Közlekedési Tudósító, 1930 (3. évfolyam, 1-38. szám)
1930-01-01 / 1-2. szám
3 KÖZLEKEDÉSI TUDÓSÍTÓ Tizenkilenc éve dolgozik a magyar automobilizmusért az Országos Automobilszakértő Bizottság Országos Automobilkísérleti Állomást létesítenek Schimanek Emil tanszéke mellett Schimanek Emil nyilatkozik a bizottság munkásságáról, az autóalap sorsáról és a soffőrképzés problémájáról Magyarországon még ma is sok tekintetben mostoha gyermekként kezelik az automobilizmust és a problémák, amelyek az új idők új közlekedési eszközének fejlődése nyomán felbukkannak, még ma sem találnak olyan megértésre, főképpen pedig olyan elintézésre, amilyent joggal megérdemelnének. Egy intézményünk van, amely a kezdet kezdetétől fogva ott áll a magyarországi automobilizmus bölcsője mellett, amely forgalmi, gazdasági, sportbeli fejlődésének minden állomásánál csendben, reklám nélkül, tettekkel asszisztál, amely az automobilnak a hatóságokkal való viszonyában mindig az automobilizmus jogaiért harcolt: az Országos Automobilszakértői Bizottság. Rövidesen két évtizede teljesedik be ennek a nagyra hivatott intézménynek és elfogultság nélkül megállapíthatjuk, hogy ez a testület valóban szakértelemmel, az élettel való igazi kapcsolatban végezte feladatát. Az új esztendő új problémák és új feladatok elé állítja az Országos Automobilszakértő Bizottságot, amely azonban az elmúlt év sok súlyos kérdését, nyomasztó gondját is átvette. Munkatársunk fölkereste SCHIMANEK EMIL műegyetemi tanárt, az Országos Automobilszakértő Bizottság elnökét, aki tizenkilenc esztendeje áll a bizottság élén, mint annak elnöke. Schimanek professzor, akinek a neve a magyar automobilizmus legelőkelőbb úttörő egyéniségét fémjelzi, a legaktuálisabb kérdésekről szólt nyilatkozatában. Első kérdésünk a következő volt: Hogy alakul a jövőben az Országos Automobilszakértő Bizottság tevékenysége? — Rövid visszapillantással kell kezdenem a választ —mondta Schimanek professzor. — 1910-ben, amikor Magyarország is hozzájárult a nemzetközi autóegyezményhez, gondoskodni kellett arról, hogy az autóközlekedés ügyét Magyarországon is megfelelő szabályok rendezzék, híven a nemzetközi egyezményben vállalt kötelezettséghez. Ekkor jelent meg az 57000. sz. belügyminiszteri rendelet, amely szabályozta nálunk az autóforgalmat. A rendelet értelmében a kocsik és a softőrök vizsgáztatásához a rendőrhatóságnak szakértőket kellett igénybe vennie. Felmerült a kérdés: hogy rendezzék a szakértők ügyét? Decentralizáció — Akkoriban különböző oldalról más és más megoldási tervet vetettek fel. Én azon az állásponton voltam, hogy bizottságot kellene alakítani, mert csak ilyen módon lehet a vizsgálatot, a szakértői eljárás teljes egyöntetűségét biztosítani. A belügyminisztérium rendőri osztályának akkori vezetője ugyanezt a felfogást vallotta. Ezzel a megoldással elérhetőnek ítéltük, hogy a szakértők közös elvek szerint végezzék munkájukat, hiszen a bizottság keretében mód volt az állandó érintkezés fenntartására. — A bizottság meg is alakult. Kezdetben alig néhány tagja volt, beleértve a vidéki kerületi szakértőket is (Pozsony, Brassó, Kassa stb.). A decentralizációt már akkor keresztül kellett vinni, hiszen nem lett volna szabad például az országhatáron lakó vizsgázót fővárosi utazás költségével és kényelmetlenségével megterhelni. A bizottság egyben véleményező és tanácsadó szerve volt a belügyminisztériumnak az automobillal kapcsolatos kérdésekben. Mint a bizottságnak kezdettől fogva elnöke, alkalmam volt közreműködni mindazoknak a rendelkezéseknek a létrehozatalánál, amelyek azóta az autóközlekedés ügyében napvilágot láttak. A problémákat csak a bizottsággal való előzetes megbeszélés után szabályozta az illetékes hatóság és nem is fordult elő olyan eset, hogy a bizottság álláspontját ne honorálták volna. Kettős fenhatóság A bizottság — mint mondottam — régebben a belügyminiszter ienhatósága alatt működött. Időközben kettős fenhatóság alá került, amennyiben a kereskedelmi miniszter vette át a belügyminiszteri közlekedési rendeletben foglalt ama rendelkezések végrehajtását, amelyek ipari, műszaki vonatkozásúak. A belügyminisztérium hatáskörében csak a tisztán közlekedésrendészeti kérdések maradtak meg. A bizottság elsősorban műszaki bizottság, tehát most főleg a kereskedelmi miniszter alá tartozik, így a bizottság tagjait a kereskedelmi miniszter nevezi ki, csak bizonyos vonatkozásban maradt a belügyminiszter rendelkezése alatt, amennyiben a rendőrségi vizsgán való közreműködésével tulajdonképpen közrendészeti feladatkört tölt be. Tizenkilenc esztendő — Nagy súlyt vetek annak a megállapítására, hogy az érdekeltek, gyárosok, kereskedők, autósok kivétel nélkül a legnagyobb megelégedéssel vannak a bizottság működése iránt. Ha miniszteri ankéteken, vagy más körülmények között mód adódik arra, hogy az érdekeltek erről nyilatkozzanak, mindig a legnagyobb dicséret hangján emlékeznek meg a bizottság tevékenységéről. Az Országos Automobilszakértő Bizottság 19 esztendős munkássága alatt egyetlenegy esetben sem történt meg, hogy az érdekeltek részéről panasz hangzott volna el a bizottság, vagy pedig egyes tagjainak határozata, működése ellen. Pedig sokszor megtörtént, hogy a bizottság döntése érzékenyen érintette valamelyik érdekelt felet, például a kereskedőt, de tudták, hogy a kérdések elbírálása a legteljesebb tárgyilagossággal történik s ezért mindenki belenyugodott a határozatba. Külföldi példák — Külföldön államonként változik a kérdés megoldása. Nálunk már húszéves a szakértő bizottság gondolata s hogy helyes volt, mutatja a nagy nemzetek újabb fejlődési iránya. A képesítést már kezdettől fogva a József műegyetemen szerzett oklevélhez kötötték, ezenkívül a gépjárműkezelésben való jártassághoz. Olaszországban főfelügyelőség van, amely tizenkét vidéki körzetre oszlik. Az olasz automobilklubnak bizonyos adószedési joga van. Azok az államok, amelyekben eddig nem tömörítették a szakértőket egy bizottságba, most kezdenek rálépni erre az útra, mert látták, mily fontos az egységes eljárás. Németországban az automobilszakértő bizottság mint „Beirat“ működik. Franciaországban, mint láttuk, bürokráciamentes szervezetnek, egy mozgékony szakértőtestületnek a kezében vannak ezek a problémák.