Budapesti Hírlap, 1902. szeptember (22. évfolyam, 240-268. szám)

1902-09-07 / 246. szám

6 BUDAPESTI HÍRLAP. (246. sz.) 1902. szeptember 7. nagy sereggel betörjön Macedóniába, mialatt az oroszok Bulgáriában időznek. Elküldtek utána egy rendőrtisztviselőt, a­ki vasúton Szófiába hozta Zon­­csevet. A tábornok a pályaudvar rendőri szobájában két óra hosszáig várakozott, aztán továbbították Trevnába. Az egész eljárás jelentéktelen s az elfogot­­takra is ártalmatlan. Különben a Zoncsev-bizottság és Szaratov csöndes társának, Stanicsevnek bizott­sága tovább is serényen dolgozik.­­ (Lenau Miklós szobra.) A Lenau Miklós emlékére tartott ünnepség, díszben, ha­zafias érzésben gazdagon már elmúlt, de nem múlt el a hálás emlékezés a magyar szívű, ma­gyar vérű német poétára. Jönnek az adományok, küldi őket polgár és katona, egyek a költő tiszte­letében, hogy szobra emelkedjék szülőföldjén Lenau Miklósnak. A magyar gazdaszövetség fo­gyasztási és értékesítő szövetkezetének, a Han­gi­ának tisztviselői közösen küldik el­­adományai­kat, Schirger Lajos főhadnagy Przemyslből ismé­telten szaporítja gyűjtésével a szoboralap tőkéjét. Lenau Miklós szobrára újabban a következő adományokat kaptuk: A Hangya szövetkezet tiszt­viselői Rohay László ellenőr utján ......................... fő kor. — fill. Ház Samu, Budapest ... 2 „ — „ Schirger Lajos főhadnagy újabb gyűjtése. Przemysl .... 20 „ — „ Összesen: 37 K. — fill. Hozzáadva az eddig gyűjtött összeget: 3092 „ 88 „ Gyűjtésünk a mai napig. 3129 K. 83 fill. * Schirger Lajos főhadnagy gyüjtösvén Przemysls Schirger Lajos 3 kor., Hlawaty Szaniszló főhadnagy 2 kor., Miinek Antal százados, Horak Ferenc, Schlader Ká­roly, főhadnagyok, Sziaszka Károly, Reich Frigyes, Un­gár Pál, Szaraniewicz István, Weiser József, Naiwirz Ven­cel, Werner Jenő hadnagyok, Rossipaul Károly, Dubas Péter, Werner Vencel, Götzinger Rezső, Sch­rattmühler Antal tiszthelyettesek 1—1 korona. Összesen 20 korona. — (A vitás tengerszem.) Zakopanéból jelentik a Magyar Távirati Irodá­nak. A választott bíróság tagjai a rossz idő miatt csak lóháton járhatták be a vitás területet. Az elnök a szemlét ma befejezett­nek nyilvánította s fölszólította a védőket, hogy még ma terjeszszék elő azokat a kérdéseket, melyeket a szakértőkhöz akarnak intézni. — Zakopanéból táv­iratozzák nekünk. A lakosság óriás módon föl van izgatva, midőn a választott bíróság tagjai tegnap a Ribi-patakon lévő fahídon átmentek, közvetetlenül ezután magyar parasztok magyar csendőrök jelenlé­tében lerombolták a hidat. Az eset különösen azért kelt nagy izgatottságot, mert a legutóbbi határozat szerint a választott bíróság döntéséig sem lengyel, sem magyar csendőrök nem léphetnek a vitás te­rületre. A választott bíróság tagjai holnap reggel Tátrafüredről Budapestre érkeznek, a­hol a Hun­­gáriá­ban szállanak meg s két napig időznek itt a magyar főváros nevezetességeinek megtekintése vé­gett. Winkler elnök innen Bécsbe megy, a­hol a ki­rály kihallgatáson fogadja. E hónap 9-én a bíróság tagjai az elnökkel egyetemben Grácba érkeznek. Tudvalevő, hogy Hohenlohe herceg jávorinál uradalmában fekszik a vitás tengerszem. A hercegi uradalom ügyészétől, Klein Ignác dr. úrtól most Szepes-Ófalu­ról a következő táviratot kapjuk: A halastói magyar, de osztrák részről igényelt s ennek folytán vitásnak nevezett területen a vá­lasztott biróság a helyszíni szemlét tegnap befejez­vén, Javorinán át Tátrafüredre, onnan pedig ma Budapestre megy. A szemle kapcsán lefolyt esemé­nyekről a netáni gácsországi elferdített előadással szemben a következőkben számolok be: A tényállást röviden ismertetve, az osztrák részről igényelt terület 1879. évig Salamon Aladár tulajdona volt. Telekkönyvileg, mint javorinai ura­dalmának alkatrésze a jurgói 16. számú telekjegyző­könyvben volt nyilvántartva. 