Chicago És Környéke, 1974 (69. évfolyam, 2-51. szám)

1974-04-27 / 17. szám

vol. 69. évf. 69. Editor and Publisher - szerkesztő és kiadó Dr. JULIUS HOY­ANY 1974. április 27. issue No. 17. Törvénytelen postássztrájk bénítja meg Kanadát A reptéri tűzoltók sztrájkja miatt a légiforgalom is leállt — A kormány tehetetlen az önkényes sztrájkokkal szemben? — Szadat bejelentette, hogy nem vásárol többé hadianyagot a Szovjettől — Az FBI közvetlen nyomában van a szimbi­­onéz banditáknak — A san-franciscoi „zebra”-gyilkosságok száma megdöbbentően növekszik — Edward Kennedyt kivezették a moszkvai egyetem előadóterméből — Az izraeli kormánypárt Rabin volt vezérkari főnököt akarja mi­niszterelnöknek — Kissinger szerint a kormány nem „békül” Kubával — 1001 áldozata van már az észak-íror­szági polgárháborúnak— Abbie Hoffman radikális volt „ifjú” ellen kokainárusítás miatt elfogató parancsot adtak ki KÉT AGYVÉRZÉS UTÁN Tito politikai hasznossága meg­szűnt. Olyan, mint egy lovára kötött Szulejmán. Még annyi sem, mert az ágyat, amelyen haldoklik, nem közelítheti meg senki a doktorokon és Jován­­kán kívül. A párt, amelyet ösz­­szeácsolt, eresztékeiben lazult szét. Kardelj nem megoldás, ezt a szerbek éppen úgy érzik, ha nem is mondják ki, mint a horvátok és szlovénok. A TÖRTÉNELEM különleges biológiája szerint egyes, magas orbitba került emberek halála lezárja az ál­taluk kezdeményezett korsza­kot. Elég, ha Napóleontól kezd­ve lapozzuk át a nemzeti tra­gédiákat. Hitler, Sztálin, — hogy csak a legtöbbször emle­getett neveket idézzük, — va­lamennyien a halálukkal buk­tak el igazán, mert ez a­el a tör­ténelmi keret, amit csak ők tud­tak kitölteni, hirtelen üressé vált. Jugoszlávia, Joseph Broz tö­meggyilkos horvát partizán nél­kül, aki Titóvá nőtt, már régen szovjet gyarmat volna, de Tito még idejében szakított a Szov­jettel. Amikor még lehetett. Azóta — ahogy öregedett, — megint húzódni kezdett a me­legítő kemence felé. Érezte, hogy a kommunizmus ő nélkü­le kihűl, polgárháborúvá züllik, s ezt csak a Szovjet tudja meg­akadályozni. Katonai beavatkozással, vagy anélkül? A haldokló agy már nem válaszol, most már a történelem lépett Tito helyé­re. A történelem azonban több dolgozó agyban fogamzik való­sággá. Talán túl sokban is és ezért nehéz a megszülése. Az acsarkodó nacionalizmusok mostani kora császár­metszést követel a szüléshez. Az orosz gyinyirálok értenek ehhez és már be is mosakodtak, hogy elvégezzék a műtétet. DE MIT SZÓL EHHEZ a szabadvilág? A NATO, de el­sősorban Amerika? Egyelőre semmit. Lapul. A tengerré da­gadt orosz haderőt próbálja „kiegyensúlyozottan” csök­kenteni. Eredmény? Húsvéti vakáció a bécsi tárgyalóknak. A politikusok azzal izgatják magukat, hogy Nixon 13 dollár és 13 centtel kevesebb adót fi­zetett Kaliforniában. A diplo­maták okos harvardi haland­zsával tárgyalgatnak az orosz nyet­tel. Az ember a bőrén érzi már a hiábavalóság borzongását. Kifulladva tesz még néhány karcsapást, azután három mé­terre a mentőcsónaktól beleful­lad az özönvízbe. Senki sem nyúl utána. Nincs okos ember köztünk? Nem is okos, csak józaneszű és morálisan egyenes? Elvégre is, a háborúhoz ma már egyre kevesebb tömeg és egyre több gép kell. A Szovjet 250 millió muzsikja nem több a NATO ijedt polgárainál, s ha több is a tankja, azokat a nyu­gati technológia egyre könnyeb­ben ki tudja lőni. Pénz kell hoz­zá — az igaz! De nem okosabb erre költeni a pénzt, mint a szov­jet közgazdaság felépítésére? A HONVÉDELMI minisztérium a legközelebbi 10 év alatt 3 trillió dollárt akar költeni új fegyverekre és szisz­témákra, hogy a Szovjet ne kezdhessen háborút, vagy hogy ne zsarolhassa­ meg fegyveres fölényével Amerikát. 