Borsodi Bányász, 1986. január-június (29. évfolyam, 1-26. szám)
1986-01-02 / 1. szám
2 BORSODI BÁNYÁSZ Bizonyára sokáig terítékre kerülnek azok a témák, amelyeket a vállalati szakszervezeti bizalmi küldött testület tárgyalt a legutóbbi ülésén. Nevezetesen a VI. ötéves terv, annak termelésiértékesítési-gazdálkodási mutatói, s azok mögött rejlő összefüggések. Ezekre segített rávilágítani szóbeli kiegészítőjében Üveges János gazdasági vezérigazgató-helyettes, aki I—III. negyedévi számadatok tükrében vizsgálódott. Nos, jelenleg már ismertek az éves számok, úgyhogy a korábbiak ismertetésétől eltekintünk, illetve a végső számokra később visszatérünk. A lényeg itt néhány tendencia, amely kifejezi a vállalat VI. ötéves tervbeli arculatát. Egyszóval meglehetősen feszített volt a terv, ezért sem teljesülhetett. Számos, kedvezőtlenül megváltozott szabályozó is nehezítette a gazdálkodást, a fejlesztési források beszűkültek. Amit 1985-ről el lehet mondani, az az, hogy még mindig nem érzékeljük eléggé a szenek minőségének fontosságát, illetve a fűtőérték alakulását. Tudvalevőleg aknaszenek értékesítésére is sor került, de erre hosszú távon a vállalat nem rendezkedhet be. A hőerőmű is rendkívül elégedetlen a minőséggel, ugyanakkor a kocsiállás miatt is súlyos milliókat kellett fizetni a vállalatnak. Hozzájárult ehhez, hogy a pénzügyi „sorbanállás”, a késedelmes átutalás miatt szintén milliók terhelték bírságként a vállalat számláját. A VII. ötéves tervről szólván a vezérigazgató-helyettes azt emelte ki, hogy ne gondolja senki, sokkal könnyebb lesz, mint a korábbi. Ugyanis értékesített szenet kell mérni, míg korábban bizony benne volt a tervben a meddő is. Aztán azt is fontosnak tartotta megemlíteni Üveges János, hogy elszaladtunk az alkatrész-gazdálkodással. Tudvalevőleg nincs pénzünk fejlesztésre, de annyi alkatrészt vásárolunk, hogy minden szállítóberendezés háromévenként megújul. Nagy Tibor, a vállalati szakszervezeti bizottság titkára szóbeli kiegészítőjében főként a terv emberi oldalát elemezte, a létszámhiány, az átszervezések hatásait, a szociális helyzetet. A vitában előtérbe került, hogy valóban nem lesz könnyű a VII. ötéves terv, s annak első éve. Például Koltai Árpád, a Putnoki Bányaüzem főmérnöke arra hívta fel a figyelmet, hogy lassan a korszerű technikához nem fogjuk tudni biztosítani a szakszerű létszámot, egyszóval szintén az emberi oldalát firtatta a tervnek. Utalt a munkafegyelem lazaságaira. Ennek kiküszöbölésére szükség volna jogi szabályozásra is, mert nincs elég eszköz a vezető kezében. Akarat volna, csak jog nincs a szigorú számonkéréshez. Érdemes volna azt is megvizsgálni, hogy mi az oka annak, hogy kitűnő szakemberek távoznak más vállalatokhoz. Ezzel összefüggésben azt javasolta, hogy valóban szükség van a differenciálásra, az átlagon felüli munkát átlagon felüli bérrel kell elismerni. Koltai Árpád szerint a túlműszakot csak az ipari átlagig szabadna engedélyezni, támogatni. Vagy ezen felül más konstrukcióban kellene megoldani, hogy keresetvonzata valóban vonzó legyen, de hozzátette, a fő munkaidőben kell megfizetni a bányászokat, mégpedig kiemelten. Sérelmezte, hogy nő a bürokrácia, olyan jelentéseket kérnek néha a központból egyes osztályok, különkülön, amit esetleg egymástól megkaphatnának. Tuskán József, a Bükkaljai Bányaüzem igazgatója szólt a külfejtés sikeréről, arról, hogy Vadna térségében egy újat kívánnak nyitni. Farkas Ferenc szuhavölgyi küldött a feltételrendszer romlása miatt emelte fel hangját. Külön kitért arra a tarthatatlan állapotra, amit a busz késése okoz. Ebben kérte a vállalat segítségét, hassanak oda, hogy a Volán teljesítse a szerződésben vállalt kötelezettségeit. Lóránt Miklós, a Miskolci Bányaüzem igazgatója hiányolta, hogy az anyag nem tesz említést a lyukói légaknáról. Pedig ha nem készül el, 1987-ben Lyukó