Budapesti Hírlap, 1898. szeptember (18. évfolyam, 241-270. szám)

1898-09-01 / 241. szám

a­ tott. Bánffy báró vereségét je­lenti e megállapodás másodszor azért, mert a Thun gróf egyszerű állás­pontja ez: belemegy a viszonos­ság megadásába, minthogy a Reichs­­rathtal operálni nem tud, de a viszo­nosságot csak bizonyos föltételek mel­lett biztosíthatja. A junku­m és a kvóta szálló igéiből, valamint abból, hogy az áprilisi javaslatok tömegéből egyes javaslatokat ki fognak venni s azokat másként intézik el a magyar törvény­­hozásban, logikusan az következik, hogy ezek a föltételek, a Thun gróf garantálásának föltételei, a kvóta föl­emelésén és az áprilisi javaslatokban rejtőz­ködő egyes magyar vívmányok föláldo­zásán sarkallanak. Fölöttébb sajnáljuk, hogy a tegnapi kommünikékből a magyar kormány súlyos vereségét kell konstatálnunk úgy a közjogi, mint a gazdasági téren; fölöttébb sajnáljuk, mert ez alkalom­mal győzőnek híresztelt magyar kezek ügyetlensége és hibái szabadították az osztrák kizsákmányoló törekvéseket Magyarországra akkor, a midőn az osztrák erő­ttillőben van s a vissza­vonás gyöngeségével könnyű volt meg­birkózni. Ha ez a logikusan következtet­hető vereség a napokban nyilvánossá válik: az idáig csodás türelmességgel várakozó magyar politikai és társadalmi tényezőkön lesz a sor, hogy e hibák ránk szakadó következéseit elhárítsák. közelebbi ismertetése mellett tételenként föl van tüntetve és megokolva a költségvetési és az azt kiegészítő törvényektől való bárminemű eltérések s itt adja elő részletesen az állami számvevőszék az államháztartás viteléről, az államvagyon és az állami adósságok kezelése körül 1897-ben szerzett tapasztalatait, a som­mázat négy részben ismerteti az egész valódi kezelést, összehasonlítva a pénzügyi törvé­nyekkel, továbbá az állami vagyonra ki nem ható átfutó kezelést, az állami vagyon leltárát és végül a pénztári, a jövedelmi és a vagyon­mérleget. A részletezés nyolc füzete hetvenöt mellékletben több mint 600 részletes zárószám­adást nyújt az államháztartás különböző ágairól. Az állami zárószámadással egyidejűleg bemutatja az állami számvevőszék az aldunai Vaskapu-szabályozási munkálatok költségeiről szóló külön zárószámadást, az arra vonatkozó megokolással együtt, valamint az egyénenkénti kimutatást az 1897. évben nyugalmazott állami alkalmazottakról és ellátásban részesített öz­vegyekről és árvákról. Budapest, aug. SI. Az 1897. évi állami zárószámadás. Az 1897. évi állami zárószámadási munkálatok teljesen be vannak fejezve s az állami szám­vevőszék a kész zárószámadást arra vonatkozó jelentésével együtt az országgyűlés elé terjesz­tés végett a miniszterelnöknek átküldötte. A terjedelmes munkálat élén álló s az ország­gyűlésnek szóló jelentést J­akovszky István, az állami számvevőszék elnöke, bevezetéssel nyitja meg, főösszegekben előadván a zárószámadás eredményeit és az államháztartásra, valamint a kezelés körül fölmerült fontosabb ügyekre vonatkozó észrevételeit. A tulajdonképpeni részletes jelentésben a kezelési eredmények játékbábok vagytak az örökösen háborúskodó élet örökösen küzdő katonái mellett. A ti csatáitokon megszámlálhatjátok az elesetteket, az élet nagy csatasíkján naponta annyian buknak el, hogy számukat senki sem határozhatja meg. Harcoljatok csak vizen és szárazon, a­mikor a különben emberbaráti s állatvédő hatalmak törvényes gyilkolásra vezényelnek titeket s ha majd aztán békét kötöttek fölsé­­ges uraitok, pótoljátok csak vesztességteket uj „emberanyaggal“ s tanítsátok be buzgón e tudatlan anyagot mindenre, a mi kell, hogy legközelebb majd újra és sikeresebben gyilkol­hassatok. Csak egyet