Brassói Lapok, 1939. április (45. évfolyam, 75-99. szám)

1939-04-01 / 75. szám

1939. április 1 Sd^adcer vá'assolt timso!mninek Franciaország: meg­ tudja védeni szabadságit nem mond is egyetlen daraoka terv Isiéről és egyetlen jogáról sem, de áss. 1935-beli egyessmény alapján tjajland­ó tekintetbe venni asz esc­uuin teendő at assz javaslatokat I»S«a*$€»!i*si Gförlmjg£el tf«Hn4scs3fi«»ziBc és ha,afiá®sa safis« beszél? Paris, március 30. Daladier miniszterelnök és hadügy­miniszter szerdán este megtartotta vi­lágszerte nagy érdeklődéssel várt rá­dióbeszédét, amelyben kifejtette a francia kormány álláspontját a leg­utóbbi eseményekkel szemben é­s meg­határozta jövőbeli magatartását. Vala­mennyi világnyelvre lefordított rádió­beszédében Daladier a többi között ezeket mondta: — Biztos vagyok benne, hogy vala­mennyi francia megért engem. Békét aka­runk, de megőrizzük becsületünket, mél­tóságunkat és hazánk szabadságát. A je­lenlegi helyzet különösképpen súlyos. Egyrészt, ha nem cselekszünk, az erőszak cinkosaivá leszünk, másrészt, ha cselek­szünk, ez olyan őrült fegyverkezéshez vezet, ami megbénít minden más tevé­kenységet. Szükség van rá tehát, hogy leszögezzük, mit akar Franciaország, mi­lyen erővel rendelkezik és mi az elhatá­rozása? Franciaország a szabad emberek békéjét akarja! Franciaország ereje köz­vetlenül a veszéllyel szemben megvaló­sított erkölcsi és anyagi egységében rejlik! Franciaország elhatározta, hogy megvédi eszményét és jogait! Soha f­­ran­­ciaország nem volt egységesebb, határo­zottabb és erősebb, mint mostan. Ez az or­szág azt tartja, hogy a békét meg lehet menteni , mert gyűlöli a háborút. Ha azonban kényszerítenék a háborúra, vagy ha a háború volna az egyetlen lehetőség a hanyatlás és becstelenség elkerülésére, úgy egységes lendületben szállna síkra, hogy megvédje szabadságát. Franciaor­szág az európai zűrzavarban megértette, hogy nagy erőfeszítéseket kell tennie és ezt meg is tette. A legutóbbi nemzetközi válság nem érte felkészületlenül, vagy tájékozatlanul Franciaországot. Szüksége volt azonban a veszélyek sokasodásának mértékében növelnie erejét. Ezért kért és kapott a francia kormány teljhatalmi megbízatást. A nemzet mindenki által el­fogadott munkával és áldozatokkal vála­szolt a felhívásra. — A francia erő ma nagyobb, mint va­laha: szilárdan egységes francia hadsereg, gazdag ország, erősen összeforrt biroda­lom, erkölcsi és szellemi értékek, barátsá­gok állanak mögötte. A világ mai zűrza­varában az élet újszerű meghatározásait javasolják az aggódó népeknek, ősi fon­dorlatokat és eszközöket leplezve velük. Így azt állítják, hogy a szabadság szol­gaságot, az önkéntes csatlakozás pedig l­ehódolást jelent. Azt állítják, hogy büsz­keség kétségbeesésben élni és a haladás az emberi értékek megsemmisítését jelen­ti. A hazát és az emberiséget igazán szol­gálni azonban ezt jelenti: nem szabad hiá­bavalóan feláldozni és szolgasággal, vagy erőszakkal megnyomorítani az embereket, hanem a haza oltalma alatt lehetővé tenni, hogy higgjenek, ahogyan a szívük sugal­­ja, aszerint gondolkozzanak, amilyen a szellemük, és úgy cselekedjenek, ahogy lelkiismeretük diktálja. A nemzetek köz­ti kapcsolatok alapját a jognak és­ igaz­ságnak kell képeznie s