Budapesti Hírlap, 1916. május-június (36. évfolyam, 121–180. szám)
1916-05-22 / 142. szám
1916. május 22 (142. sz.) valódi vita. De az ülés lefolyása jelentős volt. A minisztérium napjai meg vannak számlálva. A levegő nagyon puskaporos volt. Briand a kormányszékben ült, mellette csatlósai, Malvy és Ballmier balról és az aggok padján Ribot és Méline jobbról. Érezhető volt az elerőtlenedés, fílbot remegő hangon olvas föl egy lapról, amely reszket a kezében. A lap végül megállapítja, hogy Briand a cenzúravitában a kamara jéghideg hallgatása közben beszélt és egyetlen bátorító, tetszést nyilvánító szót a kamarától nem kapott. Csak Méline szokított vele a beszéd után kezet. A miniszterelnök az ülés lefolyásából bizonyára levonja a tanulságot. Az ®msz®k* Höfer altábornagy jelentése. Hivatalos jelentés: kiadták május én ideiben, érkezett délután 4 óra 35 perckor. Az orosz harctéren nem történt jelentős esemény. Höfer altábornagy, a vezérkar főnökének helyettese. A német nagy főhadiszállásról is azt jelentik, hogy a keleti harctéren nincs újság. A feröként sikere. A hivatalos jelentés. Konstantinápoly, máj. 2104 főhadiszállás jelenti május 8-án. Irak-arcvonal: A nyugalom változatlan. Schiitz kapitány egy repülőterünk fölött elhúzó ellenséges biplánt lelőtt és ezzel a harmadik ellenséges repülőgépet győzte le. Kaukázus-arcvonal: Semmi jelentős. A legutóbbi harcban ejtett zsákmányunk 100 fegyver, 200.000 töltény, egy zászlóalj részére elegendő sátor és nagymennyiségű hadiszer. A Kosten szigetétől keletre a szmirnai vizekben elhelyezett egyik tüzérségi állásunk sikerrel tüzelt a nevezett szigeten levő ellenséges aviatikai állásra és egy fölszállani készült ellenséges repülőgépet megrongált. Hofer altábornagy jelentése. Hivatalos jelentés: kiadták május 21-én délben, érkezett délután 1 óra 35 perckor. A délkeleti harctéren jelentős esemény nem történt. Höfer altábornagy, a vezérkar főröképese helyettese. A német hivatalos jelentés: Berlin. máj. 21. .1 nagy főhadiszállásról jelentik május 11-én: A helyzet általában változatlan. A Vardar-völgyben nagyobb árvizek következtében támadt akadályokat elhárítottak. Tüzérharc a Vardar mentén. Paris, máj. 21. .V Petit Parisien jelenti Szalonikiból: Igen heves viharok megszakították a táviróösszeköttetéseket. A Vardarbalpartján húzódó front különböző szakaszain tovább folyt az ágyúharc, a fzrolin a tengeren. Angol jelentés a német támadásról. London, máj. 21. A Reuter-ügynökség hivatalos jelentése szerint tegnap reggel legalább három ellenséges repülőgép a kenti keleti partvidéken légi támadást hajtott végre. Egy vízi repülőgép 12 robbantóbombát dobott Thanet szigetére. Senki sem sebesült meg, anyagi kár sem történt. Két másik repülőgép körülbelül 25 bombát vetett le, Kent délkeleti részében. Egy katona életét vesztette, egy asszony és egy tengerész megsebesült. Több ház megrongálódott. A belga partvidék táján egy tengeri őrjárat lelőtt egy ellenséges hidroplánt. Amerika és a Du£»rovnik»eset, Berlin, máj. 21. A Wolff-ügynökség newyorki tudósítója jelenti szikratávírón. Ausztria és Magyarországnak a Dubrovnik gőzös elsülyesztésére vonatkozó jegyzéke itt nagy figyelmet keltett. A Hearst-hírszolgálat washingtoni táviratai szerint, ha a bizonyítékok meggyőzőig a külügyminisztérium kénytelen a szövetséges kormányoknál, amelyek a bűnnel vádolhatók, energikusan tiltakozni és a szövetségesek búvárhajó-parancsnokainak adott utasításokról tájékozódást szerezni. A külügyminisztérium nem hallgathatja el, hogy amennyiben kitűnnék, hogy a szövetségesek flottaparancsnokait