ne feledjetek el figyelmébe ajánlani ennek az új anyagnak, hogy a gyil­kolás művészetét, a­mire tanítjátok, ne próbálta meg valahogyan előbb, mint­sem parancsot kap rá. Mert pórul járhatna. Hisz a törvény akasztófára ítélné annak a nevében, a­kitől érdemrendet is kaphat még, ha majd az ő parancsára öl . . . Oh, éljenek a hadseregek, éljen az ember­szeretet, éljen a béke és a háború, éljen a rend és a legőrültebb zűrzavar . . . És a­míg ez ellentmondások, hazug jel­szavak pokoli jegyében egy-két nagy az össze­­sarcolt pénzen, összehurcolt emberekkel egyen­ruhás parádéban véres háborúsdit játszat a saját passziójára vizen vagy szárazon, fekete kisértet jár ime házról-házra millió és millió embert rémizve, gyötörve : a nyomor. Egyfelől néhány ezer ember véres halála, másfelől milliók vértelen pusztulása . . . Jaj annak, a­ki józanul néz Isten szép világának e sötét foltjaira; jaj annak, a­ki mesét nem álmodik gyászról és szentséges bá­natról a pusztítások s pusztulások eszelős bűnei közt. Igen, igen . . . Egykedvűen mormoló hullámokon óriási vizi szörnyetegek hányko­lódnak. Igen, igen. . . Közömbösen viruló s her­vadó földterületeken milliomlábú óriásférgek kanyarognak ide-oda . . . S egymásra törnek itt is, ott is, az isten tudja miért, az Isten tudja minek ? És a­mint beesteledik, égő hajóroncsok merülnek el ott, seregfoszlányok fetrengenek holtan itt . . . Az emberiséget pedig megremegteti va­lami közelgő nagy láz előrohama: az éhező emberpárok millióinak összeesküvést szító sut­togása . . . Komor álomban egybe olvadnak előttem a képek . . . Csupa szenvedés, gyűlölet, go­noszság, boldogtalanság, hiú remény, türelmet­lenség, babona . . . Csupa folt, árnyék ár­nyékba törve. És a kavargó homályon mint roncsokat hömpölygető hullámok fölött, elém villan fehér palástjában a fehér alak ama gyermekkel karján, a kinek feje körül oly csodaszerü fénykoszorú ragyog . . . A gyermek oly mindent megbocsátó kö­­nyörülettel tekint alá és a fehér anya oly iszo­nyú fájdalommal nézi gyermekét. Telekes Béla. BUDAPESTI HÍRLAP, (241. sz.) , szeptember 1. A kiegyezés válsága. Budapest, aug. 31. A tegnapi bécsi döntés, melyben tudva­levőleg a Reichsrath egybehívását határozták el, nem szüntette meg a kiegyezés válságát, csak elodázta három-négy hétre, vagyis arra az időre, míg a Heichsrath megkezdi tanács­kozását. Mindenki azt kérdi, melyek azok az elveit, a­melyek szerint a magyar kormány el akar járni, ha bebizonyul, hogy a Reichsrath munkaképtelen. Előre látható dolog, hogy az osztrák képviselőház nem fog tudni megfelelni azoknak a várakozásoknak, melyeket hoz­zája fűznek s akkor a válság ismét kiüt és sokkal élesebb lesz, mint most volt. A Wiener Abendpost tegnapi jelentésében, melyben a döntésről szólott, azt mondotta, hogy a kormányok számítottak minden eshető­ségre, számítottak a Reichsrath akcióképtelen­­ségének esetére is.. A prágai Politik, mely rendesen igen jól van informálva a bécsi do­logról, a kormányok kommünikéjében jelzett eshetőségekre nézve a következő infor­mációkat közli: Szerinte az osztrák kor­mány vagy az alkotmány felfüggesztését vagy változtatását tervezi, vagy pedig egy misztikus kompromisszumot készít elő, mely szerint az uralkodónak önálló rendelkezési joga mellett a tartománygyűlések jogai kiterjesztetnének, a minisztériumok mellé pedig tanácsok szer­­veztetnének, melyek szakférfiakból és a tarto­mánygyűlések küldötteiből alakíttatnának. Ezzel a professzionálus parlamenti férfiak mű­ködése hosszú időre lehetetlenné tétetnék. Az idézett lap további fejtegetéseiben megerősíti azt a hírt, hogy az osztrák kor­mány már megkezdte a pártvezérekkel