Budapesti Hírlap, 1853. november (257-281. szám)
1853-11-08 / 262. szám
Pest,Kedd. Magjelenik e lap , hétfőt s a főbb ünnepük utáni napokat kivive , mindennap reggel. Előfizetési díj : Vidékre : félévra: 10 frt., évnegy airt: 5 fr. 20 kr. A „Napi Tudósító“-val együtt: félévre 12 frt, évnegyedre 6 frt 30 kr. Helyben : félévre: 8 frt., évnegyedre: 4 frt. A „Napi TudóSÍtÓ“-val együtt: félévre 10 frt, évnegyedra : 5 frt. — A hirdetések ötször halálozott Borának egyszeri beiktatásáért 6 kr, többszöriért pedig 4 kr, számíttatik. — Egyes szám 20 pkr. Előfizethetni — helyben a lap kiadó hivatalában, L a ki c . L. és társ könyvnyomdájában Országát Ennawalderházban , vagy a igerkeit c régnél ugyanott 2-dik emeletben, vidéken minden cs. kir. postahivatalnál. — Az előfizetést tartalmazd levelek a czím, lakhely s utolsó posta feljegyzése mellett, a pénzzel együtt bérmentesitve egyenesen a kiadd hivatalhoz vagy szerkesztőséghez utasítandók. BUDAPESTI HÍRLAP. Szerkesztői iroda van: Ország-ut, 6. sz. a. (Kunewalderház) 2-ik emeletben. A „Budapesti Hírlap“ és „Napi Tudósító“-ra nov. 1- től decemb. végéig, két havi előfizetés elfogadtatik. A. ) A „Budapesti Hirlap“ és „Napi Tudósító“ együtt: Helyben Budapesten (házhoz küldéssel) két hónapra 3 pírt. 30 — Vidékre (postán) két hónapra 4 pírt 30 kr. B. ) A „Budapesti Hírlap“ csak magára: Helyben Budapesten (házhoz küldéssel) két hónapra 2 pírt. 50 kr. Vidékre (postán) két hónapra 3 pírt 30 kr. e» » ■".‘■Mü •- LÜ.-JLILI !J[H. '.VMS HIVATALOS RÉSZ. Öcs. k. Apostoli Felsége f. é. oct. 29- ki 1. f. határozata által Blaskovits József, gyulai börtönért, az ottani adópénztár feltörésének felfedezése s az elorzott pénz visszaszerzésénél tanúsított hű kötelességteljesitése megjutalmazása tekintetéből ezüst érdemkereszttel legkegyelmesebben feldíszíteni méltóztatott. A cs. k. magyarországi pénzügyigazgatóság által Stöger Vilmos adóhivatali II. osztályú ellenőrré a sz. miklósi cs. k. adóhivatalhoz ideiglenesen kineveztetett. A cs. k. magyarországi pénzügyigazgatóság a bozóki cs. k. adóhivatalhoz III. oszt. adószedővé Sunak Antal müglitzi árvahivatali számvivőt, III. oszt. ellenőrré Bonicky György cs. k. pénzügyőrségi utánnézőt, II. oszt. segéddé pedig Krauss Mátyás kassai becslő segédet, mindnyáját ideiglenesen kinevezte. A cs. k. magyarországi pénzügy igazgatóság B. Villani Lajos sz. lőrinczi III. oszt. adószedőt II. oszt. adószedővé a pécsváradi cs. k. adóhivatalhoz, II. oszt. ellenőrré pedig Szilágyi Mihály, nezsai ellenőrt saját megkeresése folytán ideiglenesen kinevezte. A magas cs. k. pénzügyi ministerium a rónaszéki aknatisztet és királyvölgyi igazgatót, Márkus Ágostont a cs. k. kabolapojánai vasgyárnál ellenőrnek kinevezte. NEMHIVATALOS RÉSZ. Levelezések- London, nov. 2. ok A politikai látkör, mint meglepőleg felderült a hét elején, oly hirtelen besötétült ismét a hét derekán. A fény, mely a fellegekből kibontakozó nap első sugarának vétetett, a beütött villám czikázása volt. —A czárnak olmützi, s onnan hazatérve sz. pétervári békenyilatkozatait, s gr. Nesselrodenak ezek értelmében irt uj sürgönyét, mely szelíd és engesztelő hangjával meghazudtolá a „fenyegető és sértő orosz manifestum“ról szállongott híreket, bona fide alkudozási kezdeményezésnek révén a nyugati kormányok : új, határzott alakba csak később öntendő javaslatot terjesztenek