1879-ben a javorinai uradalommal együtt ez a terület tulajdonjoga és birtoka vétel címen átment Hohenlohe hercegre. Az­ 1890. évben a Pozenból kiutasított lengyel Za­mojszki gróf megkísérelte e terület erőszakos el­foglalását, felfegyverzett lengyel parasztokkal. Az e miatt keletkezett a magyar bíróságok előtt lefolyt perben a Kúria az elsőfokú bíróságok ítéletének helybenhagyásával Hohenlohe herceget birtokába visz­­szahelyezte, s ítéletét végrehajtásilag foganatosítot­ták és a Zamojszki által a halastói kifolyásnál alko­tott áthidalást végrehajtásilag lebontották. Az 1897. évi II. törvénycikk e terület fölött az állami fenn­hatóságot gyakorló magyar állam az osztrák igény elbírálását nemzetközi választott bíróságra bízta, ter­mészetes tehát, hogy míg a nemzetközi bíróság az osztrák igény jogosságát meg nem állapíthatja, az állami fennhatóságot a magyar állam gyakorolja. A törvény ekadatolása egyébként kimondja, hogy e bíróság csak a közjogi kontroverziót oldhatja meg és az e területre vonatkozó igényeinek nem preju­­dikál. A tulajdonjogot az említett végrehajtási be­helyezés folytán akképpen Hohenlohe herceg gya­korolja. Ebben a minőségben a helyszíni szemle előtt engem, mint Hohenlohe herceg ügyészét, fölkértek, hogy a választott bíróságnak az átjuthatást az igé­nyelt területre a halastói kifolyás áthidalásával meg­­könnyítsem. Ennek folytán a hercegi uradalom a kifolyást a szemle előtti napokon háromszor is át­­hidaltatta, azt azonban Zamojszki csőcseléke mind­annyiszor lebontotta. A szemle napján a hercegi uradalom emberei újra hozzáfogtak az áthidaláshoz, de munkás­szerszámait erőszakkal elvették a lengye­lek, a­kik a magyar munkások elkergetése után az áthidalást maguk eszközölték. A szemle ideje alatt az erőszakoskodást eltűrtem, de ennek befejeztével a státusz-kvót , visszaállítottam, a­mennyiben a bíróság és a tömegesen jelen volt lengyel közönség elvonulása után a lengyelek által készített hidat le­bontattam. Különös, hogy Javorinán, hol a választott bíróság tagjai kis ideig pihenhettek, a bíróság ma­gyar tagjai helytelenítették, hogy ezen a szerintük ér­téktelen kopár területen a herceg magánjogi igé­nyét, a magyar állam pedig fennhatóságát fönn akarja tartani. Különös, hogy rosszallák, miként a munkásainktól erőszakkal elvitt szerszámok vissza­szerzését kérelmeztük. Legkülönösebb azonban, az, hogy Laban táblai biró azt állította, miként te­kintve az uralkodó közös voltára, kár a lengyeleket igényeink folytatásával ellenségeinkké tenni. Mint­hogy Lábán úr az áthidalás lebontását is rosszalta és e miatt az ott jelen volt vármegyei urakat is meg­kritizálta, fölvilágosítottam, hogy e lebontást én eszközöltettem, s hogy ezzel azért tartoztam, mert a magyar királyi bíróságok ítéletének magánjogi hatályát továbbra is fönntartani ügyvédi­ kötelessé­gemnek ismertem. Laban úr erre eljárásomat tapin­tatlanságnak jellemezve, kijelentette, hogy az 1897. évi II. törvénycikk a magyar bíróságok ítéletét ha­tályon kívül helyezte, sőt azt is mondta, hogy Za­mojszki gróf szintén rendelkezik hasonló gácsor­szági ítéletekkel. A magyar birósági tagok által Ja­­vorinán a külföldi urak jelenlétében egy csöppet sem tapintatosan fölhozott e téma fejtegetéseit nem akarván ott folytatni, ezúttal jelentem ki Lábán úrnak, hogy valótlan