Budapesti Szemle. 1875. 9. kötet, 17-18. szám

18. szám - ZSÁK MÓR. Beszély. – Jerrold Douglas után. Belényesi Gábortól

fölött meredő huszárosan kipödrött fekete bajusz. Ferkó egy­másba fonta karjait s megvetéssel nézett le a földön heverő és isten tudja miről álmodozó Zsák Mórra: ki fürkészte ki valaha az ittasság mélységeit ? ! Hát Mariska hol volt? Egészen kiegyenesedve, felpirult arczc­al, pihegő kebellel, rettenetesen fekete szemével amúgy falta az előtte álló koloszszot, a­ki e figyelem iránt szint oly érzéketlen volt, mint dédőse ama rhodusi. „Ferkó, Ferkó!" kiáltott Mariska s Gyalát végre megmozdult: „Mariska!" ezzel leült, Mariska pedig a térdén termett s karjait nyaka körül fonta. Gyalár gondolatokba mélyedve kezdé felhúzni a Mórtól csent órát, melynek minden perczenéje a Hermann szívét szaggatta; Csomor pedig féltékeny szemekkel meredt a szerelmes párra. Talán a legtisztább rokonszenv vonzotta Maris­kához, kinek apjáról is elmondhatta volna a költő : „Megtaláltad, a­mit nem kerestél, Lábad alatt tüskét kerget a szél." „Hogy áll a világ ?" Pengő e kérdést koczkáztatá a ko­moly Gyalárhoz. „Van-e kilátás az országúton?" „Az országúton!" visszhangzó Gyalár oly nemével az undornak, minőt az érez, a ki sejti, hogy tévedt pályája vá­lasztásában. „Hogy egy magamszerű embernek arra kelljen vetemednie, hogy gyalog raboljon ! A mennydörgős mennykő ütötte volna meg azt a gazkölyköt, a­ki a lovamat kilőtte alólam .... hanem " Fogait csikorgatta, elfojtott tor­kában egy emelkedő nyögést, elfüttyintette magát s ujjaival dobolni kezdett a Mariska hátán. Csomor pedig tanácsosabb­nak tartotta befogni a száját. „Tíz nap óta ez az első szer­zeményem," s némi fitogtatással húzta elé az Emberi Máté úr óráját. „Könnyű tarisznyára rakni a madarat, mikor más már megszárnyalta," szólt Hermann s ajkai reszkettek. „Hát aztán," szólt Fer­kó, „lennétek is ti egyebek láb­nál, kéznél — meg dög­húsnál, ha én nem volnék a fő, mely azokat mozgassa. Kurta Miska, a­ki tíz éve, hogy madár­ijesztő a bitón, most is különb legény, mint ti valameny­nyien. Megszárnyaltad? Na bizony, még megérem, hogy a nagy-sarlói győzedelmet elperlitek Görgeitől s a dobosoknak adjátok."

Next