Budapesti Közlöny, 1943. december (77. évfolyam, 271-294. szám)

1943-12-18 / 284. szám

2 fi) A 300/1941. M. E. számú rendelet 2. §-ának hatálya alá eső az a biztosított, aki a biztosítási esemény bekövetkezése előtt utoljára a cseh-szlovák jogszabályok alapján volt biz­tosítva és nyugellátásra (végkielégítésre) igényt adó magyar közszolgálati alkalmazásba nem­ lépett, úgyszintén ennek a biztosított igényjogosultnak hozzátartozója a volt cseh­szlovákiai biztosító intézeteknél (szolgáltatásra kötelezetteknél), valamint a terület visszacsato­lás után ideiglenesen hatályban maradt cseh­szlovák jogszabályokon alapult biztosításban szerzett jogait — egyéni járuléktartalékátuta­­lás nélkül — az alábbi biztosító intézeteknél (szolgáltatásra kötelezettekkel szemben) érvé­nyesítheti : 1. ha utoljára a mezőgazdaság, az erdei ter­melés, az állattenyésztés, a halászat, a kert- és szőlőművelés, a selymészet, a méhészet körében vagy mint tisztviselő az ezeknek ügyeit intéző egyesületeknél, avagy az 1938: XII. t.-c. 2. §-a f) pontjában meghatározott munkálatoknak megfelelő munkakörben állott biztosításra kö­telezett munkaviszonyban, az Országos Mező­­gazdasági Biztosító Intézettel szemben ; 2. ha utoljára nem az 1. pontban felsorolt foglalkozások körébe eső munkaviszonyt foly­tatott és a Cs. B. T. vagy a Cs. Bny. T. alapján volt biztosítva — a 4. pontban foglaltak kivéte­lével ■— az Országos Társadalombiztosító Inté­zettel szemben ; 3. ha utoljára nem az 1. pontban felsorolt foglalkozások körébe eső munkaviszonyt foly­tatott és a Cs. M. T. alapján volt biztosítva — s 4. pontban foglaltak kivételével — a Magán­alkalmazottak Biztosító Intézetével szemben ; 4. ha utoljára nem az 1. pontban felsorolt foglalkozások körébe eső munkaviszonyt foly­tatott és a m. kir. kincstár tulajdonába átment valamely vállalatban, üzemben vagy hivatal­ban volt alkalmazva, ideértve az 1938 : XII. t­c. 35. §-ában kapott felhatalmazás alapján kiadott rendeletekben felsoroltakat is, a vonat­kozó magyar jogszabályokban megjelölt állami szervvel szemben. 2) Ha a 300/1941. M. E. számu rendelet 5. §-ának hatálya, alá eső biztosított a volt cseh­szlovák jogszabályok hatálya alá esett biztosí­tásból az említett rendelet 1. §-ában, illetőleg a 11.770/1989. M. E. számu rendelet 17. §-ának /L) bekezdésében vagy 23. §-ában felsorolt ma­gyar jogszabályok hatálya alá eső biztosításba, ellátási kötelezettséggel vagy bányanyagbér­­biztosítási kötelezettséggel járó munka­­viszonyba, avagy a 300/1941. M. E. számú ren­delet 8. §-ával létesített öregség, rokkantság, özvegység és árvaság esetére szóló önkéntes biztosításba lépett, a volt cseh-szlovák bizto­sító intézeteknél (szolgáltatásra kötelezettek­nél), valamint a területvisszacsatolás után ide­iglenesen hatályban maradt cseh-szlovák jog­szabályokon alapult biztosításban szerzett összes jogait az a biztosító intézet (szolgálta­tásra kötelezett) köteles figyelembe venni, amelynél a biztosított első ízben lépett a ma­gyar jogszabályok szerinti biztosításba, illető­leg ellátási vagy bányanyagbérbiztosítási köte­lezettséggel járó munkaviszonyba. Ilyen ese­tekben járuléktartalék átutalásnak — az (5) bekezdésben foglalt kivétellel — nincs helye. Ha azonban a magyar jogszabályok szerinti biztosításba, illetőleg ellátásra kötelezett munkaviszonyba átlépett személy biztosításá­ban, illetőleg munkaviszonyában olyan újabb változás keletkezik, amely a hatályos jogszabá­lyok értelmében járuléktartalék átutalási köte­lezettséget von maga után, a magyar jogszabá­lyok hatálya alatt töltött biztosítás (ellátás) alapján járó járuléktartalékon felül a cseh­szlovák jogszabályok hatálya alá eső biztosí­tásban szerzett jogok fedezetére is járuléktar­talékot kell átutalni ahhoz a biztosító intézet­hez (szolgáltatásra kötelezetthez), amelynek kötelékébe a biztosított átlépett. (3) A volt cseh-szlovák biztosítás alapján járó járuléktartalékot az alábbiak szerint kell kiszámítani, illetőleg átutalni. a) A Cs. B. T. és a Cs. M. T. alapján a volt ceh-szlovák biztosító intézeteknél leróttként