Délmagyarország, 1939. május (15. évfolyam, 99-122. szám)

1939-05-02 / 99. szám

2 DÉLMAGYARORSZÁG Hitler a német élettérről Berlin, május 1. A Lustgarlenben a hétfői nemzeti ünnepnap alkalmából tartott tömeg­­gyűlésen Hitler beszédet mondott. — Az egész nemzeti szocialista program és gazdasági felismerés élére — mondotta — az ni elv lépett, hogy a nép csak azt élheti fel, amit magának feldolgozott. Ez nem pénzkér­dés, hanem kizárólag termelési probléma. Ez más szavakkal azt jelenti, teljesen közömbös, ho­gy mennyi pénzt termelek egy államban, a döntő az, hogy mennyi árut termelek, mert ezek az áruk azok, amelyeket az egyes embe­rek között szétosztanak. A pénz csak utalvány e­re az árura. Döntő jelentőségű, hogy a nem­­zeti termékeket minden téren fokozzuk. A ter­melési javakat nem szabad felhalmozni, mert azok fogyasztókat kívánnak. — Az első élclalap — folytatta — a saját élettérben fekszik. VBBvis abban, h­ogy men­­nyit tud egyesek életéhez adni. Az élettér te­hát nem választható el a nép életkeretétől, ezért az élettér határozza meg eggy nép boldo­gulását és virágzását. Természetesen egyma­gában az élettér sem döntő, hanem ehhez jön még a szorgalom és képesség, amellyel vala­mely nép saját életeiében elő is teremti azt, amit abból elő tud teremteni. Németországban sovány földek vannak, egy négyzetkilométerre táz­ ember esik. Ennek folytán nem engedheti meg magának azt a fényűzést, hogy erejét szétforgácsolja. Életre-halálra egymásra va­gyunk utalva és ha valaki nem értené meg ezt, fel kell ismernie a világ többi részének állásfoglalásából. — Nem tevékenykednek-e ismét a régi be­kerítő politikusok, részben olyan emberek, akik 1011 ben is csak a gyűlöletet ismerték. Ugyanaz a nemzetközi háborús uszitók cso­portja, mely már akkor is folytatta örelmért. — Nem szükségem hangsúlyozni — folytat­­t­a Hitler —, hogy szeretem a békét. Tudom, Jurgy bizonyos nemzetközi sajtó napról-napra hazudik’', bábomra eszít, gyanúsít és rágal­maz minket. Ez engem nem­ akadályoz, mert ismerem ezeket kreatúrákat. Én is fegyverke­­ze­m minden eszközzel, de itt különbség van. Én szeretem a békét és ez legjobban talán munkásságomból tűnik ki. Németország­ óriási müveket teremtett a nép szorgalmának foko­zására, nagy építkezéseket írnunk életre és kultúránk hatalmas bizonyítékai épülnek. E művek közül soknál tíz, vagy húsz évre van szükség, hogy elkészüljenek. Ez is mutatja, hogy íveket akarunk. •­ Minden tiszteletem egy népszövetségi nyilatkozatnak — folytatta —, azonban a nyu­gati német erődítmények mégis megbízhatóbb biztonsága szabadságunknak. Éppen e napon hihetetlen bizakodással nézek a német jövőbe. Arról, hogy népünket helyesen nevelik, moz­galmam kezeskedik arról, hogy vitézül meg fogják védeni, a német véderő nyújt biztosí­tékot arról, hogy belsőleg sohasem esik szét, kezeskedik a német népközösség és benne a városi és vidéki emberek milliói, akiket e pil­lanatban ezzel üdvözölhetek: Heil, Siegl A mi nagy német birodalmunknak keleten és nyu­gaton, északon és délen, elsejei beszéde és a békeszeretetről Ezután a német kultúra fejlődéséről szó­lott. Ha amerikai írók azt állítják — mon­dotta —, hogy védelmükbe kell venni a német kultúrát a nemzeti szocializmussal szemben, akkor erre csak azt lehet