Budapest, 1986. (24. évfolyam)
9. szám szeptember - Oszlay Péter: A nosztalgia végállomása?
vendégek részére a völgykatlan felső végében épült, stílusában, formájában a környezetbe illő házikó.) A völgybe vezető út elején kétoldalt egy-egy hajdani 58-as villamos, azaz, nosztalgiakocsi áll sínen, az egyikben a Csilingelő büfé, a másikban a kempingrecepció kapott helyet. Kedves — és praktikus — ötlet. Bár, ha rosszmájú lennék, azt mondhatnám, a BKV fricskája ez, mondván, íme, visszaállítottuk az 58-ast, ugyanis a közlekedési vállalat ragaszkodott ideállításukhoz. Befelé haladva az út két oldalán 50-70 férőhelyes kempinget létesítettek, ezzel, valamint a szabadidőközpont forgalmával a pjt a Libegő forgalmának növeléséhez is hozzájárul, különösen télen. Nemcsak az első olvasásra, hanem a valóságban is így fest jelenleg a Zugligeti Szabadidőközpont Pjt tevékenysége — ez a hivatalos neve a vállalkozásnak. Egy ki nem mondott miértre azért hadd álljon itt képviselőjük, dr. Meszlény András — igaz, kissé talányos — válasza: — Tudatlanságból, félreinformáltságból adódott, hogy a lakosság és képviselői ellenezték itteni tevénységünket, s korábban ez visszahatott a tanács álláspontjára is. Mi jóhiszeműen jártunk el. Ott építettünk közvécét, ahonnan a szerződés értelmében a tanács harminc napon belül elzavarhat bennünket... Június közepén a szabadidőközpont hivatalosan is megnyílt. Ma még nem tudhatom, hogy a kemping és a szabadidőközpont jelenléte milyen kihatással lesz a környezetre, a tájvédelmi körzetre, de nincsenek fenntartásaim a píz működését illetően, ha pedig a korábbi szeméttelepre gondolok, akkor csak dicsérni lehet vállalkozásukat. A Zugliget lakói között azonban még most sem osztatlan a lelkesedés: visszakövetelik a villamost. A körzeti tanácstag (Biller István) meg a Hazafias Népfront körzeti bizottsága talpalt utána, interpelláltak a tanácsülésen is — hiába. A pst működésével kapcsolatban egy újabb jelszó is megjelent az „ellenzők" zászlaján: környezetvédelem. — A világon nagyon sok helyen működik erdei kemping, mégpedig a környezet rombolása nélkül — így fogalmaz Horváth Béla, a XII. Kerületi Tanács műszaki osztályának vezetője, aki igencsak megszenvedte ezt a zugligeti ügyet. — Az 58-as megszüntetése feletti elkeseredés és tehetetlenség ragadtatta időnként szélsőséges megjegyzésekre a környék lakóit, s nemegyszer azok képviselőit is. A magánvéleményem: kedves, hangulatos villamos volt az 58-as. Erre lakom én is, megértem a nosztalgiát. De nem rugaszkodhatunk el a „százmilliós realitástól". Más: az autóbusszal szemben a villamosnak nincs semmiféle környezetvédelmi előnye, ezt is alapos vizsgálat derítette ki. A kipufogógázzal szemben ott a zaj és a rezgés okozta ártalom. Ahol régen madár sem járt, erdei utakon, ösvényeken ma személygépkocsik szaladgálnak. Az autóbusz viszont csak a hegy lábáig közlekedik... Hát mit mondjak? Ha nem szedik fel a síneket, ha nem hagyják, hogy ilyen áldatlan állapotok alakuljanak ki, hanem csak a helyreállítási munkák idejére szüneteltetik a villamosközlekedést, vajon akkor is százmillió forintba kerülne most a pályafelújítás? Ha a pályatest meglenne... — hallottam minduntalan. Ebben az újraindításban reménykednek sokan mindmáig a környék lakosai közül. Pedig aki csak körülnéz, a völgykatlan jelenlegi „beépítését" látva, könnyen rájöhet, hogy itt nem lesz egyhamar villamosjárat. Épp ezért érthetetlen tehát, hogy a BKV eddig egyetlen fórumon sem mondta ki egyértelműen, hogy itt sohasem lesz villamos, és nemcsak a VII. vagy a VIII. ötéves tervben nem szerepel a pályarekonstrukció, és nemcsak a pénz hiánya miatt, hanem mert más elképzeléseik vannak az itteni tömegközlekedés megoldására. Avagy már meg is van oldva: jár a 158-as. Ötletes tervet valósított meg a polgárjogi társaság. Talán rá is feledkeznék, ha nem kísértene mindig a híd alatt bedöcögő villamos képe. Hiába áll a közelben két nosztalgiakocsi, nem vagyok egyedül, aki szívesebben látná azt, amelyik gurul... Valószínűleg ezután megnő majd az idelátogatók száma, immár tiszta, szép a környezet, vonzó a szabadidőközpont. Hogy annyian talán mégsem lesznek, mint tíz évvel ezelőtt, annak még egy oka van: a nagyfokú beépítés. Ha régebben végigmentem a Zugligeti úton, mindenfelől fák hajoltak fölém, kellemes erdei sétányokon bandukolhattam. És most? Az út egyik felén továbbra is erdő, de a másikon kertes és víkendházak sora. És autók áradata! Villamospárti vagyok ugyan, de belenyugszom, hogy ha a jövőben a busszal kell „együtt élnem", ám, a hegyet sáska módra ellepő, s a 158-as buszokénál százszorta több s nagyobb környezetszennyezést hozó autókkal nem vagyok — nem lehetek! — kibékülve. OSZLAY PÉTER 15