Aetas, 2005 (20. évfolyam)

1-2. szám - HATÁRAINKON TÚL - „… humanista vagyok, és szerintem a humaniórák lényegében az olvasásról szólnak.” Beszélgetés Hayden White történésszel (Az interjút készítette: Kisantal Tamás, Krommer Balázs)

Ranke, Michelet, Burckhardt, Tocqueville. Azt mondtam magamnak: vegyük ezeket a szö­vegeket, és nézzük meg, milyen strukturális hasonlóságok vannak köztük. Hogy újra megtenném-e ezt? Nem! Miért tenném? Ha az ember egyszer elvégez egy strukturális elemzést, és látja, hogy működik, utána inkább más dolgokba kezd. Mostaná­ban a történelmi szövegek olvasásának másféle, nyitottabban dekonstruktív megközelítését alkalmaznám. A Metahistory nem arra szolgál, hogy a fiataloknak, a történészhallgatóknak vagy egyáltalán bárkinek megtanítsa, hogy kell egy történelmi szöveget m­egírni. Épp ellen­kezőleg: arról szól, hogyan olvassuk a történészek műveit, és milyen komponensek alkot­nak egy történelminek nevezett szöveget. Vagyis a könyv a műfajról, egy bizonyos diskur­zus műfajáról szól. Változtatnék-e valamit a Metahistoryn? Nem! Mint mondtam, gyakran felteszik nekem azt a kérdést, nem vagyok-e következetlen, mivel a később, más könyveim­ben írtak nem teljesen egyeznek a Me­ta­h­is­toryban megfogalmazottakkal. Általában azt szoktam válaszolni, hogy egyrészt a gondolkodásom is változott, másrészt pedig próbáltam reagálni a Metahistoryval kapcsolatos, általam jogosnak vélt kritikákra, így aztán máshogy fogalmaztam meg a kérdéseket. Nem hiszem, hogy a Metahistory örökérvényű mű lenne. Egy adott történeti pillanatban keletkezett, egy olyan kulturális mozgalom terméke, mely­ben én is részt vettem, ráadásul a strukturalizmus nagyon izgalmas módszernek bizonyult a különböző filozófiai, teoretikus és módszertani kérdések megvitatásához. A humántudo­mányokban már elmúlt ez a pillanat, de felejthetetlen marad. A strukturalizmus a mai na­pig adekvát megközelítése az elemző kutatásnak. Bizonyos poszt-strukturalista szemléletű munkák azonban egyre inkább átalakították a különböző diskurzusok vizsgálatának mód­ját. Az olyan teoretikusok, mint Foucault, Derrida vagy Roland Barthes poszt-strukturalista korszakukban más módszereket alakítottak ki az olvasásról való gondolkodással kapcsolat­ban. Engem az olvasás érdekel. Ebben az értelemben humanista vagyok, és szerintem a humaniórák lényegében az olvasásról szólnak. A humanistának tudnia kell összetett dis­kurzusokat összetett módon olvasnia. Manapság már nem akarnék a Metahistoryhoz ha­sonló könyvet írni. Mostanában sokkal inkább érdekel a szépirodalmi szövegek elemzése, mert ezek szerintem még a történelemnél is realisztikusabbak. Mi Magyarországon gyakorlatilag a g6-es évek elejétől kezdtük el az Ön munkásságát megismerni, 1997-ben jelent meg nálunk az első könyve, egy tanulmánykötet A történelem terhe címmel. Közvetlenül megjelenése után milyen hatást váltott ki a Metahistory? Mit szóltak hozzá a történészek? Nos, a történészek nem voltak túlságosan elragadtatva tőle. Úgy gondolták - ahogy sokan mások is -, hogy engem egyáltalán nem érdekel a történészek tevékenységének kutatási szakasza, csupán az írásra fordítottam figyelmet. Azt mondták, White úgy olvassa a törté­nelmi szövegeket és a történészek szövegeit, mintha irodalmi alkotások lennének. De egy történelemi szöveg - állították - nem irodalmi mű, nem kezelhetjük irodalomként, s így White rossz kritériumokat alkalmaz, illetve csupán az ilyesfajta történetírás felszíni as­pektusát elemzi, így a történészek elutasították a Metahistoryt, mivel szerintük egyszerűen irreleváns történelmi szövegeket úgy olvasni, mintha azok irodalmi alkotások, mondhatni fikciók lennének. Én azt akartam kimutatni, hogy a történetírás többé vagy kevésbé tudato­san, de mindenképp alkalmaz a szépirodalomból származó fikcionalizáló technikákat. A történész ezeket képzése során sajátítja el, vagyis mindez a Bildung része. Amennyiben a historiográfus egy történetet akar elmondani - legyen az akár igaz történet -, lényegében kénytelen létrehozni azt. Amikor valaki megfogalmaz egy történetet, ezt olyan történet­­mondási minták alapján teszi, melyeket művelődése során sajátít el: az elolvasott regények.

Next