Budapesti Hírlap, 1853. szeptember (204-230. szám)

1853-09-15 / 217. szám

Pest, Csütörtök, HIVATALOS RÉSZ. Szertartás A magyar szent koronának megérkezése­kor Pesten és Budán, s annak ugyanott nyilvános kitételénél. Sept. 16-kán reggel „Albrecht“ hadigőzös minden zászlókkal földíszítve Promontorról úgy indul el, hogy 9 órakor a feldíszített pesti kikö­tőhelyen, a hidutczával szemközt, megérkezzék; elhaladásakor a gellérthegyi erősség ágyúi üd­­vözlik. Ő csász. fenségének adlatusa, az igazoló bi­zottmánynak egy ő cs. fensége által kijelölendő része, a kér. parancsnok, a budai helytart. alel­­nök, a pest-pilis megyei főnök, a kiszállóhelyenn állóhajón gyűlnek össze. A koronajelvényeket tartalmazó ládának a gőzhajóról, az annak átvitelére rendelt hatfogatú udv. kocsira vitelére ő cs. fens, nyolcz mágnást jelöl ki, kik szintén az állóhajón várják be a gő­zös megérkezését, s aztán a jelvények átvétele végett a gőzösre fognak menni. A magas clerus a sekrestyében gyűl össze, a cs. k. titkos tanácsosok, kamarások, és udv. mél­tóságok a menetet Budán a vártemplom ajtajánál várják. A cs. k. tábornokok és a tisztikar, az összes cs. k. hatóságok, és az egész többi nemesség a vártemplom előtt gyűlnek össze. A pesti polgármester a magistratussal és községtanácscsal a kiszállóhely partján, a budai pedig a lánczhíd budai végén foglalnak állást; miután a menet elhaladt, mindkét polgármester a községtanácsok egy küldöttségével a rövidebb úton a vártemplomba megy. Mindkét város czéhei és iskolaifjusága, a számukra kijelölt helyeken a koronamenet által veendő út hosszában fognak a kiszállóhídtól a cs. k. várpalotáig felállíttatni. A koronamenet, a nagyhidutczán, színház­téren, Dorottya utczán, a lánczhídon, szarvastéren át a várkapun keresztül a várudvarba vonul. Midőn a menet Pesten elindul, a hadigő­zös elsüti ágyúit, mely üdvlövéseket a gellérthe­gyi erősség és a vár ágyúi folytatnak; mig a me­net tart, Pest és Buda minden harangjai szó­­lanak. A menetet megnyitja: Egy eskadron dzsidás. Két főherczegi kocsi a láda vitelére kijelölt 8 mágnással; a hatfogatu díszkocsi a koronajelvényekkel a fehér lepellel beborított ládában, melynek ko­csiajtajánál lovagol jobbról 6 cs. fensege adlatu­sa, balról a cs. k. pest-budai kat. ker.parancsnok; a kocsi mindkét oldalánál tizenkét altiszt egy cs. k. tiszt vezérlete alatt, es fohercze­­gi háziszolgák mennek a kocsiajtóknál; ezután mennek az igazoló bizottmány­i cs. fens. által arra kijelölt tagjainak kocsijaik ; aztán a budai helytartósági alelnök és a pest-pilisi me­gyefőnök egy kocsiban; a menetet egy cs. k. gránátos század, kato­nai zenekarral, zárja be. Midőn a menet a várkápolnához közeledik, főherczeg kormányzó ő cs. fensége a sekrestyén át a vártemplomba megy , a templomba vezető sekrestyeajtónál bibornok hg prímás ő eminen­­tiája szentelt vizet nyújt, s aztán a keresztet megcsókolás végett, mi­után ő cs. fens, a meny­­nyezet alá, bibornok herczegprimás ő emin, pedig a clerussal a templom nagy ajtajához megy, a ko­ronát fogadandó. A koronajelvényeknek a templomajtóhoz ér­kezése után, a ládát melyben azok vannak, a fenebb említett nyolcz mágnás leemeli a kocsiról, és a clerus