Budapesti Hírlap, 1896. december (16. évfolyam, 331-360. szám)
1896-12-11 / 341. szám
10 BUDAPESTI HÍRLAP. (341. sz.) 1896. december 11. KÖZGAZDASÁG. Budapest, dec. 10. A tőzsdereform. A Lloyd-kaszinóban ma folytatták és fejezték be a tőzsdeankét kérdőpontjainak tárgyalását. A mai értekezlet főmomentuma a tőzsdetanácsnak a hónapi likvidáció létesítésére irányuló határozatának ismertetése volt. Simon Jakab tőzsdetanácsos olvasta föl a terjedelmes határozatot, melyet főbb pontjaiban már ismertettünk. A tőzsdetanács e határozata, melyet már másfél évvel ezelőtt akartak megvalósítani, de melyet annak idején a kereskedelemügyi miniszter, tekintettel az általános tőzsdereform látszólagos közelségére, megakadályozott, igen tiszteletre méltó alkotása a tőzsdetanácsnak, melyfe határozatának életbeléptetésével, ha nem is teljesen megszüntetni, de korlátozni fogja a fiktív fölmondások lehetőségét a biankó eladásokat, a papírbúza-termelést. Kétségtelen, hogy a tanács határozata egész alaposan és meglehetősen furfangos eszközökkel szorítja meg a budapesti kontremint, melynek manipulációit szűk mederre szorítja. A tárgyalás lefolyása ez volt: Ullmann Emil elnöklésével nyílt meg az ülés. A jegyzői tisztet Klein Gyula tölti be. A fölmerülő kérdésekre nézve Simon Jakab adja meg a fölvilágosítást a tőzsdetanács nevében. Az első kérdés, mely ma vita tárgyául szolgált, a depotkezelés ellenőrzése a bankoknál. Simon Jakab közli, hogy a tőzsdetanács e kérdésre nézve tartózkodik a véleménynyilvánítástól, s konkrét javaslatot nem tesz, mert 62 nem vág működése körébe. Klein Gyula helyteleníti e tartózkodást, és ha a tőzsdetanács meg is teheti, a Lloyd-társaság nem, mert a börtmanhéten bizonyára tárgyalni fogják a kérdést, s az üzletemberek sem maradhatnak szó nélkül. Steiner József szükségesnek tartja egy depottörvény létesítését német mintára, mert a bankokat okvetetlenül ellenőrizni kell, ha nem akarjuk, hogy az utóbbi években megesett botrányok gyakran ismétlődjenek. Ullmann Emil helyesnek tartja az ellenőrzést, de nem éppen német mintára, hanem nálunk alkalmas megvalósításban. Klein Gyula ezt nem a nagy bankok ellen irányulónak tartja, hanem a kis bankok, a zugbankok ellenőrzésére tartja szükségesnek. Simon Jakab megkérdezi Weiss Fülöpöt, a kereskedelmi bank igazgatóját, vájjon , szükségesnek tartja-e a depot-törvényt. Weiss Fülöp erre az általános várakozás dacára kitérőleg válaszolt s kijelentette, hogy mint a tanács tagja, ő is annak határozatát fogadja el, s nem mond véleményt erről a kérdésről. Klein a depot-törvényt szükségesnek tartja, de úgy, hogy ne vonatkozzék olyan kereskedőkre, akik az értékpapír-üzletet rendes üzleti körükben tartják, s ne vonatkozzék kényszereladásokra. Weiss Fülöp kijelenti, hogy egyáltalán nem tartja szükségesnek, hogy a kereskedők olyan kérdésekben adjanak utasítást, melyek a kereskedőket megszorítani akarják. A postatakarékpénztárak értékpapír-vásárlására nézve a tőzsdetanács szintén tartózkodó álláspontot foglal el. Simon Jakab szintén nem tartja szükségesnek, hogy e kérdésben a társaság is nyilatkozzék. Klein Gyula kijelenti, hogy szükségtelen, hogy a postatakarékpénztár börzeüzleteket kössön, hogy az értékpapírvásárlás terén az adófizető kereskedővel konkurráljon. Határozatba megy, hogy a postatakarékpénztár a működése ellen tiltakozni