Az Ujság, 1907. október (5. évfolyam, 233-244. szám)

1907-10-13 / 243. szám

38 Minekutána üdvözöltem, ama kérelmemnek adok kifejezést, miszerint adassék egy kis idő, hogy én is hozzá­szólhassak a »Miért nem mennek a leányok férjhez« kér­déshez. Annál is inkább, mert én mint parasztból lett iparos, olyan iparos, a­kinek dolga van úgy paraszttal mint úrral és ismerhetem mind a három osztály életét, gondolkozását, egész lelke világát és igy mint összekötő kapocs, elfogulatlanul véleményezhetek. Több szem többet lát. Állítsuk fel hát a kérdést újra és oszszuk ketté, hogy ismét három felé lehessen osztani és jobban meg­­érttetni magam. Mindenekelőtt válaszszuk el vidékiekre és városiakra. Azután osztályozzuk karakterekre. A paraszt leányok közül alig marad egy is férj nélkül. Mert a legé­nyek korábban nősülnek. Azért egyrészt, hogy munka­társa, másrészt, hogy nősténye legyen. És ez nagyon jól van. Mert a megérett sexualitása különben kivetkőz­­tetne a falusi felfogásbeli megkövetelt magaviseletből. Mert ott a száj csinálja és bírálja a morált... Ha pedig több a leány mint a legény, a leányok elmennek szol­gálni. Onnan van aztán az, hogy olyan faluból, a­honnan sok legény kivándorol, vagy messzebbre szegődik el, hogy onnan több cseléd is kerül ki. És ha már ott vannak egy ideig, ha már megkalaposodtak, lesz belőlük kis­ember felesége, iparoslegény kedvese, vagy a tekintetes úr szeretője. Némelyik pedig, ha csalódott, félrevezetett, vagy haszontalan prostituált lesz. Az iparososztály leányai közül is 90% férjhez megy, többnyire fiatal koruk­ban és többnyire iparoshoz. Mert az iparosnak, ha ön­állósította magát, szüksége van feleségre. "A 10% leg­inkább azért nem megy férjhez, mert vagy válogatott, kaczér, vagy úrhatnám természetű. Mert hát a kis vidé­kiek­­mindent, és mindenkit bírálat tárgyává tesznek és a­mi ellenkezik a szerénységgel stb., az mellőztetik. A kisvárosi intelligensebb osztály leányai már nehezebben mennek férjhez. Mert az urfiak nem mind ott jutnak exisztencziához. Pedig hát ezek érdemelnék meg inkább a főkörőt, mint a nagyvárosiak. Több bennük az érzék a háztartáshoz, több a szorgalom, a szeretet és több a a gyengédség. És, sajátságos, ezek jutnak olyan férfihez, a­ki nem respektálja felesége előnyeit. A nagyvárosi már egészen más. Nagy­városban a két nembeli nem ismeri egymás előnyeit. A­kinek vannak előnyei, az nem kerül szem elé. Az olyanok pedig, a­­kik ismeretségre tesznek szert, többnyire rosszul mutatkoznak be, mert az olyan sajátságaikat emelik ki, a­mi inkább megnehezíti a férjhez­­menést. Nem úgy mutatkoznak be sem külsőleg, sem belsőleg, hogy a férfi valódi értékét felfedezze. Nincs bennük semmi őszinteség, sem nyíltság, minden talmi, mesterkélt. Erőlködnek, hogy feltűnjenek, szellemükkel, külsejükkel, így akarják meghódítani azt a férfit, a­ki fél a nősüléstől, mert az élet drága és a toalette-ek még drágábbak és mert a nő önhitt, mert félműveit és rossz gazdasszony. Több nőiességet, több gyengédséget, szerény­séget, szolidságot és gyakorlati érzéket, hölgyeim! Mert minden ellenkező megboszulja magát önönmagukon. Gon­dolják meg, hogy a nagyvárosi ember költségvetése három főtételből áll: szobaasszony, vendéglő és barátnő, mely nem záródhatik akkora defic­ittel, mint a­mikor