Anyagi Érdekeink, 1869 (2. évfolyam, 16-62. szám)

1869-01-17 / 16. szám

123 pedig olyat, a­minő eddig vagy épen nem, vagy hiányosan nyújtatik. Az iskolai műhelyeknek mindenekelőtt új iparos foglalkozásokat kell czélba venni, hogy a női munka jelenlegi terére nehezedő nagy k­ínai­at, az új foglalko­zásokra való áttérés által lejebb szállíttassák. Továbbá arra kell törekedniük, hogy azon foglalkozásokat, melyek eddig eltompult féltudással űzettek, hosszabb, rendszere­sebb és alaposabb tanítás által művészi fokra emeljék, s ez­által a munkabér emelkedését idézzék elő. Más közönséges üzlettől azonban ezen műhelyeknek azáltal kell különbözni, hogy itt a nyereményi c­élzat­a a tanításnak alá legyen rendelve. Ez okból a m­u­n­k­a­­megosztást itt nem igen lehet alkalmazni, holott ennek alkalmazása más műhelyekben napról-napra sürgősebben­­ kívántatik. Mindazáltal kívánatos, hogy az ily műhelyek üzlete­­ lehetőleg jövedelmező legyen. És ez kétségtelenül lehet­­s­­éges is, miről a hasonló szervezetű és c­élú angol intézetek­­ tanúskodnak. így például a londoni „Dress-rt­nking and milliner-house“ (18 Clifford­ Street) második évi zárszá­madása szerint ez üzlet a részvényesek 6­­0 osztalékán kívül 7499 tallérnyi tartalék­alap-növelést és a munkás nők közt kiosztott 15,219 tallérnyi fölösleget eredménye­zett. Egyébiránt ezen lehetőség talán nem is igényel bizo­­nyítgatást.Hiszen nálunk is elég üzlet van, különösen a kisebb városokban, melyeket kizárólag a tanulók munkája tart fen. E tanműhelyeknek különösen arra kell törekedniük,­­ hogy a tanulónők jellemét és tetterejét felkeltsék és pedig azáltal, hogy a felelősségnek és önelhatározásnak kellő tért nyitnak. De ezenkívül azon kell lenniük, hogy minden szabad emberi fejlődésnek főellenét az előítéletet le­küzdjék. Bizonyára sok ideig fog még tartani, míg az emberiségnek e nevetséges és mindenki által kigúnyolt zsarnoka hatalmától megfosztatik. A férfi öntudatos büsz­keséggel végezhet minden becsületes munkát, a nőnél a bérmunka az előítélet felfogása szerint lealázást von maga után; a mennyiben a munka által a nő társadalmi állásá­ban lejebb száll a helyett hogy emelkednék; a mennyiben igazságos díjazás helyett a végzett munkáért alig nyer többet mint a mi legfeljebb alamizsnának járna meg; — végre a mennyiben a divatozó féltudásnál fogva maga sem emelkedhetik a munka nemesitő hatalmának öntu­datára. Az annyira sújtó közvetitő kereskedésnek mellőzése végett e műhelyeknek fogyasztási egyletekkel és bazárokkal kell összekötve lenniök, s az intézetnek minden tekintetben arra kell törekedni, hogy közvetlenül a közön­séggel lépjen üzleti összeköttetésbe. Ellenben a tanítványok tudományos kiképzésével ez intézeteknek csak korlátolt mérvben kell és lehet foglal­kozni. Mint rendes tantárgyak azonban rajz, könyv­vitel, ének- és testgyakorlat űzendők. E mellett a tanműhelyek kiegészítő részeiül esti iskolák szervezendők, olyan alakban, mint az angol working­ women’s college. Ez esti is­kolákban szépészet, társadalmi tudomány, embertan, iro­dalom- és művelődés­történet, egészségtan és gyermek­ápolástan, háztartástan és áruisme, nyelvészet és kereske­delmi tudomány, földrajz, számtan s más egyebek tanítandók mely tanórákban minden rendű és rangú nők részt vehes­senek. Szakértő férfiak is bizonyára előadásokat tartanának s az egész iskolát egy angol mintára berendezett klub­­­terem kényelme koronázhatná meg. Ez esti iskolákban a tandíjnak nagyon csekélynek kellene lenni. A tanműhe­lyekben pedig vagy épen semmi vagy szintén nagyon cse­kély díj lenne fizetendő. A tanműhelyekben a legrövidebb tanfolyam két évre legyen szabva. Mihelyt a tanítvány valamely munkát gyorsan és hibátlanul képes készíteni, a munkadíj 25 °­ C-át kapja, és ennek azután mindig fokozódni kell, hogy a tanítványa rosz és kitűnő, a lassú és gyors munka közötti különbséget méltányolni megtanulja. Ez okból állandóan egy — részben tanítványokból is álló — vizs­gáló bizottságnak kell működni. Az iskolának azon kell lenni, hogy tanítványait ké­sőbb mint részvényeseket csatolja magához; e rész­vénybefizetés azonban csak a tanműhelyben szerzett pénz­ből és azon feltétel alatt engedhető meg, ha az illető tanítvány erkölcsi és ipari tekintetben jeles. E tanműhelyeknek továbbá azon kell lenniök, hogy üzletükkel a modern társulási alakokat, mint fogyasztási egyleteket, előlegezési egyleteket stb. — magukkal össze­köttetésbe hozzák. Végre pedig a tanítványok rendes testi fejlődésére is nagyobb tekintettel kell lenni, mert alig szenvedhet kétséget, mily óriási befolyást gyakorol az egészséges test a lélek egészséges állapotára. Ez okból ajánlandó a tisztaság, fürdés, szabad levegőn való mozgás, testgyakorlat, a munkaidő megrövidítése stb. Az ily módon szervezendő tanműhely életbelépteté­sére a legegyszerűbb és legczélszerűbb mód egy részvényes társaság alakítása volna. Ugyan­ezen után jött létre a londoni „dress-making house“, melynek 500 részvényese van, s melynek fényes eredményeit már érintettük. Mi legkevésbé sem kétkedünk, hogy­­ ha vala­melyik női egyletünk buzgó tagjai ez eszmét magukévá tennék, nálunk is sikerülni fogna a­mi másutt sikerült, és azok, a­kik ez ügyben a kezdeményezést megragadnák és egy ilyen mintaintézetet létre­hoznának a nemzet társa­dalmi haladása iránt halhatatlan érdemeket szereznének. ZENT A­Z­IZMOND: A gyári munkások biztosítása. Hogy a biztosításügy a gazdasági életben mily rend­kívül nagy fontossággal bír, arról napjainkban már jóformán mindenki meg van győződve. És nálunk Magyarországon is e téren már sok javítást és nevezetes fejlődést tapasztal­tunk. Azonban még nagyon-nagyon messze vagyunk csak azon foktól is, melyet Anglia és Francziaország elért. Egy németországi iparlap dr. Subic Simon tanár egy eszmére figyelmeztet mely ugyan nem uj, de épen azért annál könnyebben meghonosítható volna, s ez­ a munka­erő biztosítása. Az érintett czikk lényegét itt közöljük: Azon hasonlíthatlanul magas a kifejlődést, melyet a biztosítási ügy Angliában és részben már Francziaország-16.

Next