fognak. A tőzsdeadóra nézve Simon Jakab kijelenti, hogy az természetes, hogy a gabonaforgalom megadóztatása visszaháramlik a gazdára. Mindenütt igyekszenek a gabonaforgalmon tarifális kedvezményekkel és egyébbel segíteni s itt sújtani akarják az üzletet. Steiner József az értéküzleti adót is helytelennek tartaná a tőzsde mai gyengélkedése miatt. Ullmann Emil ellene veti, hogy minden megvan adóztatva, miért ne a tőzsde. A fölmondás kérdésére vonatkozólag Simon Jakab ismerteti a tőzsdetanács határozatát, melyet egy hozzáértő albizottság útján szerkesztett. A határozat értelmében a fölmondási eljárás alapos reform alá kerül. A fölmondási határidők két hónapról egyre redukáltatnak. Az évben tizenkét egy-egy hónapos határidő lesz, a naptári hónapok szerint. Hosszabb határidejű kötések nem vehetők hivatalosaknak. A fölmondás 5 nap. A fölmondó köteles a raktárt, ahol az áru elhelyezve van, vagy a hajót név és etímjának maga jelölésével a fölmodáskor megmondani. Az átvételi nap előtt negyvennyolc órával be kell jelentenie a leszámítoló irodában az átvevő és az eladó címét. Az árunak az átvétel előtt 48 órával hozzáférhetően kell elhelyezve lennie. Az eladó köteles 48 órával az átvétel előtt kívánatra bemutatni az árut, mintát adni belőle s pontosan megjelölni az eladott árut, mely ezentúl más áruval föl nem cserélhető. A szállításra képesnek deklarált áru átvételét az átvétel napján el kell kezdeni, s a menynyiségnek legalább 15 százalékát tényleg át is kell venni az első napon. Bemutatás után a fölmondott árut semminemű kezelés alá venni nem szabad sem rostálni, sem lapátolni, egyáltalán hozzá sem szabad nyúlni. Ha az áru a szokványminőségnek nem felel meg, joga van a szakértő bizottságnak 1%-ig különbséget megállapítani. Nagyobb hiány esetén visszautasítható az áru. Az új, egy hónapos határidők júniusban veszik kezdetüket, csak a repcének kezdődik szeptemberben. A likvidáció úgy történik, hogy a kötéseket, az egyes kereskedők összes angazsmánjaikat a giró- és pénztár-egyesületnél minden hónap végén a határidőt megelőzőleg bejelentik. A terminuson belül is bejelentik a kötéseket. Ügyletek kiegyenlítése esetén fölmondás nem lehet, s csak az árkülönbözetek kiegyenlítésének van helye. A differenciális üzletet tehát ez az új rend sem irtja ki. A szmleges felmondás a gabonának bemutatás után való manipuláción fegyelmi vétség, melyért métermdzsánként 1árt pénzbírsággal sújtják a kereskedőt. Ismétlődés esetén bezárással is büntethető. Az ülés ezzel véget ért. A pénzpiacról. A pénzviszonyok roszabbodása a német piacokon, különösen a berlinin, már a hét elején érezhetővé vált. Londonban ugyanakkor még pénzbőség uralkodott és a magánkamatláb oly alacsony, hogy már szinte azt lehetett hinni, hogy a bankrátát rövid időn leszállítják. Két nap óta azonban lényegesen változott a helyzet. Berlinben 43,4 százalékra emelkedett a magán kamatláb és ennek következtében a külföldi piacokról csak úgy ömlik a pénz Berlinbe, még Bécsből és Budapestről is, mert a német fővárosban három hónapra helyezhető el a pénz egy százalékkal drágábban, mint itthon. Ez okból van, hogy a német piacokon erős a kereslet ércváltók iránt és ezért emelkedik a valuta. Az osztrák-magyar bank birtokában nagy mennyiségű deviza van, de mint december 7-ről szóló kimutatásából látszik a piac azt is igénybe