Budapesti Hírlap, 1894. június(14. évfolyam, 150-179. szám)

1894-06-01 / 150. szám

n­ tése az 1867-ki kiegyezés keretében: ez az a három sarkalatos elv, a mely­nek sértetlenül kell kijönni a válságból, akárhogyan oldódjék is meg és akár­mikor döntessék is el végleg , akár hol­nap, akár holnapután. Budapest, máj. 31. Egy főispán a papság ellen. Komáromvár­­megye közgyűlése, mint jelentettük, tegnap elhatá­rozta, hogy feliratban a kötelező polgári házassági javaslat elfogadására kéri a főrendiházat. E tárgy­nál, — mint levelezőnk írja, — Rud­nay Béla fő­ispán erősen megtámadta a megye katolikus pap­ságát, mely a főrendiházhoz intézendő felirat ellen beszélt. Szemükre vetette, hogy a törvényt nem respektálják, hanem nyiltan ellene szegülnek s ezáltal ü­szköt dobnak a társadalmi élet útjaira és felekezeti villongásokat idéznek elő. Nem a kormány provo­kálta a mostani felekezeti villongásokat, hanem a katolikus papság, mely nyiltan szembeszáll a tör­vény és liberális eszmék megvalósítása ellen. A főispán szavait a közgyűlés tagjai tapssal és éljen­zéssel kísérték. Jeney Ernő apát jószágkormányzó kikelt a főispán ellen és kinyilatkoztatta, hogy a katolikus papság a törvény ellen nem agitál, hanem a polgári házasság életbeléptetése ellen küzd, a­mi még nem törvény, csak javaslat, de mihelyt tör­­vénynyé válik, tiszteletben is fogják tartani. Jeney kijelentését a közgyűlés megéljenezte. A zsidók recepciójáról szóló bizottsági je­lentés abból indul ki, hogy nálunk az izraelita val­lás csak formálisan nem tartozik a bevett vallások közé, tényleg összes törvényeink úgy bánnak el vele, mintha bevett vallás volna. A jelentés idézi az emancipációról szóló 1867-ks törvényt, a büntető és véderő­ törvényt, melyek az izraelita vallásunk­­kal semmi különbséget nem tesznek s az összes államköltségvetéseket, melyek szerint a zsidó fe­lekezet, a bevett vallásuakhoz hasonlólag, állami segítségben részesült. A jelentés érdemleges része így hangzik: Ezekből kitűnik, hogy az izraelita vallásra nézve a magyar állam törvényhozása is,a kormány­zata oly alapot létesített, a­melyre építve s a ma­gyar törvényhozás által a vallás­szabályozás kér­désében elfoglalt helyes állásponton haladva, az iz­raelita vallásnak a bevett vallások közé sorozása elutasíthatatlan követelmény gyanánt tűnik fel. És a­midőn a törvényhozás a vallás szabad gyakorlatát általános törvénybe kívánja iktatni, orvosi klinika s 20-nál több kórházi belorvosi osztály működik, a betegek gyógyítása közben téve meg a tudományos búvárlatokat. A meg­jelent részben Pertik Ottó írta meg a fertőző betegségek kóroktanába való bevezetést a bak­teriológia szempontjából hat teljes íven fejte­getvén a bakteriológia kérdéseit. Udránszky László kolozsvári professzor a bakteriumok kémiai termékeinek szerepéről szóló szakaszt dolgozta ki. A betegségek tárgyalása során a heve­­nyes fertőző kiütések közül Bók­ai János dol­gozta ki a kanyarót, vérhenyeget, rubeolát és bárányhimlőt, Ángyán Béla az orbáncot, Schwimmer Ernő a himlőt, Székács Béla a ki­ütéses hagymázt. A hevenyes fertőző belső betegségek közül Korányi Frigyes irta meg a hasi hagy­mázt (tífuszt) és a Weil-féle betegséget, Terray Pál az efemerát, Kétli Károly a dermedést, Bókas János a