Budapesti Hírlap, 1921. október(41. évfolyam, 218–244. szám)
1921-10-01 / 218. szám
2 BUDAPESTi Hírlap (218. sz. 1921 október*. Bécsi hangok a nyugatmagyarországi uj helyzetről. Bécsből jelenti tüdősitok: A* osztrák kormány várja az anlan...-ajt «:aumu.i\ji határúi'\iéi. é, ma változatanul azon az állásponton vai, hogy: a* egész kérdés'a kiürítés végrehajtása és az átadás, a nagy antantra tartozik, mert őneki , kell a békeszerződések pontos régrehajásán őrködni. Bécsi antantkörökben s általában az a felfogás alakult ki, hogy a Benes és Toreila-féle közvetítő tárgyulások immár illuzóriusoknak mondhatók. Ma délután a külügyminisztériumban sajtóankét volt, amelyen a külügyi kormány sajtófőnöke ismertette az egybeszgült újságírókkal a nyugatmagyarországi helyzetet. Az osztrák kormánynak tehát már ehhez az új helyzethez alkalmazkodva kell állást fogalnia s kérni a nagykövetek tanácsának döntését. A Benes az Schober-féle tárgyalások anyagára vonatkozó sajtóhírekről kijelentette a sajtófőnök, hogy Benes és Schober csupán az általános helyzetről és kérdésekről tárgyaltak s a tárgyaláson terü fetátengedésekről szó sem volt,, mert a megállapodás szerint a részre kérdésekre csak később kerül a sor. Az osztrák-magyar tárgyalásokra vonatkozóan az osztrák kormány álláspontja az, hogy csak abban az esetben hajlandó újra felvenni a tárgyalás fonalát, ha a magyar kormány Nyugatmagyarországon a békeszerződés értelmében teljesen átadja Ausztriának. Október 4-ig ki kell üríteni Nyugatmagyarországot. — A nagyköveti tanács, határozata.— Az angol theuter-ügynökség értesülése szerint a nagyköveti értekezlet tegnap elhatározta, hogy felszántja Magyarországot, adja át október 1-ikéig Nyugatmagyarországot. Az ultimátumot minden feltétel nélkül teljesíteni kell. Az antant Nyugatmagyiarország feltétlen kiürítését követeli; akkor, amikor bécsi hírek szerint a megegyezésre való közvetítés eredményének a kilátásai fölötte kétségesek. Ilyenek ma, amikor még Nyugatmagyarországot nem adtuk át. Milyenek lesznek akkor, ha átadtuk? Kétségtelen, hogy az osztrákok szóba sem állanának velünk. Keserű iróniája a sorsnak, hogy éppen most lát napvilágot Skirmunt lengyel külügyminiszternek a külügyi bizottságban tett nyilatkozata, melyben azt mondja, hogy ha Felsőszilézia dolgában a népszövetség nem dönt a lengyel kívánságnak megfelelően, Lengyelország a döntést nem fogja elismerni. Lengyel barátainknak a maguk szempontjából igazuk van és bizonyára nem azért irigyeljük őket, mert az antant barátságát élvezhetik, hanem azért, hogy szabadon cselekedhetnek, mert nem gyűrűzik őket körül marásra kész ellenségek , mint bennünket. Benes és Schober kedden találkozik. A Ra die Freie Presse jelenti: Politikai körök értesülése szerint Schober dr. szövetségi kancellár és Benes cseh miniszterelnök találkozása október 4-ikén, kedden Budweisban lesz. A két államférfi a legutolsó találkozásakor megbeszélt újabb összejövetelt már két ízben elhalasztották, egyrészt azért, mert Benes, aki addig külügyminisester volt, időközben átvette a miniszterelnökséget és így a találkozásban akadályozva volt, másrészt pedig azért is, mert meg akarták, várni az antant ultimátumának hatását Magyarországra. Az ultimátum határideje október 4-ikén jár le és ezért kívánatosnak