veszi, bár nem túlságos módon. A kimutatás szerint ugyanis az ércérték készlet 731.000 forinttal csökkent, ami annyit jelent, hogy a piac ily összeg erejéig támasztott igényt a bank ércváltókészlete iránt, mely mindazonáltal igen jelentékeny. A berlini piac természetesen az angol pénzt is igénybe veszi és ez az oka, hogy Londonban a magánkamatláb 3 százalékra emelkedett. Az osztrák-magyar bank alább közölt kimutatása a jegybank tartalék emelkedését mutatja 4 millió írttal, ellenben a bankjegyforgalom, a váltóforgalom és a lombardüzlet csökkentek. Ez annál feltűnőbb, mert a legutóbbi hírek szerint a benyújtások a banknál nagyobbak voltak, mint az esedékességek. Csakhogy ez december 7-ke óta, tehát a kimutatás napja óta történt, és így valószínű, hogy a legközelebbi kimutatásban a bankjegytartalék már csökkenést fog mutatni. A jegybank kimutatása a következő: Bankjegyforgalom 633.514.000 forint (— 7,926.000 forint), ércértékkészlet: 455,837.000 forint (— 731.000 forint), váltótárca: 186,122.000 forint (— 3,734.000 forint), lombardüzlet: 28,027.000 forint (— 254.000 forint), adómentes bankjegy-tartalék: 26,476.000 forint (+ 4,146.000 forint). — A börzetanács elrendelte, hogy a Kosmos műintézet részvényeiből e hónap 10-kétől kezdve 25 darab egy kötés. — A cukorprémium: Párisból telegráfozzák . A képviselőház vámbizottsága elfogadta?ralu!-nak a cukorprémiumról szóló jelentését. A jelentés elismeri annak szükséges voltát, hogy a prémium egyforma magasságú legyen a németországival, és összehasonlítva előadja a német és francia cukoripar helyzetét. A torontáli árvízvédelem egyesítése, a felsőtorontáli ármentesítő társulatnak Rónay Jenő főispán, elnöklésével megtartott évi közgyűlésén Jankó Ágost javaslatot tett aziránt, hogy a társulat területén létező belvíz-társulatokat olvaszszák be a társulatba. A közgyűlés nagy rokonszenvvel fogadta ezt a tervet s mint levelezőnk írja, az igazgatót megbízta a Szükséges adatok beszerzésével, hogy annak idején megtegyen a ktKCS arra fléfésé is, hogy mily hosszát álással vonassanak ki az egyes érdekcsoportok a társulat kötelékébe. A tisza-szegedi közös tartalékalap nyereségéből a társulat 87,000 frtot kapott. A földmivelési miniszter a társulat költségvetését helybenhagyta. — Ausztria aranymérlege. Az osztrák költségvetésnek már most megállapított tételeiből meg lehet állapítani az osztrák kincstár előrelátható aranykötelezettségeit és aranyjövedelmeit. A készarányban szolgálatandó adósság a jövő évben 509 millió forint lesz. Főtételek az államadósság kamatai és törlesztésre 299 millió forint, s dohányadósság 118 millió forint. Az állam aranyjövedelme 31-78 millióban van prehttimálva, melyből 131 millió a vámjövedelemre s 18 millió forint az államvasút jövedelemre esik. E szerint 191 millió forint a deficit, melyet esetleg arany vásárlással kell pótolni. Ezt az összeget csaknem teljesen fedezi az ezüstben befolyó vámok 19,46 millió forintnyi összege. — Filloxera. Szebenvármegye Nagy-Ludas és Récse, Mosonvármegye Szent-Miklós községe szőlőiben a filloxera jelenléte megállapittatván, a nevezett községek határát a földmivelésügyi miniszter zár alá helyezte. — A kisipari szövetkezetek országos szervezése. A hazai ipartestületek központi bizottsága tegnap az országos iparegyesület helyiségében szűkebb körű tanácskozásra gyűlt egybe, melyen résztvettek Ráth Károly az ezredéves ipartestületi kongresszus elnöke, Gellért Mór, a kongresszus főjegyzője, több fővárosi ipartestületnek, továbbá a b.