Brassói Lapok, 1939. április (45. évfolyam, 75-99. szám)
1939-04-01 / 75. szám
1939. április 1 Sd^adcer vá'assolt timso!mninek Franciaország: meg tudja védeni szabadságit nem mond is egyetlen daraoka terv Isiéről és egyetlen jogáról sem, de áss. 1935-beli egyessmény alapján tjajlandó tekintetbe venni asz escuuin teendő at assz javaslatokat I»S«a*$€»!i*si Gförlmjg£el tf«Hn4scs3fi«»ziBc és ha,afiá®sa safis« beszél? Paris, március 30. Daladier miniszterelnök és hadügyminiszter szerdán este megtartotta világszerte nagy érdeklődéssel várt rádióbeszédét, amelyben kifejtette a francia kormány álláspontját a legutóbbi eseményekkel szemben és meghatározta jövőbeli magatartását. Valamennyi világnyelvre lefordított rádióbeszédében Daladier a többi között ezeket mondta: — Biztos vagyok benne, hogy valamennyi francia megért engem. Békét akarunk, de megőrizzük becsületünket, méltóságunkat és hazánk szabadságát. A jelenlegi helyzet különösképpen súlyos. Egyrészt, ha nem cselekszünk, az erőszak cinkosaivá leszünk, másrészt, ha cselekszünk, ez olyan őrült fegyverkezéshez vezet, ami megbénít minden más tevékenységet. Szükség van rá tehát, hogy leszögezzük, mit akar Franciaország, milyen erővel rendelkezik és mi az elhatározása? Franciaország a szabad emberek békéjét akarja! Franciaország ereje közvetlenül a veszéllyel szemben megvalósított erkölcsi és anyagi egységében rejlik! Franciaország elhatározta, hogy megvédi eszményét és jogait! Soha franciaország nem volt egységesebb, határozottabb és erősebb, mint mostan. Ez az ország azt tartja, hogy a békét meg lehet menteni , mert gyűlöli a háborút. Ha azonban kényszerítenék a háborúra, vagy ha a háború volna az egyetlen lehetőség a hanyatlás és becstelenség elkerülésére, úgy egységes lendületben szállna síkra, hogy megvédje szabadságát. Franciaország az európai zűrzavarban megértette, hogy nagy erőfeszítéseket kell tennie és ezt meg is tette. A legutóbbi nemzetközi válság nem érte felkészületlenül, vagy tájékozatlanul Franciaországot. Szüksége volt azonban a veszélyek sokasodásának mértékében növelnie erejét. Ezért kért és kapott a francia kormány teljhatalmi megbízatást. A nemzet mindenki által elfogadott munkával és áldozatokkal válaszolt a felhívásra. — A francia erő ma nagyobb, mint valaha: szilárdan egységes francia hadsereg, gazdag ország, erősen összeforrt birodalom, erkölcsi és szellemi értékek, barátságok állanak mögötte. A világ mai zűrzavarában az élet újszerű meghatározásait javasolják az aggódó népeknek, ősi fondorlatokat és eszközöket leplezve velük. Így azt állítják, hogy a szabadság szolgaságot, az önkéntes csatlakozás pedig lehódolást jelent. Azt állítják, hogy büszkeség kétségbeesésben élni és a haladás az emberi értékek megsemmisítését jelenti. A hazát és az emberiséget igazán szolgálni azonban ezt jelenti: nem szabad hiábavalóan feláldozni és szolgasággal, vagy erőszakkal megnyomorítani az embereket, hanem a haza oltalma alatt lehetővé tenni, hogy higgjenek, ahogyan a szívük sugalja, aszerint gondolkozzanak, amilyen a szellemük, és úgy cselekedjenek, ahogy lelkiismeretük diktálja. A nemzetek közti kapcsolatok alapját a jognak és igazságnak kell képeznie s csak ha erőszakkal lépnek fel ellenünk, kötelességünk fegyvereinkhez folyamodni. A békés és erős Franciaország bizalommal tekinthet tehát jövője elé. A lármás követeléseket nagy nyugalommal hallgatja meg, mert tudja, hogy a tárgyalások mindig neki fognak igazat adni és minden ellene irányuló erőszak megtörik. VÁLASZ MUSSOLININEK — Ami a francia—olasz kapcsolatok kérdését illeti, 1935. január 7-én Rómában egyezményt írtunk alá, amely a két ország közötti kérdéseket volt hivatva véglegesen szabályozni. Olaszország határkiigazításokhoz és területátengedésekhez jutott Afrikában és Franciaország kötelezte magát, hogy fokozatosan átszervezi a tuniszi olaszok szabályzatát. Ezt az egyezményt sohasem tették vitássá, sem Abesszínia meghódítása, sem a római nagykövetünk küldésére vonatkozó hivatalos tárgyalások folyamán. Egyszerre csak 1938 dec. 17-én Olaszország felmondta az egyezményt. Nemrégiben Mussolini kijelentette, hogy az egyezmény felmondásával Franciaországnak tudtul adták Olaszország Tuniszra, Dzsibutira és a Szuezi csatornára vonatkozó