rossz gazdasszony felesége van, pazarló dáma, szeszélyes nő. Gondolják meg, hogy könnyebb megváltoztatni a három főkiadási helyet, mint egy fészket. Törekedjenek, hogy testben, lélekben egészségesek és edzettek legyenek. Tartsák szem előtt társadalmi, műveltségi, vagyoni és osztályrangjukat és a szerint intézkedjenek. Mert hát csak az egyenrangúak közt kötött házasságnak van leg­több esélye a boldogsághoz. Ne pedig két-három ranggal feljebb aspiráljanak. Inkább lejebb egy fokkal. Nem baj ám az, ha a nő műveltebb a férfinál, csak okosabb legyen. Meg kell érteniök, hogy az élet a nőben, ha nem éppen munkatársat, de ösztönzőt, serkentőt és boldogítót ok­­vetetlenül követel. Ne tekintsék a férjet gépezetnek, majd csupán gardirozónak, a kinek az oldalán meg lehet Aviláshirű SCHÖBERL ágy Magyar szabadalom 3011. is. Mindez­ háztartásban elegáns kis kanapé gyanánt szolgál is egy kézmozdulat­tal a legtökéletesebb ruganyos matraczos ágyra vál­toztatható ö­t, a legnehezebb és legnagyobb személyek számára is, ennélfogva minden jobb családnál kedvelt, sőt nélkülözhe­tetlen. 23 év óta sok ezer van használatban, mert a jó fekvés a tüdő szabad lélegzését elstmozdítja. A Solieberl-ágy ára a kivitel szerint 2rt, 3d írt és felébb. — Szétküldés a világ min­den részébe Schöberl Erube­­t udvari szállító, cs. és kir. szab. gyára által Budapesten, Haris-Bazár, árjegyzék kívánatra. Óvjuk a t. ez. közönséget Schöberl-ágyunk értéktelen utánzásaitól.7160 Mr. de L’Ange, a párisi tudományos akadémia tagja, pályadíjat tűzött ki azon kérdés megfejtésére, hogy vájjon miért súlyosabb a hal élettelen állapotban, mint volt élő korában. Számtalan pályamunka érkezett be, melyek mindegyike meggyőzően tanúskodott a mel­lett, hogy örök idő óta úgy volt és örökké úgy is lesz, hogy a hidegvérű hal többet nyom halála után, mint éle­tében. Végre azután előá­llott maga Mr. de L’Ange és kijelentette, hogy ezer próba ezerszer bizonyította, hogy a döglött hal egy mákszemnyivel sem nehezebb az élőnél. A kérdés feltevésével csak azt akarta bizonyítani, hogy a legtudományosabb, legbölcsebb emberek mennyire haj­landók oly kérdések megfejtésével is foglalkozni, melyek a legbizarrabb tréfának szüleménye. Az Újság szerkesztő­sége iránti tiszteletemnek adok kifejezést, midőn ki­jelentem, hogy szellemeskedésre ingerlő tréfának tekintem a kérdést, hogy miért nem mennek férjhez a leányok? Hiszen igenis, mennek férjhez készséggel és örömest.­­Van pártahű leány most is, csak úgy, mint volt eggszáz ezelőtt 20,50 és 100 évvel, de ennek van is, volt is a maga százféle oka, melyet megtudni ne óhajtsunk. Igaz, hogy aránylag több hajadon éri el a 25—26 éves leány­­kort, de ennek oka az általános viszonyokban, a meg­élhetés nehézségeiben, a nevelési módszerben, a szellemi haladásban keresendő ; a férfi 35 éves korában nősülhet csak, a leánynak tehát várnia kelk Gyurkovics-mamák és leányok persze nem mérvadók a helyzet általános megítélésénél, bár tagadhatatlan, hogy ritka anya és ritka leány, kiben egy szemernyi Gyurkovics-ság nő volna.