tartják, hogy a két államférfiu e napon találkozzék. Ezen a konferencián a nyugatmagyarországi újabb eseményeket is meg fogják tárgyalni, amiért a tanácskozásnak fokozottabb jelentőséget tulajdonítanak. Lövöldözés Britek körül. Bécsből jelentik: A bécsi T. K. B. hivatalosam jeleniki. Szeptember 28-ika óta a magyar felkelők különösen a brucki határszakasz irányában élénk felderítő tevékenységet folytatnak. A fölkelők átlövöldöztek a trai területünkre. A III. zászlóalj 1. századának három katonája megsebesült. A csissár atilla. ■*— Dánielné Lengyel Laura darabja. Első előadása a Magyar Színházban szeptember 30-án. — Az írós újságíró úgyszólván lövészárokben katona. Névvel, álnévvel vagy éppen névtelenül küldi lövegeit, igen gyakran rakétáit az ellenfélre, akit le akar győzni, meg akar hódítani. S van közöttünk akárhány, aki soha sem ír az újságba neve alatt, mégis meghódította magának a publikumát. Haj de mikor valamelyikünk kikívánkozik az újság árkaiból, éppenséggel a közvetetten nagy nyilvánosságra, a színpadra, ahol száz lámpafény világítja meg minden oldalról s ezer látcső kémleli gyengéit, az már a szuronyt szegecs kockázata. Onnan a merész vállalkozó vagy babérral a pajzsa körül tér meg, vagy a pajzsán. Most innen mi közülünk ment ilyen szuronyrohamra egyik kedves kollegánk. Dánielné Lengyel Laura első színpadi próbáját tette ma. Het ha csak szidnunk kellene őt, könnyű volna a dolgunk.. Hiszen mi könnyebb mint kenyeres pajtásunkat titkon vagy nyilvánosan eláztatni. De mnt dicsérni, az nehezebb dolog, mert az az érzésünk vele, mint csak magunkat dicsérnek benne. Dánielné Lengyel Laura férfias elme és igazi asszonyi lélek. Olvasóink közül sokan ismerik őt regényeiből, tán még többen kritikai s egyéb közleményeiből, melyeket a Budapesti Hírlapba ír. Sajnos, bár illetlen, dolog, meg kell vallanom, hogy nem fiatal kezdő. Kedves és szép , nem kevés esztendőre terjedő irodalmi múlt van alakja hátterében. Küzdelmes ifjúsággal tört magának Utat mai pozíciójához és tehetsége, képességei, szelleme a gondolkozása gyönyörű férfikorát éli, amikor elő-Berlinből jelentik. A birodalmi gyűlés mai ülésén elsősorban az amerikai külön békeszerződésről szólótörvényjavaslatot fogadták el. A javaslat ellen csak a kommunisták szavaztak. Ezután több interpelláció következetta birodalmi elnök augusztus 29-iki rendeletéről, a birodalmi kancellár politikájának a hivatalnokok által való keresztezéséről és a Bajorországgal folytatot tárgyalásokról. Az első szónok, Slergt (német nemzeti) kijelentette, hogy Párja az alkotmány alapján áll. A birodalmi elnök rendeletét törvényellenesnek minősíti. Dittmannfüggetlen szocialistái beszéde után, ahelső német nemzeti pártot reakcióvá, vádolta meg, Wirthkancellár emelkedett szólásra. Kijelenti, hogy miután Bajorországgal békés megegyezést értek el, belpolitikai aggodalmakra nincsen ok. A kancellár ezután rátér Herst beszédére. Szemére veti, hogy a német nemzeti pártgyűlésem tanúsított magatartásával súlyos károkat okozott a birodalomnak. Szívesen ünnepellték a múl dicsőtetteit, — mondta a kancellár — de mindent el kell kerülni, ami összefüggésbe hozható a jelenlegi viszonyokkal. Föltétlenül szükséges volt-e, hogy a szedáni ünnepség alkalmával az egyik tábornok