felelni, ennél nagyobb szemtelenséget nem is lehet elképzelni. Ameri­kának mindmáig csak korlátolt mértékben van saját nemzeti kultúrélete. — Németországra — folytatta Göbbels —, nem hatnak azok a demokrata állítások sem, hogy a tengelyállamokban elnyomják az egyén szabadságát. Az egyén szabadságát a tekintély­államokban magától értetődően odáig terjed, addig összeegyeztethető a nemzeti érdekkel. A német kultúra virágzása tetejében áll­ — foly­tatta —, nem szorul párisi, londoni, newyorki demokraták védelmére. Ezt a kultúrát maga a német nép védelmezi meg, mégpedig nem élettelen rotációs gépes újságpapírjával, ha­nem hadereje fegyverével. Gribbels beszéde a német kultúráról • * . Ferlin, május 1. A május elsejei ünnepet hétfőn délelőtt, az ifjúsg naggyűlése nyitotta meg az­ Olimpiai stadionban. Délben a birodal­mi kultúrkamara tartott ünnepi ülést, amelyen Gíöbbels propagandaminiszter mondott beszé­det. A német nép — mondotta — az idén erős nemzetközi feszültség közepette üli meg május elsejei nemzeti ünnepet. A nemzetközi feszült­ség belülről a legcsekélyebb mértékben sem érinti Németországot. A német nép maga tel­jesen immunis ezzel a nemzetközi izgatással és háborús­ rémhírterjesztéssel szemben, amelyet a londoni, párisi és tockyorki rágalomsajtó rend­szeresen folytat. A német nép tudja, hogy ele­gendő hatalmi eszköz van a kezében becsülete és nemzeti léte megvédelm­ezéséhez middé es­hetőséggel szemben* Vitéz Shvoy Kálmán képviselői beszámolója Alsó­központon és Csórván (A Délmagyarország munkatársától.) Vi­téz Shvoy Kálmán dr. országgyűlési képviselő vasárnap 11 órakor Alsóközponton 500 főnyi gazdaközön­ség előtt igen nagy lelkesedéssel és érdeklődéssel kísért beszámolót tartott Megindokolta választói előtt, hogy miért lépett ki a Nemzeti Egység Pártjából, amit neki Oly súlyos hibául róttak föl azok, akik később a pártot megszüntették, föloszlatták és egy újat alakítottak, akik Gömbös Gyula zász­lóját félretették és helyette újat bontottak ki. A hallgatóság a fejtegetéseit helyeslőleg vette tudomásul, majd a külpolitikai helyzet ismertetése után a belpolitikai helyzet mélta­tására tért át. Visszapillantást vetett az el­múlt 4 év belpolitikai történetére és arra a konklúzióra jutott, hogy csak egy radikális rendszerváltozással lehet az országot vezetni és fölvirágoztatni. Nemcsak hirdetni kell a né­pies politikát, hanem tényleg a nép széles ré­tegeinek helyzetjavításán kell minden eszköz­zel dolgozni. A termelést és a nagy országos munkát kell nagy pénzbefektetéssel megindíta­ni és állandóan folytatni. A bürokráciát kell radikálisan megszüntetni, hogy a kisemberek ügyei ne tartsanak örökké. A közelgő választással kapcsolatban fölhív­ta a tanyai lakosság, de egyben az egész vá­ros lakosságnak a figyelmét, hogy olyan kép­viselőt válasszanak, aki önzetlen, független és harcolni képes és tud és aki síkra száll az ér­dekeikért. Aki állásban van és ezen az alapon lesz képviselő, az múló dolog, aki pedig a kép­viselőség útján akar valamivé lenni, az nem harcol a népért. A tanya és város lakossága az elkövetkezendő 5 évre most fogja a sorsát eldönteni, jól gondolja meg a dolgát és csak kipróbált erőkben bízzon. A hallgatóság lelkesen ünnepelte képvise­lőjét és bizalmáról biztosította. Délután 3 órakor Ruzsajáráson mintegy 200 főnyi gazdaközönség előtt mondta el be­számolóját vitéz Shvoy Kálmán dr., ahol ugyancsak lelkesen ünnepelve hitet tettek a gazdák képviselőjük, a tanyai szegény nép iga­zi barátja mellett.