a felét se termeli a mostaninak. S ez nemcsak a Miskolci Bányaüzem gondja lesz, hanem elúszhat a vállalat is, netán súlyos gondot okozhat a népgazdaságnak is, hiszen megközelítően 500 ezer tonnát nem lehet csak úgy a föld alól előteremteni. Kérte a vállalat vezetését, hogy fokozott figyelmet fordítsanak a légakna megvalósítására. Szó esett még a vitában a vgmk-ról, a meglevő gének karbantartásáról, s természetesen a bérről. Erre azért nem térünk ki részletesen, mert ez még a jövő zenéje, s miként korábban, most is időben kellő részletességgel tájékoztatjuk olvasóinkat. Annyit kértek a küldöttek, hogy a bérfejlesztés legyen mindenki számára egyértelműen nyomonkövethető, világos. Ne kelljen utólagosan magyarázni a bizonyítványt. Kovács Lóránd vállalati főmérnök áttekintést adott arról, hogy az elkövetkezendő időszakban mire jut a kevéske pénzből, milyen fejlesztéseket tudnak megvalósítani, illetve milyen új megoldásokat keresnek a feszültségek enyhítésére. A válaszadásból és az összefoglalóból kitűnt, hogy minden eddiginél jobban szükségeltetik a közös gondolkodás, a belső tartalékok feltárása, mozgósítása. A küldöttek Nagy Tibor, a vállalati szakszervezeti bizottság titkára összefoglalja a napirendet. Ismerik Hofi Géza utcaseprőkről szóló dalát? Abban énekli: „ ... szemetelnek, szemetelnek, szemetelnek, szemetelnek, s az utca tiszta, tiszta, tiszta, tiszta kosz.” Nem mondom, elég sziszifuszi munka a takarítás, aki próbálta, az tudja. S mennyire az lehet, egy város takarítása, rendben tartása? Nemrégen beszélgettem a Kazincbarcikai Városgazdálkodási Vállalat igazgatójával, Fórizs Lajossal, az egy éve bevezetett konténeres szemétszállítás eddigi eredményéről. — Mennyivel nőtt meg az utóbbi években a területük? — Putnok, Rudabánya, Aggtelek Ezek a jelzőpontjaink. Itt és ezek környékén, főként ide, Barcika felé jőve mi látjuk el a,,tisztaságfelelősi” feladatokat. — Nem minden faluban van még konténeres szemétszállítás. Ez is az önök gondja? — Csak az elszállítása, ha erről a helyi tanáccsal megállapodunk, s ha a lakosok megvásárolják a konténert vagy a kukát. — Van még hely a szemétnek? — Kell, hogy legyen. Jelenleg is ezen törjük a fejünket. Nemrégen adtunk be egy környezetvédelmi pályázatot, mi, a vállalat. Erre körülbelül 2,2 millió forintot kapunk a megyei környezetvédelmi alapból. S két kocsit is vettünk, amit a tanács előlegezett meg nekünk. Most Edelényben van folyamatban a rendszeres szemétszállítás. Sajószentpéteren is hasonló a helyzet. — Vannak új tervek ezekkel kapcsolatosan? — Egyik nagy szeméttelepi tervünk éppen Edelény mellett fog valóra válni. Edelénynél a bánya mögött, a szociális otthon melletti térséget jelöltük meg egy új szeméttelep kialakítására. Lassan betelik a vasút mentén levő, bár az még odébb van, de gondoskodnunk kell időben a jövőről. Egy-egy ilyen telep létrehozása ma már komoly követelményeknek kell, hogy megfeleljenek. Hiszen sokan beleköthetnek, ismertek a szigorított környezetvédelmi előírások. Mennyire „modernizálják” a jövő szeméttelepeit? — Arra gondol, hogy mire lehet használni még a hulladékot? Megfúrattuk a sajópart melletti, már említettem a benzinkút melletti telepünket. Onnan várható majd biogáz. Egyelőre az komoly beruházást igényelne és lehet, hogy nem hozna annyi hasznot, mint mondjuk a jelenleg folyamatban levő gázbekötés, ami itt Kazincbarcikán egyelőre a Május 1. úton történik. A VGV-nek nemcsak szippantani, szemetet szállítani, eltakarítani a törmelékeket a járdákról, s ki tudja, hogy még mit kell tennie. Mivel városgazdálkodással foglalkozik, a házak állapotára is oda kell figyelnie. Kazincbarcikán most értek meg a felújításra azok az épületek, amelyek harmincegy esztendővel ezelőtt fogadták magukba először a lakókat. Hiszen nem mindegy, hogy az utcaseprés nyomán tisztává varázsolt város házainak vakolata a friss munka nyomait tükrözi-e vissza az ott élőknek és az oda látogatóknak, avagy csupán mint egy huszadik századi lelet, vakolatrongyos térképeivel igazít el, rossz emléket hagyva maga után. .. L Hová kerül a szemét? 