Budapesti Hiradó, 1845. július-december (207-310. szám)
1845-08-08 / 229. szám
Péntek 229. Augustus 8. 1845. ( BUDAPESTI HIRAIK). Előfizethetni helyben a kiadóhivatalban, gránátosutczai Ulaudy-házban 46-d ik szám alatt, és minden császári királyi postahivatalnál. — Az ausztriai birodalomba s külföldre menendő példányok, csak a bécsi császári postahivatalnál rendeltethetnek meg. Ezen lapok minden héten négyszer, u. m. kedden, csütörtökön, pént. és vasáru.jelennek meg. Előfizetési ár félévre Budapesten házhoz-hordással 5 ft., borítékban 6 ft., postán borítékban 6 ft. ez p. A hirdetmények minden apróbetűs hasábsoraért 5 (öl) ez. kr. fizettetik. TARTALOM. Magyarország és Erdély. Felelet Fáy András urnák a hazai létező és létesítendő takarékpénztárak ügyében (L.J.tól) — A pest-szegedi csatorna ügyében egy komoly szózat (Vásárhelyi Páltól. — Folytatás.) Megyék: Árvízi nyomor Szepesben. Tisztválasztási jelenetek Zágrábban, 's az uj tisztikar. Tisztujitást előző korteskedés Vasban. — Fővárosi figyelmező. Nemzeti színház. Balatonfüredi levél (folytatása 's vége) Külföldi irodalom. XIII. (Les élection en Angleterre. Lettres publiées dans le Journal des Débats. Iar M. John Lemoinne Paris 1841.) Ausztria. Külföld. Nagybritannia. Francziaország. Schweicz. Németország. Törökország. Hivatalos és magánhirdetések. Loteriákban húzott számok. Nemzeti színházi játékrend. Gabonaár. Statuspapirok és részvények árkelete. Dunavi/állás. ]YIA(;YANO és ERDÉLY. (Felelet Fáy András urnak a hazai létező és létesítendő Takarékpénztárak ügyében. *) Mióta ezen jeles hazánkfia az annyira üdvös takarékpénztár magvát elhintette, sőt a középpontit létre is hozta, magamnak is sajátommá jön az e felőli gondolkozás; örömest tanultam tőle ’s különös stúdiumommá vált az ebeli búvárkodás, figyelemmel kisértem nemcsak azt, mikép működnek ezek külföldön? ’s mikép nálunk? mikép hatnak az emberiség javára ? de egyszersmind különösen föladatul tüzöm ki magamnak megvizsgálni: váljon egyedül philanthropicus nézetből lehet-e kiindulni, vagy pedig mérsékleti nyereséggel párosítva nem több sikert ígérend-e, és tovább, jelen körülmények közt, mellyik legyen ezek közöl hazánkra alkalmazhatóbb? Ez volt tehát előttem mindig a kitűzött két út, megvizsgálni: mellyik czélhoz vezetőbb , mellyik hoz dúsabb eredményeket nemzetünkre? — Kétséget nem szenved, hogy már maga e czim „Takarékpénztár“ a szó legszorosabb értelmében föltételezi, hogy abban a philanthropismus nézeteinek, nem pedig a banquierságnak kell uralkodnia. — Kérdés azonban mindig az marad, hogy nem szinte philanthropia-e az is, ha valaki arra törekszik, miszerint a hazánkban annyira elharapózott magas kamatlábat, nagy uzsorát devalválja; nem használunk-e polgártársainknak szinte az által, ha 30,40 százlék kamat helyett, törvényes kamatra pénzzel szolgálunk, úgy megfordítva szinte nem philanthropia-é az is, ha valaki heverő tőkéjét rövid időre is hasznolhajtólag — addig is míg reá szüksége leendő —biztosan kikölcsönözheti,s ahoz ismét könnyen juthat? Vessünk egy pillanatot a már hazánkban létező takarékpénztárakra , és úgy találjuk , hogy némi remény a nyereséghez több részvétet gerjeszt, több figyelmet varázsol elő; — igy p. o. a pesti csupán philanthropicus alapokra lévén fektetve, mind a bevételben , mind a kiadásban, a pozsonyi ellenben számítólag össze tudta párosítani azt a