Budapesti Hírlap, 1921. június(41. évfolyam, 117–141. szám)
1921-06-10 / 125. szám
XIl. évfolyam, 125. szám Budapest, 1921. Péntek, június 10. Megjelenik hétfő kivételével mindennap. Előfizetési ára'*: Egész évre 440 K, félévre 330 K, negyedévre 110 JC, egy hónapra 40 lí. Egyes szám ára 2 korona, Ausztriában 5 kor. Hirdetéseket Budapesten fölvesznek az összes hirdetési irodák. Főszerkesztő: Rákosi Jenő Helyettes főszerkesztő:5 «r* yrr ^1' iö, M A Szerkesztőség: Vili. ker., Rökk Szilárd utca 4. sz. Igazgatóság és kiadóhivatal: Vili. ker., József körút 5. szám. Telefonszemek: József 43, József 53, József 63, József 23 - 84, Erim) ideáljai. Budapest, jun. 9. A francia miniszterelnök fő érve a trianoni erőszakos békeokmány védelmére, a francia parlament június hetedik ülésén az volt, hogy a békeszerzőket nagy ideálok, az emberiség nagy ideáljai, vezették s hogy ha munkájuk nem egészen sikerült, ebben az emberi gyarlóság a hibás, amely történelmi fátumként nehezedik az ideális államférfiai törekvésekre. Sietett azonban hozzáfűzni a fejtegetésekhez, hogy Magyarország csak úgy élhet meg tovább, ha maga is igyekszik ezt a hibás munkát óvni és fentartani. Az a kérdés, hogy honnan vették a békeszerzők ideáljaikat s hogy Magyarországnak egyáltalán módjában lehet-e Briand úrékkívánságainak, vagy föltételeinek megfejelni? Ha e kettős kérdésre a Briandék gondolkozási módjával egybehangzó választ tudnánk kapni, megnyugodnék a magyar nemzet fiainak, a magyaroknak s a velük egy ezredéven át összeforrott tótoknak, a török elől hozzájuk menekült és itt édes hazát talált románoknak, szerbeknek, a betelepített németeknek és a többi sokféle honfitársnak iszonyúan háborgó lelke. Azt mondhatnánk: hát jól van, a magyar nemzet egy ezredéven maga ’ gondoskodott fennállásáról, boldogulásáról], tatár, "török, osztrák meg egy csomó kisebb ellenséges hatalom ellen; de most az isteni gondviselés Briand és társaira bízta Magyarország jövő sorsának intézését, hát tegyünk úgy, amint ők rendelik. De ilyen irányú tépelődésünk mindjárt az első pillanatban fennakad. Mert hiszen jól tudjuk, hogy a békeszerzők a maguk ideális törekvéseit Belgrádból, Bukarestből, Prágából kapták. Olyan helyekről, ahol a politikai vezetők még nem emelkedtek a kulturális fejlődésnek arra a magaslatára, ahol a statisztika a meglevő valóság megállapításában, a történetírás pedig a múlt eseményeinek reális feltüntetéséban keresi a maga hivatását Brianduréknak van annyi francia irodalmi tájékozottságuk, hogy saját tudós honfitársaik írásaiból is tudják, miképpen a román és szerb politikai élet vezetői évtizedek óta politikai propaganda eszközéül tartják a statisztikát és történetírást, aminél a valóság egészen mellékes, a fő a propagandacéloknak megfelelő hazugság és ferdítés. Vagyis Briandurék a Balkánról vették a maguk emberiségi ideáljait. Olyan népek politikusaitól, akik a nemzeti életnek még gyermekcipőiben élnek s a kik a nyugateurópai keresztény kultúra eszmevilágát még külsőségekben sem voltak képesek eddig megközelíteni. Hogy Prágáról, a Habsburgok által teremtett e régi német kulturcentrumról is megemlékezzünk Massaryk és Benes uréknak nagy részük volt a békekonferencia ideális törekvéseinek fölépítésében, ők, mint nyugati kultúremberek tudták, hogy hazugságokhoz és ferdítésekhez járulnak,ele a mutatkozó konjunktúráik szerint ez hasznos dolognak látszott, így lettek a habsburgi Bach-huszárokból és hofburgi lakájokból, az osztrák költségvetés kitartottjaiból felszabadítók, helyesebben vérszopó elnyomók és egy torz állam megalkotói. E konjunktúra,i lovagokkal szemben mi egy nagytudású cseh férfiúnak, Jirecsek Konstantinnak