Budapesti Orvosi Újság, 1921. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)
1921-01-13 / 2. szám
1921. 2. szám. BUDAPESTI ORVOSI ÚJSÁG Nem tetaniás gyermekek hasonló táplálás mellett oedemamentesek maradnak. (Berliner kiin. Wochenschr., 1920, 2. sz.) B. A Hirschsprung-féle betegség és a vegetatív idegrendszer. (R. Kaeckell, Berlin.) A Hirschsprung-féle betegség aetiologiája nem egységes. A legkülönfélébb mechanikus akadályok létrehozhatják, így volvulus általi leszorítás, abnormis ránczképződés a rectum felső részében, bélspasmus stb. Bing gondolt először arra, hogy talán a normális bélizomzatnak hiányos beidegzés folytán létrejött gyengébb tónusa szintén felvehető okul. E gondolatot Retzlaff tényekkel próbálta megerősíteni s kísérleteiben tényleg a sympathicotonus lényeges fokozódását találta kifejezett vagusgyengeség mellett. Retzlaff eredményeit vizsgálta utána szerző Kleinschmidt kórházában egy 4x2 éves fiúcskán, ki születése óta megfigyelés és kezelés alatt állt a Hirschsprungféle betegség kifejezett tüneteivel. A vegetatív idegrendszer pharmakológiai vizsgálata azt mutatta, hogy Retzlaff betegével ellentétben mind a vagotrop, mind a sympathicotrop szerekre egyformán, nem túlságos mértékben reagált, így tehát a Hirschsprung-féle betegség nem egységes aetiologiáját Retzlaff vizsgálatai sem döntötték meg. (Berliner kiin. Wochenschrift, 1920, 43. sz.) B. Könyvismertetés. H. Kleinschmidt: Therapeutisches Vademecum für die Kinderpraxis. III. Auflage. Verlag von S. Karger, Berlin, 1920. 196 oldal. Ára 15 márka. A mindennapi gyakorlat czéljaira készült könyvről a legobjectivabb kritikát mond a kelendősége. Nagyon sok német gyermekgyógyászati zsebkönyv forog közkézen és mégis Kleinschmidté egy év alatt elfogyott és két év alatt már a harmadik kiadása jelenik meg. Olvasóink is bizonyára szívesen veszik, ha egy jó tanácsadó, rövidre fogott és mégis minden szükséges részletre kitérő gyermekgyógyászati zsebkönyvre hívjuk fel figyelmüket. Kleinschmidt nagy gyakorlati érzékkel foglalkozik a gyermekgyógyászat tudományos egyes kérdéseivel is, ezen sajátosságát érvényesíti Vademecumában is. Torday A. Niemann: Kompendium der Kinderheilkunde mit besonderer Berücksichtigung der Sauglingskrankheiten. Verlag von S. Karger. Berlin, 1920. 334 oldal. Ára 18 márka. A gyermekgyógyászat terén talán a legszámottevőbben érvényesül az orvostudomány haladása. A régi empirikus alapot az aetiologia nézőpotjából tárgyalás váltotta fel. Ezen irányt hirdeti a német gyermekgyógyászat berlini tanszékén Czerny. Az ő iskolájának egyik számottevő képviselője Niemann, a most közreadott rövid tankönyvben az anyag csoportosításával. Az egyes betegségek egymásután sorakoztatásában szakít a régi szervek szerinti felosztással és a etiológiai közös momentumok szerint állítja egymás mellé a test esetleg különböző szerveiben lefolyó betegségeket és kóros folyamatokat. Lehetőleg a gyermekgyógyászat tudnivalóira kihatás lévén czélja, rövidre fogottan emlékezik meg azon kérdésekről és közlésekről, melyek más tudományszakokkal közösek. Nagy gyakorlati érzékkel van a könyv megírva, jól követhető tanácsokat ad és így kétségtelenül közkézen fog forogni. Torday: Ideg- és elmegyógyászat. Rovatvezető: Frey Ernő dr. A gyermekkor sexuális problémáiról. (Prof. Niemann, Berlin.) A berlini sexuologiai társulat szükségét érezte annak, hogy a gyermekkori sexualitásnak Freud és iskolája által nagy jelentőségűnek ítélt szerepéről a gyermekorvosok véleményét is meghallgassa és azért felkérte Niemann berlini gyermekorvostanárt egy e tárgyról szóló előadás megtartására. Niemann a gyermekkori sexualitás túl nagy jelentőségét tagadja. Modern sexuológusok szerint a nemi élet már a csecsemőnél kezdődik: a csecsemő onanizál. Sőt ezt a meghatározást kiváló gyermekorvosok is elfogadták. Heubner is beszél a csecsemő-onaniáról. Niemann szerint ezen esetekben onaniáról beszélni teljesen indokolatlan. A csecsemő nemi szerveivel épp úgy játszik, mint a többi testrészeivel és ez épp úgy okozhat kellemes érzést (,,Lustgeffihl“) is neki, de psychosexuális háttere a dolognak nincs és nem bizonyító erejűek esetleges erectiók, melyek minden psychikus alap nélkül reflectorikus úton jönnek létre. Ugyanúgy nem lát Niemann a csecsemő emlőszopásában se sexuális alapú cselekedetet, hanem alapokul inkább feltételezi a csecsemő előszeretetét rhythmikus mozgások iránt. A kis gyermekek onaniaszerű játszadozását sem tartja sexuális jellegűnek és szerinte ezek az onaniaszerű szokások nem is igen mennek át igazi onaniába. A mások testével való játszadozást Moll már a nemi ösztönnek tulajdonítja. 21