előlépdelése mellett a templomon át a szent István kápolnába viszi, mely menetet a vár­templom előtt egybegyűltek kísérnek. A sz. István kápolnában a főtiszt, clerus a szentkoronát, a korona-jelvényekkel együtt a lá­dából kiemeli, és az oltár előtt egy asztalra he­lyezi, mire a szokott szertartással Te Deum éne­keltetik ; a György téren felállított zászlóalj sal­­velövést tesz, mit a vár, Gellérthegy és hadigő­zös ágyúi viszonoznak. A Te Deum bevégzése után ő és. fensége a clerus előlépdelése mellett a templom főajtajához kisértetik. A korona a többi jelvényekkel a sz. István kápolnában 3 napig közszemlére kitéve marad, és pedig Pénteken sept. 16-kán 12-től 2 óráig a fő­herczegi főudvarmester hivatalnál szerezhető jegyek előmutatása mellett, 2 órától esti 6-ig pedig mindenki számára. Szombaton sept. 17-kén reggeli 8 órától déli 12-ig, és d. u. 2 órától 6-ig mindenki szá­mára ; 12-től 2 óráig pedig csak jegyek előmuta­­tása mellett. Vasárnap sept. 18 -án regg. 8 órától déli 12 óráig, aztán d. u. 2 órától 4 óráig mindenki számára; 12 órától 2-ig pedig csak jegyek elő­­mutatása mellett. Azon asztal körüli korláton belül, melyen a szent korona és jelvényei állanak, a kitétel ideje alatt két cs. kir. tiszt kivont karddal, a korláton kívül pedig két cs. k. altiszt áll őrt. A templom­­­ajtóknál kettőzött őrség áll. 6 órakor a templom bezáratik, és az ajtó­s ablakok elé őrök állít­tatnak. 1853. sept. 18-kán d. u. 4 órakor az igazoló bizottmány az igazolási tanokkal a Sz.­István kápolnába megy, a koronát és jelvényeket az igazolási jegyzőkönyv másával a ládába beteszi, és azt bezárja. Sept. 19-kén reggeli 7 órakor a koronát és jelvényeket azok, kik 16-kán azokat a pesti ki­szállóhelyen átvették, a sz. István kápolnában átveszik, a c­erus előléptetése mellett a többször említett 8 mágnás a 6 fogatú udvari kocsiba vi­szi, és azok ugyanazon menettel és pompával a vaspályaudvarba vitetnek , ott hasonló módon a készen álló vasúti udvari kocsiba áttétetnek. E végett a budai magistratus és községtanács a vár­­templomban, a pesti pedig a pesti hídoszlopnál gyűlnek össze. A czéh­ek és iskolai ifjúság épen úgy állíttatnak fel, mint érkezéskor. Az utczákon katonai sorfalak állíttatvák. A cs. k. hatóságok és az összes nemesség a menetet diszöltönyben a pályaudvarban várják, hova ő cs. fensége kissé korábban lóháton menend. Időközben az ő cs. fensége által kinevezett, főbb rangú papok és mágnásokból álló küldöttség tagjai a vasúti kocsikban helyeiket elfoglalan­­dottak, bibornok hg. prímás ő emin. az igazoló­­tanukkal, úgyszintén az öt helytartósági osz­tályfőnökök a pályaudvar termében várják mind ő cs. fenségét mind a menetet. Mihelyt a láda a vasúti kocsiba behelyezte­tett, és ő cs. fensége abban szintén helyet fog­lalt, a vonat ágyulövések közt elindul. A koronának Bécsbe felérkezése, bemuta­tása és visszajövetelére nézve külön szertartási rend bocsáttatott ki. 1853 sept. 21-kén azon kiséret és küldött­ség, mely a koronát Bécsbe vitte, azt ő cs. k. Apostoli Felsége parancsa következtében Budára a cs. k. várpalotába visszahozandja. A koronát a pesti pályaudvarban, hol 1853. sept. 21-kén d. u. 4 órakor fog Bécsből