Budapesti Hírlap, 1853. szeptember (204-230. szám)
1853-09-15 / 217. szám
Pest, Csütörtök, HIVATALOS RÉSZ. Szertartás A magyar szent koronának megérkezésekor Pesten és Budán, s annak ugyanott nyilvános kitételénél. Sept. 16-kán reggel „Albrecht“ hadigőzös minden zászlókkal földíszítve Promontorról úgy indul el, hogy 9 órakor a feldíszített pesti kikötőhelyen, a hidutczával szemközt, megérkezzék; elhaladásakor a gellérthegyi erősség ágyúi üdvözlik. Ő csász. fenségének adlatusa, az igazoló bizottmánynak egy ő cs. fensége által kijelölendő része, a kér. parancsnok, a budai helytart. alelnök, a pest-pilis megyei főnök, a kiszállóhelyenn állóhajón gyűlnek össze. A koronajelvényeket tartalmazó ládának a gőzhajóról, az annak átvitelére rendelt hatfogatú udv. kocsira vitelére ő cs. fens, nyolcz mágnást jelöl ki, kik szintén az állóhajón várják be a gőzös megérkezését, s aztán a jelvények átvétele végett a gőzösre fognak menni. A magas clerus a sekrestyében gyűl össze, a cs. k. titkos tanácsosok, kamarások, és udv. méltóságok a menetet Budán a vártemplom ajtajánál várják. A cs. k. tábornokok és a tisztikar, az összes cs. k. hatóságok, és az egész többi nemesség a vártemplom előtt gyűlnek össze. A pesti polgármester a magistratussal és községtanácscsal a kiszállóhely partján, a budai pedig a lánczhíd budai végén foglalnak állást; miután a menet elhaladt, mindkét polgármester a községtanácsok egy küldöttségével a rövidebb úton a vártemplomba megy. Mindkét város czéhei és iskolaifjusága, a számukra kijelölt helyeken a koronamenet által veendő út hosszában fognak a kiszállóhídtól a cs. k. várpalotáig felállíttatni. A koronamenet, a nagyhidutczán, színháztéren, Dorottya utczán, a lánczhídon, szarvastéren át a várkapun keresztül a várudvarba vonul. Midőn a menet Pesten elindul, a hadigőzös elsüti ágyúit, mely üdvlövéseket a gellérthegyi erősség és a vár ágyúi folytatnak; mig a menet tart, Pest és Buda minden harangjai szólanak. A menetet megnyitja: Egy eskadron dzsidás. Két főherczegi kocsi a láda vitelére kijelölt 8 mágnással; a hatfogatu díszkocsi a koronajelvényekkel a fehér lepellel beborított ládában, melynek kocsiajtajánál lovagol jobbról 6 cs. fensege adlatusa, balról a cs. k. pest-budai kat. ker.parancsnok; a kocsi mindkét oldalánál tizenkét altiszt egy cs. k. tiszt vezérlete alatt, es foherczegi háziszolgák mennek a kocsiajtóknál; ezután mennek az igazoló bizottmányi cs. fens. által arra kijelölt tagjainak kocsijaik ; aztán a budai helytartósági alelnök és a pest-pilisi megyefőnök egy kocsiban; a menetet egy cs. k. gránátos század, katonai zenekarral, zárja be. Midőn a menet a várkápolnához közeledik, főherczeg kormányzó ő cs. fensége a sekrestyén át a vártemplomba megy , a templomba vezető sekrestyeajtónál bibornok hg prímás ő eminentiája szentelt vizet nyújt, s aztán a keresztet megcsókolás végett, miután ő cs. fens, a menynyezet alá, bibornok herczegprimás ő emin, pedig a clerussal a templom nagy ajtajához megy, a koronát fogadandó. A koronajelvényeknek a templomajtóhoz érkezése után, a ládát melyben azok vannak, a fenebb említett nyolcz mágnás leemeli a kocsiról, és a