Debreceni Szemle, 2012 (20. évfolyam - Új folyam, 1-4. szám)

2012 / 1-2. szám - TANULMÁNYOK - Nagy Sándor: A Keleti-főcsatorna múltja, jelene és jövője

Nagy Sándor A Keleti-főcsatorna múltja, jelene és jövője 1. Történeti áttekintés Már a XVII. század végén felmerült egy tiszántúli csatorna megépítésének igénye, amely többek között a Hortobágy vízigényét hivatott lett volna kielégíteni. A török hódoltság után szakemberek kezdtek foglalkozni egy olyan csatorna megvalósításának lehetőségé­vel amelyik érinti a Hortobágy nyaranta gyakran száraz területeit. A Magyar Királyi Kamara 1727-ben felkérte Ternyey János főintézőt, hogy készítsen tervezetet egy Tiszadobnál kiinduló, a Méhes-ér, a Vörösnádasfok és Mélyvölgy nevű vízereken ke­resztül, a Debrecen melletti Szepes pusztán húzódó és a Berettyón át a Sárrétig tartó hajózási csatorna létrehozására. A területet ugyan felmérték, a tervrajzok is megszület­tek, az építési munkálatok mégsem kezdődtek el. A csatorna megépítésének szükségessége 1764-ben újra középpontba került. A tervek pontosítása érdekében a Tisza árvizeinek lefolyási útjáról a hortobágyi gulyásokat, juhá­szokat is megkérdezték, az elképzelések azonban ezúttal sem valósultak meg. E két tervezett csatorna megépítése, a só vízi szállításának, mint stratégiailag is fontos feladat­nak a megoldása miatt is indokolt lett volna (Net­). Hazánkat 1863-ban rendkívüli aszály sújtotta. A száraz időjárás, az eső hiánya miatt se az őszi, se a tavaszi vetés nem kelt ki, a legelők és kaszálók is idő előtt kisültek. „Ezen ember emlékezetét felülmúló jelen szárazság és ínséges időjárás a földmívelést, a napszámból élő lakosokat éhenhalással fenyegeti, a marhák is a takarmány­hiány miatt veszélynek néznek elé” - fogalmazott az egykori krónikás (Vörös, 1927). A tárgyévi csapadékhiányt követő kétségbeejtő gazdasági és élelmezésügyi helyzet hatására a kormány elrendelte egy Tisza-Körösi öntöző- és hajózócsatorna tervezését. A terv elkészítésével Herrich Károly vízépítő mérnököt, miniszteri osztálytanácsost bízták meg. Minthogy 1847-től a Tisza szabályozásánál a felső-tiszai szakasz osztály­mérnöke, 1850-től a Tisza-szabályozási bizottmány főmérnöke, majd 1857-től a köz­ponti felügyelőség ideiglenes főnöki tisztségét látta el, méltán őt tartották legalkalma­sabbnak egy ilyen többszörösen összetett feladat megoldására. Herrich három tervet is készített, a csatorna kiindulópontja mindhárom esetben Tiszalöknél, az alsó torkolat viszont Öcsödnél, Mezőtúrnál vagy Gyománál lett volna. A terveket Lecher Gyula érté­kelte, és javasolta a mély fekvésű csatorna helyett a Hortobágy medence peremén két magas vezetésű csatorna építését a gravitációs öntözés érdekében. A Herrich-féle terv legfőbb hibája az volt, hogy nem állandósította a Tisza vízszintjét. Az öntözést viszont csak akkor lehet az igényeknek megfelelően biztosítani, ha a Tisza vízállása az öntözési idény alatt megfelelő magasságú, ami viszont nem jellemző a nyári szárazság időszakára (Ned­).

Next