Magyar Üveg. és Agyagujság, 1912 (12. évfolyam, 1/263-24/286. szám)

1912-01-01 / 1. (263.) szám

XII. évfolyam Budapest, 1912 január 1­­1. (263.) szám. 1989 AZ ÜVEG- ÉS PORCZELLÁNKERESKEDŐK ÉS ÜVEGESEK ORSZÁGOS EGYESÜLETÉNEK HIVATALOS LAPJA Alapította TÓTH IGNÁCZ HIRDETÉSI ÁRAK: egész oldal 80 korona, fél oldal 40 korona, negyed oldal 20 korona. — Nagyobb Megrendeléseknél árengedmény. Előfizetési ár: Negyed évre ................. 4 korona Fél évre ........................ 8 « Egész évre .................... 16 « MEGJELENIK MINDEN HÓ 1. ÉS 15-ÉN. Főszerkesztők: ZSOLNAY MIKLÓS és ILLÉS JÓZSEF Felelős szerkesztő : ROÓZ REZSŐ Szerkesztőség és kiadóhivatal Budapest,Vll.,Szabó József­ u.14. Telefon: 80—21. Magyar Üveg- és Agyag­újság A MAGYARORSZÁGI ÜVEG-, AGYAG-, PORCZELLÁN- ÉS KERÁMIA-IPAR SZAKKÖZLÖNYE A MÁRVÁNY-, KŐ- ÉS TÉGLAIPAR MINDEN ÁGÁT FELÖLELŐ SZAKLAP az üveg- és agyagipar helyzete 1911-ben. Irta: tóvárosi Fischer Emil. Kedves Barátom! Nagyon szívesen állok rendelkezésedre s amennyire tájékozva vagyok, fel akarom előtted tárni — legjobb tudásom szerint — szakmánk 1911. évi helyzetét. Kezdem a hozzám közelebb álló agyag­iparral, mely lényegében abszolúte nem válto­zott az előző évhez képest, hacsak azt nem állapítom meg, hogy a használati fayence-áruk helyzete annyival rosszabbodott, amennyivel a használati porczellán forgalma nagyobbodott. Nem tehetek róla, e vallomás nagyon elszo­morít, de kőedénygyáraink oly rosz kezekben vannak, hogy azok nem tudnak oly használati czikkeket teremteni, hogy a kereskedőket s a publikumot hozzá tudnák szoktatni azoknak vásárlásához és használatához. Állításom helyes­ségének bizonyítására szolgál a körmöczbányai kőedénygyár, amely évek óta nem tud annyit szállítani, amennyit képviselői és utazói elad­nak. Ennek pedig egyetlen oka a kitűnő, szak­tudó vezetésben rejlik. Míg tehát ez a gyár, daczára nehéz külső körülményeinek (kedve­zőtlen földrajzi fekvés stb.) ily gyönyörű ered­ményt tud elérni, addig a többi kőedénygyá­rainkról egyebet nem hallunk, mint hogy fog egy nagy részvénytársaság alakulni belőlük, amely részvénytársaság itt is, ott is egy nagy porczellán­­gyárat alakít belőlük. Részemről nem helyeslem ezeket az alapításokat, mert abban az országban, amelyben milliókra megy a használati kőedény­áruk behozatala, a hazai kőedénygyárak szak­szerű vezetése és kibővítése volna egyedül hi­vatva a 12 millió korona értékű porczellánáruk behozatalának részbeni kiszorítására. Mit akar­nak folyton azokkal a porczellángyár-alakulá­­sokkal ? Hiszen még nem volt — tudomásom szerint — oly gyáralapításról szó, ahol egy tényleges, praktikus szakember állt volna az élén. S nem volt még egy oly alapításról sem szó, amelynél helyesen találták volna el a he­lyet agyag, tüzelőanyag és munkáskérdés te­kintetében. Engedd meg kedves szerkesztő ba­rátom, hogyha az ilyen alapításokhoz a kor­mány figyelmét kívánnád felhívni czikkemmel, akkor is csak a fayence-gyárak alapításához járulnék hozzá, melyeknek létjogosultságához s alapfeltételeihez Magyarországon minden megvan. Ami a porczellánáruk óriási behozatalát illeti, az osztrák porczellángyárak áruinak foly­ton hanyatló rész­minősége — egy-két gyárat kivéve — láthatóan emeli a német kitűnő mi­nőségű porczellángyártmányoknak Magyarorszá­gon való mind nagyobb elterjedését. Amíg az osztrák porczellángyárak folyton az árak csök­kentésével hadakoznak egymással, addig a né­met porcze­lángyárak, minőségük folytonos javí­tásával hódítják meg az osztrák és a magyar piac­ot. Nagyon jól tudod kedves szerkesztő bará­tom, hogy én nem egyszer próbáltam meg, mint egyesületünk elnöke, hogy az árak egy­séges fentartásával javítsak a porczellánszakma helyzetén s annak eladási viszonyain. De v­ a­­ A „FAZEKAS-IPAR“ czimű mellékletünk a 6. oldalon van.

Next