Amerikai-Kanadai Magyar Élet, 1984. január (26. évfolyam, 1-3. szám)
1984-01-07 / 1. szám
2.oldal. AMERIKAI-KANADAI MAGYAR ÉLET 1984. január 7. Katonai rezsim felszámolása Argentínában alkalmat szolgáltat a NEUE ZURICHER ZEITUNG-nak arra, hogy megvizsgálja, mennyire nyert teret a demokrácia Latin- Amerikában. Első pillantásra a helyzet kedvezőnek látszik. Öt évvel ezelőtt tizenhét latin-amerikai ország közül tizenháromban még diktatórikus rendszer volt hatalmon. Azóta további hat államban választások eredményeként polgári, demokratikus kormány került hatalomra, név szerint Argentínában, Bolíviában, Peruban, Ecuadorban, Hondurasban és Salvadorban. Brazíliában a katonai rezsim visszavonulóban van, Chilében és Uruguaiban pedig mind többet hallat magáról a demokratikus ellenzék. Mindent egybevetve, már-már arra a következtetésre ragadtathatnék magunkat - írja a NEUE ZÜRICHER ZEITUNG - hogy Latin-Amerikában a demokrácia feltartóztathatatlanul nyomul előre. Csakhogy nem szabad figyelmen kívül hagyni a latinamerikai hagyományokat. Az eddigi gyakorlat azt mutatta, hogy meglehetős gyorsasággal követte egymást a katonai diktatúra, a demokrácia, majd megint a katonai diktatúra. Most is óvatosnak kell lennünk , nem lehetetlen ugyanis, hogy a demokratikus rendszerek átmeneti jelenségeknek bizonyulnak. A helyzet az, hogy a nemzeti sajátosságoktól eltekintve valamennyi latin-amerikai országban a hadsereg van a legkedvezőbb helyzetben ahhoz, hogy megragadja és gyakorolja a hatalmat. A fegyveres erők jóval a szakszervezetek, a pártok, vagy akár a gazdasági konglomerátumok előtt rendezték soraikat, alkottak az egész nemzetet átfogó, sőt, bizonyos mértékig reprezentáló szervezetet. Még ma is vannak olyan latinamerikai országok, ahol a társadalmi és gazdasági integráció tökéletlen. A fegyveres erők viszont olyan területeken is élénk tevékenységet fejtenek ki, amelyek szigorúan véve hatáskörükön kívül esnek, így például saját felsőoktatási intézményeik, iparvállalataik és bankjaik vannak. Ezen túlmenően az egyház mellett a fegyveres erők ígérnek felemelkedési lehetőséget a legszegényebb rétegek tehetséges gyermekei számára. Latin-Amerikában a katonák védelmi és rendőri feladatköre között nincs különbség. Tekintettel arra, hogy az itteni országok évtizedek óta a világpolitika szélárnyékában találják magukat, a katonaságnak ritkán kell szembeszegülnie külső fenyegetéssel, figyelmét a belpolitikai hatalmi játszmára összpontosíthatja, amely játszmában az ő kezében vannak az ütőkártyák. A NEUE ZÜRICHER ZEITUNG cikkírója a továbbiakban emlékeztet arra, hogy a latinamerikai nemzetállamok kialakulása az ellenreformációval esik egyidőbe. Következésképpen az itteni társadalmak lekéstek mind a felvilágosodásról, mind az ipari forradalomról. A gyarmati uralom alól való felszabadulás az amerikai és a francia forradalom lobogója alatt történt, ám e forradalmak eszméi nem hatottak a forradalmárok tudatának mélyére. Az igazi latin-amerikai hagyomány az intolerancia. Nem csoda tehát, hogy a demokrácia is inkább szónoki fordulat, nem pedig mindennapi, átélt gyakorlat az itteni országokban. Az alkotmányok szövegében semmi kifogásolni valót nem lehet találni. Csakhogy a mindennapok gyakorlatának kevés köze van az alkotmányban megfogalmazott nemes eszmékhez. Az egyik legnagyobb probléma az, hogy Latin-Amerikában hiányzanak azok a társadalmi rétegek, amelyek a demokratikus államrend tartópillérei lehetnének, illetve kellene, hogy azok legyenek. Ugyancsak hiánycikk a demokratikus állampolgári öntudat. Bármiféle hivatal automatikusan az egyéni meggazdagodás lehetőségének tűnik, nem pedig a köz szolgálatának. Mindaddig, amíg a politikai pártok személyiségek körül kristályosodnak ki, nem pedig a közös világnézet, a közös program alapján állnak, nem fejthetnek ki építőjellegű politikai tevékenységet. A demokrácia ugyanis a türelem államformája. A demokratikus megoldásokhoz