Az Ujság, 1907. október (5. évfolyam, 233-244. szám)
1907-10-13 / 243. szám
38 Minekutána üdvözöltem, ama kérelmemnek adok kifejezést, miszerint adassék egy kis idő, hogy én is hozzászólhassak a »Miért nem mennek a leányok férjhez« kérdéshez. Annál is inkább, mert én mint parasztból lett iparos, olyan iparos, akinek dolga van úgy paraszttal mint úrral és ismerhetem mind a három osztály életét, gondolkozását, egész lelke világát és igy mint összekötő kapocs, elfogulatlanul véleményezhetek. Több szem többet lát. Állítsuk fel hát a kérdést újra és oszszuk ketté, hogy ismét három felé lehessen osztani és jobban megérttetni magam. Mindenekelőtt válaszszuk el vidékiekre és városiakra. Azután osztályozzuk karakterekre. A paraszt leányok közül alig marad egy is férj nélkül. Mert a legények korábban nősülnek. Azért egyrészt, hogy munkatársa, másrészt, hogy nősténye legyen. És ez nagyon jól van. Mert a megérett sexualitása különben kivetkőztetne a falusi felfogásbeli megkövetelt magaviseletből. Mert ott a száj csinálja és bírálja a morált... Ha pedig több a leány mint a legény, a leányok elmennek szolgálni. Onnan van aztán az, hogy olyan faluból, ahonnan sok legény kivándorol, vagy messzebbre szegődik el, hogy onnan több cseléd is kerül ki. És ha már ott vannak egy ideig, ha már megkalaposodtak, lesz belőlük kisember felesége, iparoslegény kedvese, vagy a tekintetes úr szeretője. Némelyik pedig, ha csalódott, félrevezetett, vagy haszontalan prostituált lesz. Az iparososztály leányai közül is 90% férjhez megy, többnyire fiatal korukban és többnyire iparoshoz. Mert az iparosnak, ha önállósította magát, szüksége van feleségre. "A 10% leginkább azért nem megy férjhez, mert vagy válogatott, kaczér, vagy úrhatnám természetű. Mert hát a kis vidékiekmindent, és mindenkit bírálat tárgyává tesznek és ami ellenkezik a szerénységgel stb., az mellőztetik. A kisvárosi intelligensebb osztály leányai már nehezebben mennek férjhez. Mert az urfiak nem mind ott jutnak exisztencziához. Pedig hát ezek érdemelnék meg inkább a főkörőt, mint a nagyvárosiak. Több bennük az érzék a háztartáshoz, több a szorgalom, a szeretet és több a a gyengédség. És, sajátságos, ezek jutnak olyan férfihez, aki nem respektálja felesége előnyeit. A nagyvárosi már egészen más. Nagyvárosban a két nembeli nem ismeri egymás előnyeit. Akinek vannak előnyei, az nem kerül szem elé. Az olyanok pedig, akik ismeretségre tesznek szert, többnyire rosszul mutatkoznak be, mert az olyan sajátságaikat emelik ki, ami inkább megnehezíti a férjhezmenést. Nem úgy mutatkoznak be sem külsőleg, sem belsőleg, hogy a férfi valódi értékét felfedezze. Nincs bennük semmi őszinteség, sem nyíltság, minden talmi, mesterkélt. Erőlködnek, hogy feltűnjenek, szellemükkel, külsejükkel, így akarják meghódítani azt a férfit, aki fél a nősüléstől, mert az élet drága és a toalette-ek még drágábbak és mert a nő önhitt, mert félműveit és rossz gazdasszony. Több nőiességet, több gyengédséget, szerénységet, szolidságot és gyakorlati érzéket, hölgyeim! Mert minden ellenkező megboszulja magát önönmagukon. Gondolják meg, hogy a nagyvárosi ember költségvetése három főtételből áll: szobaasszony, vendéglő és barátnő, mely nem záródhatik akkora deficittel, mint amikor