Budapesti Hiradó, 1846. január-június (311-412. szám)

1846-03-31 / 362. szám

Bien lipokmtoiMihMft négyszer, n. m. kedden, cdflftokon, pent, és vasam.Jelennek meg. Előfizetési ár félévre Budapesten házhoz-hordással 5 ft., borítékban 6 ft., postán borítékban 6 ft. ez. p. A hirdetmények minden apróbetüs hasábsoráért 5 (öt) ez. kr. fizettetik. Kedden 362. Martius 31. 1846. BUDAPESTI HffiADO. H!Off*etfcetnlhotyte*r. ^ kiadóbiratalban, hatvani ut*. ozal Horváth-házban 183'k szám alatt földszint, és minden királyi postahivatalnál. — Az ausztriai birodalomba s külföldre merendő példányokat csak a bécsi császári postahivatalnál rendeltethetnek meg TARTALOM. Magyarország és Erdély. Kinevezések. Javaslatok a tisza-szabályozási ügy berendezése körül. (Vége. -Dohányügy. II. Megyek: Közgyűlés Abaujban. Ausztria. Külföld. Francziaország. Hivatalos és magánhirdetések. Loteriákban hozott számok. Nemzeti színházi játékrend. Gabonaár. Statusstapirok és részvények árkelete. Dunavizállás. HIDDALOM és TUDOMÁNY. Német-, franczia- és angolországi útijegyzetek. Irta Irinyi József, hir. ügyvéd. 1846. Szerző tulajdona. (Vége.) MACIVARORSZÁGI és ERDÉLY. A magy. kir. udv. kamaránál báró Geramb Jánosnak marmarosi k. kamraigazgatóvá lett legfensőbb kineveztetése által megüresült titoknoki állomásra Botner Károly k. kamrai fogalmazó érdemesíttetett. Javaslatok a tiszaszabályozási ügy berendezése körül. (Vége.) Legyen például a tiszavölgyi társulatnak évenkinli dispositiójára néhány százezer forint. Sajnálatra méltó középponti választmány,mellynek ezt egyes vidékekre felosztani kell ! Már itt föltárnád az érdekletek harcza ’s a vidékek mint ellenség állnak egymással szemközt ; szegény bíró, ki ellen mindenki föltámád ’s jutalma mindenesetre csak panasz és neheztelés. De feledjük ezt, a középponti választmány kiosztási kulcsot állíttat föl ,s a szerint osztja ki a pénzt egyes társulatok közt. Lépjünk már most tovább az alkalmazás mezején. A szatmári társulat-osztálynak jut egy évre például 60 ezer forint. Szinte képzelem, mit fognának művelni a Tisza, Szamos, Kraszna, Túr, ecsedi láp birtokosai e pénz osztályozási kulcsának fölállításánál. És ha az egyes vidékek közti kiosztásban a középponti választmány kulcsul a megmentendő földtér arányát venné, ez már egyes vidékekre a magok közti osztályt tekintve alkalmazható nem volna, mert — például csak Szatmárban is — ezen kulcs szerint a főrecipiens : Tisza, a megmentendő földtér érdekletében, Túr vidékét kivéve, leghátul áll. Ebből következnék, hogy a Tisza, melly pedig legnehezebben szabályozható ’s ezért legtöbb költséget igényel, legkevesebb pénzt kapna ; sőt a felaprózott tőkécskékkel az egyes folyamokon sem lehetne egybevágó munkát eszközleni. Azt mondhatná erre tán valaki: sorozzuk a folyamokat ’s mocsárokat szabályozási tekintetben , például a szatmári társulati osztályra nézve igy: Tisza, Szamos, Kraszna, ecsedi láp, Túr ’sat., ’s ezen sorozat szerint hajtassák végre a szabályozás. Igen, de mig az e vidéki társulatnak évenkint adandó pénzt a túr-vidéki birtokosnak épen úgy garantirozni kell mint a tiszainak, sőt miután a visszafizetési munkálatnak a pénzvétel után mindjárt meg kell kezdetni, világos, hogy a túrvidéki birtokos, kire a szabályozás utoljára kerül, arra önkint rá nem áll, törvény utján pedig nem kényszerittethetik. — Továbbá