­ Sőt ismerek apákat, kik gyurkovicsabbak Gyur­­kovicsnénál. No de bekövetkezik a kijózanodás, észhez térnek szülők is, leányok is és végre férjhez megy a kis­asszony, ha nem is ahhoz, kit anyja kiszemelt, sem ahhoz, kit apja szemügyre vett, sem pedig ahhoz, ki a leány első ideálja volt, de megy ahhoz, ki elveszi és ki mellett boldog és megelégedett. A sok leány, ki a panasz hangján elmondja, hogy miért nem megy férjhez, az mind­ea feleség, jó anya és rossz anyós lesz még. A­mely leány pedig igazán nem megy férjhez, az nem jelentkezik még álnév alatt sem, ezért is kizártnak tartom, hogy a férjhez nem menés igaz okát Az Újság révén megtudhassuk, Hajadonság nem azonos férjhez nem menéssel. Komlós Evelin, 28 éves haj­adon: Akképpen és annyira becsültetünk, a­miképpen és a mennyire megbecsüljük önmagunkat. Ha a nők bol­dogulást, boldogságot, szerelmet és hivatást nem a házas­ságon kívül keresnének és nyújtanának, a férfiak is csak az oltárnál keresnék és találhatnák meg azokat. A rózsa tövis nélkül csak »kellemes«, de tövissel — »becses« is: a tövistelenhez szabad­, de a töviseshez csak »keztyűs«­­kézzel lehet közeledni. Az ok és hiba a nőkben rejlik, a­kik hanyatlottak önérzetben, csökkentek erkölcs­ben és vesztettek becsben ! Méltó elismerés és hódolat a csekély kivételnek. Hajnal Márton. Mert ebben az önző világban manapság már minden okosabb nő és férfi csak két okból tartja érdemesnek a házasságot: érdekből vagy szerelemből. Az első — kevés­nek sikerül; az utóbbiban — sokan csalódnak. Gizy. Dehogy­is nem , csak nem oly számban, mint mentek az úgynevezett »hozomány« felfedezése előtt. Igen, mert most már csak e szerint mértékelik a férfiak a természet legszebb alkotását: a nőt, nem pedig lelke nemes tulaj­donai szerint. De ebben is csak az asszonyt keresd ! Ha valaki hozomány nélkül akar nősülni, úgy az csak egy szeretni tudó hi élettársat keres, mert a büszke nőt csak bámulni, a gőgös nőt gyűlölni, a szerény nőt tisztelni tudja csak és egyedül a hit nőt képes szerethetni. Már­pedig a mai »modern«, »házibarátos« időkben kissé tamás­­kodunk a nők hűségében. No, no, hisz vannak kivételek, de a kivételek erősítik meg a tételt. Akadnak olyan férfiak is, kik nem igyekeznek a nőt a maga teljes valójában megismerni, de azok aztán későbbi éveikben átkozzák sorsukat. »Nézd meg az anyját, vedd el a lányát.« Ez is nagy bibi ám. Mert legtöbb esetben e..- n hétköznapi bölcselet folytán is meghiúsul a házasság. Igen, mert már jó feleség hogyan is válhatna oly leányból, le nek anyja csak kenyérkereső szolgájának tekinti férjét, ki napestig görnyed, hogy verejtékes munkájával megsze­rezze a szükségelt boákat, tollas­ kalapokat, nyári, őszi, téli, tavaszi, alkalmi, esti, reggeli, meg tudja isten hány­féle legújabb divatos ruhákat, melyekben anya és leánya egyformán akarnak tetszelegni a »jó partié« érdekében. És a szegény férfiak megrettennek ettől. Nagyban dicsér­­ t. L­ Éjjel &871 Nappal szét dősleányon láttam. Ennek anyaga narancs­színű selyem-mousseline, a­mely ugyanilyen színű tafotabélésen terül szét. Nehéz hímzés futja körül a szoknyát s elől a térd magas­ságáig kígyózik fel két sávban. Hímzett se­­lyem-mousselineből készült keskeny öv. Zub­­bonyszerü, négyszögűre decolletált fűző. A váll alatt elhelyezett aranyrózsában végződik egy gyöngyből fűzött háló, a­mely hosszúkás há­romszög alakjában tölti ki a decolletage alsó részét. A rövid ujjból, a­mely előbújik a szö­vetből, egy sűrű csipkevolantból álló második ujj hull elő. Remekbe