rossz gazdasszony felesége van, pazarló dáma, szeszélyes nő. Gondolják meg, hogy könnyebb megváltoztatni a három főkiadási helyet, mint egy fészket. Törekedjenek, hogy testben, lélekben egészségesek és edzettek legyenek. Tartsák szem előtt társadalmi, műveltségi, vagyoni és osztályrangjukat és a szerint intézkedjenek. Mert hát csak az egyenrangúak közt kötött házasságnak van legtöbb esélye a boldogsághoz. Ne pedig két-három ranggal feljebb aspiráljanak. Inkább lejebb egy fokkal. Nem baj ám az, ha a nő műveltebb a férfinál, csak okosabb legyen. Meg kell érteniök, hogy az élet a nőben, ha nem éppen munkatársat, de ösztönzőt, serkentőt és boldogítót okvetetlenül követel. Ne tekintsék a férjet gépezetnek, majd csupán gardirozónak, a kinek az oldalán meg lehet Aviláshirű SCHÖBERL ágy Magyar szabadalom 3011. is. Mindez háztartásban elegáns kis kanapé gyanánt szolgál is egy kézmozdulattal a legtökéletesebb ruganyos matraczos ágyra változtatható öt, a legnehezebb és legnagyobb személyek számára is, ennélfogva minden jobb családnál kedvelt, sőt nélkülözhetetlen. 23 év óta sok ezer van használatban, mert a jó fekvés a tüdő szabad lélegzését elstmozdítja. A Solieberl-ágy ára a kivitel szerint 2rt, 3d írt és felébb. — Szétküldés a világ minden részébe Schöberl Erubet udvari szállító, cs. és kir. szab. gyára által Budapesten, Haris-Bazár, árjegyzék kívánatra. Óvjuk a t. ez. közönséget Schöberl-ágyunk értéktelen utánzásaitól.7160 Mr. de L’Ange, a párisi tudományos akadémia tagja, pályadíjat tűzött ki azon kérdés megfejtésére, hogy vájjon miért súlyosabb a hal élettelen állapotban, mint volt élő korában. Számtalan pályamunka érkezett be, melyek mindegyike meggyőzően tanúskodott a mellett, hogy örök idő óta úgy volt és örökké úgy is lesz, hogy a hidegvérű hal többet nyom halála után, mint életében. Végre azután előállott maga Mr. de L’Ange és kijelentette, hogy ezer próba ezerszer bizonyította, hogy a döglött hal egy mákszemnyivel sem nehezebb az élőnél. A kérdés feltevésével csak azt akarta bizonyítani, hogy a legtudományosabb, legbölcsebb emberek mennyire hajlandók oly kérdések megfejtésével is foglalkozni, melyek a legbizarrabb tréfának szüleménye. Az Újság szerkesztősége iránti tiszteletemnek adok kifejezést, midőn kijelentem, hogy szellemeskedésre ingerlő tréfának tekintem a kérdést, hogy miért nem mennek férjhez a leányok? Hiszen igenis, mennek férjhez készséggel és örömest.Van pártahű leány most is, csak úgy, mint volt eggszáz ezelőtt 20,50 és 100 évvel, de ennek van is, volt is a maga százféle oka, melyet megtudni ne óhajtsunk. Igaz, hogy aránylag több hajadon éri el a 25—26 éves leánykort, de ennek oka az általános viszonyokban, a megélhetés nehézségeiben, a nevelési módszerben, a szellemi haladásban keresendő ; a férfi 35 éves korában nősülhet csak, a leánynak tehát várnia kelk Gyurkovics-mamák és leányok persze nem mérvadók a helyzet általános megítélésénél, bár tagadhatatlan, hogy ritka anya és ritka leány, kiben egy szemernyi Gyurkovics-ság nő volna. Sőt ismerek apákat, kik gyurkovicsabbak Gyurkovicsnénál. No de bekövetkezik a kijózanodás, észhez térnek szülők is, leányok is és végre férjhez megy a kisasszony, ha nem is ahhoz, kit anyja kiszemelt, sem ahhoz, kit apja