clerus előlépdelése mellett a templomon át a szent István kápolnába viszi, mely menetet a vártemplom előtt egybegyűltek kísérnek. A sz. István kápolnában a főtiszt, clerus a szentkoronát, a korona-jelvényekkel együtt a ládából kiemeli, és az oltár előtt egy asztalra helyezi, mire a szokott szertartással Te Deum énekeltetik ; a György téren felállított zászlóalj salvelövést tesz, mit a vár, Gellérthegy és hadigőzös ágyúi viszonoznak. A Te Deum bevégzése után ő és. fensége a clerus előlépdelése mellett a templom főajtajához kisértetik. A korona a többi jelvényekkel a sz. István kápolnában 3 napig közszemlére kitéve marad, és pedig Pénteken sept. 16-kán 12-től 2 óráig a főherczegi főudvarmester hivatalnál szerezhető jegyek előmutatása mellett, 2 órától esti 6-ig pedig mindenki számára. Szombaton sept. 17-kén reggeli 8 órától déli 12-ig, és d. u. 2 órától 6-ig mindenki számára ; 12-től 2 óráig pedig csak jegyek előmutatása mellett. Vasárnap sept. 18 -án regg. 8 órától déli 12 óráig, aztán d. u. 2 órától 4 óráig mindenki számára; 12 órától 2-ig pedig csak jegyek előmutatása mellett. Azon asztal körüli korláton belül, melyen a szent korona és jelvényei állanak, a kitétel ideje alatt két cs. kir. tiszt kivont karddal, a korláton kívül pedig két cs. k. altiszt áll őrt. A templomajtóknál kettőzött őrség áll. 6 órakor a templom bezáratik, és az ajtós ablakok elé őrök állíttatnak. 1853. sept. 18-kán d. u. 4 órakor az igazoló bizottmány az igazolási tanokkal a Sz.István kápolnába megy, a koronát és jelvényeket az igazolási jegyzőkönyv másával a ládába beteszi, és azt bezárja. Sept. 19-kén reggeli 7 órakor a koronát és jelvényeket azok, kik 16-kán azokat a pesti kiszállóhelyen átvették, a sz. István kápolnában átveszik, a cerus előléptetése mellett a többször említett 8 mágnás a 6 fogatú udvari kocsiba viszi, és azok ugyanazon menettel és pompával a vaspályaudvarba vitetnek , ott hasonló módon a készen álló vasúti udvari kocsiba áttétetnek. E végett a budai magistratus és községtanács a vártemplomban, a pesti pedig a pesti hídoszlopnál gyűlnek össze. A czéhek és iskolai ifjúság épen úgy állíttatnak fel, mint érkezéskor. Az utczákon katonai sorfalak állíttatvák. A cs. k. hatóságok és az összes nemesség a menetet diszöltönyben a pályaudvarban várják, hova ő cs. fensége kissé korábban lóháton menend. Időközben az ő cs. fensége által kinevezett, főbb rangú papok és mágnásokból álló küldöttség tagjai a vasúti kocsikban helyeiket elfoglalandottak, bibornok hg. prímás ő emin. az igazolótanukkal, úgyszintén az öt helytartósági osztályfőnökök a pályaudvar termében várják mind ő cs. fenségét mind a menetet. Mihelyt a láda a vasúti kocsiba behelyeztetett, és ő cs. fensége abban szintén helyet foglalt, a vonat ágyulövések közt elindul. A koronának Bécsbe felérkezése, bemutatása és visszajövetelére nézve külön szertartási rend bocsáttatott ki. 1853 sept. 21-kén azon kiséret és küldöttség, mely a koronát Bécsbe vitte, azt ő cs. k. Apostoli Felsége parancsa következtében Budára a cs. k. várpalotába visszahozandja. A koronát a pesti pályaudvarban, hol 1853. sept. 21-kén d. u. 4 órakor fog Bécsből