Criticai Lapok, 2016 (25. évfolyam, 1-13. szám)

2016 / 1-2. szám

ELHAMVADÓ TÉMAVÁZLATOK ------------------------------------------------------------------------------------------------------------- Katona József Színház Csehov: Sirály Becsapós Khell Zsolt díszlete. Szögletes formák, fehér falak, fekete-fehér járólapok, tért ölelő üvegajtók. Mintha letisztult gondolkodású embereknek teremtene életteret. Csak néha töri meg a rendezettséget egy falra vetett Rorschach­­paca vagy az ajtóra festett vörös iksz. Mintha csak egyszer-egyszer csúszna hiba az érzelmi­gépezetbe. Az alkalmi színpad ácsolása körül azonban igen nagy a káosz. Utolsó pillanatos elkészülte azt sugallja, hogy a konfliktusok e körül rajzolódnak majd ki. Pedig nem vagy nem elsősorban. Ellentétben a fővárosban jelenleg futó két másik Sirály-rendezéssel. Mind az Átriumban, mind az Ódry Színpad előcsarnokában a színpad a központi elem. Fehér Balázs Benő rendezése felszólamlás a mai színház életállapotáról, jelzés a fiatal művészek sértettségéről, az idősödő generáció hamis szerepjátszásáról, merész kiállás az új formák szükségessége mellett. Zsótér Sándor a negyedéves Máté-osztállyal gondolkodik és vall a színészlétről. Vágyakat szembesít a valósággal, a „szárnyra vesz majd a hírnév” naiv ábrándjaiból indulva jut el a színész/művész útja vajon hová vezethet töprengéséig. Ascher Tamás rendezése nem a színház körül forog. Vagy csupán annyira, amennyire Csehov drámájának két szereplője író, kettő pedig színésznő. Ascher emberi problémákról be­szél. Sokkal általánosabbakról, hogysem azt a művészet világába lehetne zárni, és sokkal szerteágazóbban annál, hogy rendezése négy művészember ön- és egymást marcangolása legyen. Ascher értelmezésében mindenki a saját boldo­gulásán dolgozik. Jól, rosszul, eredményesen, kudarcosan, lelkesen vagy rezignáltan. Ki-ki a vérmérséklete és megélt évei szerint. A fiatalok a helyüket, az útjukat keresik. Csak a hogyant nem látják. S az idősebb korosztály nem segít nekik. Elutasítja, kineveti a próbálkozásaikat (mint Trepljovot Arkagyina), vagy hiú remé­nyekkel kecsegteti (mint Zarecsnaját Trigorin). A fiatalok végletekkel reagálnak: hisztériával, minden tagadásával (mint Trepljov), feltétlen rajongással (mint Nyina) vagy narkotikumokba meneküléssel (mint Mása). Anélkül adják fel, hogy megtalálták volna önmagukat. Pályátla­­nok maradnak. E generáció kilátástalansága vissza-visszatérő gondolata az előadásnak. Az öngyilkosság a kudarc sarkos beismerése, amit a rendezés azzal tesz fájdalmasan befejezetté, hogy a tett előtt Trepljov valamennyi írását elégeti. Életmű nélkül távozik az életből. A pályán lévő középkorosztály tartja pozícióit, és tehetségtől függetlenül érvényesül. Meg­tanulta azokat a patentokat, jól alkalmazza azokat a manírokat, amelyek elismertté vagy legalábbis elfogadottá teszik őket. Dorn doktor PROLÓGUS Ascher Tamás Csehov-rendezése mindig fontos eseménye a színházművészetnek - lásd Három nővér, Platonov, Ivanov a Katonában hogy adott esetben mi foglalkoztatja a Sirályban, mit olvas ki a különböző művész (és nem művész) generációk Csehov megrajzolta kapcsolatrendszeréből itt és most. Több generációként polemizál önmagával (is) a Szép Ernő prózai művét, az Emberszagot színre állító előadás főszereplője, három különböző életkorban egyszerre megjelenve. Az idős írót megszemélyesítő Fodor Tamást „a hajdani fiatal színházi avantgárd mozgalmak egykori vezére”­­ként aposztrofálja írásában Földes Anna­­ a Sirály Trepljovja ugrik be mindjárt, igaz, Fodor Tamás sohasem magányosan kereste az új formákat. A Szikszai Rémusz rendezte Emberszag is igazolja a bábszínésze­ket, bábrendezőket a Színház- és Filmművészeti Egyetemen tanító Meczner János által megfogalmazottakat, miszerint a mai színháznak szüksége van olyan impulzusokra, amilyent például a bábművészet jelenthet, amely „segíteni tudja eszközrendszerével a legmodernebb színházművészetet”. Az SZFE IV. éves bábrendező szakos hallgatója, Szilágyi Bálint vizs­garendezésében is érzékelhető ez az inspiráció, miként azt A köpenicki kapitány előadásáról készült fotó is bizonyítja. A Színház- és Filmművészeti Egyetem végzős színészei a Hargitai Iván rendezte Macbethben vizsgáztak - az előadásról az SZFE színikritikus kurzusán részt vett hallgatók írásaiból közlünk néhányat. Hogy egy-egy vizsgaelőadás menyire meghatározó lehet a színész életében, bizonyítja az Igó Évával készült interjú, amelyben szó esik többek közt a Major Tamás rendezte legendás Tudós nőkről is. Igó Éva beszél legfrissebb vígszínházi élményéről, a közös munkáról az Istenítéletet rendező Mohácsi Jánossal. Az előadásról Bogácsi Erzsébet kritikáját közöljük. Súlyos morális, társadalmi kérdéseket vet fel a Vígszínház társulatá­nak Pesti színházi bemutatója, a Haramiák is, amelynek megítélése korántsem egybecsengő, mint az a TÖBB SZÓLAMBAN című több mint évtizedes rovatunk írásaiból kiderül. Másfajta eszközök jellemzik a mai társadalom kíméletlenségét, mint Schiller korában - a majd’ két éve elhunyt kortárs svájci író, Urs Widmer Top Dogs című művének problematikája mára vált mindennapi tapasztalattá szerzőnk, Csizner Ildikó szerint, aki a Dunaújvárosi Bartók Kamaraszínház Sebestyén Aba rendezte előadásáról írt. (A Katona József Színház 2002-es Kamrabéli bemutatója Bagossy László rendezésében máig repertoáron van.) Idillikusabb világba röpít e komor valóságból a Magyar Állami Operaház Haydn-bemutatója, az Élet a Holdon, mely tavasztól ismét látható lesz a Gödöllői Királyi Kastélyban, e barokk térben olyan modern, korszerű zenés színházi élményt kínálva, hogy - mint Gabnai Katalin írja - „itt bele lehet szeretni az operába”. A barokk zene rajongóinak tábora növelhető továbbá Natalie Dessay Fittler Katalin ajánlotta CD-felvételeit hallgatva. Másfajta varázslat Halász Judité, de nem kevésbé hatásos - ennek titkát firtatja Varga Kinga recenziója a Nem születtem varázslónak című kötetről. A rögzítéstechnikák fejlődése a zenében életben tarthat egykori legendákat - a prózai színház legendái nehezebben, inkább írásos formában, kritikákban őrizhetők meg plasztikusan. A látvány születésének elemei, a díszlet- és jelmeztervek, a makettek azonban minden időkben önmagukért beszélő autentikus források. SZŰCS KATALIN ÁGNES

Next