szemügyre vett, sem pedig ahhoz, ki a leány első ideálja volt, de megy ahhoz, ki elveszi és ki mellett boldog és megelégedett. A sok leány, ki a panasz hangján elmondja, hogy miért nem megy férjhez, az mindea feleség, jó anya és rossz anyós lesz még. Amely leány pedig igazán nem megy férjhez, az nem jelentkezik még álnév alatt sem, ezért is kizártnak tartom, hogy a férjhez nem menés igaz okát Az Újság révén megtudhassuk, Hajadonság nem azonos férjhez nem menéssel. Komlós Evelin, 28 éves hajadon: Akképpen és annyira becsültetünk, amiképpen és a mennyire megbecsüljük önmagunkat. Ha a nők boldogulást, boldogságot, szerelmet és hivatást nem a házasságon kívül keresnének és nyújtanának, a férfiak is csak az oltárnál keresnék és találhatnák meg azokat. A rózsa tövis nélkül csak »kellemes«, de tövissel — »becses« is: a tövistelenhez szabad, de a töviseshez csak »keztyűs«kézzel lehet közeledni. Az ok és hiba a nőkben rejlik, akik hanyatlottak önérzetben, csökkentek erkölcsben és vesztettek becsben ! Méltó elismerés és hódolat a csekély kivételnek. Hajnal Márton. Mert ebben az önző világban manapság már minden okosabb nő és férfi csak két okból tartja érdemesnek a házasságot: érdekből vagy szerelemből. Az első — kevésnek sikerül; az utóbbiban — sokan csalódnak. Gizy. Dehogyis nem , csak nem oly számban, mint mentek az úgynevezett »hozomány« felfedezése előtt. Igen, mert most már csak e szerint mértékelik a férfiak a természet legszebb alkotását: a nőt, nem pedig lelke nemes tulajdonai szerint. De ebben is csak az asszonyt keresd ! Ha valaki hozomány nélkül akar nősülni, úgy az csak egy szeretni tudó hi élettársat keres, mert a büszke nőt csak bámulni, a gőgös nőt gyűlölni, a szerény nőt tisztelni tudja csak és egyedül a hit nőt képes szerethetni. Márpedig a mai »modern«, »házibarátos« időkben kissé tamáskodunk a nők hűségében. No, no, hisz vannak kivételek, de a kivételek erősítik meg a tételt. Akadnak olyan férfiak is, kik nem igyekeznek a nőt a maga teljes valójában megismerni, de azok aztán későbbi éveikben átkozzák sorsukat. »Nézd meg az anyját, vedd el a lányát.« Ez is nagy bibi ám. Mert legtöbb esetben e..- n hétköznapi bölcselet folytán is meghiúsul a házasság. Igen, mert már jó feleség hogyan is válhatna oly leányból, le nek anyja csak kenyérkereső szolgájának tekinti férjét, ki napestig görnyed, hogy verejtékes munkájával megszerezze a szükségelt boákat, tollas kalapokat, nyári, őszi, téli, tavaszi, alkalmi, esti, reggeli, meg tudja isten hányféle legújabb divatos ruhákat, melyekben anya és leánya egyformán akarnak tetszelegni a »jó partié« érdekében. És a szegény férfiak megrettennek ettől. Nagyban dicsér t. L Éjjel &871 Nappal szét dősleányon láttam. Ennek anyaga narancsszínű selyem-mousseline, amely ugyanilyen színű tafotabélésen terül szét. Nehéz hímzés futja körül a szoknyát s elől a térd magasságáig kígyózik fel két sávban. Hímzett selyem-mousselineből készült keskeny öv. Zubbonyszerü, négyszögűre decolletált fűző. A váll alatt elhelyezett aranyrózsában végződik egy gyöngyből fűzött háló, amely hosszúkás háromszög alakjában tölti ki a decolletage alsó részét. A rövid ujjból, amely előbújik a szövetből, egy sűrű csipkevolantból álló második ujj hull elő. Remekbe