mikép a lengyel bíróságok ha­tásköri kifogásomnak helyt adva, az osztrák állami fennhatóság gyakorlásának hiányából az eljárást be­szüntették. Kijelentem, hogy merőben alaptalan az az állítása is, mikép az 1897. évi II. törvénycikk az ez ügyben fölhozott magyar birósági ítéleteket hatályon kívül helyezte. Ezek után a téves lengyel forrásból eredő közlésekkel szemben arra utalok, hogy Bölcsnek a magyar álláspontot alaposan ismertető munkálatai pár nap múlva hírlapilag közzé fognak té­tetni, s hogy a svájci elnök egyénisége garanciát nyújt arra, hogy a magyar állam területi épsége, jóllehet a magyar bírósági tagok a terület kopár volta miatt ez épséget nem sokra becsülik, nem fog csorbát szenvedni.­­ (A zágrábi zavargás.) Zágrábból jelentik a Magyar Távirati Irodá­nak. Az éjjel folytatták a letartóztatott tüntetők kihallgatását s a kihallga­tás eredményeképp elrendelték Frank Ivánnak, Frank képviselő fiának letartóztatását. A letartóztatás még az éj folyamán megtörtént. A vidékről beérkező je­lentések teljesen megnyugtatók. Rendzavarás sehol sem történt. — Zágrábból táviratozzék nekünk­. Tu­dósítójuk fölkereste a horvát kormánynak több tag­ját, a­kik azt mondták, hogy a vidékről terjesztett rémhírek nem felelnek meg a valóságnak , nem egyeznek meg azokkal a táviratokkal, a­melyek a kormányhoz érkeztek. Szerbek és horvátok közt min­dig volt súrlódás és természetes dolog, hogy a zág­rábi zavargás a vidékre is kihatott. Szemére lobban­­tották a kormánynak, hogy későn hirdette ki a statá­riumot; a viszonyokkal ismerősök jól tudják, hogy az ellenzéki újságok izgatása miatt feliratt fordul elő lármás tüntetés, a­mely aztán magától megszűnik és nevetséges lett volna, ha már az első nap eseményei miatt­ kihirdették volna a statáriumot. A­mi a bán lemondásáról terjesztett híreket illeti, ezek semmi­képpen sem felelnek meg a valóságnak. Őt Zimonyból táviratozza tudósítónk: Városunkat, mely mindeddig lojális, békeszerető volt, a zágrábi események nagyon fölizgatták. Általában azt beszélik, hogy holnap nagy demonstráció lesz a horvátok ellen, mert ezek nagy kisebbségben vannak a szerbekkel szemben. A rendőrség elfogott három diákot­, a­kiknél proskripciós ívet találtak ama horvát lakosok neveivel, a­kik ellen zágrábi mintára tüntetni akarnak. Eddig a hatóság negyven csendőrt kapott az esetleges zavar­gások meggátlására. Éjjel érkezik meg az 53. ezred. Belgrádban holnap nagy horvátellenes demonstrációra készülnek. A hírlapok felszólítják a lakosságot, hogy minél nagyobb számban jelenjen meg. Zimonyban ma este elfogták Nikolics Pajo gőzmalom-tulajdonost, a­ki előkelő szerb polgár és az utóbbi választásnál mint vezér szerepelt. A tegnapelőtti hitközségi választ­mányi ülésben állítólag azt követelte, hogy a zimonyi szerbek szerezzenek elégtételt a zágrábi eseményekért. Az utcákon sok csendőr­ őrjárat cirkál.­­ (Virchow temetése.) Berlinből táviratoz­tak . A városi tanács ma délelőtt rendkívüli ülést tar­tott és elhatározta, hogy Virc­oln tanárt, a­ki díszpol­gára volt Berlin városának, kedden délelőtt tizenegy órakor a városházáról, a város költségén fogják temetni.