-csabai, szegedi, aradi, miskolci szolnoki stb. ipartestületeknek képviselői. A tanácskozás tárgya a kisiparosok hitelszervezetének ügye volt, mely tudvalevőleg előkelő helyet foglal el a Dániel Ernő báró kereskedelmi miniszter iparfejlesztési programjában. A folyó év szeptember hónapjának elején tartott IV. országos ipartestületi gyűlés ugyanis azzal bízta volt meg állandó központi bizottságát, hogy lépjen érintkezésbe az érdekelt tényezőknél és különösen a hazai hitelszövetkezeteknek nemrég alakított végrehajtó bizottságával és terjesszen a miniszter elé javaslatot az iránt, hogy egy központi intézetet és az ennek vezetése alá helyezendő különféle kategóriabeli iparosszövetkezeteket miképpen kellene szervezni, és az állam ezeket mily mértékben és milyen módozatok mellett támogatná. Az ezredéves ipartestületi nagygyűlés egyértelműleg állást foglalt az ellen, hogy a kisiparosok hitelszervezete a Károlyi Sándor gróf féle mezőgazdasági rokonintézettel szerves kapcsolatba hozassák. Az ipartestületi nagygyűlés központi bizottsága pedig nem kívánt csatlakozni ahhoz a mozgalomhoz sem, melyet a már létező hitelszövetkezetek nevében indítottak meg egy központi szövetkezeti hitelintézet létesítése érdekében. E mozgalom kezdői Hegedűs Sándor orsz. képviselő vezetése alatt a napokban emlékiratot készülnek átadni a kereskedelmi miniszternek, amelyet Madary Gábor ipartestületi elnök és Horváth János dr. csatlakozás céljából bemutattak az ipartestületi kongresszus szűkebb bizottságának. Ez a bizottság azonban a fölajánlott csatlakozásra, illetve együttes eljárásra egyhangú határozattal nem volt hajlandó, hivatkozva az ország 80.000 önálló kézműiparosa képviseletében tartott kongresszus részéről nyert megbízásra, valamint arra, hogy a létező szövetkezetek nagy része igen drága kölcsönöket nyújt a kisiparosoknak és a kormány éppen ebben a tekintetben kíván a helyzeten javítani. A bizottság ehhez képest elhatározta, hogy az említett beadványtól és mozgalomtól függetlenül fog az ország összes ipartestületei nevében a kisipari hitel-, nyersanyag-, raktár és egyéb szövetkezetek szervezése kérdésében lehetőleg rövid idő alatt a kereskedelmi miniszter elé érdemleges javaslatot terjeszteni. Ez ügyben e hó 13-án, vasárnap, az országos iparegyesület helyiségében újabb gyűlés lesz, melyen már kész javaslat fog tárgyalás alá kerülni. — A cukor termelés. Tegnap jelent meg Bécsben a kimutatás a cukortermelésről és elhasználásról november hónapban. A cukorkampány első négy hónapjában összehasonlítva a múlt évvel a következő adatok tűnnek ki: A termelés az idén 238.000 métermázsával nagyobb, mint volt a múlt évben. A kivitel emelkedett öl1.000 métermázsa nyerscukorértékkel, melyből 325.000 métermázsa finomított cukor és 140.000 métermázsa nyerscukor. A cukor készlet 5 millió métermázsa és 673.000 métermázsával kisebb, mint 1895. évi november végén volt. Augusztus—november 1896. szemben 1895-ös métermázsa nyerscukorérték Megmaradt készlet 2,361.757 — 960.387 Termelés . . . . 5,680.011 + 238.105 Összesen 8,041.768 — 722.282 Kivitel .... 2,220.545 + 511.105 Fogyasztás . . . 896.759 — 559.627 Maradt kénM47925T164 ^ 6737860“