Budapesti Hírlap, 1903. október(23. évfolyam, 269-299. szám)

1903-10-01 / 269. szám

­­ den kívánatos, ma nemzeti követelések­nek nevezett járulékait másfelől. AB . „ Ehhez első föltétel a rend helyreál­lítása,­­ a törvény uralma, a felség bizal­mának megnyerése. Mindezt elkockáz­­tuk, s fölhevülésünkben, lelkesedésünk­ben, ábrándjaink és vágyaink izgató hatása alatt nem vettük észre, hogy a bénító pártfegyelem által megkötött életből annak végletes ellentétébe csap­tunk át: az elmék, a lelkek anarkiájába. Mindent immár véletlenségek kormá­nyoznak. Sem kormány, sem pártvezér, sem párt nem tudja, mi fog történni holnap. Mindnyájan várjuk a csodát s a meglepetést és semmit sem tartunk már lehetetlennek, sem a nemzeti vív­mányok teljességének megvalósulását, sem az abszolutizmust, sem Apponyi Albertet, sem Wekerlét, sem Tisza Istvánt, sem Széll Kálmánt, sem Héder­­váryt. Világos, hogy elvesztettük abbeli erőnket és képességünket, hogy az eseményeket irányítsuk. Tudunk még intrikálni és kiabálni, egyebet már nem tudunk. Zavar és fejetlenség van min­den párton. Természetes, hogy ez át­származik a nagyközönségre is, a­mely pedig hivatva van választani új képvi­selőházat. Milyen választás lesz az, ha nem tudunk arról gondoskodni, hogy rendbe szedjük s ne hagyjuk elzülleni a pártok példája szerint magát a nem­zetet !­­ Azért ismételjük: a kilences bizott­ság ne nézze föladatának, hogy vala­mely kompromisszumos munkálatot csi­náljon, a­melybe beletörődik Apponyi is, melyben megnyugszik Tisza István is, melyet elfogad Andrássy Gyula és melyet eltűr a király és magáévá tesz egy kormány. Csináljon programot , a hol utóbb egyetlen igazán szenvedélyes viszo­nyát kötötte, érdekelni kezdte valamennyire „egy hetvenezerrel bíró, jól nevelt, deli, barna leány, Thiesz kisasszony“. E hűtlenségért azzal veze­kel, hogy pár nappal utóbb Skublicszrak a kö­vetkezőket írja: „Szegedy Rozinak írd meg, hogy én a külföldön is nagy tisztelője vagyok; ne nehezteljen rám, sőt inkább szánakodjék raj­tam.“ Mindazáltal az „olasz asszony álbrázatok kellemesen csiklandozzák érzőit“. Milánó felleg­várában, a franciák ostroma alatt, a mikor se asszony,­ se könyv nincs a keze ügyében, Zala­­medve, Bozi szép társasága naponként ezerszer is megfordult a fejében. A midőn hadi­fogolyként francia földre vitték, Páviá'ban,', basának egy napi veszedelmére, azaz egy napi koplalás árán vette meg „Petrárkát, a szerelemnek érzékeny éneklőjét, ezt a kellemes andalgót.“ Draguignan­­­ban, a­hová internálták, szobája falán függött Petrárka Laurájának képe régi, XVI. század­beli olajfestésben . „Laura képét igen hasonló­nak találj­a Szegedy Róza arcvonásaihoz“. Draguignanban ismerkedett meg Kisfaludy fegy. párisi francia leánynyal, d’ Esclapon Karo­linával. „Ez egy valóságos szép lélek, a mellett hogy külseje is kellemes, okos, olvasott, tanult, világot ismerő személy, deákul nemcsak jól be­szél, hanem különös indulatos tisztelője a római nagy lelkeknek, a­kik közül Virgil az ő kedvel­tje.“ Karolinával aztán összemérte a magyar szépeket. „Minálunk, ha egy leány egy pár románt olva­sott és az embernek tudtára tudja adni, kény­telenek vagyunk őt, a nagy fogyatkozás miatt, szép léleknek mondani, mert inter vaccas bes est abbas. Szegedy Közi, a­kinek barátságát meg akarom magamnak szerezni, akármibe telsék, valóságos főnix hazánkban“. Kisfaludy csak a bucsúzáskor tudta meg, hogy ez a szép lélek szereti őt. Azt hitte, hogy a­midőn a franciák a becsület parolására szabadon bocsátották, haza mehet Zalába, holott előbb Klagenfurtba, on­nan a rajnai harctérre kellett mennie pár esz­tendőre. Klagenfurtban aztán nagyon víg életet nemzet­­ számára. Programot, a­mely a nemzet feladatait kitűzi egy ember­öltőre. Programot, a­melyen a jók, a nemesek, a tiszteletreméltók, a­kik nem kenyérkeresetből politizálnak, bár­mely párthoz tartoznak, lelkesedjenek, programot, a­melynek végrehajtásában