­­*■ A szerdai kisgyű­lés. A törvényhatósági kisgyű­lés szerdán délután 4 órakor tartja má­jusi ülését. A napirenden 32 pont szerepel, jobbára kisebb jelentőségű ügyek, így útbur­kolások, laktanya javítások vállalatba adása, egy sorozat bérleti, köztérhasználati és admi­nisztrációs­ ügy. Kedd, 1959. május 2. Az ellenforradalmi mártírok 20 éves emléke Vasárnap több városban emlékün­nepségei­ken emlékeztek meg a 20 év előtti ellenforra­­mártírjairól, Egerben a Kossuth-téren tartották az ünnepséget, ki* végzett vértanúk hozzátartozói a díszemelvé* nyen foglaltak helyet. Breznay Imre nyugal­­mazott, érseki tanítóképzőintézeti igazgató­ mondott emlékbeszédet. Csongrádon a városháza előtt rendezték az emlékünnepet. Rássonyi-Papp Pál tisztifőügyész emlékezett meg az ellenforradalom­­ vértanúinak érde­­meiről. Kiskunfélegyházán «# _ a pályaudvar előtti térségen felállított emlék* mű előtt tartoták meg az ellenforradalmi ün­­nepét. Az ünnepi beszédet pedig Várhelyi J<z­­szef hittanár mondotta. Megemlékezett Návay Lajos volt képviselőházi elnökről, Návay Iván­ földbirtokosról és Kiss Béla szentesi főjegy­­zőről, akik életüket adták. Jászkarajenő lakossága kegyeletes ünnepséget rendezett Ká­sa József plébános és Sornyi Károly segéd­lelkész meggyilkolásának évfordulója alkalmá­ból. Az ünnepi beszédet Kovács József kano­nok-plébános tartotta. Az emlékbeszéd után 3 község, valamint a környék lakossága, vala­mennyi társadalmi egyesülete koszorúkat he­­lyezett el az emléktáblán. Hódmezővásárhelyen is végigsöpört a terroristák bosszúálló hadjá­rata. 1919. április 27-én a Bartha-féle vörös dandár elvonulása után három holttest feküdt a vasúti síneken: Weisz Mihály, Weisz Hen­rik és Havas Henrik holtteste. Az évforduló al­kalmával gyászünnepséget és istentiszteletet tartottak, amelyen részt vett a város társadal­mának minden rétege. Az emlékbeszédet Sil­berstein Adolf dr. mondta. Makón vasárnap délelőtt 10 órakor kegyeletes ün­nepséget rendeztek a Návay Lajos szobor előtt. Az ünnepség keretében emlékeztek meg a 20 évvel ezelőtt Kiskunfélegyházán és Hódmező­vásárhelyi vasúti álomáson a visszavonuló vörösök által kivégzett makói és csanádmegyei túszokról: Návay Lajosról és Ivánról, valamint öt makói polgárról. Az ünnepélyen a minisz­terelnök, a miniszterelnökség, a képviselőház hivatalosan képviseltette magát, részt vettek a kivégzett túszok életben levő hozzátartozói, a vármegye és a város képviselete, a Csendőrség és iskolák. Szilágyi István dr. városi főjegyző bevezetője után Diószeghy András dr. mon­dott emlékbeszédet. A tuniszi német til’tonzul halmos autó szerencsetlenségi Paris, május 1. Biberstein tuniszi né­met főkonzul és felesége Tunisztól északra gépkocsiszerencsétlenség áldozata lett. A fő­konzul gépkocsija Tunisz közelében összeüt­között egy másik gépkocsival. A főkonzul és felesége súlyosan megsebesültek s a kórházba­­szállítás után nemsokára mindketten meg­haltak. A háztartásukban alkalmazott inas, aki útjukon velük volt, könnyebben sebesült, meg.

Next