Amerikai Magyar Világ, 1974. november (11. évfolyam, 44-47. szám)
1974-11-10 / 45. szám
CSILLAGHULLÁS Irta: PAPP VARGA ÉVA Egyszer volt, hol nem volt... Vagy 60 évvel ezelőtt az alföldi rónaságon, Nagykőrs közelében egy icike-picike faluban gólya kelepett a földhözragadt szegény földmives agymáséknál. A gyerek, egy lerivka, a szomszédok egyöntetű megállapítása szerint „olyan szép itt, akárcsak egy angyalka”. A kresztségben az Ilona nevet kapta. Szaladt az idő, a kis Iluska felseperedett és olyan szép lett, úgyha Magyarország legnagyobb mai költője, a kiskőrösi születésű Stőfi Sándor kortársa lett volna, joggal mintázhatta .•Ina meg róla a János vitéz hősnőjét, akit „szőke babám, kis Iluskám”-ként örökített meg a világirodalmban. Gyönyörű sötétkék szemei, ragyogó szőke aja, csodaszép énekhangja és sudár termete endkívül kívánatossá tette Ilonkát (aki legszíveseben Ilus-nak hivatta magát) és alig lépett az eladóányok sorába, máris kérők sora kerülgette a házukat. [ A baj csak az volt, hogy beleszeretett egy nála évtiedekkel idősebb ember, a falu legtehetősebb gazdája, akinek Ilus szülei pénzzel tartoztak. Ez a férj állandóan szerelmével üldözte, megfenyegetve, hogy ha nem megy hozzá, akkor nem ad több haladékot züleinek és mihelyst lejár a váltó, elárverezteti mindenüket. Ilus inkább a menekvést választotta és azzal lucsuzott könnyek közt szerető szüleitől, hogy Budapesten munkát vállal és hazaküldi keresetét, így is ezt. Előbb kifutónak alkalmazták, aztán pedig „maamód” tanoncként vette fel a főváros egyik legelőkelőbb női kalapüzletének a tulajdonosa. Mindenki terette az üzletben és amikor egyszer egy nótát duolgatott, megkérték, énekeljen. (No persze nem az ízletben, hanem hátul a műhelyben.) Egy alkalommal betévedt az üzletbe a jónevű Egyed Zoltán író és kritikus, aki egy ismert színésznő barátnőjének csináltatott ott kalapokat. Meghallotta a műhelyből kiszűrődő gyönyörű énekhangot és oly kitűnőnek találta, hogy még aznap délután visszajött egy híres zenekritikus barátjával. Az kijelentette, hogy Isten áldotta tehetséggel van dolguk. Amikor lemutatták neki Ilust, annyira meghódította őt a lány szépsége, nemes egyszerűsége és ártatlansága, hogy megbeszélték Egyeddel és az üzlet tulajdonosnőjével, hogy taníttatni fogják. Így került történetünk hősnője növendékként „Boriska néni”-hez, Dr.eiler Ottó nyugalmazott jogtanácsos házához. Az Andrássy út egyik mellékutcájának gyönyörű villájá- ban adott magán nyelvleckéket a legtöbb világnyelvetökéletesen beszélő „Boriska néni” Budapest legnemesebb színészeinek. Annyira megkedvelte Ilust a gyermektelen házaspár, hogy magához vette. (Ők segtettek hozzá ahhoz is, hogy szülei adósságát időben kifizesse.) Színpadi neve Hajmássy Ilona lett. Innen már magas ívben folytatódott a szokatlanul ükeres karrier. Először a Zeneakadémián énekelt a gyönyörű leány, ezt követte sikeres fellépése a Városi Színházban, azt követően pedig szerződést kapott a Bécsi Állami Operaházba. Onnan, két évvel később, már mint magabiztos, befutott színésznő tért vissza. Ismét a Városi Színházhoz szerződött és főként Kálmán Imre nagyoperettjeiben lépett fel, táblás házak előtt, óriási sikerrel. Nem csoda, ha — mint oly sok elődje — nem maradt meg szülőhazájában. A Metro-Goldwyn-Mayer (MGM) stúdiótól kapott fényes szerződést és ettől fogva világhírű filmsztárként ismerte a világ, Ilona Massey néven. Legnagyobb sikereire jól emlékszik az amerikai magyarság is: „Rosalie”, „Balalaika”, „New Vine”, hogy csak egy párat említsünk. Televízión is óriási sikerei voltak. Mindenütt megbecsülést szerzett a magyar névnek; magánélete is különbözött a megszokott hollywoodi színvonaltól. Soha semmiféle botrány, szerződésszegés, per, vádaskodás sem fűződött a közszeretetben álló „Ilona” (ahogy az amerikaiak mondták) nevéhez. Amikor meglátogattam a Laurel Canyon Drive-on lévő gyönyörű villájában, örömmel, közvetlenül és hibátlan, gyönyörű zengzetes magyarsággal fogadott. (Mintha csak tegnap lett volna amikor „Boriska néni”-nél megismerkedtünk.) Lakása színei, kézimunkák, csecsebecsék mind Magyarországot idézték vissza, ami nem is csoda; sohasem szűnt meg szeretni szülőhazáját. Ottani hozzátartozóit is kihozatta, támogatta, minden magyar megmozdulásban részt vett, adományozott, segített. Első házassága szerencsétlen volt: csendben elvált egy hollywoodi amerikai filmszínésztől. Mikor szóba került, csak ennyit mondott csendesen: „Alán talán szívére vette színpadi sikereimet. Egy színpad nem elég két