vissza­érkezni, a Bécsbe el nem utazott Pesten levő te­kintélyek, a magistratusok, községtanács stb. é­­pen úgy fogadandják, mint érkezésekor 16-án, és hasonló pompával és szertartással a budai várpa­lotába kisérik, hol az korábbi helyén a biztos ő­­rizet alatt fog tartatni. Buda, sept. 14 1853. Szertartás a magyar koronának a cs. k. Apostoli Felsége elé vitelénél Bécsben, és annak visszahozatalánál Budára. Hétfőn sept. 19-kén d. u. 4 órakor a cs. k. első főudvarmester az északi pályaudvarban meg­jelenik , a magyar koronát és a többi magyar ország-clenodiumokat várván. Ugyanott gyűlnek össze a felső udvar illető szolgálati osztályai. A pályaudvar helyiségei kellőleg el vannak zárva és elfoglalva. Magyarországi katonai és polgári kormány­zó Főherczeg ő cs. fensége, továbbá egy Ő cs. k. Apostoli Felsége által kinevezett bizott­mány, és egy a főbbrendü papság, titkos taná­csosok, kamarások és mágnásokból álló magyar küldöttség 4 óra tájban érkeznek a jelvényekkel a pályaudvarba. A cs. k. első főudvarmester általi fogadtatás után ,­ a fenséges főherczeg által e végre kijelölt tagjai az imént említett küldöttségnek, a ládát, melyben a jelvények vannak, a vasúti kocsiból kiemelik és azt egy készen álló hatfogatú udvari nyílt kocsiba teszik.­­ Ekkor megindul a menet a cs. kir. várpalo­tába, és pedig: Egy osztály cs. k. testőr-csendőrség lóháton; A cs. k. első főudvarmester hatfogatu udvari kocsin; A jelvények a nyílt kocsiban; Katonai és polgári kormányzó ő cs. fensége hatfogatu házi kocsiban; A fönnemlitett bizottmány tagjai hatfogatu udvari kocsikban. Egy osztály cs. k. testőr- csendőrség lóháton zárja be a menetet. A nyílt kocsit, melyben a jelvények vannak, minden oldalról hat cs. k. trabant-testőr kiséri. Mind ezen nyílt kocsinak, mind a többi hatfogatu kocsiknak ajtainál cs. k. háziszolgák lépdelnek. A menet útját a Jagerzeilén át, a vörösto­­ronykapunál a belvárosba, aztán a püspök-utczán, István-téren,Grabenen és Kohlmarkton át veendi. Mindezen utczák és terek katonai sorfalak­kal vannak ellátva. A magyar küldöttség tagjai végre a pálya­udvarból, a készen álló bérkocsikon az Augarten - hídon s a Schotten-kapun át kocsiznak a cs. kir. várpalotába, hol a követségi lépcsőnél szállanak ki, és ott az udvari káplánokkal már teljes papi díszben felállított udvari és vár-lelkészszel együtt a jelvények érkezését várják. Mihelyt az érkezés megtörténik, a láda az a végre rendelt magyar küldöttek által a nyílt ko­­­csiból kiemeltetik, gyaloghintón a papság és a cs. k. első főudvarmester előlépése mellett az udvari vártemplomba vitetik, s a főoltár evangélium-ol­dalára helyeztetik. Ő cs. Fensége a Főherczeg, a bizottmány és küldöttség kisérik a jelvényeket, s úgy mint a cs. kir első főudvarmester, helyet foglalnak a templomban. Az udvari s várlelkész ekkor egy ima végez­tével szent áldást oszt, s a láda erre a pres­­byterium mellett létező egyházi kincstárba vite­tik, melynek ajtaja bezáratik , eléje a cs. kir. tra­­banttestőrség kettős őrsége állittatik, mire min­denki eltávozik. Az egyházi kincstár ablakai előtt a kápolna­udvaron katonai őrség állittatik fel. A kincstárajtó kulcsát a cs. k. udv. és vár­lelkész