szamárhurutot. E szakaszok az illető betegségeknek ki­tűnő monográfiái, melyeknek szerzői kiváló gonddal rajzolják a betegségek képét és meg­állapítják az okszerű gyógyítás módjait. Legkiválóbb helyet foglal közöttük Ko­rányinak a tífuszról való dolgozata. A nyolc ívnyi terjedelmű szakasz a szerzőnek, mond­hatni, legderekabb munkája. Számos ábra mutatja a betegségek láz­tábláit, a kórbonctani készítményeket és a mikroskópi leleteket. A sajtó alatt levő máso­dik rész a többi fertőző betegségeket, járvá­nyokat fogja tárgyalni. A könyv szép kiállítású, pompás nyo­mású, dicséretére válik a Pallas sajtójának. Azzal az örvendő tudattal teszszük le a könyvet, hogy megizmosodásnak indult a ma­gyar orvosi tudomány fája, mely ily derék ágat hajtott. Csapodi István dr. BUDAPESTI HÍRLAP. (150. sz.) 1894. junius 1. a midőn törvényt alkot, a melyben az ál­lami érdekek megóvására célzó szabályok kere­tén belül uj vallásfelekezetek is az elismert vallásfe­lekezetek jogaiban részesülnek , akkor e hazának izraelita vallású honpolgárai méltán igényelhetik , hogy részükre a magyar törvényhozás adja meg azt a közjogi jogosultságot, a­melyet a többi be­vett vallást követőknek megadott akkor, a­midőn vallásukat törvény által a bevett vallások közé iktatta. Ennek mellőzése esetében vétenénk a kor­szellem követelménye ellen, a­mely a kifejtettekre, a törvény indokolásában s a közoktatási bizottság jelentésében foglaltakra való tekintettel is azt igényli, hogy miután izraelita polgártársainknak a polgári és politikai jogegyenlőséget az 1867. XVII. törvénycikk már megadta, vallásuk közjogi állása is a bevett vallásuak közjogi állásával teljesen egyenlősittessék. ORSZÁGGYŰLÉS, Budapest, máj. 31. A válságos helyzet izgalmai ma véletle­nül kipattantak a képviselőházban is. E Ház az utolsó szavazás óta a kormány nehézségei­ről semmi hivatalos tudomással nem bír. A mai illés is úgy volt elrendezve, mintha az állam­ügyek rendes után, szokott mederben, fenn­­akadás nélkül intézhetnének. A bizottságok előadói beterjesztették jelentésüket a gyerme­kek vallásáról s a zsidó­ recepcióról szóló ja­vaslatok dolgában, sőt Csáky gróf miniszter ur javaslatot is nyújtott be: a műegyetem kibő­vítéséről szólót. Minden ú­gy indult, mintha válság egyátalján nem léteznék. Apponyi gróf őrüilte legelébb meg e dol­got diszkrét távolságból, midőn napirendre té­réskor a papírpénz egy részének bevonásáról szóló javaslat elhalasztását kérte, hivatkozással a­­ pénzügyminiszter távollétére. Nem lévén ez nyílt provokáció, Csáky gróf a kormány nevében, mint legidősb miniszter, csak annyit felelt, hogy halasztás szüksége ugyan nem fo­rog fenn, mert a pénzügyminiszter helyett je­len van az államtitkár, mindazáltal nincs ellene kifogás, hogy a vita a szakminiszter megjele­néséig elnapoltassék, ha az ellenzék úgy kí­vánja. A „válság“ szót eddig nem mondta ki senki. Ekkor fölállt Eötvös Károly s kitálalta a képviselőház előtt m­indazt, mit az egyház­­politika fönnakadásáról a lapokban olvasott, ki­öntve lelke keserűségét a felső körök fondorkodá­­sai miatt, nem kimélve a bennük részes kir. her­cegeket sem. Ez már nagyon is erős provo­káció volt, de — úgy látszik — megrende­lésre történt. Szilágyi Dezső felelt reá s általá­nosságban