szellemét idézzük, aki a szerbek történetéről írván, kifejti, hogy milyen sorsdöntő, egészséges hatással volt Kelet-Európa népeinek fejlődésére a szilárd magyar állami épület kialakulása s arra is rámutat, hogy milyen vészthozó volt a szomszédos műveit és műveletlen népekre az, amikor Magyarország a török és osztrák nyomás alatt a tizenhatodik században megroppant. Nem Massaryk—Beneséknek szól ez a tanítás, mert hiszen a falánk nyerészkedőknek hiába beszélünk a későbbi koplalásról abban a percben, amikor a téli tájakból habzsolnak; de Briandi úréknak, és a többi nyugati hatalmasoknak, akik Magyarországgal és népeivel szemben ma az isteni hatalmat és belátást játszók. Nem vesztegetjük tovább a szót. Sem a történelem világánál, sem a békekonferencia eszmekörében, sem a külső lefolyásában nem tudjuk fölfedezni a Briand által hangoztatott ideállokat, amelyek a magyar nemzetet megnyugtatnák s kitörölnék a nemzet lelkivilágából azt a tudatos, ezerszer megokolt meggyőződést, hogy áléit állapotában kapzsi rablók és tudatlan kalmárok kezébe került. Tehát bécslésért és ostoba lenne, ha nem igyekeznék onnan szabadulni. Ami Magyarország, megélhetését illeti, Briand úr kétségtelenül olyanoknak látja annak föltételeit, mint Franchet d’Esperay tábornok, aki azt mondta a Magyarország nevében hozza Belgrádban beszélő zsebrákoknak, hogy őrölje meg az ország a maga termését szélmalmokban. A nemzetiségi kisebbségek védelmét pedig olyan komolyan vette Briand, hogy sietett a cseheket, a románokat, a szerbeket megnyugtatni, hogy állami szuverenitásukat a világért sem bántja senki. Az állami szuverenitásplakotlói pedig ezekben az országokban a magyarok kiűzését, kifosztását, kultúrájuknak megsemmisítését vallják programjukul. Briand tehát olyannak erősítette meg a trianoni békeszerződést, amilyennek készült: a magyar nemzet életfeltételei elvagdosójának, egy történelmi nép és államterület rabszijra fűzőjének. Hogy lehet e keserű valósággal szemben emberi ideálokat emlegetni? Csak ,a Take Jonesen, Passes meg Benes észjárásával, kik szerint a magyar nemzet nem tartozik az emberiséghez. És na beszéljen nekünk, sem Európa műveit embereinek Briand arról, hogy benne nincs ellenséges érzés Magyarország ellen, mikor a fent nevezett urak kezeivel cselekszik és szavaival beszél. Végezünk. Kimondjuk őszintén, hogy főleg Briand úr beszédének szellemét tartjuk nagyon hibásnak. Mink tudjuk, hogy legyőzöttek vagyunk. Nem várunk a háborús mentalitástól semmi jót. És tudjuk, ismerjük azokat a politikai, gazdasági és szociális kényszerűségeket, amelyek mihamar kierőszakolják a történelmi Magyarország helyreállítását és pedig a szomszédaink akart vagy nem akart hozzájárulásával. Ez az időpont annál hamarább következik el, minél előbb ismerik meg a békediktáló nagyhatalmak is ezeket a kénytelenségeket. Briand beszéde azonban nagyon erős biztatás a szomszédainknak, nagyon alkalmas ez időpont kitolására, tehát nagyon sokat árt a nemzetközi jogrend, a termelő munka és a törvények, erkölcsi szabályok által megszabott társadalmi élet helyreállításának. Tehát ezért sincs módjában Magyarországnak az, hogy a trianoni békemű konzerválásában segédkezzék; nincs módunkban az sem, hogy határainkon túl ne lássunk ellenségeket,, a mikor kínzóink, fosztogatóink szövetséget kovácsolnak ellenünk s ennek az antant-paródiának Briand, a nagy francia nemzet miniszterelnöke, barátságosan és biztatóan veregeti a vállát. A Gsefi-román megegyezés. — Éle kizáróan Magyarország ellen irányul. — Prágából jelentik: A román és cseh kormány megegyeztek abban, hogy a cseh köztársaság és a román királyság között megkötött védelmi szövetségi