a vitafelek elé, s a szultánt a háború megkezdésének rövid elhalasztására bírák. De Omer pasha, mint tudva van, October 27-én a feltételes fegyverszünetet engedő rendeletnek a török táborba megérkezése napján Kalafátnál a Dunán átment. — E lépést merésznek ítéli a mai „Times“, mert úgymond, a török parancsnok nem ismerheti a földnek, melyre lépett, taktikai s stratégiai előnyeit úgy, mint ismeri azt a hónapok óta birtokában tartó orosz sereg, mely azonfölül, ha nem is egészben, legalább lovas erőben, hatalmasabb a támadó félnél; mely végre, erőditett várak vonalából ki és a Dunán átszállván, jó s biztos állását bizonytalan házközlekedéssel biró hátrányossal váltá fel. Ellenben a „Morning Chronicle“ nem tartja a hatalmas folyón még idejében történt átkelést koczkáztatónak, feltévén , hogy Omer pasha nem mulaszta el a szükséges hidfők épittetését. — Az eseménynek érdemes horderejére nézve egyébiránt a kormányközlönyök egy véleményüek. — „A vitafelek“ így ii a „Times s Morn Chronicle“ saját kezükre vevén ügyüket, a bajsegédeknek nem lehet egyéb feladatuk, mint türelemmel bevárni, mit hoznak az események , bevárni az időpontot, midőn a szembeálló felek hevessége meghűlvén , képesebbek leendenek a józan ész s béke szavainak meghallgatására. „De“ — folytatja a vezérlap prognosticus czikkét — „akár kisérje szerencse Omer pasha vállalatát, akár visszavonulni kényszerittessék a vakmerően áthidalt folyó partjaira, mindkét esetben kötelességünk a török jogait megvédeni. A győztes vagy legyőzött török egyaránt igényekkel bír a nyugati hatalmak segélyére. „Azon leszünk“, végzi sokatmondásait a „Times“ „hogy meghiúsuljanak azok veszélyes törekvései, kik kétségen kivül i igyekezni fognak a gyuladásból szikrát nyerni, a polgári egyenetlenség lángjának felélesztésére; s hogy, ha sikerülne mégis tüzet gyujtaniok, ez korán eloltassék.De bár miként legyen is, mi azon elégtétellel bizondunk, hogy mindenkép igyekeztünk a szenvedélyek kitörése ellen gátat emelni, s hogy ha mi magunk is netalán kényszeríttetnénk a viadalba elegyedni, ez csak akkor fog történni, miután megelőzésére minden lehető módot megkísértettek.“ Általában a mai kormányközlönyökben feltűnő, hogy sötét dolgokat sejtve most kezüket mossák. A „Daily News“ figyelmezteti az illetőket, a szebasztopoli orosz hajóhad nem erős voltára, s a Krím félsziget leírásának kivált a jelen körülmények között fontosságát is kiemeli. Ugyancsak a „Daily News“ is hitelt látszik adni azon hírnek, miszerint az angol kormány, mint a franczia, mely Delacourt, a béke emberét, Baraguay d’ Hilliers, a háború emberével válta fel, lord Stratford-Redcliffe helyébe rendkívüli követül katonai egyéniséget szándékozik "küldetni, s csak a választás iránt léteznék véleménykülönbség. A ,Timest e hírt valószínűtlennek tartja. A „Morning Herald“ s „Morning Advertiser“ egyenesen a vitakérdés tárgyában ma kevés újat mondanak; az utóbbi hasábjain azonban igen érdekes levelet találunk , melyben az Urquhart s Palmerston lord közti ellenségeskedés okai kimagyaráztatnak. Az orosz politika keleten ugyanis 1835-ben és 36-ban hatályosabb alakban tűnvén fel, az orosz-ellenes érzelmeiről már akkor ismeretes Urquhart küldetett követségi főtitkárul Konstantinápolyba. Csakhamar azonban mintegy mellőzve őt,egyenesen Londonból jött intézkedés folytán az ügyek nem várt