csak annyit jelentett ki, hogy a lapok közleményei koraiak, a kormány még helyén ül és a Ház üléseinek felfüggesztésére kormányválság okából szükség nincs,­­ de a megtámadott kir. hercegekről mélyen hallga­tott. A­mi aztán kapóra jött Ugrón Gábornak, hogy ő vegye őket pártfogásába, a­mi őket persze igen meg fogja hatni. . . A tárgyalás végre is „a pénzügyminiszter visszatéréséig“ elnapoltatott. Végül Pázmándy interpellált az oláh dol­gok felől s Hieronymi belügyminiszter rögtön felelt rá, kijelentve, hogy veszedelem Erdély­ben nincs s a fanatizált nép fékentartására elég a fegyveres erő szaporítása, mint preven­tív rendszabály, a­mi úgy a csendőrséggel, mint a helyőrségekkel meg is történt. A Ház a választ tudomásul vette, gyalásánál szükséges, hogy az egész valutarende­­zés koncepciójának szerzője, a pénzügyminiszter jelen legyen s azért kéri a Házat, halasztassék el ennek a törvényjavaslatnak a tárgyalása. Csáky Alb­in gróf kultuszminiszter előre bo­csátja, hogy a javaslat tárgyalható volna a pénz­ügyminiszter távollétében is, de ha kívánják a ha­lasztást, neki az ellen nincs kifogása. Eötvös Károly csatlakozik Apponyi halasztási indítványához nemcsak azért, mert a szakminiszter távol van, hanem mert tényleg bizonyos, kabinet­válság természetével bíró kérdések forognak ma sző­nyegen. Egy tisztán belügyi kérdésben a nemzet több­sége következetesen és impozánsan döntött és most a nemzeti akarat elé akadályok gördültek. Nem bo­csátkozik az akadályok mérlegelésébe, de konsta­tálja a sajtó értesülései szerint, hogy oly tényezők játszanak bele abba a dologba, a­melyeknek semmi közük a mi belügyi dolgainkhoz s a melyek állam­­jogi függetlenségünk rovására mennek. (Helyeslés a szélsőbalon.) Ez benne van a hazai sajtónak egyetemes, kivétel nélküli nyilatkozataiban. . . (De­rültség s ellentmondás balfelöl. Egy hang balfelöl: A megfizetett sajtónak ? !) Egy nemzet egyetemes sajtóját megfizetni nem lehet . . . valamint a kül­föld sajtójának nyilatkozatai szerint is ezen akadá­lyok oly természetűek, mintha ezek előidézésében a közös külügyminiszter, a berlini nagykövet, a pá­pai nuncius venne részt és mintha ezek előidézésé­ben és erősítésében főhercegek és főhercegnők is vennének részt. (Igaz ! Úgy van ! a szélsőbalolda­­lon), szóval oly tényezők, kiknek részvétele alkot­mányunk és közjogunk szerint ily kérdésben meg nem engedhető. (Igaz! Úgy van! a szélsőbal­oldalon.) Hogy várjon ez a mulasztás nem a kormá­nyon múlik-e, azt megvizsgálni a parlament fel­adata, a­mely vizsgálatba természetesen ma le­hetetlen bebocsátkozni. Várnunk kell tehát a hely­zet tisztázását és addig tárgyalni nem lehet. (He­lyeslés.) Szilágyi igazságügyminiszter kijelenti, hogy a kormány helyén van és a miniszterek tárcáikat s az ország ügyeit saját felelősségük mellett most is vezetik. A válsághírekre vonatkozólag kijelenti, hogy ha beállanak bizonyos előzmények, melyekről abszolúte nem állítja, hogy bekövetkeznek,­­ akkor a kormány tudni fogja kötelességét. Ha azonban kí­vánják, hogy a javaslat tárgyalása elhalasztassék a pénzügym­iniszter visszérkezéséig, ez ellen nincs ki­fogása. (Élénk helyeslés.) Ugron Gábor Eötvös Károlylyal szemben azt tartja. Hogy bár nem tudja, igaz-e az illetéktelen "beavatkozásokról szóló hír , a berlini nagykövet magyar állampolgár, a magyar törvényhozás tagja s így joga van a magyar politikai viszonyokkal foglalkozni. Szóló azt tartja, hogy ők, kik Magyar­­ország önállóságát és függetlenségét akarják, el sem tudják képzelni az önálló Magyarországot más­ként, mint úgy, hogy az uralkodó ház tagjai a nemzet politikai közéletének szintén részét ké­pezik . Magyarország uralkodó házának tag­jai magyar honpolgárok és ha azok ellen, kik a magyar törvényhozásnak is tagjai, a nemzetnek egyáltalán lehetett panasza, a pa­nasz mindig csak az lehetett, hogy a nemzet érdekeivel és ügyeivel nem foglalkoztak, azok te­kintetében kellő gondot ki nem fejtettek ; de Ma­gyarországon még megtámadva nem volt soha az uralkodó ház akármelyik főhercege — a­mint hogy nem lehet ezért megtámadni a népgyűlés legutolsó polgárát sem — hogy a magyarországi közügyek­­kel foglalkozik és a törvényhozás menetét figye­lemmel kíséri. (Helyeslés a bal- és szélsőbalolda­­lon.) Hogy az uralkodó ház, a­mely felettünk áll, nemzeti legyen, erre szükséges, hogy Magyar­ország közéletét, a magyar nemzetet megismerje és azt megszeresse. Ezt pedig elérni nem tudjuk, ha ők azért, mert közéletünk iránt érdeklődéssel visel­tetnek, innen a törvényhozás házából támadtatnak meg. (Helyeslés a bal- és szélsőbaloldalon.) Eötvös Károly félreértett szavait igazítja helyre. Madarász­­József tiltakozik az idegen be­avatkozások ellen és kifogásolja, hogy a miniszte­rek Bécsben tárgyalnak és nem Budapesten. Csáky kultuszminiszter kijelenti, hogy ille­téktelen befolyásokról tudomása nincs s kéri a Házat, térjen e dolgok fölött napirendre. (He­lyeslés.)A Ház Csáky gr. kultuszminiszter indítványa értelmében határozott és a javaslat tárgyalását elha­lasztotta. A képviselőház ülése. Elnök : Bánff­y Dezső báró. A miniszterek közül jelen vannak: Szilágyi Dezső, Csáky Albin gr., Hieronymi Károly, Lukács Béla, Josipovich­ Imre. Csáky Albin gr. beterjeszti a József-műzegye­­tem helyiségeinek kibővítéséről szóló törvényja­vaslatot. Matuska Péter előadó bemutatja a gyerme­kek vallásáról szóló igazságügyi bizottsági jelentést. Nedeczky János előadó beterjeszti a zsidó recepcióról szóló jelentést. Ezután harmadszori felolvasásban is megsza­vazták a vasúti árufuvarozásra, az 1885. évi IX. és 1889. XXXIV. t.-c. módosításáról, az államvasutak újabb beruházásairól és az Újépület-, Károly-, Jó­zsef- és Flórián-kaszárnya és a gellérthegyi erőd ér­tékesítésére vonatkozó javaslatokat. A politikai helyzet. A közös függő adósság egy részének beváltásáról szóló törvényjavaslat tárgyalásánál Apponyi Albert gróf azt tartja, hogy ily fontos törvényjavaslat jár­ Az oláh izgatások. Pázmándy a következő interpellációt intézi a belügyminiszterhez : „Interpelláció a belügyminiszter úrhoz. Van szerencsém a tisztelt belügyminiszter urat kérdezni, hogy az erdélyrészi nemzetiségi izgatásokkal szemben minő intézkedéseket tett eddig s különösen, hogy micsoda eszközökhöz fog nyúlni a jövőben, hogy az erdélyi részekben a kedélyek lecsillapuljanak, a több helyen megzavart béke és rend helyreálljon, azok pedig, a­kik Magyarország állami egysége ellen bujtogatnak, ártalmatlanná tétessenek ?“ Hireronymi belügyminiszter rögtön felel az

Next