követeléseit. Közzé fogjuk tenni a december 17-i levelet és erre adott válaszunkat. Ebből megláthatják, hogy a levél nem tartalmazza az olasz követeléseket, hanem csak azt a kijelentést, hogy Abesszinia meghódítása és az olasz birodalom megalakítása új jogokat ad Olaszországnak. Ennek az érvelésnek az alapján Franciaország sohasem elégítheti ki az olasz követeléseket, mert amilyben mértékben kielégítene egyeseket, olyan mértékben következnének rá az újabb követelések. Nem engedünk át egyetlen darabot sem földünkből és egyetlen jogunkról sem mondunk le. Franciaország ezzel szemben hajlandó az 1935 évi egyezmény végrehajtását folytatni. — E megegyezések szellemében és ezeknek megfelelően, valamint a fent említett alapokon, Franciaország nem utasítja vissza a hozzáintézendő javaslatok megvizsgálását. „A HÁBORÚ KATASZTRÓFÁT JELENT“ — Az olaszok a legjobb bánásmódnak örvendenek Tuniszban. Minden afrikai protektorátus és gyarmat hű a birodalomhoz. — Franciaország Németországgal szemben is békülékeny magatartást tanúsít, minek következménye volt a francia—német közös nyilatkozat. Néhány nappal ezelőtt a két ország közötti kereskedelmi szerződés megkötése felé haladtunk, amikor egyszercsak Cseh-Szlovákia elfoglalása megsemmisítette az eredményes erőfeszítéseket. Eleinte Németország a népek önrendelkezési jogára hivatkozva terjesztette elő követeléseit, aztán természetes törekvéseire hivatkozott. Most pedig az „élettér“ dogmájával hozakodnak elő, ami valójában nem jelent mást, mint a mérhetetlen hódítási vágyat. Mi békét akarunk. A háború katasztrófát jelentene. Felhívunk minden békevágyó országot, hogy csatlakozzék hozzá és szolidárisan emelje fel szavát a támadással szemben. Tudom, hogy ezek a szavak, amelyek Franciaország álláspontját határozzák meg, testvéri visszhangra találnak az európai s a csatornán és az óceánon túli baráti nemzetek körében. Így például a francia—angol együttműködés azért ilyen teljes a jelen órában, mert minden ilyen kérdés tekintetében Franciaország és Anglia hasonlóképpen vélekedik és ugyanazokat a célokat követi ugyanazon eszközökkel. — Remélhetem ennélfogva, hogy minden józan itélőképességű ember s ilyenek minden országban vannak, felfigyelnek az értelem e hangjára és tekintetbe veszik, hogy az mentes minden fenyegetéstől és nem célozza senki megalázását. Annak bizonyságául fogják venni, hogy Franciaország minden érintetlen és lendülettel teli erejét a béke szolgálatába állítja. Ami magát Franciaországot illeti, a mi hazánkat semmi sem fogja az általa önként választott rendeltetéstől, amelyet jogai és ereje teljes tudatában teljesít, eltéríteni. Egyöntetűen helyesel a francia sajtó A francia lapok egyhangúlag helyeslik Daladier rádióbeszédét s az egész sajtó, a szélsőbaloldalitól a szélsőjobbig megelégedését fejezi ki, hogy a miniszterelnök határozott álláspontra helyezkedett Olaszországgal szemben. A Figaro ezt írja: „A franciákat most a biztonságérzetnek, akaratnak és hitnek olyan szoros kapcsolatai fűzik egybe, hogy ezen a tömörülésen megtörnének az összes étvágyak és minden gőg, ha valaha támadni merészelnének.” A szocialista Populaire szintén helyesli Daladier hangnemét s hangoztatja, hogy a jelenlegi körülmények között lehetetlen a két hatalom közötti ellentétek külön rendezése, hanem ez csakis általános rendezés keretében történhetik meg. A háború veszélyének elhárítására nincs más korlát, mint a békés hatalmak nyugodt és szilárd elhatározása és erőfeszítéseik szoros öszszeegyeztetése. — A Justice szerint az Alpokon és a Rajnán túliaknak meg kell érteniök, hogy Daladier az összes franciák gondolkozását fejezte ki. „Meg lehetnek győződve” — írja a lap, hogy ha készek vagyunk súlyos áldozatokat hozni a béke fentartásáért, nem tűrnénk meg nemzeti vagyonunk legkisebb csorbítását és becsületünk legkisebb érintését sem, mert ez többet ér számunkra az életnél is.” A HATÁS LONDONBAN ÉS WASHINGTONBAN A londoni Times Daladier rádióbeszédével foglalkozva azt írja, hogy a francia miniszterelnök úgy beszélt, mint egy magában és országában biztos ember. Szavai merő ellentétben vannak Mussolini szavaival. Daladier nem hevesen, hanem azzal a meggyőződéssel beszélt, hogy nemes ügyért dolgozik, amelynek győzelme biztosítva van. A szabadelvű News Chronicle szerint felemelő érzés azt látni, hogy egy demokratikus ország miniszterelnöke szembehelyezkedik a diktátorokkal. A lap reméli, hogy ez a példa ragadós lesz. Az amerikai körökben is melegen helyeslik Daladier beszédét, amint a Havas washingtoni tudósítója jelenti. Kiemelik a francia miniszterelnök nyugalmát, méltóságosságát, határozottságát és mérsékletét, valamint a Daladier higgadt és a diktátorok heves hangneme közötti különbséget. Hangoztatják emelllett, hogy a Daladier kifejtette elvek megfelelnek az USA alapfelfogásával. 