Akadémiai Közlöny, 1970 (19. évfolyam, 1-20. szám)

1970-01-15 / 1. szám

4 AKADÉMIAI KÖZLÖNY 1970. január 15- i izányítottan (bruttó A/B) állapítja meg oly mó­don, hogy a nyereségprémium mértéke az arány minden egyes százaléka után a magasabb vezető állású tárgyévi kifizetett alapbérének egy száza­lékánál kevesebb és két százalékánál több nem lehet. A mérleg szerinti bérköltségbe ebből a szem­pontból nem számít be a bányászatban a hűség­­jutalom, a könyv- és lapkiadó vállalatoknál, vala­mint a film- és hanglemezgyáraknál a szerzői tisz­teletdíjak, illetőleg a filmprémium. (3) A nyereségprémium mértékét a dolgozóval írásban előre kell közölni. A felügyeleti szerv a nyereségprémium terhére a várható eredmények­re tekintettel, legkorábban a féléves mérlegadatok figyelembevételével — év közben egyszer — elő­leget adhat. • (4) A nyereségprémium összegét a felügyeleti szerv a vállalat kiemelkedő gazdasági eredményei­re, illetőleg a kiemelkedő irányító tevékenységre tekintettel a vállalat bérköltsége terhére — a bér­­szabályozás szerinti bérszínvonalba, illetőleg bér­tömegbe be nem számítóan — felemelheti. 28. §. (1) Ha a felügyeleti szerv a vállalat gaz­dálkodásában vagy irányításában mulasztást álla­pít meg, a magasabb vezető állású dolgozó nyere­ségprémiumát a hiányosságok pótlásáig zárolt számlára helyezheti, illetőleg legfeljebb 25 száza­lékkal, ha pedig a mulasztás súlyos, ennél na­gyobb mértékben csökkentheti vagy teljesen meg­vonhatja. (2) Csökkenteni kell, illetőleg meg kell vonni a nyereségprémiumot a népgazdasági érdek vagy a lakosság érdekeinek súlyos megsértése esetén, valamint akkor, ha a vállalat a rendelkezésére álló eszközöket nem használja fel megfelelően, és emiatt a vállalatnál dolgozók élet- és munkakörül­ményeinek alakulása a lehetőségektől jelentősen el­marad, továbbá, ha a részesedési alap nem nyújt fedezetet a terhére kifizetendő összegekre. Az ágazatért felelős miniszter, illetőleg a felügyeletet gyakorló miniszter a kötelező csökkentés, illetőleg megvonás további eseteit meghatározhatja. (3) A csökkentést, illetőleg megvonást írásban indokolni kell. 29. §. (1) A magasabb vezető állású dolgozókat az év végi részesedés a vállalat többi dolgozójá­hoz hasonlóan megilleti. Az év végi részesedés a kiemelkedő munkára és példamutató magatartás­ra tekintettel azonban nem emelhető fel, miután e tényezőket a nyereségprémium megállapításánál veszik figyelembe. (2) A magasabb vezető állású dolgozó részére a felügyeleti szerv jutalmat adhat az ,,MTA SZOT elnökség Vörös Vándorzászló” és a „Kiváló Válla­lat” kitüntetés esetén a részesedési alap terhére, továbbá kivételesen — a vállalat bérköltsége ter­hére a bérszabályozás szerinti bérszínvonalba, ille­tőleg bértömegbe be nem számítóan — a vállalat tárgyévi eredményeiben nem jelentkező távlati feladatok érdekében végzett eredményes munkáért és a műszaki fejlesztés terén kiemelkedő eredmé­nyekért. (3) A magasabb vezető állású dolgozót is meg­illeti a jogszabály vagy a kollektív szerződés ren­delkezései szerint a miniszteri vagy ennél maga­sabb kitüntetés esetére, valamint a részesedési alapból a törzsgárda tagsággal együtt járó jutalom. (4) A felügyeleti szervnek a 27. § (2) és (4) be­kezdése, a 28. § (1),(2) bekezdése és a 29. § (2) bekezdése alapján tett intézkedéséről a szakszer­vezetet egyidejűleg tájékoztatni kell. 5. Alapbércsökkentés veszteséges gazdálkodás esetén 30. § (1) Arra az évre, amelyben a vállalat a tar­talékalap által nem fedezett veszteséggel zár: a) a magasabb vezető állású dolgozóknak csak a személyi alapbérük 75 százaléka; b) a nyereség alakulására jelentős befolyást gya­korló munkakörben dolgozóknak pedig csak sze­mélyi alapbérük 85 százaléka jár. A különbözetet vissza kell téríteni. (2) Az (1) bekezdés b) pontja alá eső munka­köröket a kollektív szerződésben kell meghatá­rozni. A személyi alapbércsökkentésnek csak olyan munkakörben lehet helye, amelyben dolgozók ré­szére éves feladatokért járó prémiumot vagy nye­reségprémiumot tűztek ki. Nem írható elő személyi alapbércsökkentés a munkások és olyan alkalma­zottak esetében, akiknek rendelkezési joguk és a nyereség alakulására érdemi befolyásuk nincsen (pl. bérelszámolók, anyagkönyvelők, gépkocsiveze­tők), még akkor sem, ha részükre éves feladatokért járó prémiumot vagy nyereségprémiumot tűztek ki. (3) Az (1) bekezdésben foglaltak csak azokra a dolgozókra alkalmazhatók, akik a veszteséges év­ben a vállalatnál legalább fél éven át személyi alapbércsökkentés alá tartozó munkakörben dol­goztak. Ebbe az időtartamba — az évi rendes és tanulmányi szabadság kivételével — az egy hetet meghaladó munkából való távollét (betegállomány stb.) nem számít be. (4) Ha az (1) bekezdésben említett munkakör­ben töltött időtartam az egy évet nem éri el, a visszatérítési kötelezettség az eltöltött idővel ará­nyos. 31. § (1) Ha a veszteség összege kevesebb, mint a 30. § szerint visszatérítendő bérkülönbözet ösz­­szege, a levonás időtartamát a veszteség mérté­kéig arányosan csökkenteni kell. (2) A 30. § alapján fennálló visszatérítési köte­lezettségről a dolgozót a levonás megkezdése előtt legalább nyolc nappal értesíteni kell. A levonást a mérleg elkészítését követő hónapban kell meg­kezdeni. A levonásra a társadalmi tulajdonban okozott károk megtérítésére kötelező jogerős vál­lalati határozat végrehajtásának szabályait kell al­kalmazni. (3) A levont, illetőleg behajtott összegekkel a nyilvántartott vállalati veszteséget kell csökken­teni.”

Next