3 trillió! Ez (Amerikában) 3 ezer billió. Egy billióban 9 nulla van. Egy trillióban 12! Leírni is nehéz, az ember mindig gyanakszik, hogy tévedett a nullákban. Ir­tózatosan nagy pénz! Amerika GNP-je (az összes termelvé­­nyek és szolgáltatások bruttó évi összege) most egy trillió körül mozog. Ez annyit jelent, hogy 10 éven át (ha nem vesz­­szük számításba a növekedést) a GNP 30 %-át kellene fegyver­kezésre fordítani a­ jelenlegi 8- 10 % helyett. De a Szovjet már évek óta 25-30 %-ot költ fegyver­kezésre — fele akkora GNP- ből. Már­pedig kisebb összeg­ből nehezebb 30 %-ot kiadni, mint a duplájából. Nem kapja meg ezt a pénzt a honvédelmi miniszter, mert te­le vagyunk pacifistákkal és Szovjet drukkerekkel. Ezek majd csak a szibériai tajgában, kényszermunka közben jönnek rá arra, hogy még mindig a Szenátus vagy egy libi újság szerkesztőségének kényelmes foteljeiben ülhetnének, ha­­ most megadták volna a kato­náknak a pénzt. Nem kapják meg az egészet, de azért sok mindent megkapnak. Az új amerikai fegyverek tu­catjával kerülnek a tervező­asz­talokról a prototípust megalko­tó gyárakba. Az amerikai tech­nológia olyan hatalmas válasz­tékot produkál, amilyent az oro­szok évtizedekig nem tudnak ki­agyalni. És a kipróbált fegyver tömeggyártása egy-két éven be­lül megkezdődik. Ez az oroszok­nál négy-öt év. VAN-E IDŐ arra, hogy mindez működésbe A Time magazin térképe a Go- I­ti! frontról, ahol már komoly í­­tó folyik az Graficek és szíriaiak között. A csíkos rész az 1967-ben elfoglalt terület, ame­lyen már sok izraeli település van. A pontozott rész az októ­beri háborúban elfoglalt terü­let. A térkép legfelső részén van a Hermon-hegy, amelynek birtokáért nagyon súlyos har­cok folynak, léphessen? Nagyobb része már megvan, egy része most kerül kipróbálásra, egy része pedig — az igazi csodák arzenálja — néhány éven belül érik meg. Valószínű, hogy esetleges bal­káni háború esetén még csupán a kisebb csodákat vethetik be, de ez is elég lesz. Már­mint, ha a szabadvilág harcolni fog. Nem tudjuk, hogy fog-e? A nuk­leáris háborútól fél. De erre nem kerülhet sor. Az oroszok még a MIRV-eikkel sincsenek készen, Amerika már a MARV-okat kezdi beépíteni a Minute­­man-jeibe. Moszkva — még Grecsko marsall is — jól tud­ja, hogy egyetlen Minuteman elpusztíthatná egész Moszkvát. Van azonban egy még ennél is sürgősebb időprobléma. A Közép-Keleten Szíria — nyilván szovjet nyomásra — egyre tá­madóbban lép fel a Golan He­­ights-nél. Izrael reakciója pedig egyre hevesebb, kezd már há­borús ellentámadásnak tűnni. Legutóbb egy lelőtt Phantom két pilótáját, akik ejtőernyővel Libanonban szálltak le, Dayan visszakövetelte a beiruti kor­mánytól. Mikor a válasz nega­tív volt, Dayan azzal fenyeget­te meg őket, hogy bombáztat­­ni fogja Beirutot. Csak Was­hington kemény közbelépése mentette meg a helyzetet, ami­kor az Izraelnek juttatott tá­mogatás azonnali teljes beszün­tetését helyezte kilátásba. IZRAEL VEZETÉS NÉLKÜL sodródik egy bizonytalan jövő felé. A bevált katonáikat skart­­ba tették, hogy Dayan politikai jövőjét megmentsék. Dayan a Likudhoz hajlik, mert sajá pártja nem szereti. Ez pedig há­borús álláspontot képvisel. Más szóval: a háború bármikor újjáéledhet, még a szuezi fron­ton is. Emberileg megérthető ez a végzetes politikai tántorgás: Izrael úgy érzi, hogy a falhoz szorították, s Amerika feladta, így kezd hisztériásan viselked­ni. Amerika azonban nem adta fel, csak arra akarja rábírni, hogy ne ábrándozzon a 67-es területek megtartásáról. Ezt a célt egyszerűen nem lehet elérni, kár minden további em­beri és anyagi áldozatért. Emel­lett ez olyan gyanút is táplál, hogy Tel-Aviv igyekszik