fordulatot vőnek. A franczia szövetséggel felhagytak. Afghanisztán ellen balszerencséjű háborút kezdettek s a portát kereskedelmi szerződésre birták az oroszszal, ennek előnyére. E körülmények miatti boszújában Urquhart lemondott hivataláról , és sietett Portfolio czímű röpiratában közzé tett némely a lengyel forradalomra vonatkozó és lord farmerston tudtával irt, tőle átnézett sürgönyöket, melyek épen nem valának nyilvánossá tételre szánva. A lord nem felelt a Portfolio vádjaira mind e napig, bár maga igazolására akkor több lapokban is felszólittatott. S innen az a gyűlölet Urquhart lelkében a jelen belügyminiszer ellen. S e gyűlölet és gyanú Palmerston ellen, valamint ellenkezőleg a török iránti rokonszenv vezetik Urquhartot izgatásaiban , hogy a stambuli állandó követség töröltessék el, s a török birodalom hagyattassék magára. E két rögeszméjét fejtegeti minden meetingben, s fejtegeté tegnap is a nottinghami népgyűlésben, elmondván a Dunafejedelemségek megszállásából az orosz kormányra háruló pénzbeli és más hasznokat. S csakugyan beszédének szellemében hozattak a meeting nevetséges végzései, bizalmatlanságot szavazók a külügyminiszernek; sürgetők a külügyi közlekedések megszakítását; végre a parlamentnek azonnali összehívását főleg oly végből, hogy mielőbb külügyvezetési új rendszer dolgoztassák. Nottingham követe egyébiránt a meetingen jelen nem volt, azzal mentvén magát levélben, mikép a kormányt szolgálván, azon csak akkor jelenhetnek meg, ha az alkudozásokat megszakítottaknak tudná. (Midőn e levél íratott, Omer pasha átkelése a Dunán még tudva nem volt, s a mai „Times“ e szavai: „a jegyzékek s diplomatiai értekezletek egyelőre végüket érték“ még nem ismertettek). A meetingen a polgármester elnökölt. Wigans környéke, ahol, mint közelebbről i megjegyzem, vagy 60 ezer kézmives, kik hetenként eddig rendesen 26 ezer font sterlinget megkerestek , van daczból munkán kívül, még egyre forrong; sőt félhető , hogy a zavargás nagyobbra is terjed, miután a háborgók ellen katonai erőt kellett alkalmazni, s 7 emberélet esett áldozatul. Az iparnak Dargan költségein épített temploma, a dublini világkiállítást. hétfőn oct. 31. záratott be a lord helytartó jelenlétében, s oly móddal, mint a megnyitási ünnepély történt, a nemzeti hymnusnak zengedezése mellett. A helytartó lovagnak ütté fel a nemzeti vállalat titkárát, Roneyt, Dargannak pedig, mint ki szerényen visszavonul minden hivatalos kitüntetés elől, nyílt elismerést és forró köszönetet szavazott záró beszédében, melynek végeztével is háromszor éljenezteté a derék hazafit. Dargan nemzete szerető elismerését vívta ki; a trón figyelmét magára vonta, európai nevet szerzett, s mindenek mellett vállalata ki is fizette magát, visszatérittetvén alapítójának a bizonytalan kölcsönbe adott 40 ezer főst. Ez a gyakorlati hazafiság jutalma! Paris, nov. 3. —S.