olyan cselekményben találná bűnösöknek, amelyek miatt az Egyesült Államok a Németországgal való diplomáciai viszony megszakításával fenyegetőzött, az eset különösen súlyos volna. Az antant-államok kormányai Amerikával nem közölték, hogy, milyen utasításokat adtak búvárhajóik parancsnokainak. Országos ünnep Veszprémben. — ft D. K. E. Jubileuma. — Veszprém, máj. 21, (Kiküldött munkatársunktól.) A lelkesedésnek és megértésnek egy csodálatos hulláma ömlött át ma délelőtt Veszprém városán. A Dunántúlnak és az egész Magyarországnak ebben a legősibb városában tartotta negyedszázados jubiláris közgyűlését a Dunántuli Közművelődési Egyesület, ott, a hol még ma is vannak kövek, melyek az első magyarországi apostolok léptecsattogását visszhangozzák és a hol István király emlékezete az élet meleg elevenségével él a lelkekben. Észűk utcákban, melyek oly ösztönös aggodalommal torlódnak össze, mintha a múlt idők lelkét féltenék, hogy kisurran közülük, hullámzó sokaság fogadta a túláradó szeretet riadalmával az érkező vendégeket, kiknek sorát magyar közéletünknek nem egy kitűnősége ékesítette, tanúbizonyságot téve róla, hogy az egyesület, mely a Dunántúlért dolgozott, jól dolgozott és megdolgozott az egész magyarságért. Az ünnepségre, mely Rákosi Jenő elnöklésével folyt le, elküldte valamennyi minisztérium, számos irodalmi, művészeti, tudományos testület a képviselőjét, intézmények voltak jelen képviselőjük személyében és mindezek élén ott láttuk a veszprémi egyházmegye bíboros püspökét, Hornig Károlyt, aki pátriárka korának szelíd bölcseségével és hivatásának hagyományos buzgalmával vette fővédősége alá a jubileum ügyét. Ezt a jubileumot nyilván nagyszabásúnak és ünnepiesnek tervezték a rendezői, fölékesítve azt a hasonló ünnepségek minden megszokott diszével, mégis az a gyanúnk, hogy a siker, mely elkövetkezett, messze meghaladja mindazt, amit terveztek és amit remélni mertek. Országos, sőt azon túl terjedő visszhangot támasztva, szózat és hitvallás hangja csendült el a veszprémi színházban, mely csupán a vallomás suttogó szavára számított a magyar kultura, a Dunántúl művelődése iránt. Ez a fölcsendülő vallomástétel Apponyi Albert grófé volt, a ki a neki bőségesen kínálkozó alkalmak közül ezt az alkalmat választotta, hogy a magyarság helyzetét megállapítsa a most kialakult középeurópai szövetség keretében, hogy megjelölje a tennivalóknak és az óvatosságnak azokat a kötelességeit, melyeket nemzetünk számára az ő tapasztalása és tudása sugal és melyeket az ő nemesvezetü szava oly szabatosan juttatott kifejezésre. A németeket fogadjuk el szövetségesünknek, nemcsak a háborúban, de a békében is, — ez Apponyi veszprémi szózatának a konklúziója — fogadjuk el őket fegyvertársnak iparban, kereskedelemben, erkölcsben, közművelődésben egyaránt és ha idegen nemzettől egyáltalán tanulni akarunk, akkor tanuljunk a némettől; de a legfőbb és mindeneknek előtte való kötelességünk az, hogy őrizzük meg magyar mivoltunkat és amit tanulunk, azt ennek a keretében asszimiláljuk.. A nagynémet befolyás az, amitől — ellenkező és nem kevésbh£ megalapozott fölfogással szemben — Apponyi a magyarság teljes kivirágzását reméli, mert Magyarország függetlenségének garanciája megvan a németeknek abban a háborús tapasztalásában, hogy számukra is csak a független és önálló nemzeti fejlődésében meg nem háborgatott Magyarország fegyveres szövetségének van értéke. A jubiláris közgyűlés programjának ugyancsak kimagasló pontja volt Berzeviczy Albert előadása a Dunántúl művelődésének történetéről, melyben az adatok rendkívüli gazdagságával