kijelentse, hogy a régi hadsereg régi szelleme elenyészett? Vájjon nem jelenti-e ez birodalmi védőőrségünk lekicsinylését? Az szőr teszi meg a kockázatos lépést a deszkákra, a lámpák elé, egy izgékony, követelő, szeszélyes, kiöltözött színházi közönségre helyezve hódító szándékát. • • ,* Igazán szép közönség, válogatott urak és hölgyek. Irodalmi, művészi, politikai és társadalmi előkelőségek koszorúja , a páholyokban. Tömött sorok a nézőtér, többi részein. Olyan zsűri, melynek a tapsáért érdemes valamit kockáztatni... Dánielné Lengyel Laura Napóleon anyjáról kívánt darabot irni, egy asszonyról, aki több mint száz évvel ezelőtt élt. Nem históriai dráma, hanem minden idők igaz asszonyainak a története. Ez talán a munka szerencséje, mert ez tette lehetővé, hogy a császári udvari életnek szellemes rajza keretében ugyan a legmodernebb közönség érdeklődése körébe tudja belekapcsolni mesélni, mondani és történnivalóját. Letícia asszony, a császár anyja, a néhai korzikai ügyvédnő, a szegénységet, csalódást és mindennemű megpróbáltatást viselt asszony a mű középpontja, mégis inkább kerete, semmint hőse a darabnak. A drámai akció egy fiatal páré, amelynek számára némi vergődések után, a császárné gyújtja meg Hymen fáklyáját. Valamikor Korzika kormányzója udvarolt a korzikai, nagy szegénységben élő ügyvédnőnek. De ez az asszony már akkor, anélkül, hogy tudta volna, fölkentje volt a gondviselésnek. Az udvarlás vége az lett, hogy Letícia asszony erénye csak fényesebb, az udvarlé szerelme csak mélyebb lett tőle. Egy utolsó találkozáson a kormányzó egy kulcsot ad Letíciának, amely egy franciaországi ősi kastély meghitt szobájának az ajtaját nyitja. Ő várni fogja Letíciát, várni mindhalálig. Közbejött a forradalom, minden pusztításával s végül Napokon diadalai, császársága. Az udvarló Wffli kancellár a isimét nemien párt ellen, egész kabinet egyöntetűen a miatt aggódott, hogy a jobboldalnak hosszú hónapokon keresztül űzött uszításai rendszabályokra vezetnek. Aggodalmainkat felülmúlták a bádeni kormány leleplezései — folytatta a kancellár. — Kiderült, hogy a német nemzetiek titkos szervezete egészen Felsőszilésziáig terjed. Ez annál is sajnálatraméltóbb és fájdalmasabb, minthogy a Felsősziléziáért harcolók soraiban is akadtak oly elemek, amelyek meg akarták buktatni az alkotmányt. A bádeni leleplezések bizonyítják, hogy valamely újabb Kapp-féle puccs kísérletéről volt szó. Az ultimátum teljesítése, a védőerő elbocsátása és a fegyverek kiszolgáltatása oly feladat volt, amely nehezünkre esett. Egyáltalán nem illő dolog, hogy ezeknek a tiszteknek most szemükre vetik, hogy szabotálták a kormány kívánságait, finiség a lakászsmneretről. — Tiltakozás a rendelet ellen. — Senki sem fogadta el. — Megvárják a főváros közgyűlési határozatát. — az értekezletet holnap folytatják. A készülő lakásrendelet dolgában Bernolák Nándor népjóléti miniszter ma délelőtt 9 órára értekezletet hívott össze. Megjelentek Bernolák Nándor miniszter, Térffy Gyula igazságügyi államtitkár, Jesovics Lajos miniszteri tanácsos, a kereskedelemügyi miniszter képviseletében, Bárczy Dezső miniszteri tanácsos, a pénzügyminiszter képviseletében, Kund Effimér miniszteri titkár, a belügyminiszter képviseletében, Papp Géza és Weisz István, a nép-, jóléti