való tanácskozásokat, hogy a Eeichsrathot akció­­képessé tehesse. De a bécsi körökben sem remélik, hogy a Eeichsrath valamit el tudjon végezni. Az ösz­­szes bécsi estilapok konstatálják, hogy az obstrukció nem hajlandó leszerelni s igy ez a legeslegutolsó kisérlet is a Eeichsrathtal ered­ménytelen marad. A csehek is készülődnek. A Narodny Listy fölszólítja a cseh képviselőket, hogy állás­pontjuktól ne tágítsanak. Tagadja azt, hogy a csehek a nyelvrendeleteket a kiegyezés meg­szavazásának fejében kapták. Most elérkezett az ideje, mondja a többi közt, hogy a cseh közjogi kérdés alaposan elintéztessék és csak az elintézéshez képpest fogják a csehek Magyar­­országnak önálló eljárásával szemben a kon­zekvenciákat levonni. A nyelvrendeletek ügyében egyébiránt a lembergi Slovo Polski-nak Bécsből azt jelentik, hogy Thun gróf már elkészítette az uj nyelv­­rendelet-j­avaslatot, mely a németeknek ked­vező és a mérsékelt cseh elemek támogatását is biztosította magának. Cseh körök tudják, hogy ha ellenzik a nyelvrendeletet, akkor az lesz vége a dolognak, hogy a rendeleteteket Than gróf utódja egyszerűen megszünteti. Ilyen a helyzet most a tegnapi döntés után. Bánffy Dezső báró miniszterelnök és Lukács László pénzügyminiszter ma reggel érkeztek vissza Bécsből s délután már miniszter­­tanácsot tartottak, a­melyben Bánffy jelentést tett a bécsi tárgyalások eredményéről. Poli­tikusok és szabadelvűpárti képviselők nem tudhattak meg semmi bővebb részletet a dön­tésről. A kormány titokban tart mindent. * A magyar pártok a képviselőház ülése előtt értekezletet tartanak a kiegyezés ügyében. A nemzeti párt köre a kiegyezési tárgyalások kérdéseivel hihetőleg már a pártnak szeptember 4-ére összehívott értekezletén foglalkozik. Ez az oka részben annak, hogy a párt a kiegyezési tárgyalá­sok egyes aktualitásaival kapcsolatban megelőzőleg nem nyilatkozik. A függetlenségi és 48-as párt szeptember 2-án, délután 5 órakor tartja értekezletét, Kossuth Ferenc elnöklése mellett, múzeum-körúti helyiségében. Az értekezlet tárgya a kiegyezés, ezenkívül a Ház legutolsó ülésén történt ama incidens is napirendre fog kerülni, a­midőn az elnöklő Berzeviczy Albert a királyi leirat fölolvasása után Polónyi Géza kép­viselőnek a felszólalóét nem engedte meg. A néppárt szeptember hónap 4-én, délután 6 órakor tartja első értekezletét az országgyűlés szünetelése után. A Dreyfus-per revíziója. Budapest, aug. 11. Tegnap éjjel elfogták a francia főváros­ban Henry alezredest, a világra szóló Dreyfus­­per egyik nevezetes alakját és ez az elfogás új életre keltette a már-már eltemetettenek hitt ügyet. A fogoly alezredes vallott és vallomá­sával nem csak a maga bűnét ismerte be, ha­nem a képzelhető legsúlyosabban kompro­mittálta a hadügyminisztert, a francia vezér­kart és azokat az előkelő tábornokokat, a­kik esküd­öztek Dreyfus bűnössége mellett. Dreyfus ügye, mely egyre kisértett, most egyszerre nagy erővel föltárnád és már arról is érkezik hír, hogy a Dreyfus-ügyet revideálják. Termé­szetes, hogy ez a váratlan fordulat meglepetést kelt mindenütt, de különösen Franciaország­ban. A fordulatról következő távirataink szólnak: Henry letartóztatása. Páris, aug. 31. Cavaignac hadügyminiszter Picquart alezre­desnek egy levele folytán, a­melyben előadja mindazokat a körülményeket, a­melyeknek elmondásában eddig a hivatali titoktartás meg­akadályozta, továbbá a Paty du Clam ellen fölhozott vádak következtében, személyesen vizsgálatot indított s a Dreyfus, Walsin Ester­házy és Picquart ügyében érdekelt összes vezérkari tiszteket kihallgatta. E kihallgatások során Henry alezredes a hozzá intézett kérdés

Next