van egy oldala az ügynek, mi már is sok aggodalmat okoz ’s mitől sokan félnek, hogy t. i. egyik vidék a másiknak szabályozási költségivel fog terheltetni ’s aránylag nyomva leend. Ezután előállnak még a költségkivetési kulcs kidolgozásának átgázolhatlan nehézségei, midőn el kellene határozni: a tiszavölgyi társulat közös középponti költségire minden vidék és annak egyes tagjai minő arányban adózzanak. Végre meg kell vallanunk azt is, hogy noha a társulat a kölcsönözésre nézve hypothekát nyújt, de nem adhat annyira speciális és lehetőleg határozott hypothekát, melly a visszafizetés szigorú pontosságát biztosítsa. Ennyi akadály szemléletén, mellyek a vállalat szellemi életét fenyegetik leginkább, nincs mit aggódnunk, mert mélyebb vizsgálat után ki fog tűnni, hogy ezek mind mellőzhetők é s a szabályozási működést úgy rendezhetni, hogy minden érdeklőt saját terére állíttassák és elkülönített helyzetében elvétessék az alkalom, hogy egymás ellen tusára kelhessen. Ennek kifejtésére szükség a műszerezés részleteit némileg előadni. Ugyanis : Tegyük fel, hogy a szabályozási tőkéhez évenkint a sóári alapból 100 ezer pforint nyujtatik ; a kir. kincstár részéről 50 ezer pforint segedelmezés adatik. Vegyük fel, hogy ez egyelőre tíz éven át biztosíttatik a kormány által. Leend így a társulatnak i/? millió disponibilis tőkéje, mihez hogy a kívánt hat millió kitették, még 40/a millió kölcsön kell. — Amint ezen fél millió ingyen segedelmezést megértik hazámfiai a Tisza völgyén, már szinte képzelem, mint számitgatja némellyik magában, hogy vidékére nézve ezen tőkéből mennyi ingyen segélyt követelhet. Ki fogná itt a konczot elosztani ? E térre én a dolgot soha sem bocsátanám, hanem az évenkint nyerendő segélyezést — példában évenkint 150 ezer pártot—mint a tiszavölgyi társulat közös tőkéjét a középponti választmány rendelkezése alá helyezném maradandólag. Ezen tőkének, mellyet a középponti választmány kezelne, kettős rendeltetése volna, u. m.: a) Ideiglenes, t. i. a tiszavölgyi társulat közös költségei ebből fedeztetnének. Illyések a jegyző, technikai főintéző, osztálymérnökök, írnokok évi fizetései; vizmérnöki eszközök, medertisztitó gépek ,sat. előállitása. Ezen kiadások azonban csak kölcsön gyanánt tekintendők lennének, miket később a társulat viszszafizet. ( b) Állandó. Vannak vizmunkálatok, mellyek kikerülhetlenek, és mégis egyes birtokosok költségén véghez nem vihetők. Például folyamaink sok helyen rendkívül kiszélesítik medreiket ’s elvesztik ez által a hajózásra megkívántas mélységet; a vizmedret ekkor költséges gátak fölállításával kell összeszorítni, hol természetesen haszonvehető föld alig mentetik meg. Illyszerű kiadásokat e pénztárból kell fedezni, természetesen megtérítés nélkül. A saját képein szabályozási munka egyedül a kölcsönpénztárból (Anleihefond) fedeztetnék következő eljárással: Mint fenebb kifejteni, a nagy társulat egyes vidéki osztályokat állít fel, mégpedig a Tiszát, Köröst több szeletre osztva a létező viszonyok tekintetbe vételével, azontúl Bodrog, Szamos, Kraszna, ecsedi-tó, Túr, Latorcza ,sat. külön osztályokba volna helyzendő. Ezen szabályozandó folyamokra bizonyos sorozat állíttatnék fel, melly legalább egyes vizszerkezeti vidéken szabály gyanánt volna megtartandó. Például Szatmárban első helyre tétetnék kétségkívül a Tisza, aztán