veszi őrizet alá. A korona s többi orsz. clenodiumok megér­kezéséről szóló távirati sürgöny vétele után a cg. kir. Apostoli Felsége Olmützből Bécsbe jőni méltóztatik. Ennek következtében kedden sept. 20-kán délelőtti 10 órakor a cs.k. titkos tanácsosok, kama­rások és udv. méltóságok (udv. jelentésre) dísz­ben az udvarnál megjelennek. Ugyanitt össze­­gyülekeznek katonai s polgári kormányzó Fő­herczeg Ő cs. Fenségével a magyar bizottmány A csicsóvári remete. (Eredeti történeti beszély.) (Folytatás.*) Egy szép tavaszi reggelen, midőn már az u­­tolsó egér-őrölte lisztet sütötték, é­s vágó mar­hákat illetőleg, lovakra került a sor, — Péter gondredőktől árnyékolt homlokkal Jenő szobájába lépett. „Ifjú barátom“ — szólt a vajda komoly s ünnepélyes hangon — „régóta, hogy békére s feladásra unszolsz.“ „Igen, uram!“ — felelt Jenő hévvel és ö­­römmel —­ „ezt rég javaslom igaz, — sok vér és áldozat kimérve lesz vala, — de légy nyugodt uram, a magyar tárt karokkal fogadja a későn megtérő ellent is, s örvendeni fog az őszintén nyújtandó baráti kéznek.“ „De közbejárásodtól remélem a lehető si­kert.“ „Örömmel! — örömmel!“ —folytatá Jenő emelkedő hévvel, — „elmegyek Martinuzzihoz, neki szent hivatása a béke és bocsánat, — el­megyek a királyhoz, és kérni fogom őt, hogy a török császárnak írjon , — és sokat reméllek. *) Lásd „Budapesti Hírlap“ 214. számát, mert a hatalmas szultán szereti János királyun­kat. “ „Hálám határtalan leend“ — szólt Péter de­rülten. „Semmi hála uram! — a megtérőnek, ha igazán akar megtérni, ha lelkében a hit, becsület és erkölcs elgázolt sarjadéka újra kezd csírázni, ha lelke szelidebb sugallatát követni erős határo­zata — segély kezet nyújtani nem keresztényi kötelességünk-e ?“ „Hogyan érted ezt ?“ „Ha e honnak, mely soha nem bántott, nem támadott, sőt mint gyengébbet védett s segélye­zett, ha e honnak, mondom, többé nem ellensége, hanem igaz és hiv polgára leendesz, — ha be­csület-szavadat adod“ — folytatá Jenő komoly arczczal, de csaknem esdő hangon — »hogy mo­solyogjon bár szerencséd, — a szultán kegye te­gyen bár feléd egy szeszélyes lendületet újra, de a vajdai trónba beülni többé nem fogsz, azt bírni többé nem óhajtod.“ „Minek ezt barátom?“ — szólt Péter s el­fojtott dühvel harapott ajkába. „Mert ettől függ minden, mit érted tehetek, — oh ne aggódj! — ne kétségeskedj uram! — neked e honban szép birtokaid vannak, s e bir­tokok élén egy nyugodt, békés és háboritattalan élet, minő az egyenes, a sik téren haladó kis pa­tak folyama, egy ily élet felér, hidd el, a legna­gyobb bíborral , — szép és fényes a bíbor, uram! de nincs terem és nehézség nélkül.“ Péter hallgatott s mélyen elmerülve járt a szoba hosszán. „Hol uralkodik több szenvedély, — hol zajosabb vágyak“ — folytatá Jenő lelkesed­ve — „hol van a szív békéje és csendessége in­kább koczkázva, mint a bíbor alatt ? — Lásd uram, az emberek véréhes körmeket nyújta­nak ki mindenre , mi fölöttük áll, — azt mi lábaiknál csúszik, néha még elkerülik, de mi a magasban repül, azt többnyire lehajtani törek­szenek, — s mily keserves, szárnyszegetten földre hanyatlani, s porba csúszni olyannak, ki a felhők honához szokott! — Hagyd el, oh hagyd el a vi­haros tengert, — végeden tükörén, mit arany­hegynek gondolsz, hiú csábfény az — s mig odáig jutnál, százszor alá sújt a villám, — hajód sü­­lyedni kezd, s az örvény eltemet.