készült a ház úrnőjének toalettje is. A herczegasszony már nem fiatal nő, de éppen a toalettje, a­melyet mindjárt leírok majd, a bizonysága annak, mire képes a rej­tett, az elmúlt, vagy a tán soha meg sem volt női bájak érvényesítése, előtérbe helyezése te­kintetében a szabóművészet. A homályos pom­­padour-mintás fehér selyem-mousseline rózsa­színű tafotán ömlik el; valenciennes-ből ké­szült medaillonok s ugyanilyen csipkéből való bunkóformáju betétek vannak belefoglalva. A szoknya szélét fehér szalaggal beszegett ó-rózsaszinü selyemsáv futja körül a csipkék alatt. A hátul princesse alakú, elől laza és merően leomló szoknya rózsaszínű atlasz-övvel van a derékhoz erősítve. A fűző nem egyéb, mint holmi egyszerű heveder, a melyet kis valenciennes-betét diszit s a melyből kimonó­­szerü ujj ér le egészen a könyökig. Ó-rózsa­színű selyemszalag keríti körül az ujjakat, a­melyek hátul hosszabbak, mint elől és zacskó­­szerűen helyezkednek el a könyök körül. Viottola: AZ ÚJSÁG Vasárnap, október 10. mutatni az új toalette-et és irigységbe hajszolni a másik nőt. Szóval, ha okszerűleg élnek és viselkednek, mindenik megtalálja a magához méltó párt. (Egyet akár én is el­veszek, a­melyik lelki- és munkatársam bír lenni.) Karakas Károly é­geti az anya leánya zongorajátékát, kérdeznéd azonban, tud-e főzni, sütni stb. ? — talán menten útilaput kötnének sarkadra, mert hát mirevaló a tíz-tizenöt forintos sza­kácsnő, szobaleány meg a többi ? N­o és a legfontosabbat ime a végére hagytam. Hát az »anyós« ? Hisz ha csak­­ feleséget kapnánk házasságunk folytán és nem anyóst is, — már pedig engedjenek meg, kedves hölgyeim, mi­­ magunkat is szeretjük kissé. Berger Simon,­­ __ / Mert: Pénzem az nékem nincsen, f De van egy­­ panamám. Sch. Z.­­ , Fogas kérdés, melynek megoldásán már századok óta gondolkodnak a leányos mamák s melyet, mint látjuk, még máig sem tudtak megfejteni. Hiszen az nyilvánvaló, hogy különböző körülmények között, különböző okok merülnek fel; legtöbbször azonban egy-egy véletlenen fordul meg az egész dolog s igy egy közös rec­eptet a férjhezmenetel­ől kiállítani nem lehet, minek folytán aztán ezen probléma megoldatlan marad. A­mi különben csekély személyemet illeti, hát én csak azon igyekszem, hogy ez a kérdés nálam — majd annak idején — aktuálissá ne váljék. Egy tizenhétéves leányzó. íj Minek menjenek férjhez ? Hát nem sokkal jobb a leányoknak férj nélkül és a férfiaknak feleség nélkül. A mai modern világban teljesen fölösleges a férjhezmenés, illetve a megnősülés ! Határozottan több élvezetet nyújt az élet — házasság nélkül. Ezt tudom és érzem én, meg minden férj és feleség, csak bevallani nem igen merjük. Tűrjü­k a házasság »gyönyöreit« és kárörvendve gratu­lálunk, ha mások is »bejönnek a mi utczánkba«. Ne azon törjük a fejünket, hogy miért nem mennek férjhez a leányok, hanem azon, hogy milyen módon lehetne a há­zasságot mint a világ legósdibb, de legrosszabb intéz­ménye­­ is, teljesen beszüntetni. Egy a sok közül.­­ Mivel a házasság egy igaz mondás szerint, a­mely a valóságnak tényleg megfelel, a keresztes hadjáratokra emlékeztet, a menüdben ugyanis kevesen érnek az ígéret földjére, ezt elkerülendő, továbbá, mert a fiatalemberek magukat is csak alig képesek fentartani, így családala­pításra nem gondolhatnak, viszont egy komoly gondol­kozása magát, önerejéből fentartani képes leány, elkerü­­­lendő, hogy egy szegény ember helyett esetleg több legyen, előnyben részesíti a pártában maradást. Egy előfizető. 