Budapesti Szemle. 1911. 146. kötet, 412-414. szám
414. szám - A NEMZETI IRÁNY AZ EMBERI FEJLŐDÉSBEN. – Apáthy Istvántól
magyar nyelv a legnagyobb kincsünk volna akkor is, ha nem lenne a világ egyik legsajátosabb és legbecsesebb irodalmának kifejezője; még akkor is, ha a Vörösmartyak, Petőfiek, Arany Jánosok, a Jókai Móriczok, Széchenyi Istvánok, a Kossuth Lajosok és Deák Ferenczek nem daloltak, nem meséltek, nem oktattak volna magyar nyelven. A magyar nyelvben van a magyar lélek, a magyar nyelv sajátos szerkezetében a magyar gondolkodás sajátossága, különös logikája. Nekünk magyarul kell gondolkodnunk a minden nemzetet egyaránt érdeklő igazságokon is. Vigyük bele logikai módszereinkbe a magyar nyelvvel a magyar gondolkodást. Minden nemzet fiának eszejárását az a nemzeti nyelv szabja meg, a melyen gondolkodni tanult s a melyen gondolatait az igazság kutatása közben megérlelte, annak a nyelvnek logikája fog sajátos színt és eredetiséget kölcsönözni munkájának, bármely nyelven lát is az később napvilágot. Midőn magyar tudományt sürgetek s egy magyar tudomány lehetőségét vitatom, ne mondják nekem, hogy az igazság nincs országhatárokhoz kötve, azt nem lehet nemzeti színűre befesteni és körülzsinórozni. Való, hogy vannak tudományok, melyeknek igazságai általános értékűek: a mennyiségtan, a természettan tételei, például, ha egyáltalában igazak, nem német, nem franczia és olasz vagy angol igazságok, hanem egyszerűen igazságok. De maga a tudomány nem egyéb, mint küzdelmünk amaz igazságokért. Ebben a küzdelemben minden valamire való nemzet fia más szellemi fegyverekkel vesz részt. A helyes munkafölosztás ez a nemzetközi versenyben, s épen az biztosítja a tudománynak a leggyorsabb haladást, ha minden nemzet fia másképen, a maga nemzetének sajátosságaitól megszabott módon műveli. Ostwald maga is hangoztatja (id. m. 420. lap), mennyire általános élettudományi törvény, hogy a munkaeredmények fokozása csak mind teljesebbé váló munkamegosztás útján lehetséges és hogy minden küzdelem e törvény ellen hiábavaló, ahol megkísérlik, mindig csak haszontalan erőpazarlásra vezet. A tudomány művelésének, előbbrevitelének munkájában a másokétól különböző és így a munkameg-