Tejgazdasági Szemle, 1943 (23. évfolyam, 1-24. szám)
1943-01-15 / 1. szám
1943. január 15. TEJGAZDASÁGI SZEMLE ——........ —i———■———i——i— Tsa A juhtej termelés fokozása nem csökkenti a gyapjútermelést A magyar jótenyésztés a legutóbbi időkig a gyapjú termelés fokozására irányult. Kevesebb figyelemben részesült a tejtermelés. Az az általános felfogás terjedt ugyanis el, hogy a tejtermelés fokozása csökkenti a gyapjú mennyiséget, sőt annak minőségét is hátrányosan befolyásolja. Ez a felfogás azonban ma már lassanként meginog és elfoglalja helyét az a szakemberek által hangoztatott és kísérletek és vizsgálatok alapján be is igazolt tény, hogy a tejtermelés erélyes fokozása semmi tekintetben nincs semmiféle hátrányos következményekkel sem a gyapjú minőségére, sem pedig annak az egyedek által termelt menynyiségére. De ezen túlmenőleg a legújabban tudomásunkra jutott adatok és számítások szerint nemcsak, hogy jelentékenyen növeli a gazdaság bevételét a céltudatos juhtermelés, hanem egyes kivizsgált esetekben az is kiderült, hogy a juhtejtermelésből eredő bruttó bevétel meghaladta a gyapjúból bevett összeget. Erre vonatkozólag dr. Schandl József egyetemi tanár adatait közöljük az alábbiakban, annak a bizonyítására, hogy a korszerű tejtermelési és tejgazdasági intézkedések érvényesítésével milyen nagyjelentőségű termelési ággá nőheti ki magát az eddig olyan kevéssé értékelt juhtejtermelés, amely termelési ág a juhgyapjú termelésével szemben alárendelt szerepet játszott csupán. Dr. Schandl professzor vizsgálatai a múlt évről beigazolták, hogy az árpádhalmi uradalom, lajosszénási juhászatában 500 anyából álló juhászat a tejtermelésből 5000 tiszta jövedelmet vett be. A f. évben történt vizsgálatok azt bizonyították, hogy a pusztabucsai uradalom juhászatéban a tejtermelésből befolyó jövedelem meghaladta a gyapjútermelésből származó bevételt. Ugyanis a juhászat összes tejtermelése 38.342 liter volt. Egy-egy egyed termelése 46 liter tej volt, amely mennyiség az országos átlagot 50%-kal haladta meg. Ezek az anyák egyidejűleg 5.04 kg. gyapjút is termeltek. A gyapjútermelés az országos átlagot pedig 25°/o-kal lépte túl. Az anyanyájak gyapjújáért (á 5.47 P) 3 A tej meg a vanília Írta: Gárdonyi József dr. Ha jó békevilág volna, nem merném ezt a kérdést ennyire nyíltan tollam alá fogni. Félnék, hogy vagy a tejesek, vagy a vaníliások üzleti érdekeit csorbítom vele. Most azonban, hogy a vaníliát csak pótszerekből élvezzük, nem vesz kárba egy kis elmélkedés azon, hogy a vanília miért rontja meg oly gyorsan a tejet. A vanília mindig támogatta a tejnek azt a rossz szokását, hogy hamarabb megromlik, mint kellene. S ebben a tekintetben a vaníliás tej szeszélyessége sokszor kiszámíthatatlanul meglepő. A tej vaníliával együtt jóformán úgy bánik a szakácsnéval, ahogy neki tetszik. Sokáig tagadták a vaníliának ezt a tejrontó tulajdonságát. A krémes lepényt és a vaníliás fagylaltot igyekeztek a nagyközönség számára közkedvelt süteménynek megtartani. Óvták a jóhírnevét. Betegség terjesztő veszedelmét pedig még csak sejtetni nem volt szabad. Az, hogy közben aztán a fogyasztó kolerás tünetekkel szórakozott napokig, nem számított. Mert halállal sohasem végződött a baj. A többit meg kiheveri a falánk gyermek, vagy a nem eléggé óvatos felnőtt. A hozzá nem értő