— Baraguay d’Hilliers tbe Marseillebe elutazott, holnap a Prometheus hajón Konstantinápolyba indulandó. Londoni magánhirek szerint Lyons ellenadmirál angol követté kineveztetését magával viszi. Már odt. 16 o ki levelemben körülbelül ezeket írtam : Tegnap sir Lyons Stockholmból jőve itt keresztül utazott; azon személyek előtt, kiknek alkalmuk volt vele beszélni, írem titkolá, mikép vezényletet fog átvenni s talán a konstantinápolyi követségre is hivatva van. Azóta Lyons a hajóhad másodparancsnokául Törökországba elutazott, s az angol ellenzéki lapok nem titkolják elégedetlenségüket azon gondolattal, hogy Lyons pótolandja Redcliffe lordot. Megjegyzem ezt azért, mert mindez adatokat megerősíti egy Londonból nekem küldött tudósítás, mely szerint a követváltozás kezdeményezése, nem mint franczia lapok állíták, a franczia kormánynak tulajdonítandó, hanem már három héttel ezelőtt előterjesztéseket tett az angol kormány, hogy e rendszabály mennyire szükségessé lett.Azonban ezzel is úgy vagyunk, mint a flottáknak a Dardanellákon keresztül menetelével; kelleténél sem felebb sem alább nem kell azt becsülnünk Mert a nyugati hatalmak Orosz- és Törökország közt lehetségesnek tartják a háborút, ezért küldenek katonákat a helyszínére, de e rendszabályból harczias czélzatokra következtetni, ez ép oly elhamarkodás lenne, mint mily dőreség Baraguay d’ Hilliersnek fenyegető szavakat adni szájába. Ha bizonyos belga és német lapokban azon nevetséges állítást olvassuk, mikép az új követ úgy tekinti magát, mint „franczia Mencsikovot“ vagy hogy azt nyilatkoztatta volna ki, mikép hivatása az orosz kabinetet, egy gombostű lyukán áthajtani, úgy ezt bátran kávéházi koholmánynak, haszontalan mendemondának tarthatjuk. A tábornok a maga utasításait bizonyosan senkivel sem közölte, de egy jelenlétemben tett nyilatkozatából kitűnik, miképp személyesen távol van attól, hogy a háborút kikerülhetlennek tartsa, vagy a háború pártjához tartozzék. S ki tudja, várjon Francziaország nem tartotta-e czélszerűnek egy erélyes embert küldeni Konstantinápolyba, hogy a békés érzületű szultánt felbátorítsa a fanatikus diván ellen. A békés és harczias sürgönyök egész zápora hull. De amit közölnék, ezt önök már régen tudták. Lényegben az világlik ki azokból, hogy a diplomatia utolsó kísérletet tesz, a békét fenntartani; hogy a szultán úgy mint előbb kiegyenlítésre hajlik; de hogy az események mindamellett is előhaladnak. Miként történt az, kérdik, hogy Omer pasha oct. 21-én parancsot kapott az ellenségeskedésektől tartózkodni, s mégis 28-án a Dunán átkelt? Igaz, hogy a „Moniteur“ e hírt még nem erősítette meg, de a félhivatalos lapok arról mint alaposról beszélnek. Itt attól tartanak, hogy Omer pasha képes lesz ura akarata ellenére öszszeütközést idézni elő, mi aztán a béke fenntartását lehetetlenné tenné. Egy itteni lap azt állítja, mikép Baraguay d’ Hilliers többek közt azon utasítást is kapta, hogy mindent meggátoljon, mi Austriának alkalmul szolgálna semlegességéből kilépni, s a császárhoz közel álló személy ekként határozta meg ennek politikáját. Lajos Napóleonnak hatalmas előítélettel kell küzdenie, t. i. azon előítélettel, hogy neve, hagyományai és czéljai háborúra ösztönzik őt. Tehát nem csak kötelességének, hanem legfőbb érdekének tartja, azon esetre, ha a háború kikerülhetlen lenne, Francziaország és Európának megmutatni, hogy utolsó pillanatig a béke fenntartására működött. Ha a háború kitörne, úgy a ministérium változásoknak vettetnék alája. Állítják, mikép ez esetben Fould kilépne, Persigny államministerré, Pietri (rendőrfőnök) belügyministerré, és Collet Megnet (sajtóügyi osztályfőnök) rendőrfőnökké lenne. Gyanitás ellenére a kenyér árai megmaradtak. Gyanitás ellenére mondom, mert a város finantziái alig lesznek többé képesek a sütőket tovább is kárpótolni. A császárnak ez iránt