és a dolgok összefüggésének remek meglátásával tárta elénk az ország egyik legértékesebb részének a múltját. A lelkes tetszéssel fogadott előadásnak bőséges kivonatát — nehogy, a vázlatos ismertetéssel való értékének ártalmára legyünk — holnap közöljük. A nagygyűlésnek jelentős részét szentelték az egyesület volt elnöke és a Dunántúl nagy fia, Széll Kálmán emlékezetének. Róla szólott tanulmányszerű fejtegetéssel és mintegy életrekeltő meglátással Rákosi Jenő, aki elnöki megnyitójában nemcsak Széll Kálmán emlékét ünnepelte, hanem magát a fajtát, ezt az ívelt homlokú, erős koponyájú tulatlunai fajt, melynek Széll Kálmán épp oly tipikus képviselője volt, mint Deák, Kerkapoly és mások. Mindezek persze csupán ékkövei annak az értékes láncnak, amiből a kiváló szónokoknak egész tömege fonta vallomását a szépséges Dunántúl homlokára. Mindezeknek a veleje az volt, hogy a Dunántúli Közművelődési Egyesület mindenre kitekintő figyelmével és az alkotásnak olthatatlan lázával, mely motorikus erőnek benne él, valóban hivatást töltött be Magyarországnak ezen a legbájosabb és legáldottabb részén és a tanulsága, amit Veszprém nagyszerű társasága nyújtott: — hogy van lelkes, megértő és áldozatkész közönsége annak és azoknak, akik a magyarság igaz javaiért dolgoznak. A veszprémi ünnepségről — Berzeviczy Albert előadásának kivételével — részletes tudósításunk a következő: A megérkezés. Az ország egyik legnagyobb kultúregyesülete* •nők jubiláris közgyűlésére a Dunántúlnak valameny*nyi vármegyéje, több nagyobb városa és hasonló szellemben dolgozó testülete és egyesülete, továbbá a magyar kultúrának országos egyesületei is elküldték képviselőiket. A veszprémi ünnepre megérkezett Apponyi Albert gróf, Berzeviczy Albert, Rákosi Jenő, Fiáth Pál báró titkos tanácsos, Hertelendy Ferenc jövendiházi tag, a D. K. E. társelnöke, a miniszterelnök és a kultuszminiszter képviseletében Ilosvay Lajos államtitkár jelent meg, Trunkch Dénes főispán a belügyminisztert, Zsedényi Béla miniszteri tanácsos a földművelésügyi, Melichár Kálmán dr. miniszteri ta* nácsos a honvédelmi, Fekete József iparoktatási fő*igazgató a kereskedelemügyi, Juraszek János törvényszéki elnök az igazságügyminisztert és Horváth Iván pénzügyigazgató a pénzügyminisztert képviselte. Ott volt Rada István dr. prelátus-kanonok, továbbá a nevezetes ünnepségre eljött Békefi Rémig zirci apát, Bosnyák Zoltán belügyminiszteri tanácsos, Rhédey Gyula dr. nagyprépost, Széchenyi Viktor gróf Fehérmegye, Sipeki Balázs Béla Zalamegye főispánja, szentlászlói Varga Gábor udvari tanácsos. Óvári Ferenc, Antal Géza, Bitner Zsigmond és Koller Tivadar országgyűlési képviselő, küldöttsége volt Dunst Ferenc apát vezetésével Keszthely városának, megjelent a veszprémi katonai állomásparancsnok-ság képviselete, továbbá Veszprém vármegyéé, Fehér vármegyéé Szűcs Jenő alispánnal az élén, Székesfehérvár városáé Saára Gyula polgármesterrel, az Országos Közművelődési Tanács megbízásából Arkay Kálmán dr. alelnök, a Múzeumok és Könyvtárak Országos Tanácsáéból Gulyás Pál dr. magántanár, a F. M. K. E. képviseletében Clair Vilmos főtitkár, az Országos Magyar Gazdasági Egyesületében Osztroluczky Miklós főispán, az aradi Kölcsey, Egyesületében Fényes Dezső, a Petőfi Társaság nevében Lőrinczy György, a vasmegyei kultúregyesületében Herbst Géza,alispán, a Miskolci Közművelődési Egyesület megbízásából Balog Bertalan, a soproni Frankenburg irodalmi kör részéről Őstör József dr. és Mészáros Sándor, a Sopronmegyei Közművelődési Egyesület küldöttsége, tovvábbá képviseltette magát iz Veszprémi Múzeum- S