Magyar Üveg. és Agyagujság, 1912 (12. évfolyam, 1/263-24/286. szám)
1912-01-01 / 1. (263.) szám
XII. évfolyam Budapest, 1912 január 11. (263.) szám. 1989 AZ ÜVEG- ÉS PORCZELLÁNKERESKEDŐK ÉS ÜVEGESEK ORSZÁGOS EGYESÜLETÉNEK HIVATALOS LAPJA Alapította TÓTH IGNÁCZ HIRDETÉSI ÁRAK: egész oldal 80 korona, fél oldal 40 korona, negyed oldal 20 korona. — Nagyobb Megrendeléseknél árengedmény. Előfizetési ár: Negyed évre ................. 4 korona Fél évre ........................ 8 « Egész évre .................... 16 « MEGJELENIK MINDEN HÓ 1. ÉS 15-ÉN. Főszerkesztők: ZSOLNAY MIKLÓS és ILLÉS JÓZSEF Felelős szerkesztő : ROÓZ REZSŐ Szerkesztőség és kiadóhivatal Budapest,Vll.,Szabó József u.14. Telefon: 80—21. Magyar Üveg- és Agyagújság A MAGYARORSZÁGI ÜVEG-, AGYAG-, PORCZELLÁN- ÉS KERÁMIA-IPAR SZAKKÖZLÖNYE A MÁRVÁNY-, KŐ- ÉS TÉGLAIPAR MINDEN ÁGÁT FELÖLELŐ SZAKLAP az üveg- és agyagipar helyzete 1911-ben. Irta: tóvárosi Fischer Emil. Kedves Barátom! Nagyon szívesen állok rendelkezésedre s amennyire tájékozva vagyok, fel akarom előtted tárni — legjobb tudásom szerint — szakmánk 1911. évi helyzetét. Kezdem a hozzám közelebb álló agyagiparral, mely lényegében abszolúte nem változott az előző évhez képest, hacsak azt nem állapítom meg, hogy a használati fayence-áruk helyzete annyival rosszabbodott, amennyivel a használati porczellán forgalma nagyobbodott. Nem tehetek róla, e vallomás nagyon elszomorít, de kőedénygyáraink oly rosz kezekben vannak, hogy azok nem tudnak oly használati czikkeket teremteni, hogy a kereskedőket s a publikumot hozzá tudnák szoktatni azoknak vásárlásához és használatához. Állításom helyességének bizonyítására szolgál a körmöczbányai kőedénygyár, amely évek óta nem tud annyit szállítani, amennyit képviselői és utazói eladnak. Ennek pedig egyetlen oka a kitűnő, szaktudó vezetésben rejlik. Míg tehát ez a gyár, daczára nehéz külső körülményeinek (kedvezőtlen földrajzi fekvés stb.) ily gyönyörű eredményt tud elérni, addig a többi kőedénygyárainkról egyebet nem hallunk, mint hogy fog egy nagy részvénytársaság alakulni belőlük, amely részvénytársaság itt is, ott is egy nagy porczellángyárat alakít belőlük. Részemről nem helyeslem ezeket az alapításokat, mert abban az országban, amelyben milliókra megy a használati kőedényáruk behozatala, a hazai kőedénygyárak szakszerű vezetése és kibővítése volna egyedül hivatva a 12 millió korona értékű porczellánáruk behozatalának részbeni kiszorítására. Mit akarnak folyton azokkal a porczellángyár-alakulásokkal ? Hiszen még nem volt — tudomásom szerint — oly gyáralapításról szó, ahol egy tényleges, praktikus szakember állt volna az élén. S nem volt még egy oly alapításról sem szó, amelynél helyesen találták volna el a helyet agyag, tüzelőanyag és munkáskérdés tekintetében. Engedd meg kedves szerkesztő barátom, hogyha az ilyen alapításokhoz a kormány figyelmét kívánnád felhívni czikkemmel, akkor is csak a fayence-gyárak alapításához járulnék hozzá, melyeknek létjogosultságához s alapfeltételeihez Magyarországon minden megvan. Ami a porczellánáruk óriási behozatalát illeti, az osztrák porczellángyárak áruinak folyton hanyatló részminősége — egy-két gyárat kivéve — láthatóan emeli a német kitűnő minőségű porczellángyártmányoknak Magyarországon való mind nagyobb elterjedését. Amíg az osztrák porczellángyárak folyton az árak csökkentésével hadakoznak egymással, addig a német porczelángyárak, minőségük folytonos javításával hódítják meg az osztrák és a magyar piacot. Nagyon jól tudod kedves szerkesztő barátom, hogy én nem egyszer próbáltam meg, mint egyesületünk elnöke, hogy az árak egységes fentartásával javítsak a porczellánszakma helyzetén s annak eladási viszonyain. De v a A „FAZEKAS-IPAR“ czimű mellékletünk a 6. oldalon van.