vélekedők a rézüstöt okolták a baj megteremtőjének. A szigorú vegyészi vizsgálatok azonban sohasem lelték meg az ételekben a rezet. Még csak nyomokban sem, így aztán ráhárult a gyanú a vaníliára. Dehát hogyan jut a vaníliához a méreg? Könnyen. És szinte észrevehetetlenül. Mert amikor az olcsó vaníliát mindenféle gyantás anyagokkal kifényesítik, tetszetőssebbé és kelendőbbé mázolják, külsőleg is leordít róla a veszedelem. Akár perubalzsam, akár styrax vagy más is az. De amikor a vanília mint kúszónövény gyökereivel és kapaszkodóival más növények húsába vájkál, ez már nem látszik meg a vanílián külsőleg. Még belsőleg is csak úgy, ha minden egyes vanília szálat különkülön vegyi bontás alá vinnénk. A vaníliának nagyon kedves gazdanövénye a mérges tejnedvű jatrofa. A vanília hajszálvastagságú kapaszkodói magába szívják ennek a növénynek a nedvét. Ez a kevés méreg azonban a fogyasztó gyomrának meg se kottyan. Attól vígan élhetne és örvendhetne jó egészségnek bárki. Azonban ha ez a méreg a tejbe jut, a tejnek a baktériumaira már kedvezően hat. A tejben előforduló bizonyos fajú baktériumok szaporodását előmozdítja. S jaj annak, aki ilyen tejet élvez, ha mindjárt sütemény alakjában is. Winckel berlini tanár ezirányú kutatásai bebizonyították, hogy a vaníliának a tejhezkeverése valóban a rothadási baktériumok hirtelen szaporodását okozza. Az ilyen tejes-vaníliás ételek azonban csak akkor válnak mérgezővé, ha az ételekben a baktériumok kifejlődéséhez kellő mennyiségű idő is állt rendelkezésre. Ha az ételeket az elkészítés után rögtön felszolgálták, nincs semmi baj. A régebben készült vaníliás fagylalt vagy vaníliás krémes azonban ott fenyegetődzik mérgező hatásával a kisforgalmú cukrászdák kínálgató asztalain. De nem szükséges cukrászdába se lépnünk. Otthon ha a gyerek vagy a felnőtt beteg, kedves ételét, a madártejet készítjük sokszor gyógyszerül. A madártej néha órákig vár a fogyasztásra. Sokszor meg délben készül és csak este kanalazza be az áldozat. A madártejből sohasem hiányzik a vanília, mint ahogy nem hiányozhat a tej és a tojás. Mind a három külön-külön is veszedelmes, ha állott, vagy nem eléggé hideg helyen, tartott. S a beteget ahelyett hogy gyógyítanánk vele, magunk visszük neki tálcán a bajt szeretetünk gyanútlan gondoskodásából. Hogy a vaníliával készült ételek valóban veszélyesek, egyszerűen bizonyítható. Amikor mérgezések történnek, ugyanabból a cukrászdából vagy háziasszony asztaláról mások is élvezik az édes földi gyönyörűséget s nincs semmi következmény. Ha utána érdeklődünk, hogy: — Hát te mit fogyasztottál? Rendesen ez a válasz: Óh, én csak a mogyorósból ettem. Meg a mandulásból. Vaníliást nem. Azonban ne aggódjunk! A háborús gyártmányú vanilinpótló szerek megmentenek bennünket attól, hogy a vaníliának tejbejutása fertőzést okozzon. A vanilin vegyi anyag. Gyárak készítik. Nem délszaki növény. Nem kúszik föl semmiféle mérges növényszárra. Hanem ahogy a papiroscsuklyába öntik, ott marad a fogyasztásig. Így hát bátran krémesezhetünk, fagylaltozhatunk, madártejezhetünk belőle, ha . .. mindehhez akad fejecske . . . Reméljük, hogy a technika műanyaggyártó csodái majd a tej irányában is fejlődnek, s megteremtődik a mi tejescsemegénk, olyan formában, amihez gondtalanul nekifoghatunk, sőt talán meg is tömhetjük vele magunkat.