Szamos, Kraszna, ecsedi ló, Túr; az apróbb folyamok és mocsárak ezekhez csatoltatnának természeti fekvésük szerint. Sorozni kellene továbbá a szabályozási munkálatokat is külön categóriákra, így például: i) átmetszések; 2) töltésezések; 3)lecsapoló csatornák vagy ásások; 4) vízosztócsatornák; 5) szállítási csatornák; 6) hasznosítási munkálatok. Természetesen ez a lehetőséghez képest értendő, mert például, hol valamelly ásás lecsapoló és szállító csatorna gyanánt szolgáland, ott ezen munkálatok egyszerre léteznek. Kimondatik ezentúl elv gyanánt, hogy a szabályozási munkák a felállított sorozatban végrehajtandók. — Lássuk példában. Hogy az átmetszési munkálatoknak meg kell előzni a töltések emeltetését, mindenek előtt világos , mert a folyam nagyobbszerű kanyarulatnál meg fog történni, hogy a töltés-vonal a régi medren vitetik keresztül. De e miatt a töltés-vonalnak nyomban nem is lehet követni az átmetszési munkákat, mert idő kell, míg az új ásásban a folyam elegendő tág medret készít magának ,s régi ágyát nélkülözheti. Efelett e két külön munkálatnál egyenlő költség kivetési kulcsot nem állíthatni fel, mert az átmetszési munkák által legtöbbet a párt közvetlen birtokosai nyernek, aránylag mitsem a távolabb birtokosok. Ellenben a löltésezési munkálatok által a távolabb birtokosok mindent nyernek, ellenben a föláldozandó ’s töltések közé szorított földiért egyedül a partbirtokosok vesztik ’s noha az arány fordított, mégis egyáltalában nem egyenlíti ki egymást. Azért e két munkálatot meg kell osztani és sorozni szükségkép, sőt két különböző költségvetést készítni az alábbi mód szerint. Ezt mielőtt kifejteném, térjünk a saját képem szabályozási eljárás practicumára. Hogy minden tekintet, minő a teljes értékű hypotheka, szigoran garantírozott visszafizetés, az aláírni vonakodókra kimondott sanctio végrehajtása, mindenkinek igazságos teherviselése, az érdeklettek lehető harczának kikerülése, tartós egység ’s közremunkálás ’sat. állandón ’s teljesen kielégittessenek, ezt csak következő eljárással érthetni el. A kormány teljes biztosíték ’s a törlesztési fizetés tüszinti megkezdése mellett kölcsön pénztárt (Anleidefond) alapít, a pénznyerésre kedvező feltételeket eszközöl, és a pénzt a középponti választmány utalványozására készen tartja. — Minden társulati osztály, miként rendezve van a sorozat szerinti első munkára, átmetszésekre a Tiszán megkészítteti, 1) a részletes tervet, 2) a költségvetést mennyibe kerül, 3) megtérítési kulcsot a törvény értelmében, ezt pedig utolsó részletig bevégezve. Az így felkészített munkálatot azon társulati osztály a középponti választmány elbe terjeszti megvizsgálás ’s jóváhagyás vagy módosítás végett ’s azt felszólítja a szükséges pénzalap utalványozására. Lássuk példában a dolgot. Vegyük fel például a Bodrogot ; ezen folyam érdeklett birtokosai elkészíttetik osztálymérnök által az átmetszési terveket ’s költségszámítást, felméretik az árhatárt és elhatározzák vagy maguk vagy törvényszabta után a költség-megtérítés arányát kivetve az urbériségre munkában, az egyes birtokosra pénzben. Tudalik e szerint előre, mindenki fejenkint mennyit tartozik megtéríteni, tudatnak a kölcsönvétel föltételei, ’s meghatároztalak a törlesztési idő ’s kezelés minden viszonyai. Ha találkoznak, kik költségilletőségöket kölcsön nélkül hordozni akarják, ez előleges számításba vétetik; azokon, kik a társulathoz csatlakozni vonakosznak— a törv.sanctiója, az előtleges fizetés azonnal végrehajtatik. Az e kép kifejtendő szabályozási tőkét vagy egészen, vagy a hiányzó részt a középponti választmány egyszerre Irodalom és Tudomány. NÉMET- , FRANCZIA- ÉS ANGOLORSZÁGI UTIJEGYZETEK. Irta Irinyi József, ügyeid első rész. A szerző tulajdona. 