Athenaeum, 1838/2. félév

1838-07-08 / 3. szám

Második félév. A ff H g Kl M 53 m ITDOfflÁSSYOK’ ÉS SZÉPMÜVÉSZETEK’ TÁRA. Kiadó szerkesztők: SCHIED­EKi, VÖRÖSMARTY, szerkesztő társ. RAJZA. MÁSODIK ÉV Pest, Julius’­­. 1838. 3. szám. Tartalom: Balságok (Uj...fy). — Világpolgárság és h­onszeretet. Vége (Tóth Lőrincz). — Hermina. Né­met novella (­V...a). — Magyar játékszíni krónika (V. és S. F.). B­a­­­s­i­fj o­k. I. Opinionum commenta delet dies« naturae judicia confirm­at. Cicero. Mi engem Párisban leginkább vonzott, az a’ rendek' egybe keveredése volt. Egy ü­­­vegb­en láttam a’ polgári társaság’ minden létrészeit, mellyek egymást vonzották, elta­szították , pezsgett, zúgott, habzott az egész tömeg, ’s végre minden résznek kellett vala­mit elhagyni természetéből, ’s valamit az ide­genből venni föl. Valah­ára csakugyan láttam az életet nedves úton, — előbb csak száraz úton ismertem azt. De nem csu­pán ezen vegytanos folyamat tetszett nekem, hanem még néhány felbonthatatlan földim, ki ebben semmi örömet nem talált. Földjeiül között, azon sokak közűl, kik magok mellett senkit sem szenvedhetnek meg, ’s kik — ha előttök úr, utánok inas nincs — magokat elveszett embernek tartják ’s nyöszörögnek — többeket találtam a’ párisi társaságokban. A’ feletti szorongásukban, hogy az ellenséges anyagokat kikerüljék, ’s a’ barátságosokat a’ zűivavarban föltalálják, nem tudták szegény fejöket merre fordítsák , ’s mint örvény által megragadt dióhéjak magok körül forogtak, ’s helyükből menekedni nem tudtak. Ezeknek nem tetszett Páris , ’s nagyon örültek, midőn ismét haza mehetvén, mindegyik a’ maga honi fiókjába vonulhatott, hol mindenki szárazon maradt, ’s ismét minden jól ment. Egy estve egy barátom hangos kaczajjal jött szobámba, ’s beszélte, hogy ő La Fit­ténél ebédelt, ’s az idegenek közt féltuczet frankfurti banquier is volt, fele keresztény, fele zsidó. La Fitté úgy gondolkozott, hogy frankfurti vendégeinek jobban nem kedvesked­­h­etik, mintha őket egymás mellé ülteti, ’s így egy borzasztó földrengés által egy ke­resztény kereskedőnek egy zsidó mellé kel­lett ülni. A’ keresztények elveszték minden magatartásukat, nyugtalanúl siklottak ide ’s tova székeiken, ’s könyökeikben rángatózá­sokat kaptak. Végre a’ zsidók iránt egész él­tökre bezárt módosságuk tört ki a’ kétségbe­esésben. A’ zsidók közül egy ingerkedő né­hányszor eszére akarta hozni keresztény szom­szédját, ’s azon egyszerű eszközzel, hogy tőle a’ sonkás tányért kérte gyöngéden , arra kívánva őt emlékeztetni, kik ők sajátképen ’s-ISt

Next