Athenaeum, 1838/2. félév
1838-07-08 / 3. szám
Második félév. A ff H g Kl M 53 m ITDOfflÁSSYOK’ ÉS SZÉPMÜVÉSZETEK’ TÁRA. Kiadó szerkesztők: SCHIEDEKi, VÖRÖSMARTY, szerkesztő társ. RAJZA. MÁSODIK ÉV Pest, Julius’. 1838. 3. szám. Tartalom: Balságok (Uj...fy). — Világpolgárság és honszeretet. Vége (Tóth Lőrincz). — Hermina. Német novella (V...a). — Magyar játékszíni krónika (V. és S. F.). Basifj ok. I. Opinionum commenta delet dies« naturae judicia confirmat. Cicero. Mi engem Párisban leginkább vonzott, az a’ rendek' egybe keveredése volt. Egy üvegben láttam a’ polgári társaság’ minden létrészeit, mellyek egymást vonzották, eltaszították , pezsgett, zúgott, habzott az egész tömeg, ’s végre minden résznek kellett valamit elhagyni természetéből, ’s valamit az idegenből venni föl. Valahára csakugyan láttam az életet nedves úton, — előbb csak száraz úton ismertem azt. De nem csupán ezen vegytanos folyamat tetszett nekem, hanem még néhány felbonthatatlan földim, ki ebben semmi örömet nem talált. Földjeiül között, azon sokak közűl, kik magok mellett senkit sem szenvedhetnek meg, ’s kik — ha előttök úr, utánok inas nincs — magokat elveszett embernek tartják ’s nyöszörögnek — többeket találtam a’ párisi társaságokban. A’ feletti szorongásukban, hogy az ellenséges anyagokat kikerüljék, ’s a’ barátságosokat a’ zűivavarban föltalálják, nem tudták szegény fejöket merre fordítsák , ’s mint örvény által megragadt dióhéjak magok körül forogtak, ’s helyükből menekedni nem tudtak. Ezeknek nem tetszett Páris , ’s nagyon örültek, midőn ismét haza mehetvén, mindegyik a’ maga honi fiókjába vonulhatott, hol mindenki szárazon maradt, ’s ismét minden jól ment. Egy estve egy barátom hangos kaczajjal jött szobámba, ’s beszélte, hogy ő La Fitténél ebédelt, ’s az idegenek közt féltuczet frankfurti banquier is volt, fele keresztény, fele zsidó. La Fitté úgy gondolkozott, hogy frankfurti vendégeinek jobban nem kedveskedhetik, mintha őket egymás mellé ülteti, ’s így egy borzasztó földrengés által egy keresztény kereskedőnek egy zsidó mellé kellett ülni. A’ keresztények elveszték minden magatartásukat, nyugtalanúl siklottak ide ’s tova székeiken, ’s könyökeikben rángatózásokat kaptak. Végre a’ zsidók iránt egész éltökre bezárt módosságuk tört ki a’ kétségbeesésben. A’ zsidók közül egy ingerkedő néhányszor eszére akarta hozni keresztény szomszédját, ’s azon egyszerű eszközzel, hogy tőle a’ sonkás tányért kérte gyöngéden , arra kívánva őt emlékeztetni, kik ők sajátképen ’s-ISt