Iparegészségügy, 1904 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1904-01-01 / 1. szám

8. oldal iparegészségügy ében a gránit, majd a homokkő, a legveszedelmesebb a malomkő. Ami a kőfaragók átlagos életkorát illeti, ez az egyes szerzők véleménye szerint különböző. Ludwig szerint 47 ; Topper szerint 27 ; Eulenberg szerint szintén 37; Neufville szerint 39,16 középszámítás szerint. Halálozások százaléka 3,91. A legtöbben betegesznek meg tüdőbajokban és pedig tüdővészben. 497 meghalt kőfaragó közül Németországban 444, tehát 89-93 százalék halt el tüdővészben. Mindezeket az adatokat bizonyítják a következő statisztikai kimutatások. Sommerfeld végigtanulmányozta annak az ötvenkét kőfaragónak a korát, akik 1890-ik évben egy német betegsegélyzőpénztárban elhaltak. Eme 52 kőfaragó közül elhaltak . Ez a kimutatás tehát azt mutatja, hogy a kőfaragók legtöbbje a 40—45-ik életév közt hal el. Fentebb említettük, hogy a kőfaragók halálozási százaléka 391. Ez a szám középértéke annak a számításnak, amely a következő tíz nagyobb német város halandóságának számadataiból került ki. Hogy a tüdőhajók mennyire pusztítják a kőfaragókat, annak tanúságára szolgál a következő kimutatás, amely a halálesetek megoszlását mutatja öt és öt évi időközökben. Már most az a kérdés, hogyan kell védekezni kőfaragóknak ez ellen a veszedelem ellen. Először is csak olyan egyének szabad ezt az iparágat választani, aki testileg kitűnően fejlett, erős és egészséges és a tizenhatodik évét már betöltötte Olyan ifjakat, akik tüdőbajos családból származnak, egyenesen ki kell zárni ebből az iparból. Mindenáron meg kell akadályozni, hogy a munka közben kifejlődő por az iparos tüdejébe hatolhasson. Erre a czélra több utat kellene keresni. Először is módot kellene találni arra, hogy annak a kőnek a prra, amelyen az iparos dolgozik, ne juthasson be abba a levegőbe, amelyet a kőfaragó munka közben belélegezni kénytelen; másodszor pedig oly eszközöket kellene kitalálni, amelyek az iparos orra és szája elé téve, lehetetlenné tennék, hogy ez a por újból csak az organizmusba behatohasson. Ami az első módozatot illeti majdnem lehetetlen teljesen elejét venni annak, hogy a por a levegőbe ne szálljon. Ez azonban még nem jelenti azt, hogy ne lehessen ezt a minimumra csökkenteni. Igenis lehet, ha a követ jól megnedvesítjük, akár vízzel akár gliczerinnel, akkor a por nagyon csekély. Bármily sikerrel is kecsegteti azonban a megnedvesítési eljárás a kőfaragókat, künn az életben azt tapasztaljuk, hogy az iparos, bár tudja is, hogy mily előnynyel jár ez az eljárás, nem nedvesíti meg a követ kellőkép. Teszi pedig ezt ily hiányosan azért, mert a nagyon nedves követ hosszadalmas és felette fáradságos munka kidolgozni. És épen ezért, hogy gyorsan dolgozhasson, többet kereshessen, feláldozza egészségét, esetleg életét. De másrészt azt is be kell ismernünk, hogy egyes kőfajokat nem lehet megnedvesíteni már azért sem, mert a víz vagy gliczerin folytán színüket megváltoztatják és mert akadnak olyan kőfajok is, amelyek a nedvességet kellő fokban éppenséggel nem szívják magukba De nemcsak a köveket kell munka közben megnedvesíteni, hanem azt a helyiséget is, ahol a dolog folyik és a kőhulladékokat legalább is napjában egyszer tisztára el kell onnét hordani. Kőfaragó és szobrász munkákat már a porképződés miatt sem szabad zárt helyiségben végezni. És pedig azért nem, mert a mesterséges szellőztetéssel sohasem lehet az ott felszálló pormennyiséget teljességgel kiküszöbölni. Az ilyen munkák számára oly bódékat kell építeni, amelyeknek az egyik oldala teljesen nyílt. Nagyon kívánatos lenne, hogy az ilyen munkákat teljesen a szabad ég alatt végeznék az iparosok. Ez azonban ki nem vihető az esőzések miatt. Ilyenkor ugyanis a kőfaragó könnyen meghűtheti magát. Azért is nagyon ajánlatos oly bódé építése, melynek minden oldala szabad és el van látva oly összegöngyölhető viaszkos vászonnal, amely esőzések idején lebocsájtható. A bódénak nem szabad szűknek lenni, mert így a munkások kénytelenek sűrűn egymás mellé állva dolgozni és azt a port, amely munka közben elszáll, magukba szívni. A kőmunkánál képződő port megkísértették már aspirátor-gépekkel is ártalmatlanná tenni. Ez a kísérlet azonban nem sikerült. A káros hatású port N 'CO N Cfi Telefon 58-08. • KELENKEI és TAksa * FÉMÁRÚ GYÁRA. BUDAPEST, Vill., JÓZSEF UTCZA 23 Gyártanak: mindenféle fémnyomó munkát, villám-, légszesz-, vízvezetéki- és fürdőberendezési czikkeket és csillárárukat. Kirakat-állványokat a legdíszesebb kivitelben: korlátrudak, szőnyegrudakat, függönyrudak stb. Elvállalnak: csillárátalakításokat, javítást és tisztítást, fémcsiszolást és galvanizálást. 20--25 közötti életkorban 21 halt meg, 25--30 ))» 7 » 30-35» » 9 » » 35--40» » 10» » 40--45» » 0 » » 45--50» » 7 » 50-60» ))2 » » 60-70» » 0 » » 72ik életévben1 » » Hely Átlagos száma az egy évben dolgozó kőfaragóknak Átlagos száma az egy évben elhalt kőfaragóknak Halálozási százalék Boroszló...................................... 607 11-6 Bunzlau...................................... 1605 3-1 Hamburg........................ . . 130 4-5 3-4 Halle........................................... 20 3'5 17-5 Lipcse ........................................... 2906 2-1 München ...................................... 2906 2-1 Pirna........................................... 275 12 4-4 Riesa ........................................... 856 7-1 Strassburg................................. 2257 3-1 Zwickau . . . ,................... 234 17-4 1558 61 3-91 A kor évek szerint 05 7>G —H -fCM IOCM | 25—29 II 30—34 ' 05 cg >G cg -f i 05 -f »o lQ 1 3LG 05 LG 1 LG iG CG 1 oCG 05CG ■G CG !Ol>* Életkor is-1 mer. nélk. 1 GC oNCG CC o Összesen elhaltak . . . 420741368090391786 116 497 Tüdővészben. 217731257580341684— — 1044489-33 Tüdőbajokban, általában véve. . 217731288081361684— — 11 4569175 1904.