visszaérkezni, a Bécsbe el nem utazott Pesten levő tekintélyek, a magistratusok, községtanács stb. épen úgy fogadandják, mint érkezésekor 16-án, és hasonló pompával és szertartással a budai várpalotába kisérik, hol az korábbi helyén a biztos őrizet alatt fog tartatni. Buda, sept. 14 1853. Szertartás a magyar koronának a cs. k. Apostoli Felsége elé vitelénél Bécsben, és annak visszahozatalánál Budára. Hétfőn sept. 19-kén d. u. 4 órakor a cs. k. első főudvarmester az északi pályaudvarban megjelenik , a magyar koronát és a többi magyar ország-clenodiumokat várván. Ugyanott gyűlnek össze a felső udvar illető szolgálati osztályai. A pályaudvar helyiségei kellőleg el vannak zárva és elfoglalva. Magyarországi katonai és polgári kormányzó Főherczeg ő cs. fensége, továbbá egy Ő cs. k. Apostoli Felsége által kinevezett bizottmány, és egy a főbbrendü papság, titkos tanácsosok, kamarások és mágnásokból álló magyar küldöttség 4 óra tájban érkeznek a jelvényekkel a pályaudvarba. A cs. k. első főudvarmester általi fogadtatás után , a fenséges főherczeg által e végre kijelölt tagjai az imént említett küldöttségnek, a ládát, melyben a jelvények vannak, a vasúti kocsiból kiemelik és azt egy készen álló hatfogatú udvari nyílt kocsiba teszik. Ekkor megindul a menet a cs. kir. várpalotába, és pedig: Egy osztály cs. k. testőr-csendőrség lóháton; A cs. k. első főudvarmester hatfogatu udvari kocsin; A jelvények a nyílt kocsiban; Katonai és polgári kormányzó ő cs. fensége hatfogatu házi kocsiban; A fönnemlitett bizottmány tagjai hatfogatu udvari kocsikban. Egy osztály cs. k. testőr- csendőrség lóháton zárja be a menetet. A nyílt kocsit, melyben a jelvények vannak, minden oldalról hat cs. k. trabant-testőr kiséri. Mind ezen nyílt kocsinak, mind a többi hatfogatu kocsiknak ajtainál cs. k. háziszolgák lépdelnek. A menet útját a Jagerzeilén át, a vöröstoronykapunál a belvárosba, aztán a püspök-utczán, István-téren,Grabenen és Kohlmarkton át veendi. Mindezen utczák és terek katonai sorfalakkal vannak ellátva. A magyar küldöttség tagjai végre a pályaudvarból, a készen álló bérkocsikon az Augarten - hídon s a Schotten-kapun át kocsiznak a cs. kir. várpalotába, hol a követségi lépcsőnél szállanak ki, és ott az udvari káplánokkal már teljes papi díszben felállított udvari és vár-lelkészszel együtt a jelvények érkezését várják. Mihelyt az érkezés megtörténik, a láda az a végre rendelt magyar küldöttek által a nyílt kocsiból kiemeltetik, gyaloghintón a papság és a cs. k. első főudvarmester előlépése mellett az udvari vártemplomba vitetik, s a főoltár evangélium-oldalára helyeztetik. Ő cs. Fensége a Főherczeg, a bizottmány és küldöttség kisérik a jelvényeket, s úgy mint a cs. kir első főudvarmester, helyet foglalnak a templomban. Az udvari s várlelkész ekkor egy ima végeztével szent áldást oszt, s a láda erre a presbyterium mellett létező egyházi kincstárba vitetik, melynek ajtaja bezáratik , eléje a cs. kir. trabanttestőrség kettős őrsége állittatik, mire mindenki eltávozik. Az egyházi kincstár ablakai előtt a kápolnaudvaron katonai őrség állittatik fel. A kincstárajtó kulcsát a cs. k. udv. és várlelkész