­­ (A Turul útja.) Már említettük, hogy a Turul léghajó csütörtökön reggel fölszállt a lipót­városi gázgyár telepéről. A levegőben való utazás szerencsés volt, csak a végén esett meg egy kis kaland, de ebből se lett baj. A ballon először Beán, azután Bicskén s harmadszor Kecskéden kötött ki. Kecskéden kiszállt a kosárból Dirner Gusztáv dr. egyetemi tanár és Kosztka Emil dr. ezredorvos. A Turul az­után újra felröppent ifj. Tolnay Lajossal és Brunner léghajóssal. Legnagyobb magassága 3600 méter volt, a­hol két fok volt a hőmérséklet. Ebből a magasságból csakhamar alább kellett szállaniok, mert felhő köze­lébe értek, a melyből szakadt a zápor s szaporán ugrott ki a villám, sikerütő dörgéssel. A Szent János községhez tartozó Pál-major fölött a förgeteg elkapta a léghajót, úgy hogy le kellett ereszkedniük a földre. Huszonöt percig időztek a majorban s uj fölszállást kíséreltek meg. A hajó eleintén lassan imbolyogva emelkedett, majd hirtelen fölfelé szökött. Kötelei azonban beleakadtak a telefonvezetékbe s egy póznát kiszakítottak. A léghajó az erős rántásra nekiesett a háztetőnek s hajszálon múlott, hogy a kosárban ülök életüket nem vesztették. A szél azután fölkapta a Turult s Nagy-Megyer irányába vitte, a hová dél­után félhat órakor ért a ballon és leszállóit.­­ (Házasság.) Kohn Miklós szeptember 14-én délután három órakor tartja esküvőjét a dohány­utcai zsidó­ templomban Schluszter Hermina kisasz­­szonynyal. Földes Rezső, a Magyar keleti tengerhajós rész­vénytársaság főhivatalnoka eljegyezte Emődi Sán­dornak, a Pesti magyar kereskedelmi bank hivatal­nokának leányát, Elzát. Lőrinczy László békés­csabai gyógyszerész szep­tember 8-án délelőtt tíz órakor Vezeti oltárhoz Schönborn Arankát, özvegy Sztabó Jenőnét a temes­vári református templomban. Mosonyi Ruttner Jenő, néhai mosonyi Ruttner Sándor veszprémi takarékpénztári elnök fia eljegyezte néhai jászai Jászay Mihály pénzügyminiszteri titkár leányát, Annuskát.­­ (A kivándorlás szabályozása.) Félhiva­talosan jelentik: A belügyminisztérium képviseleté­ben Séllyei Sándor dr. miniszteri tanácsos és Vásár­­helyi Gyula dr. miniszteri titkár ma Pozsonyba érkez­tek, hogy a gazdakongresszusnak a kivándorlási kér­dést tárgyaló tanácskozásain résztvegyenek. Értesülé­sünk szerint Séllyei a belügyminiszter nevében föl fog szólalni és tájékoztató nyilatkozatokat tesz az iránt, hogy a kormány mily módon óhajtja szabályozni a kivándorlási ügyet, a­melyre vonatkozó törvényja­vaslat benyújtását Széll Kálmán miniszterelnök az őszszel egybeülő képviselőház egyik legelső ülésére már a nyáron, a Ház üléseinek elnapolása előtt meg­ígérte. Az ország egyes vidékein tartott kongresszusok­nak tehát, a­melyek a kivándorlás ügyét behatóan tárgyalták, megvolt az az eredménye, hogy ezt az égető kérdést teljesen megérlelték. — (Nemesi előnév.) A hivatalos lap mai száma jelenti, hogy a király Szombathy Ignác dr. állami főreáliskolai nyugalmazott tanárnak és törvényes utó­dainak, régi magyar nemességük épségben tartásával a beckei előnevet adományozta. — (A francia hadgyakorlatok.) Toulon-ból táviratozzák: Andre tábornok hadügyminiszter ma délelőtt ideérkezett, hogy jelen legyen a hadgyakor­latokon. A pályaudvaron a tábornokok és a prefektus fogadták. Nagy közönség üdvözölte a minisztert. *— Villefrancheból táviratozzák: Bruyere tábornok reg­gelit adott André hadügyminiszter tiszteletére. Az aszturiai herceg a hadügyminiszterrel szemben foglalt helyet. Andre tábornok felköszöntőt mondott a spa­nyol nemzetre, melynek lovagias érzelmei a történe­lemből ismeretesek. Az aszturiai herceg köszönetet mondott és felköszöntötte Loubet elnököt, a hadügy­minisztert és a francia hadsereget, melynek kitűnő tulajdonságait magasztalta.­­ (Nagy idők tanúja.) Sepsi-zoltáni Czerjék Imre földbirtokos, a­ki a szabadságharcban mint hu­szárfőhadnagy vett részt, meghalt Nagy-Gece község­ben. Az elhunyt, a­ki hetvenöt esztendeig élt, élénk részt vett Szatmár vármegye közéletében. Halálát

Next