1846. (Vége.) Hősünk, kit, úgy látszik, valami ollyas lelkesít, mi hajdan kóborlóvá tette a középkor lovagait, ’s ki, mint az eddigiből is észrevehette a nyájas olvasó, hű marad legalább addig , azon ígéretéhez, hogy előszeretet nélkül tekinti a külföldet, ’s nem azt írja le, a mit lát, hanem, a mit gondol, — ld. czikkében a népnevelésre , különösen a poroszra üt rá , ’s nem kevesebb mint negyven lapon át folytatja táborozását, amint majd meglátandjuk, kedves Dulcineájáért, a - felelős ministeriumért. Legelsőbb is nevezetes esalképzetnek bélyegzi azon közvéleményt, melly a népnevelést falusi iskolák által eszközöltetni hiszi, és néhány lapon belekeveredve a korteskedésbe , ,melly iránt özöne volt a beszédnek az 1843 d. országyűlésen,de annak legnagyobb része nem volt helyes, — kimondja, hogy a nép műveltségének legjobb eszköze maga az alkotmányos élet vagyis a jury, hírlapok és a kereskedés........a nép műveltségének ezen három eszközei közöl, csak a hírlapok olvasásához szükséges első mellőzéetlen elemül az írás és olvasás. De mit használhat a népnek ezen tudománya ott, hol, mint Poroszországban, nincs mit olvasni. Egy kis csatangolás után az angol és magyar törvényhozás körül, melly közben megértjük , hogy a magyar törvényhozás hasonlíthatlanul felette áll az angolnak , urbér dolgában, — de egyszersmind visszavágásul azt is , hogy míg urbér lesz, a nép erkölcsi helyezetének emelésére gondolni sem lehet, ’s legjobb urbér az lesz , midőn nem lesz urbér; — hogy ha a porosz nép nagyobb mértékben érzi ember voltát mint a mi köznépünk, ámbár mi az alkotmányos életet (a nevelés legjobb eszközét) illeti, a mi népünk legalább távolról csak mégis szemlélhet illyesmit, vannak nem a falusi iskolák , hanem, bár a politikai szabadság árnya által nem biztosított, nagyobb polgári szabadság az oka (miből az alkotmányos élet szemlélésére nem nagyon kedvező lehet a következtetés) ... az alsóbb iskolákat csak bonyolított gépnek tartja ’s nem hiszen abban, mint a nép valódi műveltségének előmozdító eszközében semmi különöst... ,,A porosz népnevelés, igy folytatja, ne hagyjuk magunkat megcsalni , egy felvirágozhatlan növény, mert hiányzik körötte a levegő , az alkotmányos szabadság, a politikai élet, melly nélkül mese-beszéd a nép műveltségéről állításokkal előállani“ (ha tudta volna ír al, hogy a franczia kormány mégis biztosokat küld ki ezen népnevelési rendszer kitanulására !) ... Ő azt hiszi, hogy az alkotmányos szabadságra nevelni falusi iskolákban nem lehet , sőt ellenkezően, hogy épen az alkotmányos szabadság az, melly a népet nevelni képes -- és ez oknál fogva egyenesen és határozottan tagadja (et cela suffit) Szemere állításának igaz voltát (minő esetlen nyelv!) : „Mig nyűgöt népei papír-alkotványokért dulakodnak, a csendes Németország polgári rendet nevel, melly mind a franczia mind az angol középosztálynál műveltebb lévén, erősb, tömöttebb ’s állandóbb leend.