egyezségnek a következő szöveget adják: — Abban a szilárd elhatározásban, hogy fentartsák a súlyos áldozatok árán megszerzett és a tervezett népszövetségi paktumban kijelölt békét, valamint az 1920. június 4-én Trianonban egyrészről a szövetséges és társait hatalmak, másrészről Magyarország között megkötött szerződés folytán keletkezett állapotot, a cseh köztársaság elnöke és őfelsége Románia királya védelmi egyezség megkötésében egyeztek meg. E célra teljhatalmú képviselője gyanánt a cseh köztársaság elnöke Veverka Ferdinándot, a cseh köztársaság bukaresti követét és meghatalmazott miniszterét, őfelsége Románia királya pedig Take Joneszku külügyminisztert nevezte ki, akik meghatalmazásaik kölcsönös bemutatása és azok kifogástalan voltának megállapása Után a következő cikkelyekben egyeztek meg: 1. cikkely. Ha Magyarország anélkül, hogy provokálták volna, a magas szerződő felek valamelyike ellen támadóit kíséreltít meg, a második fél kötelezi magát, hogy a megtámadott félnek védelmére hat, azokkal az intézkedésekkel, amelyek e szerződés 2. cikkelyében szerepelnek. 2. cikkely: A cseh köztársaság és a román királyság illetékes szakközegei kölcsönös megegyezéssel a később megkötendő katonai egyezségben határozzák meg a jelen egyezség végrehajtására feltétlenül szükséges intézkedéseket. 3. cikkely: A magas szerződő felek egyike sem köthet valamely harmadik hatalommal szövetséget a nélkül, hogy erről a másik felet értesítette volna, 4. cikkely. A két kormány, hogy béketörekvéseinkben megegyezéseg járhassanak el, kötelezi magát, hogy egyezséget köt külügyi politikájuknak a Magyarországhoz való viszonyuk kérdésében való szabályozásáról. 5. cikkely. Ez az egyezség két évig marad érvényben a ratifikálási okmányok kicserélésének napjától számítva. Ennek az időtartamnak elteltével ezt az egyezséget bármely szerződő fél fölmondhatja, ele a fölmondás után is még hat hónapig érvényben marad. 6. cikkely: Ezt az egyezséget közölni fogják a népszövetséggel. (Népszövetségi paktum, 7-ik rész.) 7. cikkely. Ennek hiteléül a meghata'm'rzettik az egyezséget a virásaiva, és pecséteikkel ellátták. Kitl'ntötik két példányban Bukarestben, 1921. április 23-án. Veverka Ferdinánd s. k., Take Jonesen s. k. Séf latepíiáes Kárelykirályba — Svájcba való visszatérését az európai béke érdekében engedték meg. — Bernből jelenik. A svájci nemzeti tanácsban ma két interpellációt terjesztettek elő Károly királyra vonatkozóan. Grimm szocialista képviselő arról kért felvilágosítást, milyen körülmények között' ’hájyta el Károly király Svájcot és azt kérdezte, nem kellene-e megtagadni a királynak a Svájcban való tartózkodás jogát. A nacionalista Bossi interpellációjában a menedékjog megsértésének nevezi héjárul fiát, Károly király augusztusban eltávozik Svájcból. Interpellációjában a szövetségtanácstól felvilágosítást kér a helyzetről. Motta szövetségtanácsos, a politikai ügyosztály főnöke, a két interpellációra adott válaszában megállapítja, hogy a szövetségtanácshoz nem érkezett panasz, hogy Károly király a pranginsi kastélyban monarkista üzelmeket folytat, tehát nem avatkozhatott be, míg nem voltak bizonyítékai. A királynak Svájcba való visszatérését az európai béke érdekében engedték meg. A magyar kormány erre vonatkozó kérelmét nem lehatott elutasítani. Svájcból Való távozásakor Károly király hivatalos útlevélellenőrző helyen nem haladt keresztül s azt is kijelentette, hogy nem használt hamis útlevelet és svájci tisztviselők segítségét sem vette igénybe. Politikai bonyodalmak elkerülése céljából részlegesebb felvilágosítás nem adható. Károly király önszántából bejelentett ú a szövetség tanácsnak, hogy augusztus.