veszi őrizet alá. A korona s többi orsz. clenodiumok megérkezéséről szóló távirati sürgöny vétele után a cg. kir. Apostoli Felsége Olmützből Bécsbe jőni méltóztatik. Ennek következtében kedden sept. 20-kán délelőtti 10 órakor a cs.k. titkos tanácsosok, kamarások és udv. méltóságok (udv. jelentésre) díszben az udvarnál megjelennek. Ugyanitt összegyülekeznek katonai s polgári kormányzó Főherczeg Ő cs. Fenségével a magyar bizottmány A csicsóvári remete. (Eredeti történeti beszély.) (Folytatás.*) Egy szép tavaszi reggelen, midőn már az utolsó egér-őrölte lisztet sütötték, és vágó marhákat illetőleg, lovakra került a sor, — Péter gondredőktől árnyékolt homlokkal Jenő szobájába lépett. „Ifjú barátom“ — szólt a vajda komoly s ünnepélyes hangon — „régóta, hogy békére s feladásra unszolsz.“ „Igen, uram!“ — felelt Jenő hévvel és örömmel — „ezt rég javaslom igaz, — sok vér és áldozat kimérve lesz vala, — de légy nyugodt uram, a magyar tárt karokkal fogadja a későn megtérő ellent is, s örvendeni fog az őszintén nyújtandó baráti kéznek.“ „De közbejárásodtól remélem a lehető sikert.“ „Örömmel! — örömmel!“ —folytatá Jenő emelkedő hévvel, — „elmegyek Martinuzzihoz, neki szent hivatása a béke és bocsánat, — elmegyek a királyhoz, és kérni fogom őt, hogy a török császárnak írjon , — és sokat reméllek. *) Lásd „Budapesti Hírlap“ 214. számát, mert a hatalmas szultán szereti János királyunkat. “ „Hálám határtalan leend“ — szólt Péter derülten. „Semmi hála uram! — a megtérőnek, ha igazán akar megtérni, ha lelkében a hit, becsület és erkölcs elgázolt sarjadéka újra kezd csírázni, ha lelke szelidebb sugallatát követni erős határozata — segély kezet nyújtani nem keresztényi kötelességünk-e ?“ „Hogyan érted ezt ?“ „Ha e honnak, mely soha nem bántott, nem támadott, sőt mint gyengébbet védett s segélyezett, ha e honnak, mondom, többé nem ellensége, hanem igaz és hiv polgára leendesz, — ha becsület-szavadat adod“ — folytatá Jenő komoly arczczal, de csaknem esdő hangon — »hogy mosolyogjon bár szerencséd, — a szultán kegye tegyen bár feléd egy szeszélyes lendületet újra, de a vajdai trónba beülni többé nem fogsz, azt bírni többé nem óhajtod.“ „Minek ezt barátom?“ — szólt Péter s elfojtott dühvel harapott ajkába. „Mert ettől függ minden, mit érted tehetek, — oh ne aggódj! — ne kétségeskedj uram! — neked e honban szép birtokaid vannak, s e birtokok élén egy nyugodt, békés és háboritattalan élet, minő az egyenes, a sik téren haladó kis patak folyama, egy ily élet felér, hidd el, a legnagyobb bíborral , — szép és fényes a bíbor, uram! de nincs terem és nehézség nélkül.“ Péter hallgatott s mélyen elmerülve járt a szoba hosszán. „Hol uralkodik több szenvedély, — hol zajosabb vágyak“ — folytatá Jenő lelkesedve — „hol van a szív békéje és csendessége inkább koczkázva, mint a bíbor alatt ? — Lásd uram, az emberek véréhes körmeket nyújtanak ki mindenre , mi fölöttük áll, — azt mi lábaiknál csúszik, néha még elkerülik, de mi a magasban repül, azt többnyire lehajtani törekszenek, — s mily keserves, szárnyszegetten földre hanyatlani, s porba csúszni olyannak, ki a felhők honához szokott! — Hagyd el, oh hagyd el a viharos tengert, — végeden tükörén, mit aranyhegynek gondolsz, hiú csábfény az — s mig odáig jutnál, százszor alá sújt a villám, — hajód sülyedni kezd, s az örvény eltemet.