beszélgettem el vele. A tizenegy teleírt spirálfüzethez így tizenegy interjú társult. Megkaptam tőle férje és gyerekei hozzá írt leveleit, valamint azokat az útinaplókat, melyeket férjével felváltva, közös kirándulásaik során írtak, és a családi fényképeket is. (A források sokszínűsége mellett, őszintesége, vonzó egyénisége is „érdekessé tette" számomra a visszaemlékezőt s „értékessé" a visszaemlékezést.) A memoárban a múlt történéseit az eltelt idő és az írás jelenének távlatából írja le. Az interjúkban az elbeszélt idő és a „mostani jelen" hatása alatt is emlékezik. Egykori emlékeit, hangulatait korabeli feljegyzései tükrözik vissza." E források segítettek saját értelmezésem kialakításában, melyhez kulcsot kínált a mű bevezetője. Annak érdekében, hogy saját olvasatomat ellenőrizhetővé tegyem, az alábbiakban ezt a részt szöveghű formában közlöm: * Ősz Gabriella visszaemlékezése (részlet)16 „Változott-e valami mostanában? Változott-e valami bennem? Más-e a levegő körülöttem? Hegy vagy völgy-e ahová jutottam? (...) Kérdezéssel kezdtem - ebben már benne van a kétkedés. Röviden: nem tartom túlságosan fontosnak, amit írni kezdek, se magam, se mások számára. Ugyanakkor sem magyarázkodni, sem magamat igazolni nem akarom. Ma divat a visszaemlékezések, emlékiratok, saját életek írása. Tehát írhatok, ha tetszik divatból is. Nem irigylem sem a volt prostituáltak, sem a háborús bűnösök sikereit, akiknek az emlékiratait szétkapkodják. (Akár tartós, akár tiszavirág életű siker.) Nem is mások számára írok. Ha pontos akarok lenni, mégis mások számára. Talán a lányom, talán másik . Lásd Politikatörténeti Intézet Archívuma. (PIA) 913. f. és 302. f. A memoárok elemzése során elsősorban az a kérdés foglalkoztatott, hogy az egyének miképp élték meg a társadalmi változásokat. Hogyan alakították ki ezekről saját egyéni olvasataikat. 14 Addig az időpontig, amíg jelenlegi lakásukba költöztek. n Gyáni Gábor: Emlékezés és oral history. Gyáni 2000. 128-144. 16 A memoár levéltárba adása folyamatban van, ugyanakkor kívánatos lenne a megjelentetése is.