a nemzet érdekei és felsőbbrendű nem­zeti vágyai megvalósulásának feltételeit meglátja; programot, a­melyért érdemes komoly, jellemes és munkás férfiaknak élni és halni. A programmal, a­mely így a nemzet számára készül, megment­heti magát egy nagy kormányzásra hi­vatott párt és a párt fog magának hozzá kormányt is találni, a­mely a program­hoz emberi lehetőség szerint munka­rendet készít. Héderváry nem a nemzet, hanem a király küldöttje volt. Legnemesebb, s el lehet tán mondani: önfeláldozó szán­déka nem sikerült. Most hadd jöjjön a nemzet küldöttje és próbáljon szerencsét. A képviselőház ülése. A képviselőház októ­ber 3-án, szombaton délelőtt tíz órakor ülést tart. A hercegprímás a katolikus nagygyű­lésről.­ Vaszary Kolos bíboros hercegprímás a követ-­­kező levelet küldötte Zichy János gróf országgyűlési képviselőnek, a katolikus egyesületek országos szövet­sége elnökének: Méltóságos gróf, elnök úr! Köszönettel vettem méltóságodnak ez évi szeptember 15-én kelt megtisz­telő sorait, melyekből örömmel értesültem a IV. orszá­gos katolikus nagygyűlés összehívásáról. Meg vagyok győződve, hogy ez a nagygyűlés is üdvös kihatással lesz az öntudatos hitből és irgalmas szeretettől fakadó katolikus társadalmi tevékenység élénkítésére és erő­sítésére. A fölajánlott fővédőséget készséggel elfoga­dom és legközelebbi körlevelemben papságomat és hí­veimet a nagygyűlésen való részvételre buzdítom. Fo­gadja méltóságod kiváló, tiszteletem őszinte nyilvání­tását. Vaszary Kolosi bíboros, hercegprímás, eszter­gomi érsek. A kereskedelmi szerződések megújítása. "Bécsről táviratozzék­ lapunknak . A magyar-osztrák vám- és kereskedelmi konferencia a külügyminisz-­ tériumban néhány nap előtt Suzzaro osztályfőnök elnöklésével ülést tartott, a­melyen a kereskedelmi­ szerződések megújításáról tanácskoztak. Szüksége mutatkozik az Olaszországgal való ideiglenes meg­egyezésnek is, minthogy lehetetlennek látszik, hogy, ez év végéig megkössék az új kereskedelmi szerződést. I­t BUDAPESTI BIRLAP. (269. tol.) 1903. október 1 élt a Kesergő szerelem érzékeny éneklője. Előbb egy bizonyos Terézzel volt viszonya, a kiről egyik levelében a következőket olvassuk: „az én kicsinyem halommal küldi a­ legszerelmesebb le­veleket s olyan szerelmes, hogy nem is ismeri magát immár“. Azután egy Pepi grófné nevű hölgygyel ismerkedett meg, a kit „különös való­ságára nézve a megőrülésig“ szeretett s a kivel, a midőn a franciák elől Sopronig kisérte, bár a férj is velük utazott — „a Gráciák és Ámorok rózsa­fátylat vonván közéjök, lelkükkel-testük­kel a dühös szerelem gyönyörének tengerébe me­nnének“. Még a táborban is, pedig akkor már szándéka volt Szegedy Bozival „barátságos fri­gyet“, kötni, a „mindig szeretett, az imádott asz­­szonynak mézet és mérget nyújtó emlékezeté­vel“ mulatta magát. Annyira vágyott látni őt, hogy meglátogatását elhatározta, ha „négykez-láb kell is magamat hozzája cepelnem“. „Lelkeink­ez másnak valának teremtve, olvassuk ugyan­abban a levelében, a sors későn hozott össze bennünket, már asszony ő“. És,­ol emberi szív, abban a levelében olvassuk a következőket is: „Becsben van-e immár Szegedy Közi ismét ?­ Mit csinál? Azt kérdeztetem tőle, mitévő lenne, ha egy valaki úgy epedne érette, mint Himfy az ő kedveséért ? Ha tetszeni fog a felelete, hát Himfy kedvesének rajzolásában egészen őt ve­szem tárgyamnak. Pedig ne nevessen ám itt, mert hae mea Musa levis gloria magna (ez az én köny­­nyű múzsám nagy dicsőség) lenne nektem. A felelet tetszhetett, mert Himfy szerel­mének Lizája Szegedy Kézi. A XIX. század első esztendejében megvált a katonaságtól, hazajött és feleségül vette Lizát. A­mikor már férj és feleség voltak, kisült, hogy házasságuk érvény­telen, mert harmadízen való rokonok és nem dispenzáltatták magukat. Bajzáik veszprémi püspök, dispenzációjával Közi nagybátyja, a­ki egyébként sokáig ellenezte ezt a házasságot, Szegedy János felső-őri prépost