nyilvántartott, valamint a terület visszacsato­lása után az Országos Társadalombiztosító Intézet helyi Szervei által kirótt rokkantsági és­­­iit­kori, illetőleg nyugdíjbiztosítási járulékok 4®/6-os kamatláb és félévenkénti tőkésítés mellett jelentkező összegének 75°/o-át, ideértve a volt cseh-szlovák hírlapírói biztosításban, úgyszintén a biztosítási kötelezettség alól men­tesített cseh-szlovákiai munkaadónál töltött járuléktartalékát­utalásra kötelezett munka­­viszonyban leróttakként nyilvántartott járulé­kokat is kell átutalni. b) A volt Cseh-szlovák Általános Nyugdíj­­intézet pótintézeténél vagy a közforgalmú magánvasutak alkalmazottainak külön intéze­ténél fennállott biztosítás alapján járó azt az összeget, amely a Magánalkalmazottak Bizto­sító Intézetének valamely pénzügyi egyezmény, illetőleg megállapodás szerint járó összeget és ennek az 1938. évi október hó 1. napjától 1­4%-os kamatláb és félévenkénti tőkésítés mellett számított — kamatait kell átutalni; ha a biztosított után az említett intézeteik járulék­tartalékot azért nem adtak, mert az illető a pénzügyi egységre irányt adó fordulónapon — átmenetileg — nem volt biztosított, a Magán­alkalmazottak Biztosító Intézetéhez átutaltnak kell tekinteni a biztosí­tott 1938. évi október hó 1. napjára kiszámított biztosítás technikai járu­léktartalékának azt a hányadát, amely az illető cseh-szlovák intézettől a többi biztosított után jár. c) Ha a magyar jogszabályok a bányanyag­­bérbiztosításból kilépés esetére járuléktartalék­­átutalást szabnak meg, a Cs. Bny. T. alapján leróttként nyilvántartott, illetőleg kirótt bánya­nyagbérbiztosítási járulékokat és azok kamatos kamatait az a) pontban foglalt számítás szerint kell átutalni. (4) A volt cseh­szlovák társadalombiztosítás­ban szerzett jogok alapján járó szolgáltatás­részeket az a biztosító intézet (szolgáltatásra kötelezett), amely a jelen §. (2) és (3) bekez­dése alapján járó járuléktartalékot megkapta, nem az 5.960/1941. M. E. számú rendelet 35 §-ának (6) bekezdése, hanem a 300/1941 M. E. számú rendelet 7. §-a szerint köteles ki­számítani, illetőleg folyósítani. (5) Ha valamely elismert vállalati nyugdíj­pénztár olyan személyt vesz fel tagjai sorába, aki a volt cseh-szlovák jogszabályok alapján volt biztosítva, járuléktartalék átutalásának van helye abban az esetben is, ha a tag a fel­vételét megelőzően a magyar jogszabályok alapján biztosított nem volt, feltéve, hogy a cseh-szlovák biztosításban szerzett jogait a 300/1941. M. E. sz. rendelet 2. §-ában foglaltak értelmében valamely magyar biztosítási teher­viselő elismerni köteles és a volt cseh-szlovák biztosításban szerzett jogai alapján járadék­ban, nyugdíjban vagy bányanyugbérben még nem részesült, végül a tagfelvételről szóló határozat keltének időpontjában a volt cseh­szlovák biztosításban szerzett jogai (váró-­ bánya) a volt cseh-szlovák jogszabályok sze­rint is épek voltak. A járuléktartalék átutalá­sára az az intézet (állami szerv) kötelezett, amellyel szemben a biztosított a jelen §. (1) bekezdésében foglaltak szerint a volt cseh­szlovákiai biztosító intézeteknél (szolgáltatásra kötelezetteknél) szerzett jogait érvényesítette volna, ha a biztosítási esemény a tagfelvételről szóló határozat meghozatalának napján követ­kezett volna be (6) Az elismert vállalati nyugdíjpénztár a részéről felvett tagjának a volt cseh-szlovák biztosításban töltött idejéből annyit köteles be­számítani, amennyire a tagnak a felvevő nyug­díjpénztár alapszabálya szerint fizetendő járu­lékok alapulvételével a volt cseh­szlovák biz­tosítás alapján a jelen­t. (3) bekezdésében foglaltak szerint kiszámított és az elismert vállalati nyugdíjpénztárba átutalt járuléktarta­­lékösszege a tag által e célra esetleg befizetett összeggel együtt fedezetet nyújt. (7) A jelei §. (2)—(6) bekezdésében foglal­tak szempontjából az 1928 : XL. t.-c. 10. §-ának (1) bekezdésében felsorolt munkaadók a biztosító intézetekkel, a magyar Hírlapírók Országos Nyugdíjintézete­­pedig az elismert vállalati nyugdíjpénztárakkal esnek egy tekin­tet alá.2. 