nyerhetéssel, még pedig igen helyesen, ’s kérdés: mellyik működik sikeresebben? felelet: a pozsonyi, melly mindamellett, hogy az ország szélén ötödrésznyi népesség között létezik, több ’s jobb eredményekkel kérkedhetik, a forgalom nagyobb; itt a philanthropia, nyereséggel párosítva, több osztálynak használ, pedig őszintén szólva, az intézet közhasznú vállalat bár, de mégis nem egyéb mint osztalékra munkálkodó részvényes társaság. Épen illy természetű takarékpénztár jött múlt évben Kassán létre; itt is a pozsonyi lelkűlét vezetvén a vállalkozókat, az emberiség iránti nézetek mellett magukról sem felejtkeztek meg ; eredménye pedig az, hogy az első nyolcz hónap alatt háromszázhúszezer pft lévén a forgalom, a részvények becse ötven forintról százra hágott, és így üdvös volt a betevőkre , hasznos a részvényesekre , miből ismét következik, hogy több osztálynak jutott segedelem, mint jutna a nem illy alapokra fektetett takarékpénztárból. De már magában véve is természetes, hogy minél inkább gyarapodnak nyeremény által ezen intézetek, annál többet használhatnak a közönségnek ; minél nagyobb az osztalék, annál lejebb vihetni a kölcsönöknél a kamatot, annál nagyobb a részvét, nő az irániai bizodalom, több pénzt forgathatnak, és így ismét többeknek használ. A pesti takarékpénztár minden philanthropiája mellett százteli hatos kamatra kölcsönöz, a pozsonyi ölre. Hátha még tekintetbe veszszük ezerhiányú hitelviszonyunkat, fizetési könnyelműségünket, törvényes eljárásaink csekély szigorát, akkor még inkább előáll azon gondolat, hogy nyerni múlhatlanul szükséges, mert például, ha minden előrelátás mellett is, elvesz valaki tőkéje — ki fizeti azt meg? — nemde türhelőbb ezt a nyereségből megtéríteni , mint a bár oda ajándékozott pénzemből? Az eddig létrehozott takarékpénztárak hazánkban kir. városiak, hol mind a birtokviszonyok állapota, mind az igazságkiszolgáltatás gyorsabb és tisztább lehet, mint a megyékben, ott szorgalom, ipar, mind megannyi előnyök, a legelső kísértetett meg mezővárosban Miskolczon, kinyittatott 1. évi május első napján. Itt nincs, mint másutt sem a megyékben telekkönyv, miből ismét magából következik, hogy a biztosítás ingatagabb, mint kir. városban, működni mégis akar, használni a közönségnek igen is, de veszíteni nem , vigyázóbbnak, szigorúbbnak kell lennie a kölcsönzésben és ezt én tapasztalásom szerint talán túlságosan is teljesíti, de mégis mindezek daczára a birtok bizonytalansága miatt, inkább ki lévén a kárvallásnak téve, mint kir.vá-A takarékpénztárak üdvös ügyét, minél többoldalról megvitatni tagadhatlanul czélirányos lévén, adjuk örömmel ezen czikket is, azon kijelentéssel, hogy az ettől eltérő vagy ezt cáfoló és útba igazító értekezéseknek is nyitva tartjuk lapunk hasábjait. Sz e rkárosban telekkönyv mellett, nem foly ebből ismét azon meggyőződés, mikép egészen tökéletes biztosítás hiánya miatt, hogy fönállhasson, — miután a részvényes pénzét jobban kockáztatja, — a nem várt veszteség esetére is számítva, nyernie mélhatlanul szükséges? Továbbá a választmány és annak lelkes elnöke mindent elkövetett, hogy mint mondá, ezen a kor igényeinek leginkább megfelelő intézetet, annak üdvös voltát a nép veséjébe beleoltaná, — a megyei tisztviselők a járásban hirdették; a székvárosban minden ellen követve az alsóbb osztálynak részvétrebuzdítására , ’s mégis három hónap elforgása alatt