Ame­rikát magával sodorni a hábo­rúba, tehát egy Szovjet-ellenes konfrontációba, mert ezt látja az egyetlen lehetőségnek, hogy mentse, ami menthető. Természetes, hogy ez a kis nép kétségbeesetten harcol az életéért. De az életét nem fe­nyegeti több veszély, mint eddig, ha végrehajtja a Biztonsági Ta­nács 67-es határozatát és meg­felelő előzetes garanciákkal visszavonul régi határai közé. Szorgalma, alkotóereje, intelli­genciája úgyis kivívja számára az őt megillető helyet a Közép- Keleten. AZ IDŐK megváltoztak és nagy tragédia, hogy ezt Dayan, aki láthatólag a belpolitika súlypontjába ke­rült, még mindig a 67-es győ­zelem illúziójában él. Nem le­het örökké harcolni! Amerika közvéleménye már apatikussá vált, nem lesz hajlandó katonai beavatkozásra. Izrael csak ve­szít, ha megint győzni akar, mert a győzelem feltételei ez­úttal hiányoznak: egyrészt sa­ját belpolitikai marakodásaik, másrészt a Nyugat tartózkodá­sa miatt, amely egy újabb olaj­embargótól fél. Ha csak . . . nem köt Amerika üzleti­ elitje olyan megegyezést az oroszok­kal, hogy hagyják meghódíta-­­ni Jugoszláviát az Izrael elleni szovjet nyomás megszüntetése ellenében — de ez olyan erkölcs­telen egyezkedés volna, amit az egész szabad emberiség vissza­utasítana. Kétségtelen, hogy nem növel­né az Izrael iránti, amúgyis rohamosan csökkenő szimpáti­át sem. (bb) MI TÖRTÉNT A HÉTEN? Az NB I labdarúgó bajnokság 24. fordulójának eredményei: MTK — Dorog 4:2 Ú. Dózsa — Egyetértés 6:1 Pécs — Salgótarján 1:0 Csepel — Honvéd 2:1 Videoton — Vasas 0:0 Szeged — Haladás 0:0 Tatabánya — Zalaegerszeg 2:1 Rába ETO — FTC 2:1 ÁPRILIS 15. HÉTFŐ — Kissinger az ENSZ különleges közgyűlésén figyelmeztette az olajál­lamokat, hogy az árak mértéktelen emelése ép­pen azokat az országokat sújtja leginkább, ame­lyek védelmére ezt az ülést összehívták. Az USA hajlandó a műtrágya-gyártás kiépítéséhez tech­nológiájával hozzájárulni és ezzel az élelmiszer­­termelést megnövelni. • A Nyugat-afrikai Niger Köztársaságban, amely francia gyarmat volt, Seynie Kountie al­ezredes, vezérkari főnök puccsal magához ra­gadta a hatalmat. A volt elnököt, Diorit házi őri­zetbe tartják, feleségét megölték. • Patricia Hearst, másik négy szimbionéz banditával együtt fegyveresen kirabolt egy san­­franciscoi bankot. A bankban elhelyezett fotó­készülékek megörökítették az ő képét is. Az FBI elfogatására adott ki parancsot, de még nem zárja ki azt a lehetőséget, hogy ,,Tania” — ahogy most hivatja magát — kényszer hatása alatt vett részt a rablótámadásban. ÁPRILIS 16, KEDD — A torontói postások nagy része is jogosulatlanul sztrájkba lépett és a postakézbesítésben máris nagy fennakadások vannak. ÁPRILIS 17, SZERDA — William Calley had­nagy 20 éves büntetését a ,,My Lai” gyilkosság miatt felére szállította le a honvédelmi állam­titkár, így hat hónapon belül párost kaphat. • Abbie Hoffman radikális egykori tüntető ve­zér ellen elfogató parancsot bocsátottak ki, mert nem jelent meg azon a tárgyaláson, amelynek kokain eladással terhelt vádlottja volt. 10 ezer dollár biztosíték ellenében van szabadon. • Egy fiatal fehér embert egy Zebra-gyilkos lelőtt San Franciscóban. Ő volt a 12. halott a fe­ketéknek a fehérek elleni merényletei során. Hat személy megsebesült. Meddig dolgozhatnak még a „zebrák”? • A csilei légi erők 57 katonai és 10 civil sze­mély ellen indítanak katonai törvényszéki eljá­rást az Allande-rezsim idején elkövetett kém­kedés és együttműködés miatt. • Pekingből azt jelenti a Reuter, hogy az új kínai „tisztogatás” folyamán ezideig 30 személyt végeztek ki. ÁPRILIS 18. CSÜTÖRTÖK — A torontói repü­lőtéri tűzoltók is sztrájkba léptek. A forgalom leállt. • Már 45 