előterjesztéseket tettek, de ő nem akart engedni. Ez megfogható, mert reá nézve kedvetlen dolog lehet, az előbbi rendszer ösvényére visszatérni. De a kérdés az, meddig fogja a város még győzni a kárpótlás költségeit? Mert a galinaár folyvást nő , kivált Páris környékén, a Bretagneban és déli Francziaországban. A „Patrie“ tudni akarja, mikép Narvaez tök külön missióval bizatik meg az éjszaki udvarokhoz, hogy e missió összefüggésben áll a keleti kérdéssel. A tábornoknak szabad választás engedtetnék, székhelyét Bécs, Berlin, Brüssel vagy Párisban venni. Semmi sem kell még egyéb, csakhogy még a spanyolok is a keleti bonyodalmakba elegyedjenek. Emberemlékezet óta nem láttunk Párisban a temetőkön annyi embert, mint novembe 1-jén és 2-kán. Régóta szokás volt minden szentek és halottak napján a sírokat meglátogatni, de ez soha sem történt oly nagy mértékben, mint ez idén. Párisban jobban tisztelik a holtakat az élőknél, s egyik különössége a párisiaknak, hogy erkölcsi romlottságuk daczára a vallási üledéket megtartják. Valóban megható volt azon számtalan emberek látványa a Père Lachaisen, kik közt kevesen voltak, kik örökzöld koszorút ne hoztak, s valamely sírra le ne tettek volna. PEST , nov. 7. (Hírlapi szemle.) III. A „Journal des Débats“, miután a két legutóbbi török-orosz háborúkra vonatkozó első s második czikkében, a duna parti erősségeket s az aldunai fejedelemségeket ismerteté, a harmadik czikkében Bolgárországról többek közt következő érdekes adatokat közöl : „Bolgárország a Duna s a Balkán közt esik, — nyugoton Szerbiával, s keleten a feketetengerrel határos. Az általunk említett duna-vidéki erősségek mindnyájan Bolgárországhoz tartoznak. — A bolgárok oly szlávok, kik hajdan a Volga partjairól jöttek, — mely folyam, úgy látszik, róluk neveztetett el, s hol még most is létezik egy Bolgári nevű város. Az oroszok s a bolgárok könnyen megértik egymást, — a szláv tájbeszéd csak a kiejtésre nézve különbözvén az orosz nyelvtől. Ezenkivül mindkét nép az orthodox-görög valláson van, s az isteni tiszteletben közösen az úgynevezett cyrill betűkkel irt liturgiai könyveket használják. — Bolgárország lakossága 1 millió főre létezik, — melynek kétharmada keresztényekből áll. Muzulmánokat többnyire csak a városok, s nagyobb falukban lehet látni. A tartomány földjövedelme 64, iparjövedelme pedig 10, és igy összes jövedelme 74 milló ft.-ra számíttatik, — melyből a porta különböző nemű adók fejében 15 milliót hajt be. A karadzsi, vagy a rajánk fejadója, a földbirtokosokra nézve 7%, — minden más 20-ik éven felüli egyénekre nézve pedig 3 Vj fr.-ot tesz; — a nők ki vannak véve ezen fejadó alól. — A bolgár munkás, takarékos, és igen vallásos. Loyális jelleme ellentétet képez a görögök ravaszságával. Bolgárország úgy látszik, sohasem volt annyira elnyomva, mint a többi tartományok ; — sőt mint mondják, a keresztényeknek egyedül ezen tartományban szabad, templomaik harangjait meghúzni. Ezen tartomány szolgálván mindig a háború színhelyéül, — a törökök átlátták, mikép érdekükben áll nem ingerelni föl maguk ellen a lakosokat, — s ezért a legutóbbi háborúkban a városokbeli bolgárok mindig fegyveres segélyt nyújtottak a török helyőrségnek. .. Azonban a törököknek a keresztények iránti ezen kiméletes bánásmódja nem terjed ki felső Bolgárországra, mely a viddini szófiai 262 November 8-án 1853.