8. A 300/1941. M E. számú rendelet 41. §-ának (1) bekezdése azzal a rendelkezéssel egészít­­tetik ki, hogy a belügyminiszter méltánylást­­ érdemlő esetekben a 9.910/1939. M. E­. számú rendelet rendelkezéseinek értelemszerű alkal­mazásával ellátást állapíthat meg olyan sze­mélyek, illetőleg hozzátartozóik részére, akik az 1921. évi július hó 26. napja előtt a vissza­csatolt területen működött kerületi betegbizto­sító intézeteknél teljesített szolgálatuk alapján a fenti időpont előtt ellátásra igényt szereztek. A 300/1941. M. E. számu rendelet 41. §-a (1) bekezdésének második mondatában foglal­takat ezekben az esetekben is alkalmazni kell. 3. 8­ A 300/1941. M. E. számú rendelet 41. §-ának­ (3) bekezdése azzal a rendelkezéssel egészítte­­tik ki, hogy kiegyenlítési járadékra (pótlékra) igénye van az alkalmazott hozzátartozójának is. A szerződésen alapuló ellátás folyósítását a belügyminiszter méltánylást érdemlő esetben engedélyezheti annak a volt kerületi betegbizto­sító intézeti alkalmazottnak is, aki a volt cseh­szlovák társadalombiztosítási szolgálatban ilyen ellátásra jogigényt szerzett, feltéve, hogy őt az Országos Társadalombiztosító Intézetnél szer­vezett valamely állásra nem nevezték ki és alkalmazása legkésőbben az 1940. évi decem­ber hó 31. napjával megszűnt. 4. §• Ha a jelen rendelet 1. §-a szerint illetékes biztosító intézetek (szolgáltatásra kötelezettek) helyett a szolgáltatásokat átmenetileg más teherviselő előlegezte, az előlegezett összegeket az illetékes teherviselő (1. §.) a felmerült költ­ségekkel együtt az 1944. évi március hó 31. napjáig megtéríteni köteles. Meg kell téríteni­­ a) az előlegezett szolgáltatásokat a valóság­gal folyósított összegben, b) a járuléktartalékból előlegezett szolgálta­tásoknak a folyósítás napjától a megtérítés napjáig járó évi 4%-os naptári félévenként tőkésített kamatait. c) a m. kir. postatakarékpénztárnál felme­rült folyósítási költségek, valamint a szolgál­tatásra jogosult személyek összeírásával, a szol­gáltatások megállapításával, az igényjogosultak nyilvántartásával kapcsolatos és egyéb ügy­viteli költségek megtérítése fejében az előleg­ként folyósított szolgáltatások 5% -át. 5. §. (1) A 300/1941. M. E. számú rendelet 6 §-a (4) és (8) bekezdésének hatálya alá eső szemé­lyeknek nyugdíját az 1943. évi július hó 1. napjától kezdődően végleges hatállyal a Cs. M. T. 124. §-ának rendelkezése szerint járó hírlapírói nyugdíj, illetőleg pótintézetei alap­­szabályszerű nyugdíj 90%-ában kell megálla­pítani és folyósítani. Ugyanettől az időponttól kezdődően a nyugdíj után 40% rendkívüli pót­lékot kell folyósítani. (2) A Magánalkalmazottak Biztosító Intézete és az Országos Mezőgazdasági Biztosító Intézet részéről a prágai Cukoripar Nyugdíjintézettől külön megállapodás alapján átvett olyan jára­dékosok nyugdíja után, akik után a Magán­alkalmazottak Biztosító Intézetének és az Országos Mezőgazdasági Biztosító Intézetnek a prágai Cukoripar Nyugdíjintézet alapszabá­lyainak megfelelő teljes összegű járuléktartalék (tőkefedezet)) jár, az 1943. évi július hó 1. nap­jától kezdődően 40% rendkívüli pótlékot kell folyósítani. (3) A volt cseh-szlovák kerületi betegbizto­sító intézeti, valamint egyéb betegségi biztosító intézeti alkalmazottak közül azoknak, akik a területvisszacsatolás előtt a Szociális Biztosító Intézetek Alkalmazottainak Nyugdíjintézeténél (Prága) voltak biztosítva (11.770/1939. M. E. számú rendelet 42. §-a és a 300/1941. M. E. számú rendelet 39. §-a), valamint hozzátarto­zóiknak nyugdíját az 1943 évi július hó 1. nap­jától kezdődően végleges­ hatállyal annak az összegnek 90%-ában kell megállapítani és folyósítani, amely az említett nyugdíjintézet alapszabálya szerint járt, illetőleg járt volna, ha a biztosítási esemény a nyugdíjintézetnél történt biztosítás megszűntének idejéb­en (a Felvidéken az 1938. évi november hó 1. nap­ján, Kámátalján 1939. évi március hó 1. nap­ján) bekövetkezett volna ; a nyugdíj összesébe a 3.730/1943. M. E. számú rendeleten alapul. Budapesti Közlöny 1943 december II. — 284. síim.

Next