Budapesti Szemle. 1904. 120. kötet, 334-336. szám

336. szám - KHINA ÉS JAPÁN A XX. SZÁZAD KÜSZÖBÉN. – Gr. Vay A. P.-től

lefordítani teljes értelmében csaknem lehetetlen, minthogy nálunk a fogalom hiányzik, nem lévén hasonló körülmé­nyek, melyek azt szükségessé tették volna. Lovagiasság áll hozzá legközelebb, bár a szószerinti busido katonai módot jelent. Módot és szabályokat, a­hogyan egy fegyveres nemes­nek harczolni, élni és meghalni kötelessége. Mint látjuk, a fogalom többet rejt magában egyszerű rendszabályoknál, magába zár egy egész társadalmi rendszert és e társadalom tagjainak világnézetét. Jóllehet írott paragraphusai nincsenek, de mint hagyomány öröklődik atyáról fiúra és szerzője se nem valamely bölcs, mint Confucius, se nem egy asketa, mint Buddha, de a nép maga. És így a százados múlt legközvetlenebb kifejezése, emberemlékezetbe vesző harczi dicsőségek lán­czolatának tolmácsa. A samurai mentül hatalmasabbá, men­tül nagyobbá lesz, épen úgy, mint a lovag, annál inkább be­látja szükségét annak, hogy várának légkörét egy saját magá­nak előírt lovagiasság szabályaival megtisztítsa. Hogy e törvények épen azon pontokat illetőleg a leg­szigorúbbak, hol önmagukat leggyengébbeknek érzik , az, mint minden nép codexeinek keletkezésénél, a dolog természeté­ben rejlik. Az első és legfontosabb szabály az igazságosság min­denki irányában. A samurai az alattomos utakat és módo­kat vetette meg mindenekfölött. «Tántoríthatatlanul ragasz­kodjál elvedhez» — írja egyik bu­si, — «légy elkészülve meghalni, midőn kötelességed parancsolja, és viszont vágj, gyilkolj, midőn ismét kötelességed úgy kívánja.» És az idők folyamával a viszonyok mentül jobban elkorcsosultak, e sza­bályrendelet betűi annál fényesebben ragyogtak a harczosok kardjainak pengéjére vésve. A második alapszabály a bátorság. Mint nálunk az apród, a samurai gyermekkorától fogva katonává neveltetett és még ma is a spártai rendszer nem egy emléke maradt szokásban. Az anya több ízben dorgálja síró gyermekét e szavakkal: «Ne tedd tönkre családod becsületét, férfi a mi házunkban nem könnyezett.)) Vagy ismét azzal erősíti: «Mit fogsz tenni, ha háborúban karodat, lábadat veszted, vagy milyen arczot fogsz vágni ha a császár parancsot adna, hogy vágjad föl beleidet és kövesd el a nemzeti karakirit?«­ Legzsengébb kortól a japán gyermek bátorsága tudatosan

Next