időre van szükség. E tekintetben a latin-amerikai demokráciák szerencsétlen csillagzat alatt születtek. Az itteni országokban olyan gazdasági és társadalmi problémákkal találják szemben magukat a hatalom birtokosai, amelyek megoldása nem tűr halasztást. A NEUE ZÜRICHER ZEITUNG munkatársa szerint nehéz megszabadulni attól a gyanútól, hogy több latin-amerikai országban a tábornokok azért mondanak le olyan könnyű szerrel a hatalomról, mert az általuk előidézett, vagy elmélyített problémák megoldását szívesen engedik át a politikusoknak. Arról az igényükről azonban nem mondanak le, hogy kedvezőbb széljárás esetén újból a nemzet megmentőinek a szerepében tetszelegjenek. 3636 North Paris Ave, Chicago, Illinois 60634 * Főszerkesztő és kiadó:ÁDÁM HALMÁGYI LAJOS Telefon: 312 / 625-8774i Sccond Class Postage paid at Chicago, IL J Published: every Saturday, except in January and July í one week.\ Előfizetés 1 évre: US$ 25,00, félévre: ÜSS 15,00 \ Subscription 1 Year: ÜSS 25,00, half Year ÜSS 15.Editoral and Publishing Office: ! 3636 N. Paris Ave., Chicago, IL 60634 Phone:312-625-8774. Managing Editor and Publisher: ! Louis Halmagyi Ad%m. A -Postmaster send address changes to: 3636 N. Paris Ave. Chicago IL 60634 ^******SSSSSÍSS3S3SSS3OSSSSSSSSS3OOSJSJSSOÖS3SSÖS3SJS3SJ(SSJO0S3O£ KI MIBŐL ÉL A VASFÜGGÖNY MÖGÖTT? A jövedelem titokzatos forrásairól írt cikket a jugoszláv Politika című napilap prágai tudósítója. Bejárta a népi demokráciákat és azt a következtetést vonta le, amit tudósításának bevezetőjében a következőképp jellemez: Bulgária az az ország, ahol egy dolgozó átlagos havi jövedelme 200 leva, ebből 400 levát költ el és 600 levát tesz a bankba. Ezeknek az összegeknek az eredetét nem lehet kideríteni. Annyi azonban bizonyos, hogy a népi demokráciákban ez a helyzet. A prágai újságokban például ilyen hirdetéseket olvashat az ember: Eladó vikkendház, 140 ezer koronáért, Ford autó 126 ezerért, bélyeggyűjtemény 150 ezerért. Csehszlovákiában az átlagos havi fizetés 2800 korona. Egy üveg Whisky 360 koronába kerül, tehát egy dolgozó átlagfizetéséből körülbelül nyolc üveg whiskyt vásárolhatna. Szófiában sokkal több autót látni, mint amennyire logikusan számíthatna az ember, ha tekintetbe vesszük, hogy egy Ladáért 6 éven át kell dolgoznia az átlagkeresőnek. A magyar újságokban arról olvashatunk, hogy megszámlálják az országban található milliomosokat. Ezeket írja “A jövedelem titokzatos forrásai” című cikkében a Politika című belgrádi napilap. Leszögezi: a népi demokráciákban a legtöbb család két, vagy több kenyérkeresővel rendelkezik. A Szovjetunió kivételével mindenhol virágzik a másodállás, ezt - a jugoszláv újságíró szerint - általában jobban fizetik, mint az elsőt. Magyarországon az állami üzemekben megengedik a dolgozóknak, hogy maszek munkákra használják a gépeket és az így termelt árucikkekkel az eredeti darabbér kétszeresét keresik meg. Prágában pedig gyakran találkozhat az ember olyanokkal, aki nappal taxisofőrök este pincérek. A jugoszláv újságíró ezután így folytatja: A népi demokráciákban virágzik a korrupció. Állandó hiánycikkek mellett érezhető, hogy a lakosság nem tudja kielégíteni természetes jogait és ennek következtében igyekszik olyan megoldásokhoz folyamodni, amelyek segítségével legalább részben meg tudja oldani problémáit. Általában rosszul fizeti őket az állam, ezért elfogadják a vesztegetést. Ezt azonban nem tartják vesztegetésnek, hanem rosszul fizetett munkájuk kiegészítésének. Az ő szemükben ehhez természetes joguk van. Ezekről a kérdésekről nyíltan nem beszélnek, mert nem illenek bele az ideológiai vonalvezetésbe. Fából vaskarika helyzet áll elő, például Lengyelországban, amely fennállásának egy nagy krízisét éli. És mégis sok a lengyel milliárdos, egyszerűen azért, mert egy dollárért hivatalos árfolyamon kilencvenöt zlotyt kell adni, ezzel szemben a fekete piacon 1 dollár 680 zlotyt ér - írja a Politika munkatársa.