Szeged, 1923. május (4. évfolyam, 98-121. szám)
1923-05-01 / 98. szám
2 Ellentétes véleményen a magyar-cseh bizottság. A Magyar Távirati Iroda jelenti: Az április 10-i magyar-cseh határincidens megvizsgálására kiküldött 2 bizottság vasárnap délben a himi tetőn 318-as magaslati ponton találkozott. A két bizottság mindenekelőtt azt óhajtotta megállapítani, hogy az összetűzés magyar vagy cseh fenhatósági területen folyt-e le. A kérdés eldönthető nem volt, mivel a határvonal értelmezése körül nézeteltérés merült fel. A magyar felfogás szerint, amelyet az eddigi gyakorlat is igazolt, a határ az erdővágás, ezt eddig is teljességében a járőrök is használták, mivel a vágás középső kijárt részén kívül északra és délre is vannak kocsinyomok.“Ezzel szemtan a cseh felfogás szerint közös használatra csupán a középső kitaposott sáv szolgált. A két bizottság ellentétes véleményét jegyzőkönyvbe foglalták. Hasonlókép eldöntetlen maradt a kérdés, hogy melyik járőr használta előbb fegyverét. Szedresek cseh őrmester halála körülményeire nézve megállapították, hogy Szedracsek a fegyveres összetűzés következtében a helyszínen halt meg. A cseh lapokban közölt azok a hírek, hogy Szedlacseket a magyar vámőrök elhurcolták, bántalmazták és utána meggyilkolták, a bizottság megállapítása szerint teljesen valótlanoknak bizonyultak. A Narodni Listy írja: Tegnap és ma ismét megtiltották a vasúton magyar részről érkező magyar állampolgárok csehszlovák területre való utazását, úgy hogy valamennyien kénytelenek voltak visszatérni. Továbbá kiutasították a Pozsonyban tartózkodó magyar állampolgárok egész sorát 24 órás határidővel. A pozsonyi minisztérium, mint ismeretes, minden kiutasítást jóváhagyott és az összes felebbezéseket elutasította. Kassán a kiutasítást elrendelő végzést azonnal kézbesítették az érdekelteknek. Ezzel egyidőben a kiutasítottak lakásán megjelentek az adóhivatal közegei és adóhátralékok címén bútorokat, zongorákat foglaltak le, sőt üzleteket is zár alá helyeztek. A vonatjárat Hidasnémeti és Csány között szünetel. A magyar utasoknak Csánytól Hidasnémetiig, a cseheknek pedig Hidasnémetitől Csányig gyalog, vagy kocsin megengedik a közlekedést. A budapesti egyetemre a húsvéti ünnepekről visszatérő egyetemi hallgatóktól — mint a Kassai Hirlap ungvári tudósítója jelenti — a rendőrigazgatóság elvette az útleveleket és azok visszaadását megtagadta. A rendőrigazgató erre vonatkozólag a következő információt adta az említett lap tudósítójának: Az egyetemi hallgatóknak, akik Budapestre akarnak menni, nem adnak útlevelet és akiknek van, azoktól elveszik. Ezzel elejét akarják venni, hogy a budapesti egyetemen uralkodó szellem megfertőzze az egyetemi hallgatókat. — KÜLFÖLD. A dublini vasúti állomásnak egyik katonai őrházát aknával fölrobbantották. Az arra haladó vonat utasai közül 17-en könnyebben megsebesültek. A környező házak tetőiről golyózáport zúdítottak a katonai őrségre. — Bonar Law angol miniszterelnök szabadságra utazik. — Stinnes megvásárolta a Frankfurter Nachrichten című lapot. — A Szent Pétertemplomban a pápa és Jonnard francia nagykövet jelenlétében mintegy 26 ooo francia zarándok részvételével történt meg Theresa francia apáca boldoggá avatása. — A budapesti ügyvédi kamara közgyűlése. A budapesti ügyvédi kamara vasárnap tartotta évi közgyűlését. Papp József elnök beszámolt a kamara múlt évi működéséről. Popper Tódor főtitkár foglalkozott a pénzügyminiszter leiratával, amellyel a budapesti ügyvédek forgalmi adó átalányát 3000 millió koronában óhajtja megállapítani. Bródy Ernő felszólalásában erősen tiltakozott az ellen, hogy esetleg alantas közegek betolakodhassanak valamely ügyvéd irodájába és ott adókulcs-ürügy alatt kutathassanak. Az előadó jelentéséhez pótlást indítványoz, amely arról szól, hogy a kamara legkésőbb május 15-ig tartson új közgyűlést a további teendők megállapítására. Többek