csak ha erőszak­kal lépnek fel ellenünk, kötelességünk fegyvereinkhez folyamodni. A békés és erős Franciaország bizalommal tekinthet tehát jövője elé. A lármás követeléseket nagy nyugalommal hallgatja meg, mert tudja, hogy a tárgyalások mindig neki fognak igazat adni és minden ellene irá­nyuló erőszak megtörik. VÁLASZ MUSSOLININEK — Ami a francia—olasz kapcsolatok kérdé­sét illeti, 1935. január 7-én Rómában egyez­ményt írtunk alá, amely a két ország közötti kérdéseket volt hivatva véglegesen szabályoz­ni. Olaszország határkiigazításokhoz és terü­­letátengedésekhez jutott Afrikában és Francia­­ország kötelezte magát, hogy fokozatosan át­szervezi a tuniszi olaszok szabályzatát. Ezt az egyezményt sohasem tették vitássá, sem Abesszínia meghódítása, sem a római nagykö­vetünk küldésére vonatkozó hivatalos tárgya­lások folyamán. Egyszerre csak 1938 dec. 17-én Olaszország felmondta az egyezményt. Nemré­giben Mussolini kijelentette, hogy az egyez­mény felmondásával Franciaországnak tudtul adták Olaszország Tuniszra, Dzsibutira és a Szuezi csatornára vonatkozó követeléseit. Köz­zé fogjuk tenni a december 17-i levelet és er­re adott válaszunkat. Ebből megláthatják, hogy a levél nem tartalmazza az olasz köve­teléseket, hanem csak azt a kijelentést, hogy Abesszinia meghódítása és az olasz birodalom megalakítása új jogokat ad Olaszország­nak. Ennek az érvelésnek az alapján Fran­ciaország sohasem elégítheti ki az olasz köve­teléseket, mert amilyben mértékben kielégítene egyeseket, olyan mértékben következnének rá az újabb követelések. Nem engedünk át egyet­len darabot sem földünkből és egyetlen jo­gunkról sem mondunk le. Franciaország ezzel szemben hajlandó az 1935 évi egyezmény vég­rehajtását folytatni. — E megegyezések szellemében és ezeknek megfelelően, valamint a fent említett alapo­kon, Franciaország nem utasítja vissza a hoz­záintézendő javaslatok megvizsgálását. „A HÁBORÚ KATASZTRÓFÁT JELENT“ — Az olaszok a legjobb bánásmódnak örven­denek Tuniszban. Minden afrikai protektorátus és gyarmat hű a birodalomhoz. — Franciaország Németországgal szemben is békülékeny magatartást tanúsít, minek kö­vetkezménye volt a francia—német közös nyi­latkozat. Néhány nappal ezelőtt a két ország közötti kereskedelmi szerződés megkötése felé haladtunk, amikor egyszercsak Cseh-Szlovákia elfoglalása megsemmisítette az eredményes erőfeszítéseket. Eleinte Németország a népek önrendelkezési jogára hivatkozva terjesztette elő követeléseit, aztán természetes törekvé­seire hivatkozott. Most pedig az „élettér“ dogmájával hozakodnak elő, ami valójában nem jelent mást, mint a mérhetetlen hódítási vágyat. Mi békét akarunk. A háború kataszt­rófát jelentene. Felhívunk minden békevágyó országot, hogy csatlakozzék hozzá és szolidá­risan emelje fel szavát a támadással szemben. Tudom, hogy ezek a szavak, amelyek Francia­­ország álláspontját határozzák meg, testvéri visszhangra találnak az európai s a csatornán és az óceánon túli baráti nemzetek körében. Így például a francia—angol együttműködés azért ilyen teljes a jelen órában, mert min­den ilyen kérdés tekintetében Franciaország és Anglia hasonlóképpen vélekedik és ugyan­azokat a célokat követi ugyanazon eszközök­kel. — Remélhetem ennélfogva, hogy