minisztérium részéről. Folkusházy Lajos alpolgármester, Szabó Imre dr- tiszti főügyész, Csillér András, Kossalka János és Bróda Ernő fővárosi bizottsági tagok, Andorffy, a lakáshivatal elnöke, Matzke, a lakáshivatal elnökhelyettese, Burghard Géza, a lakásügyek miniszteri biztosának a helyettese és Zselitszky Szilárd dr. a közmunkatanács elnöke, Bermlák Nándor miniszter ismertette a lakásrendeletet, mely szerinte feltétlenül szükséges, , mert az építkezésit nem lehet olyan mértékben majd indítani, hogy a lakásínségen segítsenek. Szentlőrincen megkezdték az ötszáz lakásból álló épülettömb építését, a Máv is építkezik, a kaszárnyákat is igénybe veszik lakások céljaira, de mindez nem elég a szükséglet kielégítésére. Ezért kellett rendeleti úton intézkedni az égető lakásínség enyhítése, érdekében. Térffy Gyula igazságügyi államtitkár súlyos aggodalmát fejezte ki e rendelettel szemben. Észre-,vételeit később fogja megtenni. Kund Elemér dr. miniszteri titkár a belügyminiszter nevében kijelentette, hogy nem látja a rendelet szükségességé, abban erős balfelé való elhajlást lát. A lakási kérdés megoldását csupán a normális jogrendhez való viszatérésben látja. Képtelenségnek tartja, hogy a lakásszükségletet még mindig a hatóságoknak kell kielégíteni és hogy még mindig nem lehet nagyarányú építkezésekbe fogni. Szabadítsák fel a lakásokat és helyezzék érvényen kívül a kényszerrekvirálásokat. Folkusházy Lajos alpolgármester feltétlenül ragaszkodik ahhoz, hogy a főváros meghallgatása nélkül ebben a nagyjelentőségű kérdésben döntés nem meghalt, családja Angliába menekült. Letícia, a császári udvar mamája, őrzi a múlt emlékét s a kulcsot híven. Mert hiszen nem lett volna oly nagy erkölcs az ő aszonyi erkölcse, ha ő is nem szerette volna mélyen s elfelejthetetlenül az egykori udvariét. De Letícia bevált nemcsak hűvösnek, anyának és a megpróbáltatás minden nemével szemben hős asszonynak: bevált a császárnénak is, mert ő volt Napóleon udvarában a császárné. Egy külsőleg-belsőleg cifra udvaronc nép közt, melynek bárryai jártak, ő a töretlen márvány-oszlop, császári méltóság, polgári erény, férfias ész és asszonya megértés. Az egyik lánya elhozza az Angliába menekült francia arisztokraták közül az udvarló leányát, hogy bátyja a császár vágyai oltárán feláldozza. A játék veszedelmes, mert a kisleány Honoria beteges képzeletén megrészegedve, mint ideáljáért rajong a császárért s nincs hőbb kívánsága, mint magát, habár egy percnyi gyönyörűségéért feláldozni. De az anyacsászárné közbeveti magát s Napóleon a leányt , brutálisan, úgyszólván elveti magától. Ettől azután csak kevés lépés van odáig, hogy a józan, okos és most már persze csak emlékeibe szelelmes Letícia a kis Honoriát összeboronálja a fiatal Broglie herceggel, aki szintén száműzött s Londonból jött el, szerelmétől hajtva a lány után. Látnivaló, hogy nagy emóciók, nagy jeleneteik és kitörések, hogy sablonos színpadi hatások nincsenek ebben a darabban, melynek erőssége egy pár alakja, a császári léha udvar rajza, a finom, elmés, fordulatos, sőtszellemes dialóg, mely lebilincseli a hallgatót. A darab sikere is azon fordul meg, hogy kitűnően beszélő színészek vegyék a vállukra. E tekintetben pedig a Magyar Színház művésztársasága kitűnően bevált. Élükön járt mint