“ „Végig hallgatóiak“ — szólt végre a vajda, s összefont karokkal állt az ifjú elé — „s nem fogsz neheztelni nemde, ha kebled fenekére látok? — te leányomat szereted, — de a fejedelmi hölgy kezéhez nincsen reménységed ? — No de se baj, fiatal barátom“ folytatá, s jobbjával kedélyesen csapa az ifjú vállára — „ne busulj , a te hivséged és szolgálatod házam irányában sokkal nagyobb fontosságú, mint hogy boldogságtoknak atyai szivem ellenszegülni bírna. — Ne busulj, barátom, ha vajda leendek is újból, itt becsületszavam , hogy leányom azért nem kevesbbé tiéd, — és országom legelső méltóságára emellek.“ Jenő elpirult, — keblében egy féltékenyen kegyelt érzemény húrja rezgett meg, — s egész valóján belküzdelem viharzott keresztül, — de néhány percz szünet után már nyugodtan és lecsillapulva szóla. „Igen, uram! én leányodat szeretem, hévvel és határtalan, — se szerelmem szolgálatára életem, vagyonom, becsületem bármikor készen áll, — csak egy van, mit nem áldozhatok érte, és ez egy — hazám. Kiáltsanak bár honárulónak, csak igaz ne legyen, csak öntudatom legyen nyugodt, — kínozzanak, ítéljenek és hurczoljanak halálra, örömmel tűrök el mindent szerelmemért, — s már ez öntudat is boldogít, — ha több boldogság nincsen is számomra e földön.“ Jenő mélyen és fájdalmasan sóhajtott, s csaknem elhaló hangon folytatá: „Hatalmadban vagyok uram, de ajánlatodat nem fogadhatom el, — honomnak szüksége leendő karra, mig bírom, — se föld, mely bölcsőm volt, ez leend sírom is.“ Péter mélyen volt megbántva, s ha helyzete nem oly kétes, nem oly szorongató, talán ezer darabokra tépette volna szét a vasfejű székely ifjat, — de kénytelenség mérsékletté téve. „Szerelmed nem oly határtalan tehát“ — szólt némi gúnynyal, s fellobbant haragját nem leplezhetve eléggé — „minő leküzdhetlen a hiúság, önzés és büszkeség kebledben, — no de se baj, e térről lelépünk, — fogalmazd követelésedet, s én aláírni kész vagyok.“ (Folytatása következik.) 217. September 15-én 1853. Megjelenik e lap , hétfőt a a főbb ünnepek utáni napokat kivéve, mindennap reggel. Előfizetési díj : Vidékre : félévre : 10 frt., évnegyedre: 5 fr. 20 kr. A „Napi Tudósítóival együtt : félévre 12 frt, évnegyedre 6 frt 20 kr. Helyben: félévre: 8 frt., évnegyedre: 4 frt. A „Napi Tudósítóival együtt: félévre 10 frt, évnegyedre: 5 frt. — A hirdetések ötször halélozott sorénak egyszeri beiktatásáért 6 kr. többszöriért pedig 4 kr. ssémlítszik. — Egyes szám 20 pkr. Előfizethetni — helyben a lap kiadó hivatalában, Lukács Ír , a 21ó könyvnyomdájában Országút Kunevalderházban, vagy a serkent 4 régBél ugyanott 2-dik emeletben, vidéken minden es. kir. postahivatalnál. — Az előfizetést tartalmazó levelek a czím, lakhely, s utolsó posta feljegyzése mellett a pénzzel együtt bérmentesítve egyenesen a kiadó hivatalhoz vagy szerkesztőséghez utasítandók. BUDAPESTI HIRLAP Szerkesztői iroda van: Ország-ut, 6. sz. a. (Kunewalderház) 2-ik emeletben. ---------— .... . ..... -----------1- 1