1­ Mert a házasság annyira költséges mulatság, hogy annak gyönyöreit ma már csak a szerencsés gazdagok élvezhetik, míg a szegénynek csak gondot okoz , pedig abból úgyis elég jutott neki! Egy leendő agglegényt " Azért nem mennek férjhez a leányok, mert a férfiak kizárólagos joga a választás és megkérés,­­ sajnos, hova­tovább mind kevesebb férfi él ezen jogával. Ha át­ruháznánk ezen jogot a leányokra (tekintetbe véve a nők kapac­itáló képességét), bizonyára nem igen találnánk húszéves leányt. 3001, előfizetői Meg vagyok győződve, hogy a legtöbb agglegény — még az is, a­ki látszólag, sőt talán nyíltan, fenhéjázva folyton hozományt emleget, mint ezt már több esetben személyesen tapasztaltam is — azonnal kész a nősülésre, mihelyt a sors oly leánynyal hozta össze, a kiről meg­győződött, hogy annak a leánynak egyedüli vágya a csa­ládnak élni, a kinek a jellemében feltalálta azt a szilárd elhatározást, hogy tud is és akar is férjének mindenben osztályosa lenni, beéri annyival, a mennyi van, nem zúgolódik, nem tesz összehasonlítást a saját és mások életmódja között, egyszóval, mint a magyar mondja: addig nyújtózkodik, a meddig a takaró ér. Ilyen leánynak hozomány ma sem kell s a nélkül is kap férjet százat. Én tiz év óta mindig akarok nősülni s ma is agglegény vagyok. Pedig nem kerestem mást, csak egy egészséges, szelidlelkű, szorgalmas, takarékos, gondos, foglalkozni szerető műveit leányt. És máig sem találtam. Pedig hozományra nem hogy nem vágytam, de sőt a tudvalevő gazdagot kerültem csupán azért, mert megkövetelném, hogy keresetemből éljen és mert nem szeretném megérni,, hogy feleségem egyszer is szememre vetné, hogy az ő vagyonából élek. És mégis nőtlen vagyok.- Állítom, hogy az agglegények kilenc­tized részénél a hozomány csak másod- és harmadrendű szerepet játszik s daczára a nehéz megélhetési viszonyoknak, ha a kettő közt választani kell, a legtöbb választás mégis nem a nagy hozományra, hanem a hozománynélküli, hűséges, családias, egyszerű életmóddal beérő leányra esik. Azért nem mennek férjhez a leányok, mert nem veszik és azért nem veszik, mert egy egyenes jellemű, komolyan gondolkodó férfi megveti a hazugságot. A mai leányoknál tapasztalható nagyzolás, fényűzés, többnek látszani akarás és egészségtelen gondol­kodás mi egyéb, mint hazugság ? A fényűzésnek és rangon felüli életmódnak a vége pedig mi egyéb, mint adósság s azután a bűn. Legtöbb leány tehát azért nem megy férjhez, mert mindezekről, még férje és családja kedvéért és boldogságáért sem tud lemondani. Ha jól körülnézünk, megtaláljuk az okát. Először, mert minden férfira kilenc­ nő esik, a többnejűség pedig tiltva van. Másodszor, a mai társadalmi fejlődés és a megélhetési viszonyok nehezítik a házasságot úgy a közép-, mint az alsóbb osztályban, melyhez hozzájárul még az is, hogy több pálya megvonja a férfit a nősüléstől, így például a katolikus papok és a katonaság, melynél ugyan meg van engedve, de meg is van nehezítve a nősülés. Harmadszor, mert mind a két nem önző és csak a maga érdekét hajszolja. ) - Egy kispesti asszonyt

Next