Budapesti Hiradó, 1846. július-december (413-516. szám)
1846-08-04 / 432. szám
. Kedden 432. Augustus 4.1846. ,BUDAPESTI HIRADÓ. Előfizethetni helybent kiadóhivatalban, hatvani atpczai Horváth-házban 4831. szám alatt földszint, és minden királyi postahivatalnál. — Az ausztriai birodalomban külföldre menetidő példányokat csak a bácsi császári postahivatalnál rendeltethetnek meg. Ezen lepők minden hiten négyszer, n. m. kedden, csütörtökön, pént. és vasam.jelennek meg. Előfizetési ár félévre Budapesten házhoz-hordással 5 ft., borítékban 6 ft., postán borítékban 6 ft. et. p. A hirdetmények minden apróbetűs hasábsoráért 5 (öt) ez. kr. fizettetik. TARTALOM. Magyarország és Erdély. Mi és elleneink. •— Klenze Lajos bajor t. tanácsos véleménye a dunatiszai csatorna felől. _ Újabb vámszabályozás. Megyék. Tisztujitás Békésben. — Sz. k. Komárom városa gr. Nádasdy Lipótot és Somssich Pongráczot díszpolgárai közé sorozta. Budapesti napló.— Első gőzmalom Horvátországban. Erdélyi szemle (folytatás.) Kü 1föd. Nagybritannia. Francziaország. Portugália. Olaszország. Schweiz. Hivatalos és magánhirdetések. Loteriákban húzott számok. Nemzeti színházi játékrend. Gabonaár. Statuspapirok és részvények árkelete. Dunavizállás. MAGTARORSZÁG és ERDÉIG. (Mi és elleneink.) Conservativ párt olly értelemben , mint azt elleneink ránk tukmálni szeretnék, nem létezik e honban, mert nem hogy párt, de aligha egyén létezik, ki mindenben a status quo fentartását óhajtva, a status gépezetén történendő bárminemű javításnak ellensége volna; pedig ezt jól tudják ők; tudják, hogy köztünk nem az a különbség, mintha csak ők akarnának haladni és mi veszteg állam, hanem az utak és módok különbözők, mellyekkel e hon felvirágzását előmozdítani óhajtjuk ; tudják ők mindezt, mégis szeretik az ellenkezőt kürtölgetni; tán azt hiszik, hogy akad majd rövidlátó, ki hivén nekik, egyenesen karjaikba dobja magát. Kormánypártiak sem vagyunk azon értelemben, mint ti azt mondogatjátok. Igen , mi pártoljuk törvényes lépésében a kormányt; pártoljuk, mert látjuk, hogy a közjót előmozdítja ; pártoljuk, mert tapasztaljuk lojalitását; — de ha az megfelejtkezve magas hivatásáról, megszegné a törvényt, és megsértve az alkotmányt, tovább terjesztené hatalmát, mi is tudnók polgári kötelességünk szerint résen állva megvédeni jogainkat és meggátolni az önkényt, mert — tisztelet, becsület, de igazság is — ne higyétek, hogy csak ti birtok kizáró szabadalommal a jó hazafiságra, bár ezt gyakran mondogatjátok is egymásnak. De csak rajta! hívogassanak bár serviliseknek, pecsovicsoknak, vagy ahogy tetszik, mi leiz azzal nem sokat gondolunk , és azért csak haladni fogunk azon pályán, mellyen az ügy igazságának érzetében eddig is haladtunk; az illy száraz elménczkedések pedig legfelebb a mondó ürességét és a védett ügy gyengeségét tanúsítják. De hát mik vagytok ti, uraim ? Ellenzék-e ? mert hisz e nevezettel szólítgatjátok egymást. Angliában vagy Francziaországban a kisebbségben levő párt a dolog természeténél fogva rendszerint ellenzékielve: harczolni minden ellen, mi a ministeri padokról jó, és ha az ott ülőket, többséget nyervén, kiszorítja, azonnal megváltoznak a szerepek; de hogy önök e nevezettel annak elveit is átvették, hogy azon modort, melly csak parlamentáris kormány alatt lehető és czélszerű, a mi egészen különböző országlási formánk alatt is sajátokká tették, hogy önök is feladatul