alig mondhatni, hogy a szegény nép által betett tőkék háromszáz forintra növekedtek legyen , — pedig hogy van takarékpénztár, igen jó, mert ezen rövid idő alatt is használt több száz embernek, működik reményén felül; de hogyan? maga a tőkepénzes is biztos hypoideka hiányában, bár csekélyebb kamatra, csupán a tiszta kezelés iránti bizodalomból ide viszi pénzét, hol ismét kiadatván, az eddig gyakran minden forgás nélkül hevert pénzek mozgásba lővén, a pénzben szűkölködőnek mérsékelt kamat mellett nyújt segélyt. T. Fáy András úr azt mondja, hogy ha valamelly takarékpénztár a maga jótékonyságát előtüntetni kívánja, ne csupán pénzforgalmát, ariási kelendősége kimutatását eszközölje, mert ezt tenni más intézetek feladatai sal.. — és én igenis kezet fogok vele abban, hogy ne ez legyen egyedüli kitűzött czéljuk a takarékpénztáraknak; de valljuk meg őszintén, minden az általa említett nemes czélok elérhetése utáni törekvésünk mellett is, nem maradunk-e mindig csak emberek, nincsenek-e anyagi szükségeink is, miket a jó polgárnak, a jó atyának fedeznie kell; márpedig az általa tervezett takarékpénztárak elkerülhetlenül maguk után vonnák azt, hogy a közép, vagyis kisebb vagyonú polgárok, idő hiánya miatt, mivel az élelmek keresésére szükséges, nem járulhatnának azon örökös munkálathoz, mellyet egy illy intézet fölállhatása föltételez, ha némi nyerhelés reménye is nem kecsegtetné őket, holott polgártársai javára jót eszközleni mindenki, és igy mind a vagyonos, mind a szegényebb sorsnak szoros felebaráti kötelességük, miből ismét világos, hogy vállalatoknál, — legyenek azok bármilly közhasznuak, bármilly üdvösök is, — mindig jobb szem előtt tartani azt, hogy ha lehet, a szépet hasznossal, a fáradságot jutalommal párosítsa. Ebből aztán még azon haszon is háramlik a közönségre, hogy midőn munkánknak sikerét látjuk, a jó eredmény megannyi vágyat, ösztönt ébreszt bennünk út meg új vállalatok létesítésére. Hazánkban még most, mind hypothecalis, mind letételi bankok hiányzanak, és mielőtt birtokviszonyaink el nem rendeztetnek, arra számolni alig lehet, és így alig hihető, hogy egy pesti banknak egy évtized alatt is fiókja legyen Losonczon vagy Rozsnyón. Azonban nem jó surrogatuma-e addig is a takarékpénztár, mellyet mind a tőkepénzes, mind a felvenni kívánó, használhat? Nem volna-e üdvös addig is oda törekedni, hogy minden megyében , minden nagyobb kir. városban létesüljön takarékpénztár , melly a bank hiányát némileg kipótolja ? Ki nem egészen elfogult, eddig is könnyen átláthatja, hogy az alig egy pár tökéletesen, a többi csak zsengéjében létező takarékpénztárak is mármár milly jó sikerrel hatnak, ha nem egyebet, gátat vet az uzsorának, melly nem ritkán százról százra hágott. — Hát ha, mondom, minden megyében, minden kir. városban létezendik, ’s ezereken segitend, nemde áldani fogja a maradék azt, ki annak első magvát hazánkban elhintette? Ha tehát a takarékpénztárak pauperismus ellen órószerül szolgáló és philanthropismus-szülte intézetek is, mint illyenek tagadhatlanul jótékonyan hatnak a szegény dolgozó és szolgáló néposztályra, maradjon bár főfeladata, hogy eredeti típusát el ne téveszsze, miután azonban hazánk nagyobb részében a népet erre még nevelés által érlelni és készíteni kell, és mint ezt az eddigi provinciális takarékpénztárak is eléggé bizonyítják, de azok mégis, mint igen hasznos és