3. oldal felire kötelezte magát Paris Rómával szemben ? A francia képviselőház külügyi bizottságában ugyanúgy, mint az előző nap Laval a szenátusban, Mistier elnök bemutatta az olasz-francia egyezményeket és a velük kapcsolatos iratokat. A Mistier által előterjesztett 1955 januári levélváltásból kitűnik, miszerint a francia kormány csak arra vállalt kötelezettséget, hogy Abeszsziniában a Dzsibuti—addiszabebai vasútvonallal kapcsolatos gazdasági érdekeit érvényesíti s hogy e vasútvonal 2500 részvényét átengedi az olasz kormánynak. Ezzel szemben az olasz kormány kötelezte magát a francia érdekek és az 1906 decemberi egyezmény tiszteletben tartására. Ezután a bizottság egyhangúlag megállapította, hogy a múlt év december 17-én átnyújtott jegyzékével az olasz kormány nem jelölte meg pontosan követeléseit. A francia képviselőház gyarmatügyi bizottsága előtt Mandel gyarmatügyi miniszter rámutatott, hogy a gyarmati kattonaság létszámát az utóbbi év alatt megkétszerezték, úgyhogy Franciaország legtávolabbi birtokai is biztosítva vannak bármily váratlan támadással szemben is. Mussolini találkozik Göringgel Amint Rómából jelentik, Mussolininek váratlanul Kalábriába történt elutazásában annak a jelét látják, hogy az olasz kormány csak 5 4 nap múlva, vagyis a Duce visszatérése után foglal állást Daladier beszédével szemben. Beavatott körökben úgy tudják, hogy Mussolini még e héten találkozik Göring német vezértábornaggyal, mégpedig valószínűleg Nápolyban. Hir szerint a találkozón jelen lesz Franco tábornok is, ami ugyan még nem biztos s lehet, hogy elfoglaltsága miatt Franco csak későbbi időpontban találkozik a Ducéval és Göringgel. Az angol közvélemény nagy érdeklő-déssel várja Hitler szombatra jelzett beszédét, amelyet Wilhelmshavenben fog felmondani. A Daily Express szerint, lehet, hogy Hitler ez alkalommal válaszolni fog Chamberlain beszédére. Franco tábornok csapatai folytatják a behódolt köztársasági területek birtokbavételét 22 közstársasági repülőgép iszállított menekülteket a francia tenftalóság alatti Oran területére Salamanca március 30 Franco tábornok csapatai Madrid megszállása óta a már behódolt, de még meg nem szállott köztársasági területek birtokbavételével foglalkoznak. A Salamancában kiadott hivatalos jelentés szerint a központi nemzeti haderő Madrid után Cuenca, Guadalajara, Alcala de Henares és más fontosabb helységeket vette birtokba. A tengerpart mentén előrenyomuló oszlopok megszállották Sagonta-t és Valencia közvetlen közelébe érkeztek. Egy szerda esti jelentés szerint a nemzeti csapatok már meg is szállották Valenciát, ez a hír azonban elsietett volt. A déli fronton Albacatr, Cuidad Real, Jean és más fontosabb helységeket vett birtokba a nemzeti hadsereg. Ellenállás most már sehol sem mutatkozik és így a volt köztársasági területek végső birtokbavétele most már csak órák kérdése, annál is inkább, mert a tartományi székhelyek és a fontosabb gócpontok már valamennyien jelentették csatlakozásukat Franco tábornokhoz. Az előrenyomuló nemzetiektől ejtett foglyok száma most már felülmúlja a 100 ezer embert. Egy orani jelentés megerősíti azt a hírt, hogy Miaja tábornok egy hárommotoros repülőgépen oda érkezett. Oranba egyébként összesen 22 köztársasági repülőgép érkezett az elmúlt két nap alatt s valamennyi köztársasági katonatiszteket és politikusokat szállított a francia fenhatóság alatti Oran területére. (df) Az új határ új magyar—lengyel kereskedelmi szerződést kíván. Varsóból jelentik: Szerda este elindult Budapestre az a lengyel küldöttség, amely a két ország árucseréjének új feltételeiről tárgyal a magyar fővárosban, különös tekintettel a közös lengyel—magyar határ megvalósulására.