tűzték a kormány minden cselekvényeit gáncsolni, minden tetteiben a legroszabb szándékot keresni és ellenezni mindent, mi tőle jó,az alig volna hihető, ha naponkint újabb meg újabb cselekvényeik nem tanúsítanák. Nem tagadjuk, lehettek idők és körülmények, midőn az illy ellenkezési taktikának nálunk is volt tán némi alapos oka és haszna. De az idők megváltoztak, az ok megszűntével az eredményt is meg kell szüntetni; a veszély elenyésztével ki kell lépni az ellenségeskedési állásból; midőn már sem szellemét, sem betűjét az alkotmánynak veszély nem fenyegeti , mégis untalan és örökké a sérelmi téren maradni — bizony csak idő- és erővesztegetés. Tán szabadelvűek önök ? bizony annak az életben gyakorlatilag kevés jeleit adják, vagy azzal jár-e azon türelmetlenség , mellyel minden más gondolkozásu ember iránt viseltetnek; azzal-é azon személyes kitörések és bántalmak, mellyekkel mindazok ellenében élni szoktak, kik nem önök táborából valók; azzal-é, hogy a megyei közgyűléseken, sőt még az országgyűlésen is a leginsolensebb zajt és piszegetést vagy magok űzik, vagy legalább tűrik, mihelyt véleményükkel ellenkező hangokat hallanak? — bizony, uraim, ha méltók akartok azon nevezetre lenni, ne csak szóval tegyétek azt, hanem a köz- és nyilvános életben is akint cselekedjetek , mert különben hinnünk kellend, hogy más van ajkaitokon, és más szigetekben. Reformpárt vagytok? de hazánk jelen viszonyai között egy pártnak sem lehet ez kizárólagos elnevezése, mert, mint felebb is mondottuk, a reform szükségén senki sem kétkedik, mi olly kevéssé, mint ti, és azt egy iránt óhajtjuk. Mi hát köztünk a különbség ? Ti azt hiszitek, hogy ha feszült és ingerült az ország állása kormányának irányában,többet lehet tőle kicsikarni, mit a tapasztalás megcáfol;mi ellenben azt hiszszük, hogy ha csilapodott és bizodalmas a hangulat, több tárgy felett lehet vele értesülni, mit a tapasztalás igazol; mi tehát a gyakorlat, ti a szerencsétlen elmélet emberei vagytok; mi fokozatonként akarunk haladni, az alkotmányt erősíteni, a régibb institutiókat az újabb kor kívánataihoz idomítani, tekintetbe véve a nép valódi szükségeit, műveltségét, kül- és belviszonyait. Ti mellőzitek mindezt; máskép hiszitek azokat létezni, vagy legalább másokkal elhitetni akarjátok; gordiusi csomóként akarjátok szétvágni a múlt és jövő lánczolatát; kitépni azon elemeket, mellyek olly mély gyökereket vertek alkotmányunkban, hogy annak életével forrtak egygyé, és ezek helyébe egy idegen itt soha meg nem honosítható növényt ültetni. Ti rokon- és ellenszenveitek szerint szeretnétek elrendezni a statust , és nem szükségeihez és tettleg fenálló viszonyaira való tekintetekhez képest.—Tiademocratiai,mi az aristocratiai rendszerben hiszünk , mert valamint láttuk, hogy a múlt viharainak közepette ezen institutiók szelleme és képviselői óvták meg alkotmányunk és nemzetiségünket a veszélytől, míg más nemzetek a szabadság álomképei után kapkodva elvérzettek, vagy a zsarnokság vas karjaiba sülyedtek, úgy most is látunk az aristocratiában elég erőt és szívet, azt bárhonnan kerekedhető veszélyek ellen megvédeni, főkép ha időnkint új erőket vészén fel medrébe. Mi sem tartjuk irigylendőnek egy Vd. Károly uralkodását, vagy XIVd. Lajos ostorsuhogásait, bár el kell ismernünk , hogy absolut uralkodók alatt is voltak hatalmas és virágzó nemzetek, — de egy 1792 és 931ki convent uralmát sem