A Bánya, 1918 (13. évfolyam, 1-21. szám)

1918-01-06 / 1. szám

XIII. ÉVFOLYAM. v 3/ BUDAPEST, 11­18 JANUÁR 6. DAS BERGWERK LR MIME THE MIME. ERSCHEINT JEDEN SONNTAGS# 3c* MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. ELŐFIZETÉSI ARA: FŐSZERKESZTŐ : DR- BÁNYAY BISCHITZ BÉLA ÜGYVÉD. Zs Vo 989 SZERKESZTŐSED ES KIADÓ N­Va l*?3off i*9shhrm». BUDAPEST, V., SAS­U TELEFON 108-00. Hirdetésed mm. számítással duisz F»ljk­i*atletUi bás szerint^ 91 EGESZ ÉV­RE . 24.— K | FEL F­VRE NEGYED ÉVRE . 6.— K Megindul a gazdasági forgalom Oroszországgal! ? Hogy mit jelent ez a háború kimenetelére nézve, hogy a mai szűkös viszonyokat a nyersanyagokban duskálkodó ország váltja fel, azt felesleges fejteget­nünk. A háborús viszonylatokon túl a békeidőre is nagy kihatású dolog az, hogy mi oly országban vet­hetjük meg lábunkat, mint az eddigi entente szö­vetségesek. E pillanatban azonban mi azzal a területtel kí­vánunk megismerkedni, amely alighanem a közelben vonatkozásba kerül velünk és ez Lengyelország. Lengyelországot a Visztula vonala egy észak­keleti és egy délnyugati részre osztja ; míg az előbbi tisztán mezőgazdasági terület, addig a délnyugati részen az ipar és kereskedelem nyomul előtérbe a nagyobb városi központokban. Az északkeleti rész nagyobbrészt erdős vidék, a legtermékenyebb terület pedig Lublin, Siedlic és Radom vidéke. A mezőgazdasági mivelés alatt álló föld meg­oszlik a nagybirtokos arisztokrácia, a középbirtokos nemesség és a kisbirtokos parasztság között. A kis­­birtok és a parasztbirtok több mint felét teszik a mivelés alatt álló összes területnek. Az 1863 iki fel­kelés és a keresztülvitt agrárreform óta a nagybirtok folytonosan tért veszt főleg a kisbirtok javára , csu­pán a porosz határ közelében, Plock körül és még a Lublin és Varsó közötti részeken tartja magát igen erősen a nagybirtok, ahol az összes területnek jóval több mint fele felett rendelkezik. Már a háború tartama alatt is, de még inkább a rákövetkező időszakban a közgazdaság egyik leg­nehezebb kérdése lesz a termeléshez szükséges nyers­anyagok kellő mértékben való biztosítása. Bár a jelen körülmények között fennálló rendszabályok elsősorban a hadsereg és a hadiipar részére szük­séges nyersanyagok előteremtésére irányulnak, más­részt azonban mindent el kell követni, hogy a hátra­maradottak szükségleteinek kielégítésére irányuló gazdasági tevékenység lehetőleg szintén minél ke­vesebb nehézségbe ütközzék. A nyersanyagokkal való ellátás és élelmezés szempontjából igen fontos szerep kell, hogy jusson az osztrák-magyar had­sereg által megszállott tartományok különösen mező­­gazdasági feleslegeinek. Orosz-Lengyelország legtermékenyebb vidéke, mint már említettük, az osztrák-magyar kormányzat alá helyeztetett, hasonlóképpen hozzájutottunk a hírneves Dubrowa szénbányákhoz, amelyek a sziléziai kőszéntelepek folytatása. A föld gazdag kincsei mel­lett nagy hasznunkra van a lengyelországi igen fej­lett mezőgazdasági ipar, egész sereg nagy keményítő­gyár, szesz- és sörgyár áll ismét teljes ütemben. Mindenekelőtt azonban a cukorgyártás jön számí­tásba, amely Orosz-Lengyelország egyik legfontosabb ipara volt a háború előtt. A lengyel vezetés alatt álló gyárak már 1912 ben is nemcsak az egész bel­földi szükségletet fedezték, hanem ezenkívül termé­süknek körülbelül 60 százalékát az orosz fogyasz­tóknak adhatták át. A cukorgyártáshoz kapcsolódik az annyira fontos melassznak mint előtakarmánynak előállítása. Az okkupátt terület legtöbb nagyobb mezőgazdasági ipartelepe már hosszabb ideje ismét üzemben van, míg a német kormányzat alatt álló vidék szövőgyárai még mai nap sem tudták üzemü­ket megindítani, nem annyira a szén és nyers­anyag hiánya, mint inkább a szükséges piac elvesz­tése miatt. Különösen Lodz — a lengyel Manchester — szenvedett sokat a háborútól. Az okkupáti tartománynak a monarchiával lebonyolódó áruforgalma főleg a vasúti vonalakat veszi igénybe. Egész sereg új vasút felett rendel­kezünk, amelyeket az oroszok stratégiai szempontok­ból építettek s amelyeket katonaságunk aztán rövid idő alatt nagyrészt rendes vonalakká épített át. Az egyik fővonal Szcakowa határállomástól Varsónak vezet, míg a másik erre merőlegesen Ivángorodig visz; innét elágazás van a Visztulán át kelet felé Lublin, Cholm és Kowel állomásokig. Nagyfontos­­ságú a Varsótól délre Sandomierzig vezető vonal, míg Keletgalicia felől a rozwadow—lublini vonal indul ki, amelynek csatlakozása van délen a galíciai, északon a német vasutakhoz. Ezenkívül több kisebb jelentőségű vonal van készen, vagy épülőfélben.

Next