Athenaeum, 1841/2. félév
1841-08-08 / 17. szám
— ÖTÖDIK ÉV. — Tartalom: Emlékezés Késmárkra (Hunfalvi Pál). — A' galamb-posta. Franczia novella i Szenveyi. — Tárcza : Cousin. Vége {Károlyi István). — Magyar játékszíni krónika (Szebekle'bif. — Mulattató \Szebeklebi . Necrolog (iVczely József \ — Böngészőt (—r—). KIS KIL) KJ. nusorlik félév. Pest, minustus* 8. Hil. 10. szám. Emlékezés Késmárkra. I. Uj világ. Az együgyüt bámulásra ragadja, mit a’ megszokott alig vészén észre; az alföldi szédülve tekint fel a’ dombra, mellynek oldalát a’ hegyi lakos nyugodtan szántja. Uj világ volt előttem Késmárk, végetlen ’s kimondhatlanul szép; tovább egy hétnél bámulva néztem a’ futkározó fiúkat, hogy el nem tévednek a’ roppant városban , de én magam nem távoztam a’ háztól, szerencsémre volt társam, kivel iskolába mentem, az úgynevezett Szűcskapun keresztül, mellyhez hasonlónak csak a’ jeruzsalemi kaput képzelhettem. Otthon a’ bibliát ’s egy régi földirást olvasgattam vala, latint három évig tanultam, de nem tudtam semmit belőle. Itt deákul beszéltek a’ fiúk , miért is csodáltam őket , hanem érdemük alább sülyedt előttem, midőn észrevevéül a’ bibliában csaknem teljes járatlanságukat s hogy a’ kátét nem tudták. Életünk’ foglalata teljesb, és tapasztalásunk tökéletesebb volna,ha emlékezetünk a’ tárgyak’ első benyomásait eredeti elevenségben bírná megtartani, hogy később is akármikor az alany és tárgy közti éles különbséget visszaidézhetnék. Az egyengető elvonás mellett az egyedi színek is ragyognának; az emlékezet valóságos megnyúlt jelenné válnék ; ’s a’ képzelem mi ha festő volna! Igaz, a’ szokás leköszörüli az újnak metsző szögeit, de ám zománczát is letörli, ’s az emlékezetben megmarad ugyan az elvirult tavaszok’ száma, de nem azoknak illatja, így, mi élethatározó nyomossággal bírt eleinte, lassanként annyira elhalaványul, hogy ki sem tetszik a’ többi közöl. De mennyivel a’ tárgyak’ életmelege fogy, annyival magasabbra áll az ember, ’s tágúl a’ szem’ köre. ’S már összehasonlít és ítélhet, mire nem a’ pillanat’ hevenye ’s szemtől szembe való látás, hanem hideg meggondolás és távolbanézés jó. Ezt akarom most, midőn visszaemlékezem Késmárkra , ’s bizton tehetem. Nem múlt még el négyszer öt év, hogy Késmárk roppantnak látszott, ’s uj férfiak, kik bámulatos lények gyanánt tűntek elömbe, kezdtek rám hatni, ’s ime már azok egyig a’ holtak közt nyugszanak. Édes hitem, mintha az élet’ java és nagya még várna, szörnyen megrendül, ha képzelmem Késmárkra tér, ’s ott már nem találja, kik férfiak voltak, mikor én gyermek valók, ’s kik még nem volnának öregek, midőn én férfi lettem. Nem sértek hát élőt, ha rólok beszélek; hiszen a’ holtak, ha tudják is, mit mivelünk, bizonyosan messzebb vannak az innentől, mint én gyermekségemtől, pedig az már sem csodálatra, sem haragra nem bír indítani. A’ latin nyelv’ szakonkénti megtanulása teszi iskoláink’ osztályait : donatus, grammatica, 17