óhajtjuk, az apró zsarnokokat pedig mindenek között leginkább abomináljuk; és ha végig megyünk a történet lapjain, azt látjuk, mikép az aristocratiai rendszer alatt boldogabb és hoszabb kort éltek a nemzetek , mint a democratiai alatt, melly aristocratia hiányában mindig demagógiává fajult el. — Nézzük az ó kort. Róma fénykora a patríciusok alatt volt; Lykurg törvénye Spartában tovább tartott, mint Solon demagógiája Athénében. Nézzük bár a jelent, és mutassatok Európában statust — Schweicz néhány cantonjait kivéve — hol ezen utóbbi mint uralkodó elem léteznék, mig ellenben ott áll Anglia óriási nagyságával, lordjaival, papjaival és pénzváltóival; Francziaországban, mellyre mint a szabadság honára hivatkoztok, kevesebb van politikai joggal felruházva, mint nálunk ; a szabad szó szigorú törvényektől retteg ’s democratia szine alatt kalmár- és tőzséraristocratia zsákmányolja ki az országot. Amerikát ne hozzátok fel, ez uj status ’s még múltja nincs, és a mellett is alárt,Európátóli távol állása és más körülményei vannak, mik nálunk nem léteznek, és mégis a rabszolgakereskedés eltörlését még indítványozni is tiltva volt. Ha visszaemlékszünk a legközelebbi évek alatt történt kitűnőbb ellenzéki szónoklatokra és hírlapi czikkekre, nem egyszer látandjuk azon szemrehányást bennök, mellyel a kormány ellenében éltek: „hogy az semmit sem tesz; hogy életének jelét sem adja; hogy akaratát sem nyilvánítja; hogy a negatív mezején áll ’sat.” Ezúttal nem taglaljuk, mennyiben voltak alaposak ezen vádak, de hogy most ugyanazon felekezet emberei épen az ellenkezőt róják fel bűnül a kormánynak,és azzal vádolják, hogy a kormány a cselekvés mezejére lépett, hogy pártot akar szerezni, hogy új rendszabályokhoz nyúlt ’sat,: bizony mindezeket alig lehetne hinni, ha mint egy véres fonalként minden nyilatkozataikon és expectoratiójukon keresztül nem villannának. Míg önök az ellenzéki téren álltak és állnak, és míg a többség önöknél volt, addig üdvösen cselekvőleg alig lehet valamit tenni a kormánynak, mert hogyan tehessen bármit is, mig olly pártnak volt többsége, melly nyíltan bizalmatlanságot szavazott ellene, és melly mindent ellenzett, mi tőle jött? Illy ellenzéki többség mellett jól és hatályosan kormányozni nem lehet; mivel pedig ezen többség nem a nemzet értelmi többségét képviselé, hanem részint az ellenfél akkori mindenesetre kárhozatos visszavonulása, részint azon terroristikus taktikának és más különböző fegyvereknek, mellyekkel önök éltének, eredménye volt. A kormánynak a nemzet érdekében óhajtania kellett azon párt erősbödését, melly őt a közjólét előmozdításában gyámolítsa, mert csak ezen párt többsége mellett, melly egyedül kész ővele kezet fogva működni a haza emelkedésén, lehetett neki ugyanazon érdekben több cselekvőséget kifejteni. Mondatik ugyan, hogy a kormány feladata: a pártok felett állam, de, mint felebb mondók, míg az ellenzék illy tactikát követ, a haza java megkívánja , hogy a kormány is pártolja az őt hasonlóan a közügy előmozdításában pártoló részt; hacsak a kormány magát nullifiáltatni — mi minden státus végfelbomlásának előjele szokott lenni — vagy véleményét és a nemzet valódi javát néhány ideiglenes többségre vergődött idealista véleménye alá rendelni nem akarja. De azon múltakon szokott okulni az ember, mellyekből következéseket húzhat a jövőre, vessünk azért egy rövidke pillanatot a múlt országgyűlés