A Hét 1960/2 (5. évfolyam, 27-52. szám)
1960-07-31 / 31. szám
Lányok között Ha nem jól választod ki a vonatot, akkor a mihályfai bakterháztól csak az apostolok szekerén juthatsz el Felsőpatonyba. Ez bizony a tikkasztó hőségben nem nagyon lelkesítő előkészítés a munkaérdemrendes szövetkezetesekkel való találkozásra. De ha netán még a helyszínen is bosszantana a dolog, a helybeliek megtalálják az orvoslás módját - elkísérnek a kertészetbe. Itt is, ott is lányok tarkállanak a csupa zöld növényzet között. Talán nem is az odaérkezőt, hanem a fényképezőgépet veszik először észre, aztán mindjárt meg is kezdődik a nevetgélés, viháncolás (persze csak szolidan) és a tiltakozás, hogy ne... minket igazán nem kell lefényképezni! Pedig hát közben már meg is történt a tincsigazítás, a ruhaleporolás, csak még egy-két kérlelő szóra várnak, hogy valaki azt ne mondhassa, ők maguk tolakodtak a lencse elé. Előbb azért még Csóka Pista bácsit szocialista munkabrigádjuk vezetőjét is előkerítik, hadd legyen teljes a kép! Kérdezgetek. Először csak röviden felelnek, jó itt, mert nekik való ez a munka, meg hát az elmúlt hónapra 45-50 munkaegységet kerestek és ugyebár, előlegként 13 koronájával, ez nem is olyan rossz kereset. Aztán megindul a szóözön és nincs oly ceruza, amely hét megbátorodott leány minden szavát lejegyezhetné! Mert ha már egy kicsit panaszkodhatnak is, akkor megmondják ők... a kertészet csak olyan mostohagyerek! A takarmánytermelés és az állattenyésztés a minden. Az újságok is mindig azzal foglalkoznak. Pedig a húshoz zöldség is kell, nem igaz? Olyankor persze jó a kertészet, amikor május, június táján a jövedelem szűkebb hónapokban hozza az ezreseket. Az utóbbit egy barna lányka mondja és ki ne adna igazat egy duzzogó, húszéves lánynak ? Különösen akkor, ha nem is szívből duzzog, csak úgy nagylányosan, mintha csupán azt akarná, hogy egy kicsit jobban észrevegyék őket. Ezt pedig miért ne akarnák? Elvégre azért húsz évesek! Nem önzők ők, a világért sem állítanám, hiszen még azt is megmutatják, hogy merre találjuk meg a dohányos csoportot, szövetkezetük másik szocialista brigádját. Pedig abban tizenhat lány dolgozik. - la -Érc- és szénbányákban veszélyes megbetegedések a szilikózisos vagy pormegbetegedések A pribrami ércbányák egészségügyi berendezései gondoskodnak a hányástanoncok egészségéről. Az inhalációs készülékek hatásos megakadályozói a megbetegedéseknek. A kertészlányok és a vezetőjük — Csóka Pista bácsi Márkus, Kökény. Bogár - három puli, három pásztorkutya, egyik okosabb mint a másik Ha a gazdájuk rájuk füttyent s csak enynyit szól: „Kökény te, hallod-e, erlggy csak, amott azta tinót'" már rohan is a kutya, néha mind a három, mint az ijjből kilőtt nyíl, pontosan oda, ahová kell. Mókus, Kökény, Bogár a nemzedékek. Mókus az üreg, Kökén, meg Bogár a fiatalok. Akárcsak a gazdáik: Bandi, Laci meg István bácsi, az üreg gulyás, akiről már írtam volt a múltkoriban, de a pulik meg a bojtárok kimaradtak, szóljon hát ezúttal ez a pár sor róluk. Mókus — rangjához illően az üreg gulyás kutyája, ő már idősebb, higgadtabb vérű, akárcsak a megőszült ember, s inkább hajlamos a parancsosztogatásra, mint a cselekvésre. Hősül az árnyékban kapkod a legyek után, szundit nagyokat a végtelen hosszúságú napokon. Az ifjak meg? Akár a gyerekek, a Bandi meg a Laci. Ugrándoznak viháncolnak, körbe-körbe ugatják a határt, de ha komolyra forduló dolog, ha cselekedni kell, rohannak az első szóra. Honnan tanul a kutya emberséget? Hogy tudja meg, mi a kötelessége, hol szedi magába, hogy mikor mit kell cselekednie egy jelre, egy szóra, egy kézmozdulatra? A pásztorok azt mondják, hogy Ír anyjától. Ahogy az ember például írni, olvasni, az idősebbeknek köszönni tanítja a csemetéit, így tanítja az anyakutya, jelen esetben a Mókus, Krt meg Elogárt a puli-kötelességre. Nemzedékek. Pujik és gulyások, kutyák és emberek. Régi nagyon régi barátság ez már, s nem is barátság talán, több ennél, kötelék, egymásra-utaltság, ísó-kapa-viszony. Az ember falun to a kutyának s jószóval, illetve iz meg segíti a munkájában, künnyebbé igyekszik tenni a gaz-fája életét. S nem szakad el tőle. Az embertől meg a földtől, a széles metal világtól, a pusztától, hír marad hozzá ugyanúgy, ahogy a pászorember is csak a szabad ég alatt, messzire nyúló földeken tudja megtalálni igazi boldogságát. Ím, az öreg gulyás is, kifelé jártár az időből, de növekednek utána a fiai, Laci meg Bandi, a Юtárok, lesz gulyás ezután is, ím, az öreg puli, a Mókus, akizintén a jövendő nevében oktata puli-emberségre az Ifjakat, kutya-kölyköket. -CSÍ-"