hozzászólása után a közgyűlés az előadó javaslatát azzal, hogy legfeljebb egy és fél milliárdig mehessen a vezetőség az egyezményben a pénzügyminiszternél, szótöbbséggel elfogadták. SZBOBD Szeged, 1923 május 1. Vidám hangulatok a torony körül. (A Szeged tudósítójától.) A torony alatt ismét elcsendesült az élet. A közgyűlésen elementáris erővel kitombolták magukat az esedékes viharok, a feszültségek kiegyenlítődtek, a nagy problémák ismét visszasülyedtek a szokásos közömbösségbe és így a régi nyugalom minden vonalon helyreállott. A polgármester előszobájában van némi mozgalom. A gyorssegélyalap álandó kuncsaftjai nagyon megszaporodtak az utóbbi időben, a szemérmes szegények, a kérkedő kéregetők, a beteg, munkaképtelen, rokkant koldusok hosszú sorban járulnak a polgármester elé, aki mindenkinek kiutal néhány száz koronát, pedig a gyorssegélyalap ereje kimerülőfélben van. A tisztviselők hangulata is vidámabbra fordult, mint amilyen az elmúlt napok bizonytalanságában volt, amikor a felemelt rendkívüli segélyek kiutalásáért folytak a nagy küzdelmek. Hétfőn, a hónap utolsó napján, minden íróasztal és írógép mellett arról folyt a diskurzus, hogy ki mennyiről állította ki fizetési nyugtáját, mert annyit még soha nem kapott senki, mint amennyit május elsején kap. Az arcok ezért voltak vidámak, de erős a gyanúnk, hogy másodikán már ismét elborulnak, mert hát csak kiderül, hogy a nagyobb számok nem jelentenek nagyobb értéket is. A tanácsülés hangulata is nagyon tavaszi volt. Apró, jelentéktelen ügyek kerültek elő a poros papírcsomók közül és megtörtént, ami emberemlékezet óta nem fordult elő, hogy mire tizenegyet ütött a városháza órája, a tanácsülés is véget ért. Csodálkoztak is rajta szörnyen a jó tanácsbéliek. Egyszer Csak azonban nyílt az ajtó és mosolygó arccal lépett be rajta Berzenczey Domokos. „Biztos pénzt hoz, azért mosolyog“ súgta valaki. A műszaki főtanácsos vékony papírlapokat tartott a kezében és a kérdő tekintetekre azzal felelt, hogy „vers“ — Akkor berekeszteni a tanácsülést — mondotta gyorsan a polgármester — és — az újságírók felé fordult — ami ezután következik, az már a tanácsülésen kívül való dolog. Berzenczey azután felolvasta a hőskölteményt és a zengő ritmusok még jobban kiszélesítették a hangulatot. A polgármester azonban nem várta be a végét, eltűnt szobája párnázott ajtaja mögött és a tekintély diplomatikusan megvédelmeztetett. Nemsokára azután kinn a rügyező korzón, a nyitó orgona illattengerében hangzott fel egy-egy jóízű kacagás. Séta az éledő templom-romok között. (A Szeged tudósítójától) Közel kilenc évi szomorú tetszhalál után végre megelevenedett az élet a fogadalmi templom csonka falai között. Valami csodálatosan erős akarat támasztotta föl a háború első szegedi halottját ebben az akarat nélküli városban, de föltámasztotta. Az élet ugyan még nagyon gyenge benne, olyan gyenge, mint valami súlyos betegségből felépült gyermek élete, a járása bizonytalan, minden pillanatban a visszaesés veszedelme fenyegeti, mert hát nagyon, de nagyon kevés életerő táplálja. A föltámasztó akarat végső diadalában sokan hisznek és ez a hit mégis csak táplálja az akaratot. A tavaszi nap vakítóan sziporkázik az éledő romok fölött. Az omladozó Szent Dömötörtemplom ósdi tornyából mély bugással ömlik a harangszó és elvegyül a csonka falak között lüktető munka zajával. Messziről úgy látszik, mintha a romtemplom hatalmas testének északi részét rácsos kalitkába zárta volna valami játékos kedvű óriás. A kalitka közelről azután megnő, kiterjed a vékony lécek öles fenyőszálakká változnak, amelyeknek tetején, fönn a csonka falak szédítő magasságában parányivá törpült fekete emberalakok mozognak. Az állványfák lábánál is lázasan lüktet a munka. Téglával, homokkal, mésszel, cementtel megrakott szekerek zörögnek az Iskola utca rücskös kövezetén és tartalmukat magas halmokba rakják a templom