Közlekedési Tudósító, 1930 (3. évfolyam, 1-38. szám)

1930-01-01 / 1-2. szám

3 KÖZLEKEDÉSI TUDÓSÍTÓ Tizenkilenc éve dolgozik a magyar automobilizmusért az Országos Automobilszakértő Bizottság Országos Automobilkísérleti Állomást létesítenek Schimanek Emil tanszéke mellett Schimanek Emil nyilatkozik a bizottság munkás­ságáról, az autóalap sorsáról és a soffőrképzés problémájáról Magyarországon még ma is sok tekintetben mostoha gyermekként kezelik az automobilizmust és a problémák, amelyek az új idők új közlekedési eszközének fejlődése nyomán felbukkannak, még ma sem találnak olyan meg­értésre, főképpen pedig olyan elintézésre, amilyent joggal megérdemelnének. Egy intézményünk van, amely a kezdet kezdetétől fogva ott áll a magyarországi automobilizmus bölcsője mellett, amely forgalmi, gazdasági, sportbeli fejlő­désének minden állomásánál csendben, reklám nélkül, tet­tekkel asszisztál, amely az automobilnak a hatóságokkal való viszonyában mindig az automobilizmus jogaiért har­colt: az Országos Automobilszakértői Bizottság. Rövidesen két évtizede teljesedik be ennek a nagyra hivatott intézménynek és elfogultság nélkül megállapíthatjuk, hogy ez a testület valóban szakértelemmel, az élettel való igazi kapcsolatban végezte feladatát. Az új esztendő új problémák és új feladatok elé állítja az Országos Automobilszakértő Bizottságot, amely azonban az elmúlt év sok súlyos kérdését, nyomasztó gondját is át­vette. Munkatársunk fölkereste SCHIMANEK EMIL műegyetemi tanárt, az Országos Automobilszakértő Bizott­ság elnökét, aki tizenkilenc esztendeje áll a bizottság élén, mint annak elnöke. Schimanek professzor, akinek a neve a magyar automobilizmus legelőkelőbb úttörő egyéniségét fémjelzi, a legaktuálisabb kérdésekről szólt nyilatkozatában. Első kérdésünk a következő volt: Hogy alakul a jövőben az Országos Automobilszakértő Bizottság tevékenysége? — Rövid visszapillantással kell kezdenem a választ —­­mondta Schimanek professzor. — 1910-ben, amikor Magyar­­ország is hozzájárult a nemzetközi autóegyezményhez, gon­doskodni kellett arról, hogy az autóközlekedés ügyét Magyar­­országon is megfelelő szabályok rendezzék, híven a nemzet­közi egyezményben vállalt kötelezettséghez. Ekkor jelent meg az 57000. sz. belügyminiszteri rendelet, amely szabá­lyozta nálunk az autóforgalmat. A rendelet értelmében a ko­csik és a softőrök vizsgáztatásához a rendőrhatóságnak szakértőket kellett igénybe vennie. Felmerült a kérdés: hogy rendezzék a szakértők ügyét? Decentralizáció — Akkoriban különböző oldalról más és más megoldási tervet vetettek fel. Én azon az állásponton voltam, hogy bizottságot kellene alakítani, mert csak ilyen módon lehet a vizsgálatot, a szakértői eljárás teljes egyöntetűségét biztosí­tani. A belügyminisztérium rendőri osztályának akkori ve­zetője ugyanezt a felfogást vallotta. Ezzel a megoldással el­érhetőnek ítéltük, hogy a szakértők közös elvek szerint vé­gezzék munkájukat, hiszen a bizottság keretében mód volt az állandó érintkezés fenntartására. — A bizottság meg is alakult. Kezdetben alig néhány tagja volt, beleértve a vidéki kerületi szakértőket is (Pozsony, Brassó, Kassa stb.). A decentralizációt már akkor keresztül kellett vinni, hiszen nem lett volna szabad például az ország­határon lakó vizsgázót fővárosi utazás költségével és ké­nyelmetlenségével megterhelni. A bizottság egyben vélemé­nyező és tanácsadó szerve volt a belügyminisztériumnak az automobillal kapcsolatos kérdésekben. Mint a bizottságnak kezdettől fogva elnöke, alkalmam volt közreműködni mind­azoknak a rendelkezéseknek a létrehozatalánál, amelyek azóta az autóközlekedés ügyében napvilágot láttak. A problé­mákat csak a bizottsággal való előzetes megbeszélés után szabályozta az illetékes hatóság és nem is fordult elő olyan eset, hogy a bizottság álláspontját ne honorálták volna. Kettős fenhatóság A bizottság — mint mondottam — régebben a belügy­miniszter i­enhatósága alatt működött. Időközben kettős fenhatóság alá került, amennyiben a kereskedelmi minisz­ter vette át a belügyminiszteri közlekedési rendeletben fog­lalt ama rendelkezések végrehajtását, amelyek ipari, mű­szaki vonatkozásúak. A belügyminisztérium hatáskörében csak a tisztán közlekedésrendészeti kérdések maradtak meg. A bizottság elsősorban műszaki bizottság, tehát most főleg a kereskedelmi miniszter alá tartozik, így a bizottság tag­jait a kereskedelmi miniszter nevezi ki, csak bizonyos vo­natkozásban maradt a belügyminiszter rendelkezése alatt, amennyiben a rendőrségi vizsgán való közreműködésével tulajdonképpen közrendészeti feladatkört tölt be. Tizenkilenc esztendő — Nagy súlyt vetek annak a megállapítására, hogy az érdekeltek, gyárosok, kereskedők, autósok kivétel nélkül a legnagyobb megelégedéssel vannak a bizottság működése iránt. Ha miniszteri ankéteken, vagy más körülmények kö­zött mód adódik arra, hogy az érdekeltek erről nyilatkoz­zanak, mindig a legnagyobb dicséret hangján emlékeznek meg a bizottság tevékenységéről. Az Országos Automobil­­szakértő Bizottság 19 esztendős munkássága alatt egyetlen­egy esetben sem történt meg, hogy az érdekeltek részéről panasz hangzott volna el a bizottság, vagy pedig egyes tag­jainak határozata, működése ellen. Pedig sokszor megtör­tént, hogy a bizottság döntése érzékenyen érintette vala­melyik érdekelt felet, például a kereskedőt, de tudták, hogy a kérdések elbírálása a legteljesebb tárgyilagossággal törté­nik s ezért mindenki belenyugodott a határozatba. Külföldi példák — Külföldön államonként változik a kérdés megoldása. Nálunk már húszéves a szakértő bizottság gondolata s hogy helyes volt, mutatja a nagy nemzetek újabb fejlődési iránya. A képesítést már kezdettől fogva a József műegyetemen szerzett oklevélhez kötötték, ezenkívül a gépjárműkezelés­­ben való jártassághoz. Olaszországban főfelügyelőség van, amely tizenkét vi­déki körzetre oszlik. Az olasz automobilklubnak bizonyos adószedési joga van. Azok az államok, amelyekben eddig nem tömörítették a szakértőket egy bizottságba, most kez­denek rálépni erre az útra, mert látták, mily fontos az egy­séges eljárás. Németországban az automobilszakértő bizott­ság mint „Beirat“ működik. Franciaországban, mint láttuk, bürokráciamentes szervezetnek, egy mozgékony szakértő­­testületnek a kezében vannak ezek a problémák.

Next