Az Én Ujságom, 1927. július-december (38. évfolyam, 19-36. szám)
1927-07-01 / 19. szám
rab kettőse van, de csak azért, mert egész nap futballozik vagy rádiót csinál és csak akkor ül le a leckéhez, ha apus már nem felel a köszönésére. Vizsga után rögtön kezdtünk pakolni. Anyus engedte, hogy egyesegyedül pakoljak, aminek borzasztóan örültem. . Tündérmorzsa jött segíteni, mert ők két nappal később utaztak. Mindent kiszedtünk a szekrényekből, a Manci-babát, a Páli babát, a két ikerbababát is, a tenniszrakettet és mindent és még a ruhákat, cipőket is. Akkor haditanácsot tartottunk, hogy milyen sorrendbe pakoljuk be őket? De mikor a legnagyobb volt a rumli, összevesztünk, mert Tündérmorzsa mindent máskép akart. Én nem engedtem és Tündérmorzsa mérgesen hazament. Akkor már este volt és én kezdtem kétségbeesni, mert még minden egymás hegyén-hátán volt és Teri, a szobalány anyusnak segített. Alit pedig ilyesmire nem lehet használni, mert nem fér össze az önérzetével (és különben ő is pakolt, mert hallottam, hogy ordít és a szekrény feldőlt). Már majdnem bőgni kezdtem, mert nem akartam magamat anyus előtt blamirozni és a vonat reggel indul — de egyszerre bejött anyus és egy pillantással megértett mindent. Elküldött sétálni és mire visszajöttem, be volt gyönyörűen pakolva. Ez anyus! Nem akarta, hogy szégyeljem magam, de lehet, hogy azért is küldött el, hogy ne legyek láb alatt. Reggel korán már jött Pintyő (Pintyő mindig borzasztó korán kel) és hozott ajándékba egy babát azok közül, amiket ő csinál. Pintyö a legfurcsább leány a világon, de nincs is az a bolt, ahol olyan csudálatos babákat lehetne kapni, mint amilyeneket ö csinál, ő maga gondolja ki mindegyiket, ő azt mondja, hogy megálmodja. Apus azt állítja, hogy Pintyöböl művésznő lesz és lehet, hogy így is lesz, mert Pintyö babáit a felnőttek is megbámulják. Egy Csipkerózsika-babát hozott nekem, tetőtől-talpig csupa krémszínű csipkéből és az arca festve volt, de kimondhatatlan édesen. Pintyö nyáron otthon marad, mert kis házuk van Gödöllőn, ott nyaralnak. Majd erről is írok máskor, mert ott olyan minden, mint egy mesében... Mikor Pintye elment, jött Magda és hozott egy skatulya macskanyelvet. Rengeteget beszélt, de nem hallottam mit, mert már jött az autó és mentünk ki a vasúthoz. Arra gondoltam, hogy Tündérmorzsa nem jött el és nagyon bántott a dolog. Már beszálltunk a vonatba és elhelyezkedtünk, de mivel még sok idő volt, én leszálltam apóstól még egyszer elbúcsúzni. És akkor ott állt egyszerre Tündérmorzsa az anyukájával. Egy csomó vörös rózsa volt a kezében. Nem szólt semmit, csak megcsókoltuk egymást. Aztán apustól búcsúztam és olyankor mindig bőgnöm kell, mert szegény apusnak nincs igazi nyaralása, az olyan orvostanár, mint ő, nem hagyhatja a kórházat csak két-három napra. Aztán fütyült a vonat és lassan gördült ki a pályaudvarról. Tündérmorzsa azt kiáltotta: — Viszontlátásra holnapután! De most éppen eleget fecsegtem. Még egyszer milliószor üdvözlöm az én drága Én Újságomat és a szerkesztő bácsit hűséges Babsija. Az Én Újságom Könyvei a legszebb, legérdekesebb olvasmányok!