Czipész Szaklap, 1930 (33. évfolyam, 1-12. szám)

1930-01-01 / 1. szám

XXXIII. évfolyam Budapest környéke, Szentendre, 1930. január 1. I szám. Arany-érem: Pécs Előfizetési dijak Megjelenik minden hónap f Stgjl Félévre 7 pengő. Egy évre 14 pengő,m 1-én divat- és sza­bás melléklettel. Egyes szám ára 1 pengő 20 f.; A melléklet minden előfize-Külföldre egy évre 16. Pe­tőnek ingyen jár. Szerkesztőség : Apróhirdetések ára 5 pengő. Depóid József: A melléklet külön is kapható. Budapest környéke. Szerkeszti és kiadja BOCH JÓZSEF cipészipari szaktanító Ezüst érem : Budapest. Kiadóhivatal: SZENTENDRE Katalin is. 28. sz Az Országos Cipészkisiparos Szövetség Központjának, a Vidéki Cipész-, Csizmadia és Papucskészítő­ kisiparosok Országos Szövetségének az Aradi, Brassói, Bajai, Beret­tyóújfalui, Czeglédi, Erzsébetfalvai, Esztergomi, Győrvárosi, Gyulai, Kalocsai, Kecske­méti, Kolozsvári, Miskolczi, Mezőkövesdi, Nagyszombati, Nagykárolyi, Pécsi, Szabadkai, Szatmárnémeti, Szegedi, Újpesti Ipartestületi Cipész-Szakosztályok, és az „Első Budapesti Magán Cipész-Szakiskola“ hivatalos lapja. Előfizetési díjak félévre: Cseh-Szlovákiába, Jugoszláviába és Romániába 7 Pengő. Munkatársak: Németh Imre, Schaffer Márkus, Herédi Gyula cipészek. Irányelvek a jövőre. — Újévi beköszöntő. Lapunk — minden dicsekvés nélkül mond­hatjuk — becsületesen és legjobb tudással igyekezett mindig, a békében és az utóbbi idők nagy forgatagában, a cipészipar érdekeit nemcsak képviselni, hanem előbbre is vinni. Ezen az álláspontunkon azt tartjuk, hogy vezér­fáklyát most is kezünkben tartanunk és meg kell világítanunk az utat és módokat, amelye­ket nekünk, illetve a cipésziparosságnak mélyre­ható éberséggel meg kell figyelnünk, hogy érdekeink érvényesülhessenek. Legkiválóbb törekvéseinknek annak kell lennie, hogy a cipészipar a közgazdasági le­­rombolódásból előállott ipari pangás okozta­­ súlyos anyagi veszteségeket kiheverje, amelyhez nagy kitartásra van szükség, hogy az átmeneti időket leküzdhesse, utána új életre kelhessen a cipészipar, amikor majd a gazdasági hely­zete és vele együtt tekintélye még emelkedni is fog. Itt rámutatunk a hitelügy kérdésére. Gróf Széchenyi István a nagy közgazdasági érzékkel és tudással bíró korabeli magyar, „Hitel“ című munkájában rámutatott a magán- és közforga­lomban való óriási ható erejére, mi mégis azt állítjuk, hogy a közeljövőben iparostársaink nagyobb mértékben se maguk részére ne vegyék igénybe a hitelt és még kevésbbé nyújtsák azt megrendelőiknek. Itt megemlítjük, hogy a há­borús időkben a közönség — úgyszólván — egészen elszokott a hiteltől, de mint minden ez sem lett állandó. Cipésztársaink tehát — amennyire lehetséges — ne is részesítsék meg­rendelőiket a hitel kedvezményében. Gondoljuk meg, hogy a hitel elburjánzásával a múltban iparunk igen sokat károsodott, sőt — mi több — a nagymértékű hitelezés rontott meg ben­nünket annyira, hogy a cipész lealacsonyoso­­dásának és súlytalanságának legfőbb oka éppen a hitel volt. Szólnunk kell az egészségtelen versenyről is. Az egészségtelenről beszélhetünk leginkább, mert szaktársaink körében az alacsony árak jobban érvényesülnek, mint a hasznot is hozó magasabb s tárgyilagos cipőárak. Az egészsé­ges verseny a szaktudás megszerzésében és a munkák teljesítésében ipari művészetet teremt majd a jövőben is, az anyagi emelkedés hat- Előfizetési ár: Félévre 7 pengő.

Next