“ „Végig hallgatóiak“ — szólt végre a vajda, s összefont karokkal állt az ifjú elé — „s nem fogsz neheztelni nemde, ha kebled fenekére lá­tok? — te leányomat szereted, — de a fejedelmi hölgy kezéhez nincsen reménységed ? — No de se baj, fiatal barátom“ folytatá, s jobbjával kedé­lyesen csapa az ifjú vállára — „ne busulj , a te hivséged és szolgálatod házam irányában sokkal nagyobb fontosságú, mint hogy boldogságtoknak atyai szivem ellenszegülni bírna. — Ne busulj, barátom, ha vajda leendek is újból, itt becsület­szavam , hogy leányom azért nem kevesbbé tiéd, — és országom legelső méltóságára emellek.“ Jenő elpirult, — keblében egy féltékenyen kegyelt érzemény húrja rezgett meg, — s egész valóján belküzdelem viharzott keresztül, — de néhány percz szünet után már nyugodtan és le­­csillapulva szóla. „Igen, uram! én leányodat szeretem, hévvel és határtalan, — se szerelmem szolgálatára éle­tem, vagyonom, becsületem bármikor készen áll, — csak egy van, mit nem áldozhatok érte, és ez egy — hazám. Kiáltsanak bár honárulónak, csak igaz ne legyen, csak öntudatom legyen nyugodt, — kínozzanak, ítéljenek és hurczoljanak halálra, örömmel tűrök el mindent szerelmemért, — s már ez öntudat is boldogít, — ha több boldogság nincsen is számomra e földön.“ Jenő mélyen és fájdalmasan sóhajtott, s csaknem elhaló hangon folytatá: „Hatalmadban vagyok uram, de ajánla­todat nem fogadhatom el, — honomnak szüksége leend­ő karra, mig bírom, — se föld, mely böl­csőm volt, ez leend sírom is.“ Péter mélyen volt megbántva, s ha helyzete nem oly kétes, nem oly szorongató, talán ezer darabokra tépette volna szét a vasfejű székely ifjat, — de kénytelenség mérsékletté téve. „Szerelmed nem oly határtalan tehát“ — szólt némi gúnynyal, s fellobbant haragját nem leplezhetve eléggé — „minő leküzdhetlen a hiúság, önzés és büszkeség kebledben, — no de se baj, e térről lelépünk, — fogalmazd követelé­sedet, s én aláírni kész vagyok.“ (Folytatása következik.) 217. September 15-én 1853. Megjelenik e lap , hétfőt a a főbb ünnepek utáni napokat ki­véve, mindennap reggel. Előfizetési díj : Vidékre : félév­re : 10 frt., évnegyedre: 5 fr. 20 kr. A „Napi Tudó­sítóival együtt : félévre 12 frt, évnegyedre 6 frt 20 kr. Helyben: félévre: 8 frt., évnegyedre: 4 frt. A „Napi Tudósítóival együtt: félévre 10 frt, évne­gyedre: 5 frt. — A hirdetések ötször halélozott soré­nak egyszeri beiktatásáért 6 kr. többszöriért pedig 4 kr. ssé­­mlítszik. — Egyes szám 20 pkr. Előfizethetni — helyben a lap kiadó hivatalában, Lukács Ír , a 21­­­ó könyvnyomdájában Országút Kune­­valderházban, vagy a s­­­e­rken­t 4 r­égB­él ugyan­ott 2-dik emeletben, vidéken minden es. kir. posta­­hivatalnál. — Az előfizetést tartalmazó levelek a czím, lakhely, s utolsó posta feljegyzése mellett a pénzzel együtt bérmentesítve egyenesen a kiadó hivatalhoz vagy szerkesztőséghez utasítandók. BUDAPESTI HIRLAP Szerkesztői iroda van: Ország-ut, 6. sz. a. (Kunewalderház) 2-ik emeletben. ---------— .... .­­ .....­­ -----------1- 1

Next