“— igy szól , ezen szavakból semmit sem hiszek; én ezeket üres szavaknak tartom. Az egész állításban a mi igaz is, az sem azon alakban igaz. És ez teszi közöttünk a különbséget.“ — Szemere és J. ur között! Nem kell az olvasónak pápaszemet tenni fel, hogy még némi különbségeket is fedezzen fel a fejek constitutiojában. — J. ur ismételve tagadja (pedig hiába !) hogy a német középosztály műveltebb volna az e nemű francziánál és angolnál; sőt azt állítja , hogy a középosztály emelkedése nem is szándéklott, de épen rosz szemmel nézett dolog egy berlini magas személy részéről, — és épen ábrándnak tartja Szemere azon véleményét, mintha iskolában embert, keresztényt, vallás-erkölcsi lényt, sőt philosophust és még polgárt is lehetne nevelni (amit Sz. igen nehezen fogott illy általánosan állítani). Egyébiránt, Sz.-nek cáfolására utazónk egyenesen saját személyére hivatkozhatnék, mert mi is egyetértünk vele , midőn így kiált fel: „ne tartsunk csak minden potomságot neveltségnek, én meg vagyok győződve, mindenki egyet fog velem érteni“ (kétségkívül) ; sőt abban is, hogy a mint I. ur helyesen jegyzi meg: „a Dűben tanult ifjakban (azaz : nevelésükben) észrevehető hiány mutatkozik,“ ámbár Biharban csak van politikai, alkotmányos élet, ming ar szerint a legjobb nevelő. Hanem abban nem érthetünk egyet vele, hogy „Poroszországban az egész iskolázási rendszer csak arra szolgálna, hogy a kormánynak tágasabb köre legyen hivatalnokait választani,“ mer hiszen a népiskolák a világon semmi hivatalra sem képezik ki az embert; — abban sem, hogy a porosz népnevelés nem a szellemi erő kifejlését czélozza, — hisz I. ur maga állítja , hogy a porosz nép érzi emberi méltóságát ; abban sem, hogy a büntető törvénykönyv behozatala szükségesebb és elsőbb rendű volna a falusi iskoláknál; abban sem, hogy a politikai műveltség a legfőbb dolog és a legvégső czél (hisz az nem is czél), sőt inkább azzal tartunk, mit I. ur szerint némelyek mondanak , hogy az erkölcsi műveltség fontosabb a politikai műveltségnél, bár azt mondja is I. ur, hogy amit ő politikai műveltségnek nevez, az legjava az erkölcsi műveltségnek, mert ez értelmetlen beszéd. Erre nézve Nagybritannia példájával maga ellen bizonyít, mert annak magas politikai műveltsége mellett ott van az iszonyú folt, a gyármunkások erkölcsi elhanyagoltsága , kikről maga I. úr állítja, jellemző ékességgel, hogy „valódi marhaéletet élnek,“ mert ezen osztály a népességnek legalább is 2/3-át teszi. Mindez nem akadályozza utazónkat, hogy egy perczig felejtve hosszú táborozását a népiskolák ellen, hazánknak is múlhatatlan szüksége ne jelölje ki egy alsóbb iskolai rendszer behozatalát s hathatósan ne ajánlja a porosz egyetemi rendszert, mellyben lágyabb fegyelem, semmi tanítói hatóság, semmi kényszerítés a tanulásra, tehát semmi vizsgálat, semmi classificatio , és privat docensek. — — „A népnevelés tehát, igy szól, és ebben pontosul mindaz, mit ez ügyben mondani akart, az alkotmányos létről feltételeztetek.“ No már más helyt azt állítja , hogy az alkotmányos életet felül kell megkezdeni. Ezekből, perse, nagy öröködés kellene, hogy az ember valamit kihúzhasson , de a miatt tár nincs egy cseppet is zavarban, mert ő a népnevelési rendszerből egyenesen a felelős ministériumot, parlamentáris kormányt és a centrális aktiót húzza ki. — Mindezen véletlen nevelés- és iskolákról!