napjaira; lássuk, mit akartatok ti, és mit mi, és miért volt vágyaitoknak olly sovány eredménye. A városok rendezésének szükségességét, és igazságosságát mindenki átlátta, és mégis a qualificatio és felügyelőség kérdésénél hajótörést szenvedett az ügy, ti az elsőt a legszélesebb bázisra akartátok alapítani, bármi kis birtokot, mesterséget elégnek akartatok a jog gyakorolhatására, a kormánynak ellenben minden praktikai jelentőségű felügyelési és őrködési jogát kizárni. Már mellőzve hogy olly széles hasis Európában sehol sem létezik, mellőzve hogy minden rendezett státusban megkivántató, mikép minden politikai testületnél képviselve legyen a kormány : a proletáriusoknak illy módoni politikai feljogosítása, és az illy nagy tömegnek egyszerrei befogadása nem a legnagyobb rendetlenségek, és visszaélésekre vezető út lett volna-e ? — Mi ellenben a qualificatiót szinte mérsékleti 800—1500 ftnyi földbirtokhoz kötve, a korlátolt felügyelők által a kormány őrködési jogát is biztosítva,—vagyon és értelmiségre akartak egész szerkezeteket alapítani, és a városokból olly testületeket létesíteni, mellyek a rend, nemzetiség és jó hazafiság tényezői és nem veszélyes demagógia focusai legyenek, és sok harcz után sem történhetvén egyesség, az ügy elesett, és a városok 6 évvel később jutnak illőbb képviselet és jobb belszerkezethez. Már ki volt a városoknak itt, és a demokrátiai elem az alkotmány sánczaiba fogadásának praktikusabb barátja ? Tié vagy mi ? Szóljunk az adóról. Igazságtalan és alaptalan azon vád, mintha a megyékben a conservativ párt nyers erővel buktatta volna meg az ügyet, míg önök véröket, sőt mi több, népszerűségüket veszélyeztetve küzdenek mellette. — Mi valamint akkor, úgy most sem vagyunk a fizetés elvének ellenei, és valamint tudunk megyéket, hol épen az ellenzék előleges tanácskozmányok után hallgatással mellőzte az ügyet, úgy tudunk másokat, hol épen a conservatív párt kitűnőbbjei víttanak érte. Mindkét állításunk bizonyítására megtudnók nevezni az illetőket, sed exampla sunt odiosa. De ha valaki kételkedni találna szavainkban , úgy szívesen szolgálunk.• Igaz ugyan, hogy a conservativ párt egyes tagjai használtak olly erőt, mellyel az egyéni meggyőződések elleni adót megbuktassák, de ki helyeslé azt ? — maga a conservatív párt akkori orgánuma a Világ nem rótta-e meg legkeményebben az illőtetteket, és nem pártoltak, nem irt- e számtalan czikket az adóügy mellett? Mi az e részbeni országgyűlési tárgyalást illeti, ti fizetni akartatok, mi is; ti egyszerre nem tekintve a nemesség fizetéshez nem szokottságát 3 milliót, mi lassan kint a mutatkozó eredmény által akarván a fizetést könnyiteni és ahoz szoktatni, figyelmezve pénztelenségünkre 1 milliót. Ekkor ti a kezdeményi jog köpönyege alá rejtőzve felkiáltottatok: „inkább semmit“—könnyű és olcsó hazafiság! — Tehát hol a szükség általánosan elismertetik, és az egyik fél tán nem alaptalanul, kevesebbel akar ahoz járulni mint a másik, hasznosabbé, eredményesebbé, jobb-e inkább semmit sem adni ? E logikát mi, őszintén megvalljuk, nem értjük, mert hihetőleg nincs is értelme. És mi jön a következés ? Három millió a nemesség zsebében maradt, mit az öszves nép javára lehetett volna fordítani. Már ki volt itt is a közjólétnek, a demokrátiai elemnek praktikusabb barátja? Tié vagy mi? A büntető törvénykönyv hiányát mindyájan érezzük, de ti annak elfogadását az esküttszék létesítéséhez