minden józan itélőképességű ember s ilyenek minden országban vannak, felfigyelnek az értelem e hangjára és tekintetbe veszik, hogy az men­tes minden fenyegetéstől és nem célozza sen­­­­ki megalázását. Annak bizonyságául fogják venni, hogy Franciaország minden érintetlen és lendülettel teli erejét a béke szolgálatába állítja. Ami magát Franciaországot illeti, a mi hazánkat semmi sem fogja az általa ön­ként választott rendeltetéstől, amelyet jogai és ereje teljes tudatában teljesít, eltéríteni. Egyöntetűen helyesel a francia sajtó A francia lapok egyhangúlag helyes­lik Daladier rádióbeszédét s az egész sajtó, a szélső­baloldalitól a szélsőjobbig megelégedését fejezi ki, hogy a minisz­terelnök határozott álláspontra helyez­kedett Olaszországgal szemben. A F­igaro ezt írja: „A franciákat most a biztonság­érzetnek, akaratnak és hitnek olyan szo­ros kapcsolatai fűzik egybe, hogy ezen a tömörülésen megtörnének az összes ét­vágyak és minden gőg, ha valaha támad­ni merészelnének.”­­ A szocialista Po­­pulaire szintén helyesli Daladier hang­nemét s hangoztatja, hogy a jelenlegi körülmények között lehetetlen a két ha­talom közötti ellentétek külön rendezése, hanem ez csakis általános rendezés ke­retében történhetik meg. A háború ve­szélyének elhárítására nincs más korlát, mint a békés hatalmak nyugodt és szilárd elhatározása és erőfeszítéseik szoros ösz­­szeegyeztetése. — A Justice szerint az Alpokon és a Rajnán túliaknak meg kell érteniök, hogy Daladier az összes fran­ciák gondolkozását fejezte ki. „Meg le­hetnek győződve” — írja a lap, hogy ha készek vagyunk súlyos áldozatokat hozni a béke fentartásáért, nem tűrnénk meg nemzeti vagyonunk legkisebb csor­bítását és becsületünk legkisebb érinté­sét sem, mert ez többet ér számunkra az életnél is.” A HATÁS LONDONBAN ÉS WASH­INGT­ONBAN A londoni Times Daladier rádióbeszé­dével foglalkozva azt írja, hogy a fran­cia miniszterelnök úgy beszélt, mint egy magában és országában biztos ember. Szavai merő ellentétben vannak Musso­lini szavaival. Daladier nem hevesen, ha­nem azzal a meggyőződéssel beszélt, hogy nemes ügyért dolgozik, amelynek győzelme biztosítva van. A szabadelvű News Chronicle szerint felemelő érzés azt látni, hogy egy demokratikus or­szág miniszterelnöke szembehelyezkedik a diktátorokkal. A lap reméli, hogy ez a példa ragadós lesz. Az amerikai körökben is melegen he­lyeslik Daladier beszédét,­­ amint a Havas washingtoni tudósítója jelenti. Kiemelik a francia miniszterelnök nyu­­ga­lmát, méltóságosságát, határozottságát és mérsékletét, valamint a Daladier hig­gadt és a diktátorok heves hangneme közötti különbséget. Hangoztatják emel­­llett, hogy a Daladier kifejtette elvek megfelelnek az USA alapfelfogásával. 3. oldal felire kötelezte magát Paris Rómával szemben ? A francia képviselőház külügyi bi­zottságában ugyanúgy, mint az előző nap Laval a szenátusban, Mistier el­nök bemutatta az olasz-francia egyez­ményeket és a velük kapcsolatos ira­tokat. A Mistier által előterjesztett 1955 januári levélváltásból kitűnik, miszerint a francia kormány csak ar­ra vállalt kötelezettséget, hogy Abesz­­sziniában a Dzsibuti—addiszabebai vasútvonallal kapcsolatos gazdasági ér­dekeit érvényesíti s hogy e vasútvonal 2500 részvényét