idegeskette őket még egyszer. Ekkor a vasmegyei Kantban lak­tak. A következő évben megjelent a Kesergő szerelem, Liza apoteózisa, magyar könyvnél add­­dig példátlan hatással. Majd átköltöztek Sü­megre s 1807-ben a három első regével eg­y­szerre megjelent, a Boldog szerelem is, a mely­b­en Liza, már nem­­könyörtelen szép,, testetlen sóvárgás, de boldog és boldogító feleség. Az ün­nepelt­­leány, a költő múzsája átváltozott szor­galmas falusi gazdasszonynak, ki nem beszélte­­tett magáról. Házasságuk szerencsés és boldog frigy volt, üröm az volt benne, hogy meddő maradt. Kisfaludy most épp úgy imádta Közit,­ mint Pepi grófnőt egykor Klagenfurtban. Ki­lenc éves házasok, a midőn az utolsó nemes fölkeléssel táborba szállott, a­honnan olyan forró, ömlengő leveleket irt a feleségének, mintha csak hetek óta volnának együtt. Egyik levelé­ben azt írja, hogy: „a házas ember, ha felesé­gét szereti, csak félkatona“; egy­másban meg a következő fogadást teszi: „ha ismét ölelhetlek, sem a dicsőség, sem­ a hazafiság, semmi virtus, de még a mennyország, sem ragad ki többé kar­jaidból“. Szegedy Közi, a­kit „sokan kértek Kisfaludynál címesebb, dúsabb, kellemesebb“ vágytársak, a­mint a Két szerető szívnek törté­neté­ben olvassuk, már leánykorában elbetegese­­dett; mint asszony pedig „előbb ritkán, aztán sűrűn, végül állandóan beteg volt“. Ócsárló dol­got, róla csak Berzsenyi egy Kazinczyhoz írott levelében olvasunk; szerinte Kisfaludy Sándor „felesége kevély, feszes, barátságtalan asz­­szony“. Ezt a benyomást Berzsenyire a helikoni ünnepen tette. A lényeg azonban a Szegedy Róza , életében nem az, hogy viselkedett a heli­koni ünnepen, hanem hogy minő dalokat sugall Himfynek s minő boldoggá tette Himfyt. Kis-­’­faludy Sándor poézise a bizonyság, hogy a remek leány, példás hitvessé és asszonynyá formálódott át, a ki érdemeket szerzett arra, hogy hamvait az utódok kegyelete áthelyezze abba a sirba, a hol neki hitvese, irodalmunknak pedig­ egyik büsz­­­kesége aluszsza az örök álmot. ORSZÁGGYŰLÉS, Budapest, szept. 30. .. Egy hónap leforgása alatt immár másod­í­­zben jelentette be lemondását Héderváry Ká­­­roly gróf miniszterelnök a képviselőháznak. Va­déban, ez a politikus vállalkozásaiban nem volt­ szerencsés. Mikor először jött, az ambíció ve­­­zette, másodszori vállalkozása nehéz áldozat­a volt, de se ambíciójásnak sikere, se áldozatkész-!­ségének eredménye nem lett. A körülmények olyan végzetes módon fordultak ellene, hogy még jót­akarásának hitelét se tudta megszerezni, pedig, nyugodt­­és elfogulatlan elmével mérlegelvén, a cselekedeteit, ezek törekvésének jószándéku­i­sága ’ mellett szólanak. De hiányzott Héder­­váry grófból,'a messziről jött politikusból, az­ itteni viszonyok, emberek és szokások ismerete, ' ez a járatlansága szerzett egész csomó meglepe­tést neki is, másoknak is, sok j­óra való szán-' déka ellene fordult. így jutott a dolog odáig... hogy haragos kedvében az ellenzék ma még távo-­ zásának jelentőségét ■ is egy egyszerű incidens­ színvonalára akarta csökkenteni, a­minek a dol­­­gok menetére semmiféle befolyása sincs. Az ülésre jókora számban jöttek el a képvi­­­selők, főképpen a szélsőbaloldali lejtő volt igen népes. A kormány teljes számban jelent meg.' Apponyi Albert gróf' elnöki előterjesztések egész sorát jelentette be. A balm­ező szokatlan figye­lemmel hallgatta ezeket a bejelentéseket, a­minek­ az oka hamar nyilvánvalóvá lett. Mikor Szat­márnémeti város kérvényére került­­a sor, a­mely­ a három esztendőt­ kiszolgált katonák hazabocsáj­­tását követeli, dörgő helyeslés riadt föl a hegyen." — Menjenek haza maguktól, ha nem eresz­tik őket! — tanácsolta nagy készséggel az öreg, Madarász József, Holló Lajos pedig indítványt tett, hogy a kérvényi bizottság negyvennyolc­ óra leforgása alatt intézze el ezt a kérelmet. Az in­dítványnak a--'- a--•'mélyről-'-t azonnal szavaztak, ■ nyolcvannyolc pártolója volt, ezek között vagy

Next