kanadai városban megállt a posta­forgalom, törvénytelen és jogtalan vadsztrájk miatt. Érthetetlen, hogy a kormány miért nem tesz határozott lépéseket! A postásoknak az év végén jár le csak a szerződésük, mostani sztrájk­juk tehát törvénytelen, s bíróság útján vissza le­het küldeni őket a munkahelyükre. • William Simon, eddigi energia „cár” lett a pénzügyminiszter, mivel George Schultz eddigi pénzügyminiszter visszavonul a gazdasági életbe. • Irak északi részén a lázadó kurdok 11 eset­ben ütköztek meg a kommunista befolyás alatt álló iraki csapatokkal. • Ulsterben már 1.001 áldozata van a polgár­­háborúnak. ÁPRILIS 19. PÉNTEK — A Hermon-hegy bir­tokáért heves harcok folynak izraeli és szíriai erők között. Mindkét fél légi kötelékeket is be­vetett a harcokba. • A postások sztrájkja egész Kanadára ki­terjedt. A levélszekrényeket leragasztották, hogy ne lehessen levelet beléjük dobni. • Szadat elnök bejelentette, hogy nem kíván több fegyvert vásárolni a Szovjettől, mert be­csapták. Más forrásokból fogja kiegészíteni ar­zenálját. A forrást nem nevezte meg. • Argentínai USA-vállalatok nagyobb autó­­szállítási üzletet bonyolítanak le Kubába. • Nixon elnök a Daughters of American Re­volution 3.800 tagja előtt tartott beszédet, amit alig tudott elmondani a folytonos tapsvihar miatt. A szeretet és hazafias tradíciók tisztelete szin­te könnyekig meghatotta az Elnököt. • Anglia külkereskedelmi deficitje március­ban több, mint egy billió dollárt tett ki. • A San Franciscoi feketék a ,,zebra”-gyil­­kosságok miatti igazoltatásokat rendőrségi zak­latásnak tekintik. ÁPRILIS 20, SZOMBAT — A postássztrájk ügyében megszakadtak a tárgyalások a kormány és a szakszervezet között. • Rio de Janeiroban mintegy ötven nehéz bű­nöző kitört egy fegyházból. Géppisztolyokkal, kézigránátokkal és dinamittal voltak felszerelve. Egy rendőr meghalt. Utána a katonaság bevo­násával hajtóvadászatot indítottak a banditák ellen és nagy többségüket máris elfogták. • A ,,zebra”-gyilkos újból ölt San Franciscó­ban. Egy üzletvezető fejét kalapáccsal szétver­te, feleségét brutálisan megerőszakolta, majd őt is összeverte, de az asszony túlélte a táma­dást. A férje meghalt. • Izraeli Phantom-repülők egy új amerikai találmánnyal, a „forró léggömbbel” védekez­nek a SAM-6 rakéták ellen — teljes sikerrel. A hőkereső rakéta a forró ballonba üt be és ott robban, miközben a repülőgép már messze van tőle. • Edward Kennedy szenátor Románia után a Szovjetuniót kereste fel „külpolitikai” tapasz­talatok szerzése céljából. A moszkvai egyetem hallgatósága kinevette és a rendezőség gyorsan kikísérte a teremből. ÁPRILIS 21. VASÁRNAP — Az izraeli mun­káspárt (kormánypárt) elhatározta, hogy nem írat ki új választást, hanem valakit kijelöl Mrs. Meir helyére. Az első jelölt Itzhak Rabin volt vezérkari főnök, majd washingtoni nagykövet, egy kiválóan képzett katona, a másik Simon Pe­res, információs miniszter. • Kissinger Atlantában a latin-amerikai ál­lamokkal való tárgyalás után egy kérdésre ki­jelentette, hogy az USA nem szándékszik hely­reállítani a diplomáciai viszonyt Kubával. A hét végén Genfbe utazik, hogy ott Gromikoval ta­nácskozzék a közép-keleti békéről, majd Algé­riába és onnan Egyiptomba repül. • Szadat elnök Brandt német kancellárt fo­gadta és kijelentette, hogy a béke kérdése még mindig robbanékony. • Izraeli csapatok libanoni területen keresz­tül támadták meg a Hermon-hegy egyik lejtő­jét, amit azóta is tartanak. • Az FBI megközelítette azt a házat, ahol a szimbionézek főhadiszállása van és ahol való­színűleg Patricia Hearst is tartózkodik. Azt hi­szik, hogy most már rövidesen felgöngyölítik a banditák „hadseregét”.

Next