átengedi az olasz kor­mánynak. Ezzel szemben az olasz kor­mány kötelezte magát a francia érde­kek és az 1906 decemberi egyezmény tiszteletben tartására. Ezután a bizott­ság egyhangúlag megállapította, hogy a múlt év december 17-én átnyújtott jegyzékével az olasz kormány nem jelölte meg pontosan követeléseit. A francia képviselőház gyarmatügyi bizottsága előtt Mandel gyarmatügyi mi­niszter rámutatott, hogy a gyarmati kat­­tonaság létszámát az utóbbi év alatt meg­kétszerezték, úgyhogy Franciaország legtávolabbi birtokai is biztosítva van­nak bármily váratlan támadással szem­ben is. Mussolini találkozik Göringgel Amint Rómából jelentik, Mussolininek váratlanul Kalábriába történt eluta­zásában annak a jelét látják, hogy az olasz kormány csak 5­ 4 nap múlva, vagyis a Duce visszatérése után foglal állást Daladier beszédével szemben. Beavatott körökben úgy tudják, hogy Mussolini még e héten találkozik Gö­ring német vezértábornaggyal, mégpedig valószínűleg Nápolyban. Hir szerint a találkozón jelen lesz Franco tábornok is, ami ugyan még nem biztos s lehet, hogy elfoglaltsága miatt Franco csak későbbi időpontban találkozik a Ducéval és Göringgel. Az angol közvélemény nagy érdeklő-­­­déssel várja Hitler szombatra jelzett be­szédét, amelyet Wilhelmshavenben fog f­elmondani. A Daily Express szerint, le­het, hogy Hitler ez alkalommal válaszol­ni fog Chamberlain beszédére. Franco tábornok csapatai folytatják a behódolt köztársasági területek birtokbavételét 22 közstársasági repülőgép iszállított menekül­­teket a francia tenftalóság alatti Oran területére Salamanca március 30 Franco tábornok csapatai Madrid megszállása óta a már behódolt, de­­ még meg nem szállott köztársasági te­­­­rü­letek birtokbavételével foglalkoznak.­­ A Sa­lamancában kiadott hivatalos je­­­­lentés szerint a központi nemzeti had­erő Madrid után Cuenca, Guadalajara, Alcala de Henares és más fontosabb helységeket vette birtokba. A tenger­part mentén előrenyomuló oszlopok megszállották Sagonta-t és Valencia közvetlen közelébe érkeztek. Egy szer­da esti jelentés szerint a nemzeti csa­patok már meg is szállották Valenciát, ez a hír azonban elsietett volt. A déli fronton Albacatr­, Cuidad Real, Jean és más fontosabb helységeket vett bir­tokba a nemzeti hadsereg. Ellenállás most már sehol sem mutatkozik és így a volt köztársasági területek végső bir­tokbavétele most már csak órák kér­dése, annál is inkább, mert a tartomá­nyi székhelyek és a fontosabb gócpon­tok már valamennyien jelentették csatlakozásukat Franco tábornokhoz. Az előrenyomuló nemzetiektől ejtett foglyok száma most már felülmúlja a 100 ezer embert. Egy orani jelentés megerősíti azt a hírt, hogy Miaja tábornok egy három­­motoros repülőgépen oda érkezett. Oranba egyébként összesen 22 köztár­sasági repülőgép érkezett az elmúlt két nap alatt s valamennyi köztársasági katonatiszteket és politikusokat szállí­tott a francia fenhatóság alatti Oran területére. (df) Az új határ új magyar—lengyel keres­kedelmi szerződést kíván. Varsóból jelentik: Szerda este elindult Budapestre az a lengyel küldöttség, amely a két ország árucseréjének új feltételeiről tárgyal a magyar fővárosban, különös tekintettel a közös lengyel—magyar határ megvalósulására.

Next