Szalay Ágoston: Négyszáz magyar levél a XVI. századból. 1504-1560 (Pest, 1861)
Négyszáz magyar levelet a XVI. századból közlök itt gyűjteményemből; a legrégibb közösök 1504-ben, a legújabb 1560-ban, s így mindegyike legalább is háromszáz év előtt kelt; érdekességök először abban áll, hogy magyarul vannak írva; de továbbá abban is, hogy koruknak s így történetünknek hív tolmácsai, és végre hogy általuk hazánknak XVI. századbeli magán viszonyaival is közelebbről megismerkedünk. Ha arra figyelünk, hogy hazánkban a XV-ik században magyar nyelven leveleket Galeotus Martius állítása szerint még nem igen írtak, ki is Mátyás királyról írt munkájában*) a XXVIII-ik fejezetben ekkép szól: ,,Sola Hungaria,— ex christianis loquor, — nomnisi latine scribit, quoniam Hungarorum lingua non facile scribi potest, minima enim accentuum mutatione et diversitate prolationis mutatur significatio.“ valóban csudálkoznunk kell, hogy már a mindjárt rá következői XVI-ik század első részében ezen előítélet *) Galeoti Martii Narniensis, regiae quondam Bibliothecae Budensis Praefecti, Commentarius elegans de Mathiae Corvini Hungáriáé Regis egregie, sapienter, jocose dictis et factis. Vifennae Austriae A. C. MDLXIII. Typis Michaelis Zimmermanni; újra kiadvaSchwandtner János György által ezen czímü munkában : Scriptores Rerum Hungaricarum veteres et genuini. Becsben 1746. I. köt. 528-566 lap.