köré. Ügyes kezű ácsok íveket tákolnak össze az egyenes deszkákból, villog a szekerce, harsog a fűrész, pufog a kalapács. Távolabb maltert kavarnak, az oltott mész tejfölösen vegyül össze a szürke homokkal. Gerendákat vonszolnak, téglát, homokot talicskáznak látszólag minden rendszer nélkül, a valóságban azonban minden erő pontosan, szinte óraműszerűen működik. A látszólagos rendszertelenség mögött halálosan komoly rendszer uralkodik, minden vaskapocsnak, minden összekötő gerendának határozott rendeltetése van, ha csak egy kapocs téved el a gerenda rengetegben, ha csak egy gerenda nem oda kerül, ahova tartozik, az egész gerendavár összedőlhet és maga alá temetheti a munkásokat. A megindult munka egyébként csak belülről, a templom hajójából nézve, bontakozik ki teljes nagyságában. A templom hajója mai állapotában holmi ésegyiptomi homokból kiásott romhalmazhoz hasonlít. Olyan különös érzés fogja el az embert, amint végig sétál a tátongó pinceüregek fölött, amelyekből hűvösség settenkedik elő. A pinceüregek boltívei csonkán, befejezetlenül borulnak a sötét mélység felé, a mohos téglasorok közül néhol halványzöld fűszálak áhítoznak a napfényért. A háttérben az öreg Dömötör-templom kopott fala támaszkodik a még kopottabb toronyhoz, amelynek megfeketedett keresztje körül fehér galambok keringenek. Az öreg templom lábánál össze-vissza heverő hatalmas fehér mészkő tömbökre hullik a fehér napfény. Azután hirtelen a magasba szöknek a csonka templom pirostéglás falai. Mindenütt csonka vonalak, csonka ívek hajlanak az ég felé. A félbemaradt épületkolosszus a megtört vonalak miatt nem kelt egységes hatást, az egyes részletek külön-külön élnek, minden harmónia nélkül, a vonalak szétesnek, a síkok kiterülnek, nincs meg, ami összefogja, centralizálja őket. A főoltár fölött, a templomhajó mélyén már élet költözött a romokba. A hatalmas állványfákra erősített deszkákon emberek mászkálnak, szédítő nyugalommal a szédítő mélység föltt. A két csonka falvégződést összekötő ív sárga deszkakerete már áll és mindkét végén erősen dolgoznak a kőművesek. Először a legfelső téglasorokat szedik le, mert az időjárás meglazította a téglák kötőanyagát. A második ív keretét most készítik az ácsok a templom előttiéren. Nemsokára azt is fölállítják. A munka gyorsan folyik, de alig van látszatja. A föléledt romok közt a segédmunkásokkal együtt ugyanis mindössze ötvennégy munkás dolgozik, akik közül csak kilenc a kőműves, a többi ács, lakatos és állványozó ... De azért remélik a munkavezetők, hogy ebben az évben tető alá kerül a templom hajója, ha addig ki nem merül az életerő, a pénz. Jövőre talán egy lépéssel tovább halad a munka és három év múlva talán a két büszke torony is felemelkedik. A serényen folyó munkának sok látogatója akad, de valamennyi között a leggyakoribb dr. Prelogg József, a városi főgimnázium igazgatója, aki minden délutánját ott tölti a csonka falak között, fölmegy a magas állványokra, elbeszélget a munkásokkal és gyönyörködve nézi a föltámadt tetszhalott fokozatos éledését. (m. I.) Lloyd George programot adott. Lloyd George a Manchesterben beszédet mondott, amelyben kifejtette a liberális párt programját. A liberalizmus első nagy kötelessége, hogy megszüntesse a kard zsarnokságát. tJj háború a civilizációt olyan szakadékba taszítaná, hogy onnan évszázadok múltán tudna csak felemelkedni. A kapitalizmus és a munka között szorosabb együttműködésnek kell létrejönni. A liberális pártnak szembe kell fordulni a szabadforgalmat fenyegető veszedelmekkel. Három dologtól kell megszabadulni: a MacKenna-féle tarifától, a párisi határozatoktól és az ipari védőtörvénytől. Más veszély fenyeget a szocializmus és a pacifizmus részéről. Mindkettő rabszolgaságba igyekszik hajtani a munkásságot. A munkásságot a liberalizmus szabadítja fel és a liberalizmus feladata most az, hogy a munkások szabadságát megóvja.