készült a ház úrnőjének toalettje is. A herczegasszony már nem fiatal nő, de éppen a toalettje, amelyet mindjárt leírok majd, a bizonysága annak, mire képes a rejtett, az elmúlt, vagy a tán soha meg sem volt női bájak érvényesítése, előtérbe helyezése tekintetében a szabóművészet. A homályos pompadour-mintás fehér selyem-mousseline rózsaszínű tafotán ömlik el; valenciennes-ből készült medaillonok s ugyanilyen csipkéből való bunkóformáju betétek vannak belefoglalva. A szoknya szélét fehér szalaggal beszegett ó-rózsaszinü selyemsáv futja körül a csipkék alatt. A hátul princesse alakú, elől laza és merően leomló szoknya rózsaszínű atlasz-övvel van a derékhoz erősítve. A fűző nem egyéb, mint holmi egyszerű heveder, a melyet kis valenciennes-betét diszit s a melyből kimonószerü ujj ér le egészen a könyökig. Ó-rózsaszínű selyemszalag keríti körül az ujjakat, amelyek hátul hosszabbak, mint elől és zacskószerűen helyezkednek el a könyök körül. Viottola: AZ ÚJSÁG Vasárnap, október 10. mutatni az új toalette-et és irigységbe hajszolni a másik nőt. Szóval, ha okszerűleg élnek és viselkednek, mindenik megtalálja a magához méltó párt. (Egyet akár én is elveszek, amelyik lelki- és munkatársam bír lenni.) Karakas Károly égeti az anya leánya zongorajátékát, kérdeznéd azonban, tud-e főzni, sütni stb. ? — talán menten útilaput kötnének sarkadra, mert hát mirevaló a tíz-tizenöt forintos szakácsnő, szobaleány meg a többi ? No és a legfontosabbat ime a végére hagytam. Hát az »anyós« ? Hisz ha csak feleséget kapnánk házasságunk folytán és nem anyóst is, — már pedig engedjenek meg, kedves hölgyeim, mi magunkat is szeretjük kissé. Berger Simon, __ / Mert: Pénzem az nékem nincsen, f De van egy panamám. Sch. Z. , Fogas kérdés, melynek megoldásán már századok óta gondolkodnak a leányos mamák s melyet, mint látjuk, még máig sem tudtak megfejteni. Hiszen az nyilvánvaló, hogy különböző körülmények között, különböző okok merülnek fel; legtöbbször azonban egy-egy véletlenen fordul meg az egész dolog s igy egy közös receptet a férjhezmenetelől kiállítani nem lehet, minek folytán aztán ezen probléma megoldatlan marad. Ami különben csekély személyemet illeti, hát én csak azon igyekszem, hogy ez a kérdés nálam — majd annak idején — aktuálissá ne váljék. Egy tizenhétéves leányzó. íj Minek menjenek férjhez ? Hát nem sokkal jobb a leányoknak férj nélkül és a férfiaknak feleség nélkül. A mai modern világban teljesen fölösleges a férjhezmenés, illetve a megnősülés ! Határozottan több élvezetet nyújt az élet — házasság nélkül. Ezt tudom és érzem én, meg minden férj és feleség, csak bevallani nem igen merjük. Tűrjük a házasság »gyönyöreit« és kárörvendve gratulálunk, ha mások is »bejönnek a mi utczánkba«. Ne azon törjük a fejünket, hogy miért nem mennek férjhez a leányok, hanem azon, hogy milyen módon lehetne a házasságot mint a világ legósdibb, de legrosszabb intézménye is, teljesen beszüntetni. Egy a sok közül. Mivel a házasság egy igaz mondás szerint, amely a valóságnak tényleg megfelel, a keresztes hadjáratokra emlékeztet, a menüdben ugyanis kevesen érnek az ígéret földjére, ezt elkerülendő, továbbá, mert a fiatalemberek magukat is csak alig képesek fentartani, így családalapításra nem gondolhatnak, viszont egy komoly gondolkozása magát, önerejéből fentartani képes leány, elkerülendő, hogy egy szegény ember helyett esetleg több legyen, előnyben részesíti a pártában maradást. Egy előfizető. 