Berza László (szerk.): Budapest Lexikon (Budapest, 1973)
I
irodalmi 477 irodalmi haladó példányszámú kiadásokban jelentették meg. A hivatalos vagy akadémikus irodalom a nagy tehetségű, de végképp konzervatívvá váló Gyulai Pállal az élén teljes egészében ellenőrzése alá vonta az MTA-t és a Kisfaludy Társaságot, s népnemzeti epigonizmust képviselve egyetlen igazi tehetséget sem vallhat magáénak (eltekintve a válságba került és hallgató Aranytól). Az irodalmi ellenzék — mely nem rendelkezett semmiféle szervezettel — Jókaival az élén 1876-ban megalapította a Petőfi Társaságot, amely noha sokat tett Petőfi szellemének, emlékének ápolásáért, de mivel a fiatal ellenzéket nem sikerült sorai közé állítania, hamarosan szintén konzervatív csoportosulássá vált. A kor legnépszerűbb írója, a romantikus (és korántsem egyenletes színvonalú) Jókai haláláig megtartotta vezető prózaírói szerepét. A színpadon előbb a népszínmű (Tóth Ede, Csepreghy Ferenc), majd az újromantikus mesedráma (Rákosi Jenő, Dóczi Lajos, a fiatal Csiky Gergely) vált uralkodóvá. A polgárosodást, a társadalomábrázolást és a modern áramlatokat az ún. polgári realisták (Justh Zsigmond, Bródy Sándor, Ambrus Zoltán, Thury Zoltán stb.) képviselték. A városias jellegű polgári irodalom első jelentős hetilapja, A Hét 1890-ben indult meg Kiss József szerkesztésében. Ő a folytatója az irodalmi asztaltársaságok, az irodalmi kávéházak hagyományainak is: társasága a Central Kávéházban (ma Eötvös Klub, a Károlyi u. és az Irányi u. sarkán) gyűlt össze. A kor további jelentős írói Tolnai Lajos, Mikszáth Kálmán s a Petőfi örökségét és a modern lélekelemző költészet legjobb hagyományait forradalmi lázadással ötvöző Vajda János. Az ő és Kiss József, Reviczky Gyula, valamint Komjáthy Jenő költészete már közvetlen előkészítője a 20. sz. nagy irodalmi mozgalmának, a Nyugat nemzedékének. — A századfordulóra kiéleződött a társadalmi helyzet Mo.-on, s ez az irodalmi életben is erősen éreztette hatását. A hivatalos irodalom szervezetei, elsősorban az MTA és a Kisfaludy Társaság szervezetileg a dzsentri körből származó hivatalnok-írók irányítása alá kerültek, akik gyenge-közepes tehetségű pályatársaik között cserélgették, osztották meg az irodalmi díjakat, a hivatalos elismerést. A sikeres és valóban tehetséges írók — Jókai, Mikszáth — közéleti szerepet vállaltak, s közreműködésük, vezetésük alatt a hivatalos irodalom erősen középszerű szinten rendkívül konzervatívvá vált. A kormánypárt íróinak találkozóhelye ez idő tájt a Szabadelvű Klub az Lloyd-palotában, míg az ellenzéki irodalom Vajda János asztalánál gyűlt össze a Kammon Kávéházban (Kossuth Lajos u. 3. sz.). A látszólag idilli világot tükröző hivatalos irodalom mellett azonban új tényezők jelentek meg az ország, a főv. irodalmában. Egyre jelentősebb részt kért az irodalmi életben a városi életforma ábrázolása, és növekedett a munkásság szerepe. 1905-ben napilap lett a Népszava, s hasábjain a munkásság és a forrongó szegényparasztság kérdései kaptak nyilvánosságot. Létrejött és mindinkább szervezettebb formákat keresett egy radikális szemléletű fiatal írócsoport, mely az uralkodó, ún. nép-nemzeti irodalmi irányzat sekélyes epigonizmusával a világirodalmi rangú, nyugat-európai hatásokat tükröző irodalmat állította szembe. Hatalmas erjedés indult meg ebben az ellenzéki irodalomban: egyszerre — s talán kissé eklektikusan — hatottak Nietzsche, Bergson, Spencer, a pozitivisták és a naturalizmus eszméi, valamint az orosz kritikai realisták, Gogol és Tolsztoj stb. Ezek mellett a folklórban, elsősorban az igazi népdal felkutatásában is kiemelkedő eredmények születtek (Bartók Béla, Kodály Zoltán). Ezekben a kavargó, forrongó, színes, gazdag és kusza években Ady Endre Új verseinek megjelenése a magy. irodalom új korszakának határköve lett (1906). Egy, a hivatalos irodalommal szembeforduló olyan nemzeti irodalom kialakulását jelezte, melynek hangvétele, eszményei évtizedekre meghatározták a magy. s a főv. fejlődésének, eszményeinek irányát. 1908- tól ez az irodalom a► Nyugat c. folyóirat köré csoportosulva orgánumot is nyert, s több mint három évtizedes fennállása, az ún. Nyugat-korszak a magy. irodalom egyik legtermékenyebb, legszínvonalasabb időszakát jelentette. — A főv. -ben a Az egykori Central Kávéház