1986. január в. A karácsonykor, szilveszterkor asztalra kerülő palackok, üvegek, demizsonok, laskák tartalmának jó ízű kortyolgatása nélkül elképzelhetetlen a magyar ember számára az ünnep. De vannak olyanok, mint például a sajószentpéteri Szilvási Lajos, aki számára mindez másodlagos. Amikor ő kezébe vesz egy üveget, lelki szemei előtt nem jófajta borozgatások jelennek meg, hanem valami egészen más, hogyan lehetne a kérdéses üveget a robbanódrót színes műanyag borításával beszőni, befonni úgy, hogy a motívumok — szarvasok, őzek, virágos csendéletek — kellően érvényesüljenek. Állíthatom, ez nem egy könnyű feladat. De halljuk a mestert! Mi a lényeg? A lényeg a türelem. Egy komolyabb palack befonása egy évig is eltart. Fontos a nyersanyag, a különböző színű drótok beszerzése. Régen a hőskorszakban, amikor minden valamit is magára adó bányász üveget font, még el sem ült a robbantás utáni füst, az emberek egymást letaposva törtettek megszerezni az áhított drótot. Ma már van kábel bőven, csak a színskála nem teljes. Egy-egy zöld színű tétel megszerzése komoly kapcsolatokat igényel. Szerencsére hajdani munkahelyemen, a bodrogközi kőbányákban vannak még haverok, akik küldenek a hiányzó színekből. Szóval, ha együtt van minden, jöhet a tervezés, a motívumok milliméterpapírra való berajzolása. A kútfő a kézimunkaújság. Az üveg formája sem utolsó. Hozott nekem a múltkor a szomszédasszonyom egy kocka formájú üveget, igencsak belefájdult a fejem. De sikerült. De biztos megérte — vetem közbe. Gondolok itt némi anyagiakra. De a mester elkomorul. Pénzért sose fonok üveget. Ezt nem lehet megfizetni. No, ismerek olyat, aki pénzért csinálja, de azt meg is nézheti az ember. A mester közelebb int és beavat a titkokba. Azok — utal a pénzért dolgozókra — dupla öltésekkel haladnak. Ez gyorsnak gyors, de hol marad a finomság, a részletgazdagság. Énrólam már a Képes Újság is írt s volt már kiállításom is kétszer. E szenvedély kezdetei Szilvási Lajos gyermekkorába nyúlnak vissza. Tiszanagyfaluban születtem — meséli vendéglátóm — nagy keletje volt a vesszőből való kosárfonásnak. — Mivel szegények voltunk, szóba sem jöhetett, hogy inasnak álljak valamelyik mesterhez, mert ez is sokba került volna. Szóval, lestem a munkájukat, és hamarosan magam is megpróbálkoztam a kosárfonással. Aztán amikor némi kerülővel a szénbányászatba kerültem, vessző híján a drótra fanyalodtam, de hamar megszerettem. Azóta felváltva használom mindkét matériát. — Az asszony ugyan nem lelkesedik a hobbimért, de én ameddig élek, csinálom. Nehéz munkához szokott ujjai beszélgetésünk közben is könnyedén bújtatják egymásba a színpompás műanyag huzalokat... A „mester” munka közben Kossuth-kiadványok A Politikai Könyvnapokra az alábbi könyvek jelentek még meg: — Marx—Engels összes művei. 47. kötet — Zoltai D.: Egy írástudó visszatér (Lukács György 1945 utáni munkásságáról) — Köpeczi Béla: Új konzervativizmus és új jobboldal — A magyar irodalom története — Állami és társadalmi szervezetek Magyarországon — Antonio Gramsci: Politikai írások — Giuseppe Fava: Szicíliai maffia — Búza Márton: A szakszervezetek Magyarországon — Stanislaw Komorniczki: Varsó barikádjain — Évfordulók ’86 — Nők Magazinja Évkönyv 1986. Szerkesztőség: 3525 Miskolc, Kazinczy a 19. Postacím: 3501 Miskolc, pl.: 146. Telefon: 11-884 18-461 Felelős szerkesztő: KAROSI IMRE. — Kiadja: a Borsod Megyei Lapkiadó Vállalat. 3521 Miskolc, Bajcsy-Zsilinszky út 15. Postacím: 3531 Miskolc, pl.: 118. Telefon: 36-131. Felelős vezető: VERES MIHÁLY — Index: 32-904. — Készült a Borsodi Nyomdában, Miskolcon. Felelős vezető: WIRTH LAJOS.