Magyar könyvbarátok Diáriuma 1935 (1-8. szám)
1935 / 1. szám - MÁTÉ KÁROLY: Könyvkiadás hajdan és most
zák fel Mátyás királyt, aki Eegiomontanust, a híres csillagászt nyolcszáz arannyal ajándékozta meg. Tinódi Sebestyén krónikájáért 50 forintot kapott Ferdinánd királytól, Szenczi Molnár Albert is ugyanennyit Rudolf császártól, akinek híres Dictionariuma első kiadását ajánlotta. Az írói tiszteletdíj szintén ismeretlen fogalom a nyomtatott könyv gyermekkorában. Még meg is vádolták az írót, hogy „simoniát űz" a Szentlélek adományával, ha pénzért adta el munkáját a kiadónak. Rengeteg áldozat, önzetlen munka, apostoli lelkesedés kíséri a magyar könyvet századokon keresztül. Mai értelemben vett könyvkiadói vállalkozást még a 18. században is hiába keresünk, sőt sokszor a 19. század elején is csak ideális lelkek teszik lehetővé a könyvkiadást. Megesik, hogy országos nevű íróknak sem sikerül kiadót találniok. Berzsenyi Dániel ódái részére például az egész országban nem akadt kiadó. Végül is a pesti papnövendékek adták össze a nyomtatási költségeket hazafias lelkesedésből. Az első nagyobbszabású könyvkiadói vállalkozás kerek száz esztendővel ezelőtt a Wigand-féle 12 kötetes Közhasznú Esmeretek Tára volt. A Bajza-féle „Conversations-lexikoni perrel" híressé vált enciklopédia első kötetét ezernél többen rendelték meg. Nagyon nagy szó ez akkor, midőn Vörösmarty Zalán Futására összesen 88 előfizető jelentkezik, Klopstock Messiásának Kazinczy-féle fordítására pedig minden fáradozás ellenére sem sikerül 13-nál több előfizetőt toborozni. Nem is valósulhatott meg a kiadás. A magyar könyvkiadásnak csak a kiegyezés utáni kor adott igazi lendületet. A millennium idején már teljes virágzásukat élték a könyvkiadói vállalkozások. Szilágyi Sándor úgynevezett millenniumi Magyar Történetét húszezer példányban nyomtatta ki az Athenaeum, s a nyomdai költségeken kívül írói honoráriumra és illusztrátori díjakra közel 130.000 koronát fizetett ki. Jókai Mórnak 50 éves írói jubileumára a nemzeti díszkiadás 100 kötetéért kerek százezer forint tiszteletdíjat adott a Révai-cég, s a vállalkozás így is teljes anyagi sikerrel zárult. A magyar könyv pályája gyönyörűen ívelt fölfelé egészen a világháború idejéig. Ettől kezdve a grafikon lassú hanyatlást mutat, a trianoni ötfeléhullással pedig egyszerre szinte katasztrofálisan megszakad. A kiállott nagy zuhanás következményeit mindmáig sínyli a magyar könyvkiadás. Ha voltak is azóta bizakodásra, reménykedésre bátorító esztendők, a helyzet általában mindig sivár volt. Mégis azt mondjuk, hogy a múlt századok hősies erőfeszítései ma is lelkesítő, nemes példaként hatnak az önzetlenül gondolkozó magyar könyvkiadóra. A Királyi Magyar Egyetemi Nyomda 357 éves fennállása óta mindenkor a hivatásuk magaslatán álló nyomdák élén kapcsolódott be a magyarországi könyvkiadás fent vázolt fejlődéstörténetébe. 2