üdvös intézetek mutatkoznak , nagyon hibáznánk , ha addig is mindent el nem követnénk azoknak minden kitelhető módoni terjesztésére , mert ha még most nem használnak is azon mértékben, mint kívánatos volna, az elszegényülés ellen, de használnak addig is közlekedés által sok ezereknek; ezek között hazánk minden rendű polgárinak, már pedig olly intézetet , melly több osztályok javára létezik, és igy mind a három képviselőnek, t. i. szegénynek, vagyonosnak és a részvényesnek is használ, nem ápolni, úgy tartom bűn volna. Már maga a magyar jellem, keletiességünk, mind megannyi győző ok arra, hogy legüdvösb vállalatunknál is szem előtt tartsuk az annyira szükséges sarkantyút. Eddigi hibánk úgy is főleg mindig az volt, hogy nem számítunk, szóval: mindig hazafiság, emberiség ajkainkon, és mindez szalmatűz, melly hamar múlik. Milly sok szép és üdvös vállalat dűlt e végett dugába; kell tehát, mondom, sarkantyú; már pedig mi lehet jobb és czélszerűbb sarkantyú , mint a reménylhető nyereség ? Valamint tehát pusztán philanthropiára építeni még most nálunk, minden pénz-institutumok hiányában , bármilly szépen hangzik is, nem czélra vezető, sőt azoknak terjesztését gátoló, úgy másrészről a túlságos nyereségvágy is kárhozatos, mert már ekkor czélját egészen eltévesztvén, métely lenne. — Az tehát a takarékpénztár fő feladata : a középutat , az egyensúlyt föltalálni, — ezt azonban a helybeli körülmények, pénzforgalom, ipar, kereskedés, szorgalom, eléggé mutatják mindenütt, ’s azon buzgó hazafiaknak, kik vidéküket ismervén, takarékpénztárak fölállításával foglalkozandnak, az szolgáljon mindig vezérfonalul, ’s midőn arról tanácskoznak, hogy ők emberiségből mások felett gyámkodni akarnak, számítsanak is egyszersmind, ’s magokról se felejtkezzenek meg. Lichtenstein József. (A pest-szegedi csatorna ügyében egy komoly szózat. Vásárhelyi Páltól.) Eszközölhető-e a Tiszának a Dunával egy csatorna általi egybekötetése Pest környékén. (Folytatás.) Nem zárhatom be e tárgyat, mielőtt a tisztelt közönséget egy körülményre figyelmeztetném, mellyel e tárgy szemléleténél találkoztam, ’s melly egy igen érdekes javaslattételre adott alkalmat, ’s mellyet itt, minden részletes fejtegetést mellőzve, csak megpendíteni czélom. — Lehetne tudniillik e csatornát malmok hajtására is czélszerűen következőkép használni. Képzeljük a csatornát kész állapotában, és a javaslott két gőzkép mellett még egy harmadikat, mellyel a malomhajtásra kívánt víztömeg emeltetnék a felső tartányba. Képtelenségnek látszik első tekintetre, hogy a gőzgépet vizemelésre akarom használni a végett, hogy aztán a viz állal malom hajtathassák, ’s ezen előadásom valóban kevés fogalmat tanusitna a végsikerről (Nutzeffekt) azok előtt, kik nem tudják, hogy a Tisza vizszine 72 lábbal fekszik alább, mint a Dunáé, ’s hogy ehez képest, midőn a vizet, a Duna felöl 25 lábra emelem, az a Tisza felé 254-72—97 láb esést nyert melly 97 láb esetnek czélszerü használata által, a gépezet melletti erővesztés bőven kipótoltatnék. Eddig azon értekezésem , mellyben B. ur annyi ellenkezést lát. ’S most már kísérjük figyelemmel B. urnak azon észrevételeit, mellyekről Wéber János ur, a csatorna-társaság akkori ideiglenes jegyzője azt jegyzi meg (lásd a B. P. Híradó múlt évi 53. számát), hogy a kir. épít. igazgatóság által a csatorna tervére tett észrevételeket felvilágosította. A tett