kötöttétek , nem tekintve, hogy lehet valamelly intézet in abstracto jó, de ha az azon gépezet egyéb rugóival és kerekeivel öszvehangzásban nem leend, mellybe illesztendő, nemcsak a várt eredményt nem hozza meg, de még azok működéseit is gátolandja; annyival inkább midőn más intézet is létesíthető, mellyben az öszvehangzás kellékei is megvannak, és melly annak helyét elegendőkép kipótolja ; de ti ragaszkodva eszmétekhez inkább az egész ügynek elesését megengedtétek. Mi ellenben készek voltunk javítani, de nem experimentálgatni. És mi volt a következés ? Négy vagy öt évvel tovább fog büntető törvénykezésünk zavara, börtöneink borzasztólag rosz állapota tartani. Már ki volt itt is a demokrátiai elemnek , a valódi humanismusnak praktikaibb barátja ? Tié vagy mi ? Általában szokástok betekinteni a külföld valamelly alkotmányába, és mihelyt ott egyes törvény, vagy intézet tetszésteket megnyeri, azonnal azt megragadva után útfélen kiabáljátok , hogy „csak az képes Magyarországot boldogítani, hogy abban rejlik a jövő felvirágzás forrásai ’sat. — felejtitek, vagyis inkább felejteni akarjátok —, mit fentebb is mondánk,—hogy annak a nemzet jelleméhez,műveltségéhez, bel- és külviszonyaihoz kell illeni, különben mint a forró égöv alól jeges tájakra átültetett növény idő előtt gyümölcstelenül kiszárad. Azt is szoktátok mondogatni, hogy mi szűkkeblűen nem akarjuk tágitni az alkotmány sánczait, hogy a néptől minden jogot és utat a jognyerhetésre elzárunk. Feleletül e vádakra csak a 4dik és 5dik t.cz. szóljon, meg mind azon jó, mellyet a demokratiai elem irányában a városok, adó és büntető törvénykönyv körül tenni akartunk és készek voltunk , de általatok levénk megakadályozva. Szólhatnánk még a hitelintézet történetéről és sok másról, ha mélyebben akarnánk a kárpitok mögé nézni, de nem akarunk hoszszadalmasok lenni, és ki elfogulatlan olvasandja a múlt országgyűlés történetét, látandja a tényeket, mellyek hangosan szólnak és tanúságot tesznek arról, hogy ki bűne, miszerint annyi remény meghiúsult, és olly sok vitának olly kevés jön gyümölcse. Most ismét az országgyűlés küszöbe előtt állunk; az anyagi és szellemi szükségek mindinkább is érezhetőbben mutatkoznak, és minden jó hazafi tevékenységét felhívják, mert Magyarország pillanatai drágák, és minden használatlanul elveszett perez, a nemzeti erő tőkéjének egy részét nyeli el.Nézzük most már a jövő országgyűlés lehető kétféle állását, és minden állás eredményét. Ha az ellenzéknek lesz az alsó táblán többsége, úgy — amint eddigi előkészületeiből és nyilatkozataiból tudhatjuk,— a zalai levélben foglalt sérelmek, a horvát és turopolyai ügy, szóval: ismét a régi sérelmi harcz fogja a főszerepet játszani, és ezek természetesen háttérbe szorítandnak minden egyéb kérdést; és ha majd temérdek világos, de eredménytelen szónoklatok, egymást felváltó üzenetek, és annyi idővesztegetés után, végre a többi reformkérdések is napirendre jőnek, lehet-e remény, hogy a túlságoskodás és kormány elleni ingerültség szellemében hozott indítványok, és törvényjavaslatok iránt egyesség történhessék, a felső tábla túlnyomólag mérsékelt conservatív és minden ingerültséget távoztatni szerető részével? és hogy e táblánál mindig túlnyomóbb a conservativ szellem, a dolgok természetes állásából foly, és az alkotó elemek okszerű következése. Múlni fognak a napok, az oly heterogén viszony még jobban telnn-