primadonnának.” Második házassága boldog volt és véget vetett színpadi karrierének. Férje, Donald Dawson neves amerikai ügyvéd volt, aki Washingtonba hozta. Mr. Dawson annak idején Truman elnök tanácsosa volt s az amerikai hadsereg vezérőrnagya. Feleségét bálványozta és az amerikai legelőkelőbb társadalmi élet vezetőivel ismertette össze, büszkén és boldogan. Utoljára akkor találkoztam Ilus-sal, amikor ott élő, diplomata fiamat mentem el meglátogatni. Akkor is épp oly kedvesnek, közvetlennek találtam. Nem (Folyt, a 15. oldalon) DAL Sárga Napból pereg a fény, lisztté őrlik a kerekek, az ég fala csontfehér, por lepi be a vizeket, ez az évszak tél is lehet, a tetőről füst is szállna, sovány falból zsír csepeg, zörren a csend celofánja Szöllősi Zoltán AMERIKAI MAGYAR VILÁG MAGYAR LÁBNYOMOK (Folyt, a 8. oldalról élő”) eljárások felügyelője lett. 1867. okt. 30-án elkezdték fűteni, olvasztani és keverni a gerebek, tartályok, tégelyek és csővezeték Fausthoz, Frankensteinhoz és Rube Goldberghez illő láncolatában. 1868. márc. 9-én született meg az eredmény. Az eredmény: sárgásfehér szilánkok, zöldeskék csomók, sötétszürke szeletek. Semmi arany. * * * Sok kérdés marad itt a levegőben, túl a különös komédia részleges dokumentációján („Verhandlungen Roccatani-Landres-Rosa, Prof. Sch.”, az állami levéltárban). Arra már rábukkant „Eugene S. Bagger” — aki, „mint múltkor említettem”, amerikai magyar volt, Bagger-Szekeres Jenő, — hogy Roccataniék az audiencia előtt felkeresték Ischl-ben Ferenc József édesanyját. Nem lehetett nehéz bejutni hozzá pl. ezzel: Rosa személyében tanú jött jelentéstételre Sophie másik fiának röviddel előbbi végnapjairól... De a valaha oly nagyhatalmú anyakirályné már szinte száműzött volt, sokban a magyarok miatt, akikkel nemrég egyezett ki a császár és akik Sophie-t az Udvar rossz szellemének tekintették. (Ő volt az, akit Károlyi Mihály nagyanyja, Karolina, a 13 aradi vértanú kivégzéséért okolt s ezért megátkozott, közhit szerint ezzel a dinasztia katasztrófa-sorozatát idézve elő.) Utak egyengetése tőle nem volt várható. Ki „protezsált” itt? A fiaskó után Roccatani kérő, majd követelő s végül szidalmazó leveleket írt Prof. Schroetter-nek, utoljára nem csupán hibák, hanem szabotázs elkövetésével vádolva őt. Majd Erzsébet királynéhoz intézett beadványt a bécsi jezsuita tartományfőnök útján, a Wittelsbach-uralkodóházhoz, Erzsébet famíliájához, kért beajánlást azzal, hogy korlátlan arannyal lesz képes bepótolni az „őrült” II.Lajos tékozlásait. A provinciális elküldte az iratot a királyné mindennapi társalkodónőjéhez, bizalmasához, akivel jó viszonyban volt. Az „I.F./Vschad.” („I.F./vegyes”) jelzésű kötegbe került az okmány néhánysoros iktatólapja. Egyidőben adatokat gyűjtöttem arról az érdekes, értékes, odaadó asszonyról, akit az „I.F.” jelez s aki Erzsébet mellett maradt annak tragikus haláláig, utolsó pillanatáig. Úgy jutottam el az iktatólaphoz, a Roccatani-trióhoz, az aranykalandhoz. Úrnőjét, barátnőjét, messze túlélte az asszony, csak 1927-ben halt meg, 81 éves korában, egy bécsi riport szerint „ágy fölött elszáradt bokrétákkal, üveg alatt lepréselt rózsákkal, kitüntetésekkel és kettejükről készült, elsárgult fényképekkel. Nem hagyott hátra naplót. Hatan voltak a temetésén.” A neve Ferenczy Ida volt. HUMOR Négy férfi szalad egy huligán elől. Valaki megkérdi őket: — Miért félnek ennyire? Hiszen maguk négyen vannak! — Ez igaz, de nem tudjuk, hogy melyikünket akarja megverni... - o— Albert, mostanában már nem vagy olyan jólöltözött, mint amikor összeházasodtunk. — Tévedsz, drágám, hiszen ugyanaz az öltöny van rajtam, mint az esküvőnk napján, húsz évvel ezelőtt... - o— Mindent meséljen el nekem — mondja a pszichiáter a páciensének. — Van időnk bőven. Kezdje a legelején... — Rendben van — feleli a beteg. — Nos, először is megteremtettem az eget és a földet... - o Nyolcvan körüli öreg néni, karján bevásárló kosárral feltipeg az autóbuszra. Egy férfi udvariasan át akarja adni az ülőhelyét. — Maradjon csak — inti le a néni. — Maga sem fiatal már... A férfi mutatja, hogy legalább a nehéz kosarat adja az ölébe. — Hogyne. A múltkor is így loptak ki belőle tiz deka vajat! Dermedt csend. Az öreg hölgy diadalmasan körélnéz: — Ismerem én ezeket, — jelenti ki végül, — Így akarnak ismerkedni... - o-A biró szigorúan mondja a vádlottnak. — Tisztában van vele, hogy részegen vezette gépkocsiját? — Kikérem magamnak. Nem részegen, hanem ittasan. — Jó. Akkor nem tizennégy napra büntetem, hanem két hétre. 13. oldal