1 Mert a házasság annyira költséges mulatság, hogy annak gyönyöreit ma már csak a szerencsés gazdagok élvezhetik, míg a szegénynek csak gondot okoz , pedig abból úgyis elég jutott neki! Egy leendő agglegényt " Azért nem mennek férjhez a leányok, mert a férfiak kizárólagos joga a választás és megkérés, sajnos, hovatovább mind kevesebb férfi él ezen jogával. Ha átruháznánk ezen jogot a leányokra (tekintetbe véve a nők kapacitáló képességét), bizonyára nem igen találnánk húszéves leányt. 3001, előfizetői Meg vagyok győződve, hogy a legtöbb agglegény — még az is, aki látszólag, sőt talán nyíltan, fenhéjázva folyton hozományt emleget, mint ezt már több esetben személyesen tapasztaltam is — azonnal kész a nősülésre, mihelyt a sors oly leánynyal hozta össze, a kiről meggyőződött, hogy annak a leánynak egyedüli vágya a családnak élni, a kinek a jellemében feltalálta azt a szilárd elhatározást, hogy tud is és akar is férjének mindenben osztályosa lenni, beéri annyival, a mennyi van, nem zúgolódik, nem tesz összehasonlítást a saját és mások életmódja között, egyszóval, mint a magyar mondja: addig nyújtózkodik, a meddig a takaró ér. Ilyen leánynak hozomány ma sem kell s a nélkül is kap férjet százat. Én tiz év óta mindig akarok nősülni s ma is agglegény vagyok. Pedig nem kerestem mást, csak egy egészséges, szelidlelkű, szorgalmas, takarékos, gondos, foglalkozni szerető műveit leányt. És máig sem találtam. Pedig hozományra nem hogy nem vágytam, de sőt a tudvalevő gazdagot kerültem csupán azért, mert megkövetelném, hogy keresetemből éljen és mert nem szeretném megérni,, hogy feleségem egyszer is szememre vetné, hogy az ő vagyonából élek. És mégis nőtlen vagyok.- Állítom, hogy az agglegények kilenctized részénél a hozomány csak másod- és harmadrendű szerepet játszik s daczára a nehéz megélhetési viszonyoknak, ha a kettő közt választani kell, a legtöbb választás mégis nem a nagy hozományra, hanem a hozománynélküli, hűséges, családias, egyszerű életmóddal beérő leányra esik. Azért nem mennek férjhez a leányok, mert nem veszik és azért nem veszik, mert egy egyenes jellemű, komolyan gondolkodó férfi megveti a hazugságot. A mai leányoknál tapasztalható nagyzolás, fényűzés, többnek látszani akarás és egészségtelen gondolkodás mi egyéb, mint hazugság ? A fényűzésnek és rangon felüli életmódnak a vége pedig mi egyéb, mint adósság s azután a bűn. Legtöbb leány tehát azért nem megy férjhez, mert mindezekről, még férje és családja kedvéért és boldogságáért sem tud lemondani. Ha jól körülnézünk, megtaláljuk az okát. Először, mert minden férfira kilenc nő esik, a többnejűség pedig tiltva van. Másodszor, a mai társadalmi fejlődés és a megélhetési viszonyok nehezítik a házasságot úgy a közép-, mint az alsóbb osztályban, melyhez hozzájárul még az is, hogy több pálya megvonja a férfit a nősüléstől, így például a katolikus papok és a katonaság, melynél ugyan meg van engedve, de meg is van nehezítve a nősülés. Harmadszor, mert mind a két nem önző és csak a maga érdekét hajszolja. ) - Egy kispesti asszonyt