ellenvetések közöl B. ur. utolsó röpiratában különösen a következő négyet emeli ki, úgymint: 1) Folyóvizü csatorna nem divatos. — 2) Mely ásás hallatlan és drága, de kő is lehet abban (értsük a csatorna vonalában). — 3) Vizerőre nem lehet a vájást bizni. — 4) A Tisza eliszapoltatnék. Az Iső pontnál B. ur Magyarország rónáit előszárailván azt állítja, hogy ott divatosak. Nem tudom, a tisztelt olvasó előtt tudva vannak-e azok, én jól ismerem Magyarország lapályait, de soha folyó csatornát nem láttam, sem róla mit sem hallottam, é s B. ur sem idéz egyetlen egyet is, minélfogva minden bizonyossággal állíthatjuk, hogy Magyarországban a folyócsatorna nem divatos. A Bégét rosszul szabályozott folyónak mondhatni, de nem Navigliónak, de szót Burnák értelmezése szerint véve, mert hiszen az olasznál a „Naviglio“ tágabb értelmű. De csakugyan felleli azokat Olaszországban és Hollandiában , mit mi Wollman, Windeking és mások után szinte jól tudtunk, de a kérdés nem azon pont körül forog, hogy folyócsatornák vannak, hanem a körül, hogy mikor épültek azok? tudniillik az újabb időben-e, vagy már régen? Ha az újabb időben épültek volna, akkor divatosoknak lehetne azokat mondani, de miután azok néhány századdal ezelőtt jöttek létre, t. i. akkor, midőn még a szekrényes zsilipek feltalálva nem voltak, és mivel azóta, tudtomra, egyetlen egy sem épült, igen alaposan lehet állítani, hogy folyóvizű csatornának építése nem divatos többé, vagy, mivel állóvizű szekrényes zsilipekkel ellátott csatorna czélszerűbb, igen alaposan azt lehetne állítani, hogy ki a 19dik században folyóvizü csatornát hoz javaslatba, az tudományos tekintetben legalább néhány századdal hátrább kullog. A 2dik ellenvetésre, melly abban állott, hogy az illy mély ásások hallatlanoknak és drágáknak állíttattak, Bur nagyszerű példákra hivatkozik, az uj világból úgy, mint a régiből, Chinából. Ezen nagyszerű építmények idézésénél azonban azt vettem észre, hogy, midőn mély ásásokra vagy feltöltésekre hivatkozik, tekintetbe sem veszi a hosszúságot, mellyben a feltöltés vagy mély ásás történt, és igy állításomat megcsonkítva adván elő, látnivaló, hogy kétségemet el nem oszlatta, hanem csak a maga ellenvetését czáfolta meg. Tagadom tehát most is, hogy illy nagy kiterjedésben, úgymint 8 német mérföld hosszában történtek volna valaha és valahol, illy mély ásások, vagy feltöltések. Azután , nem elég nagy munkálatokra hivatkozni, hanem szükségkép a költséget is meg kell érinteni, mellyek azokra fordittattak , mert akkor csak ugyan ki fog sülni, hogy illy munkálatok nem 3,300,000 forintból,mint B.Naviglióját számitá, hanem igenigen sokkal nagyobb pénzöszvegből kerültek ki. De a summák említésével ugye, nem akarta viszszariasztani a társaságot a vállalat megkezdésétől, és az illy módoni eljárást csakugyan ügyesnek kell elismernünk. A 3dik ellenvetésre, melly szerint az állíttatott, hogy, a Naviglio kiképezését, vizerőre bizni nem lehetne, egy, általánosan véve, igaz állítással felel; azt mondja tudniillik, hogy, aki folyóviz-erének ásási hatást nem tulajdonít, az a mindennapi tapasztalást tagadja, és ezen fogással csakugyan sikerült volna B. urnak megcáfolni a fentebbi ellenvetést, ha annak ellenében képesek nem volnánk mi is. B. urnak egy más tapasztalati igazsággal szolgálni, t. i. a következővel: A kifolyóvíznek iszapolási tehetséget nem tulajdonit, az